Ujra uton

Tegnap miutan irtam  es felalltam a geptol, az utam egyenest  a katedralisba vezetett, negyed  ora mulva  mar ott is voltam.  A Leoba vezeto ut nem adott kulonsoebb  elmenyt, inkabb tenyleg  csak a bemenetelesrol szolt. Viszot a katedralisban ujra felbukkant az az erzes, amit tegnapelott megtort varazslatkent tudtamm be. Gyonyoru  az a kecses, torekeny, megis hatalmas templom! Az ablakok szines uvegein a bearamlo fey egyszeruen lenyugozott, es egy padhoz szogezett. Csak ultem  es visszatert a csoda,  ujra uton voltam, de labam nem jart, csak a gondolataim... Fantasztikus!  Tobb, mit egy orat tolthettem  bent,  jol korulneztem,  majd az egyik  mellekhajoba betertem,  ahol  epp mise zajlott. A tomjen  illata itt is marasztalt, a papok mar az  aldast  adtak, lassan vege lett a szertartasnak, de meg maradtam magamban. Mire  kijottem  az emberk  mar nyuzsogtek az  utcan,  egyre tobben jottek elo a szieszta utan. Korbejartam az ovarost, lattam sok szepet, nem hiaba akartam maradni.
Este a szallason a felelmem beigazolodott, a kb 46 ferohelyen alvoo  csak ferfiak ugy  horkoltak, minta zallat! Volt  ujra oroszlan,  medve, de volt olyan tolem nem messze, aki egesz emberi hangokat  utanozva aludt. Mintha egy lenyelt halszalkaval kuzdene minden levegovetelnel. Nem tudtam mikor kell ugranom jol hatba verni. Aztan lassan  elnyomott az alom es eldontottem kell a pihenes ezek utan. Arra ebredtem, hogy egy kamion jon szembe velem es belevakit a lampaja a szemembe. Persze  csak alom volt, egy kedves kistarsam orommel hasznalta a fejlampajat, hadd ne mondjam nem indokoltak a latasi viszonyok. Termeszetes fenynel legszivesebben a fejehez vagtam volna a szadalomat...
7-kor felkeltem, a teremben mar  nem volt  senki. Leballagtam, kezemben a cipommel es a zsakkal. 8-kor bazarjak az ajtot, csak 11-kor  nyitjak  ki  ujra, a hatizsakot ott lehet hagyni. Meg mindig nem tudtam menjek-e, vagy maradjak. Nem akartam a zsakomat otthagyni  es  ezzel maradasra kenyszeriteni magam. A hatamra vettem es mar ereztem  is  azt a bizsergest a talpamban, nincs maradasom. Ma volt az elso alkalom - Saint Jeant kiveve-, hogy el  tudtam koszonni a hospitalerotol. A korai indulaskor ok sokszor meg nincsenek a szallason. Adios es be is zartak a kaput. Egy  kor meg  a varosban teljes menetfelszerelesben, aztan indulas kifele. Hosszu ut vezetett ki a varosbol, de mikor elhagyta  az utolso kis falut - ami szinte osszenott Leonnal - es elmentem az  utolso teglaepuletet, ujra visszatert az az erzes!  Uton lenni! Azt hiszem, aki egyszer megerzi,, nem szabadul tole! Remelem!
Latszolag (csak latszolag) esemenytelen gyaloglas utan most Villar de Mazarifeben vagyok egy nagyon kelleme kis albergueben. Van medence is, de most a nagy kert vonzott ide. Az ido huvoskes, nincs az a dog meleg, de a spnyol nenike az uton, aki faagakat cipelt nem tudom honnan hova es minek, mert mindenhol vannak olyan agak - szoval nagyon panaszkodott -  mucho color / nagyon meleg.
Jo volt ujra kint lenni a nagyvarosbol,  ismet  a poros folduton koptatni a cipomet. Szeretem ezt a zarandoklast, bar azt hiszem a neheze csk  most jon. Nem fizikailag, sokszor azt erzem vagyom haza, hianyoznak az otthoniak, az otthoni dolgok... Es talan ma ereztem eloszor, jo lenne  mar Santiagoba erni. De imadok elindulni, uton lenni. Ha ehes vagyok eszem, ha szomjas iszom, ha almos alszom. Sokszor kiegeszitve igy: eszem, ha van  mit, iszom, ha van mit... Hely  pedig eddig mindig volt.
Leonbol ujabb es sok "feherlabu" indult. Van koztuk tobb olyan  is, aki tavaly itt hagyta abba. Uj  arcok, uj ismeretsegek. A mai albergueben csak a franciakat ismerem, remelem  nem rantottat fogunk enni... :)

Mark! Keszulj fel a legjobbakra! Csodalatos utad lesz, hidd el! Gondolok rad! Buen Camino
Adel, Zoltan, Erzsi, Dori, Viki, Vanessza! Koszonom a kommenteket!
Anya te meg ne aggodj, a legrosszabb, ami tortenhet itt,az, ha nem tortenik semi!