Honvagy

A tegnap este nagyon nyugis volt. Kedvem lett volna bemenni a faluba, leulni valahova es beolvadni a spnyol hetkoznapokba. Nos en voltam maga a spanyol hetkoznap. Se bar, se bolt, se semmi nyitva, se ember, csak en rohangaltam a rikito zold polomban. Spanyolorszag: siesta vagy fiesta! :)
Konyhank nem volt, fozni nem tudtunk. Bolt nem volt, ennivalot nem tudtunk venni. Csak a szomszedos albergueben lehetett kapni egy-ket dolgot, de kenyeret nem adtak, nincs. Igy rakenyszerultunk, hogy peregrino menut egyunk. Nagyon finom volt es pont ilyen keves is. A szallasunkon maradtunk negyen, nyugi volt. Vacsi utan megprobaltam ujra felnyitni a holyagom, kisebb siker lett. Az udvaron tortent a beavatkozas, mert villany sem volt a szallason. Ez egy regi iskolaepulet egyebkent, ebben toltottem az estet harom koreaival.
A koreiaiknak szokasuk, hogy nevet europai nevet adnak maguknak, hogy azok meg tudjak jegyezni. Tiszteletemet szerettem volna kifejezni, hogy legalabb a nevuket megtanulom, ez sikerult is. Az egyik srac a "Dondon" nevet adtam  maganak, a Dong helyett. Persze at is kereszteltem, Don Juannak. Fogalmuk sincs rola, ki is volt o, de a vacsoranal a sok feherlabu kerdezte a nevunket,  honnan jottunk, hol kezdtuk... a szokasos kerdesek. Aztan o bemutatkozot, Don Juan vagyok! ;) Mindenki mosolygott es kerdeztek, valoban? Aztan elmeseltek neki ki is o... :)
Reggel ismet huvosre ebredtunk, mostanra viszont forrosag van. A tegnapi grafoterapia sikeresnek bizonyult , ugy tunt kiirtam magambol a fajdalmat. Kotozgettem magam, mikor jott Dong es latva hogy szerencsetlenkedem az olloval es a ragtapasszal, rogton segitsegemre sietett. Kerdezte hol vagja el? Mondtam itt, es mutattam a bokamra. :) Nagy rohogessel nidult a nap, ez mar csak jo lehet. Kezemben a szandal es a cipo, tetovaztam. Fel neppal azelott valoszinutlennek ereztem, hogy fel tudom huzni a cipot ket napig, megis azt valasztottam, eeees... Nagyon meglepodtem, de nem akartam korai oromkodni. A koreiaik meg is alltak reggelizni en mentem tovabb, majd a kovetkezo telepulesen, Fromistaban eszem valamit. Az ut idaig egy csatorna partjan vezetett, pont olyanon, mintha otthon Bajarol elsetallnek Csanadig a kanalis parton. A bekak ugyanugy brekegtek, a nad is pont olyan volt, minden, csak pecasokat nem lattam. Annyira elfogott a hazavagyodas. Eszembe jutottak azok a setak, amiket ezen a kanalistoltesen tettem a cipommel baratkozas kedveert, a keszulodes a Caminora napjai. Azon gondolkoztam egesz nap, mit csinalnek most otthon. Hirtelen hianyozni kezdett minden es mindenki!
Fromista utan Pablon de Camposig nyil egyenes ut vezetett, itt pedig kette agazott. A picit hosszabbat valasztottam, ami egy olyan apro folyo mellett haladt, amit at lehetne ugrani. Kellemes setanak bizonyult Villarcazar de Sirgaig, ahol ismet jelentkezett a vizholyagom... iii. Annyira nem volt durva, mint tegnap, de most mar komolyan gondolkozom a pihenonapon, vagy rovidebb tavokon par napig. Es a makacs holyag felett van egy ujabb is, de azt most konnyu volt lekezelni, nem a megkemenyedett bor alatt van.
Villarcazar de Sirgatol Carrion de los Condesig ismet ugyanaz a nyil egyenes kiepeitett gyalogut haladt szorosan az autouttal parhuzamosan. Amolyan soha veget nem ero erzes ismet. Mindig arra gondolok, egyszer megszepulnek ezek a kinlodasok, es nagyon meglepo, nem is kell ra varni heteket, honapokat. Eleg csak levetnem a cipom es nem raallni a labamra! :) Mindig ugy erzem van/ volt ertelme. Fromistaban a barban reggeliztem, az ajto fole ki volt irva: Santoago 419 km. Az elso gondolatom az volt, "mar csak ennyi?!" Csak egy dan uriember modnta, hogy uristen meg ennyi. Ez a dan fiatalember ma delutan itt a szallason odajott hozzam kezeben egy sorrel. Kerdezte, hogy en vagyok-e a magyar fiatalember es mutatta a labat, ami vorosre volt egve. Eloszor nem ertettem, aztan leesett: O mar nem feherlabu tobbe! :) Es nekem hozta a sort! Ugy latszik hire ment, hogy elneveztem az "ujoncokat". Tenyleg sok uj arc van, a regiaek pedig vagy lemaradnak, vagy eloresietnek. Egyik nap meg egyutt vacsorazunk, reggelizunk, alszunk...stb. Aztan lehet soha tobbe nem latjuk egymast.

Van kis idom, szeretnek a megjegyzesekre reagalni!
Apa: Mondhatom a halaszledrol mar az osszes foldreszrol jottek hallottak, nekem meg jo lenne csak egy talkaval!
Erzsi: Koszonom az idezeteket, gondolatokat es a segitseget!
Zoltan: Remelem vissza tudom idezni kicsit azokat a napokat, amikor Te rottad itt az utat! Annak idejen nekem is nagy elmeny volt olvasni irasaidat a bensoseges hangvetele miatt!
Ildiko: Egy igazi barat vagy, koszonom!
Tomi, Elpy, Gabor: Sokszor eszembe juttok am! :) Koszi mindent!
Hajni, Tomi, Nelli neni: Koszonom a figyelmeteket, puszi es pacsi nektek is!
Hunmahaf: Valami olvasmany biztos lesz, csak toredeke, amit le tudok irni itt. De ha lesz, az valoszinu csak az asztalfioknak, ahogy a legnagyobbak szoktak! :)
Viki, Dori, Klari: Nemreg ertetek Santiagoba, nem volt eleg; :) Orulok, hogy itt vagytok ti is!
Andrea: Vizholyagok statisztikailag: 15 napja uton, tegnap osszeszamoltam, eddig tobb, mint 20. De csak eggyel nem tudok elbanni. A statisztika resze meg, hogy a talpamtol felfele semmi bajom, se almos, se faradt nem vagyok, ez biztato! :)
Timi: Nagy puszi nektek. Sokszor eszembe jut a Larcsi es nevetnem kell itt a semmi kozepen, ez jo!
Eva: Azt hiszem onmagad kell lekuzdeni, nem a Camino! De ertem mit akarsz mondani. jo keszulodest, ha otthon leszek, segitek ha kell informacioval, vagy barmivel!
Marcsi, Nora, Vanessza: Koszonom, hogy gondoltok ram,lejar a netem.

Remelem nem hagytam ki senkit!