Flecha amarillas

Tegnap Vianaban nagoyon magamra maradtam, nagyon egyedul ereztem magam. Viana szep, de ugye nem minden a kulcsin. ott voltak ismerosok, de valahogy borzasztoan hianyoztak a baratok. Furcsa, hogy baratoknak nevezem oket, de van bennunk egy kozos, az elso megtett kilometerek egyutt a Pireneusokban. tobbekkel is megismerkedtem, de valahogy ok allnak hozzam a legkozelebb. Delutan a szokasos rutin (zuhany, mosas, kaja) utan legszivesebben fogtam volna magam es tovabbmentem volna Logronoig. Kiultem a templomkertbe, ahol nincs semmi virag... ok akkor hivom inkabb romkertnek - es elveztem a napsutest (az arnyekban), kozben egy szendvicset eszegettem egyedul. epp azokat szamolgattam, akiknek szeretem magam korul latni az arcat. Egyik ilyen Vincenzi es a lanya Spanyolhonnbol, szepen ejti a nevem es ismer nehany embert magyarorszagrol, szereti a zenenket... melekesen azt hittem eloszor, hogy ok ferj es feleseg... iii! Ciki, de csak nevettek! kesobb kiderult mas is igy gondolta elsore.  :) Szoval egyszer csak belepnek  a romkertbe! Megorultam, hogy legalabb valaki! De tovabb kellett menniuk, mert a csomagot elore kuldtek Logronoba. Sokat gondoltam a koreaiak vidamsagara, mindig vevok egy jo viccre! Mondtak is hogy hangzik koreaiul, hogy vicces Laci, de ha nem haragszotok ez most nem megy :) Annyira nem tudnak semit a caminorol, szivesen is veszik, amikor megosztom veluk azt a keveset amit en tudok (muemlekek, latnivalok es a kis telepulesek legendai) ok sportbol jarjak az utat, en pedig mar sportot uzok abbol, hogy szivassam oket. A multkor peldaul majdnem elmentek Irachenel a borkut mellett, ugy kiabaltam nekik, hogy jojjenek vissza. Mondtam mi van itt, de nem akartak elhinni. A borkut ugy nez ki, hogy ket csap van rajta. Az egyikbol a bor folyik, a masikbol a viz. Meseltem nekik a messze foldon hires itteni borrol (en sem ismetem elotte), es hogy milyen kulonleges stb stb. A probelmajuk az volt, mibol igyanak. Adtam az otletet, hogy a tenyernyi nagysagu kagylojukbol, amit minden zarandok visel a hatizsakjan, az olyan igazi zarandokos! Huuu meg haaaa... Aztan megnyitottam nekik a vizcsapot gyengeden. belekortyoltak, elobb egymasra neztek, aztan ram. En meg nem birtam ki rohoges nelkul, es ok sem! amikor nagyon rohognek, akkor zsakostul fekszenek a foldon, aztan meg azon rohognek, hogy nem tudnak felallni... :) Jahj, es meg annyi hulyeseg, es aztan mindenki megy a maga utjan, a szallason pedig talalkozunk, orulunk egymasnak.
Ma utol akartam erni oket, igy koran keltem, 6 elott mar uton voltam. Alig lattam az almossagtol, a jeleket is ugy kellett keresgelnem. flecha amarillas, azt jelenti: sarga nyilak, amik ma mutatjak az utat a kistarsaimhoz! :) Kovettem hat oket. Jott Logrono, ahol a nehai Dona Felisa lanya Dona Maria varja a zarandokokat es adja a pecseteket a credencialba. Ezt meg az utikonyv is megemliti. Megkinalt kaveval es ketszersulttel. Dona Felisia es lanya mar a Camino legendai.
Logrono tenyleg nem tul szep, de megerne az is egy napot. A temploma gyonyoru, bekukkantottam par percre ide is. Soka tartott az ut kifele. elhagyva a varost egy to mellett ujra megalltam, ettem tortillat es ismet egy kave. Aztan ujra csak menni. Ma egesz nap egyedul voltam az uton. Koran indultam, Logronoban maradtak sokan, akik ma Vianabol indultak. Akik pedig Logronobol, azok pedig mar elottem. sokat gondoltam a barataimra utkozben. Az itteniek mellett az otthoniakra foleg. Ajanlom ma ezt a szakaszt azoknak a baratoknak, akik olvasnak, mert erdekli oket mi van velem, es ajanlom azoknak a barataimnak, akik azt sem tudjak mi van velem. :) En azert szeretettel gondolok rajuk.
Logrono utan Navarrete, ismet piheno. A legtobben itt allnak meg ma azok kozul akikkel tegnap egyutt voltam. nem ereztem magam faradtnak, tovabb is indultam. Most viszont Najeraban vagyok, a mai megtett tav kozel 4º km... Erzem is a labaimban. A fogadtatasom feledteti a faradtsag erzeset. Csodalkozva es orulva masztak ki az agybol a kispajtasaim - hogy kerulsz ide? Most olyan leszek, mint egy nagymama, csak orulok en is, hogy korulottem vannak, de hasznalhatatlan agyok... :) A szallas donativo (adomany), itt van Eva is, mar megbeszeltuk, hogy fozunk valamit. Es ebben a pillanatban erkeztek meg fiatal spanyol barataim is, akiknek adosa vagyok egy rantottaval. Na csak lesz valami! :)