A hajó a kikötőben biztonságban van, de nem oda való

Persze, hogy várom, és izgulok az indulás miatt. De ez nem az a "Camino érzés". Csak onnan tudom, mert azért néha megmutatja magát, megvan belül ez a másfajta izgalom, de még lekötnek az itthoni dolgok. Érdekes, eddig az volt, hogy az útra gondoltam már, most hogy indulnék, most pedig agyalok, mi mindent kell még elintéznem. A munkahelyemen, otthon, az ügyes-bajos dolgokat. Mert én is aggódhatok, hogy minél jobban nélkülözhető lehessek és minél kisebb kellemetlenséggel járjon, hogy itt hagyok csapot-papot. Ráadásul az egészségben is támadtak olyan apróságok, amikkel nem foglalkoznék normál esetben, de most idegesít. Túl hosszú volt ez a felkészülési időszak, sok mindenre próbáltam meg egyszerre figyelmet szánni, tele lett az agyam. Most jó lenne mindent elfelejteni, megnyugodni, kicsit hátradőlni... és csütörtökön így indulni. Ahogy ezt teszi kedves Márk barátom, aki nemrég határozta el és júliusban elindul az Úton. Így kell ezt! 1-2 hónap és hajrá! Előtte még leérettségizik. Márknak és a többi készülődőnek, jó készülést!
Még 3 nap... ha holnap nem írok, akkor fogorvosnál vagyok, vagy fülészeten... vagy a diliházban:)