"Egyedul jarok utamon ezen kerek vilagon"

Az este meg varosnezes utan, vacsora. Maradt az ebedbol is, de egy nemet lany keszitett hozza valami vegetarianus kajat. Ennyi zoldseget meg nem lattam egyszerre, de nagyon finom volt! Takarodo a legtobb szallason 10-kor van, valahol fel 11-kor. Volt velunk egy csoport - nem peregrinok -, akik fel 11-ig enekelgettek az utcan, majd csak utana kezdtek az esti rutint, tusolas, fogmosas... Volt zugolodas. Nem is lehetett toluk aludni.
Ennek ellenere, ha almosan is, de felebredtem 5 utan, fogtam a motyomat, kiosontam vele es indultam is 6 elott. Elottem csak egy koreai srac indult, akivel tegnap talalkoztam eloszor. Jut eszembe az uj nevem igy hangzik: Kang Sam (azt hiszem) :). Lassan, tenyleg almoskasan kovajogtam. imadom a reggeleket itt, annyira hangulatos a kihalt utcakon a seta! Calzada de cotoba ertem, ahol kette agazik az ut. Az egyiken tobb telepules van, surubben, a masikon a par nappal ezelottihez hasonloan egy 17 km-es egyenes tartozik. Nem volt kerdes, a multkor annyira tetszett az a szakasz, nekem arra kell mennem. Es milyen jo dontes volt!
Ez utan kovetkezett Calzadilla de los Hermanillos. Annyira semmitmondoak ezek a nevek, tudom, de megerdemlik, hogy megemlitsem oket! :) Ahogy az elozo faluban meg nem olt nyitva bar, itt pedig abszolut nem is volt, de ahogy beerkeztem egy holgy szolt hozzam, innek-e kavet. Az ottani albergue hospitaleraja volt, beinvitalt a teraszra es hamarosan hozta is a kavet. A koreai srac mar keszulodott, utanam pedig par perccel egy masik zarandok erkezett, de o nem allt meg. Levettem a cipomet, zoknimat (tartsd mindig szarazon a labad!), hosszabb, 20-30 perces pihit terveztem a 17 km elott. Amig uldogeltem a csendben senki nem jott. Marmint zarandok. Csak nehany biciklis. Es a csondet egy dudalo kisbusz torte meg, jott a mozgobolt. Csak ugy ozonlott 4 ember az utcara! :)
Elindultam, szamitottam mi var ram, vizem, kajam volt. De megsem az jott, amire vartam, hanem valami sokkal izgalmasabb!
Az utikonyvem ezt irja szo szerint: "Tajkepileg ez a kevesse frekventalt es ritkan hasznalatos utvonal kulonleges elmenyt nyujt. eleinte a taj nagyon hasonlit a gyengen benott afrikai szavannakhoz, a kiterjedt fennsikrol alig lathato a Calzadilla de los Hermanillos mogott, a tavolban emelkedo hegyvonulat. itt mar szinte civilizaciotol mentes helyeken jarunk, az ember annyira egyedul erzi magat, hogy egy bizonyos pont utan mar abban sem hisz, hogy meg egyszer az eletben ujra egy telepulest fog megpillantani."
Igy van! :) De miert Laci a Laci? Mert a Laci olyan jol erezte magat, hogy nem is akart megpillantani telepulest! Elkapott a gepszij, messzire el lehetett latni es annyira jo volt, hogy sehol egy templomtorony, se ember. A labaim megallithatatlanok lettek, csak vittek, a hatomon a zsakom, csak mint apro edes teher. Nehol fenyoillat, tobozokkal jatszdozo mokusok, ugralo bekak a kis csatornakban, patakokban, szocskek is ugraltak. Lattam mindenfele ronda bogarat es ki sem razott toluk a hideg! :) Pillangok, az uton keresztbe cipekedo hangyak, gabonasiklok... Ember sehol! ugy ereztem magam, mint egy filmben. Mintha kivulrol latnam magam. A falubol kifele jovet integetnek a foldeken dolgozok a zsakos embernek, az autosik dudalnak. A kopott, oreg, ures orszagut kozepen megyek, mikor az beletorkollik egy masikba, de nekem egyenesen van az utam, ami mar folldut. Es csak haladok lassan, egyenletesen ott ahol a madar se jar. Es ebben a filmben en vagyok a foszereplo! OK, nem egy Oscar-dijas alakitas, de jol jatszottam! :) Ismet az a felszabadultsag! Nekem nemhogy megttori a lelkem a Meseta, inkabb felebreszt! Csak menni akartam, amig ossze nem esek. Mar bevillant a gondolataimba Leon, mikor a tavolban repuloket lattam le- es felszallni. Aztan az ut kozeledett egy vasutvonalhoz, de nem keeszteztuk egymast, csak mintha lepattant volna, ahogy kozeledett, most tavolodott a vasuti palya. Az ut mellett egy kereszt, rajta egy nev. Megjegyeztem, Gisela. O valoszinu itt esett ossze 2003 junius 21-en. Nyugodjon bekeben! A Pireneusokban tobb ilyen keresztet is lehet latni, Pamplona ota talan ez a masodik. Itt veget ert a varazslat, ahogy szoktak mondani az asztalnal eves kozben: "Mar csak a szemem kivanja". Hirtelen faradtnak ereztem magam es labaim labadozasert konyorogtek! Innen mar nem volt messze Reliegos.
Sokszor elkap ez az erzes maskor is, de olyankor csak megmartozni tudok benne, ma jo alaposan megfurodtem. Nagyon tud hianyozni minden otthonrol, de szerencsesnek erzem magam. Sok jo emberrel talalkoztam itt, es otthon is rengeteg jo ember vesz korul. Sokat gondolok ratok!

A cimben talalhato idezet pedig innen van:
http://www.youtube.com/watch?v=sNV3uEaC6f8

A mai hangulat. Napok ota erzem, kozeleg a katarzis!