Camino Klub

Ma, Budapesten a Podmaniczky utcában. Néhány óra múlva, délben zárom a boltocskát és "lábom gázon, óra százon", indulok, hogy odaérjek 15 órára. Egyszer már voltam, és mielőtt eljöttem Petrusz - a klub vezetője, aki szépem összefogja a caminot megjárt és oda készülő emberek "bandáját" - kérdezte, hasznos volt-e számomra a klub. Igen! Bár az információk többségével már találkoztam, mégis teljesen más olyan hús-vér emberekkel személyesen beszélgetni, akik már megjárták, vagy akik hozzám hasonlóan készülődnek. Más volt hallani, mint olvasni a tapasztalatokat, ötleteket, figyelmeztetéseket stb. Ottjártamkor megismerkedtem Attilával, aki tavaly ment végig a caminon bringával és egy fiatal hölggyel (a nevére nem emlékszem sajnos), aki egy-két héttel azelőtt ért haza az útról. Ma pedig többek közt ott lesz Dóri, aki már nem egész két hét múlva indul és izgul :).
"Nincs az a jó útikönyv, amely hasznosabb tanácsokkal szolgálhatna, mint egy Zarándok, aki már maga mögött tudja a 800 kilométert" - ahogy a klub weboldalán fogalmaz. Egyetértek és várom a mai találkát! Amiért megfogott a hangulata a klubnak, hogy anélkül tudok kötetlenül, felszabadultan beszélni a készülődésről, hogy ne érezném azt, terhére vagyok bárkinek is, akit annyira nem érint meg ez az egész, mint jómagamat. Kedves és segítőkész emberek társasága, igazi lökést tud adni, ha elbizonytalanodsz. Ha készülődsz, vagy tervezed, hogy elmész a caminora, ajánlom figyelmedbe a klubot, vagy legalább beszélgess olyanokkal, akik megjárták!

Felkészülés II.

Idén betöltöttem a 34-et, eddigi legkomolyabb tapasztalatom a természetjárásról a 20 évvel ezelőtti, 8. osztályos vándortábor volt a Pilisben, ott is esős időt fogtunk ki, így egyik szállóról a másikra sokszor busszal jutottunk el. Annak ellenére, hogy emlékeim szerint nagyon jól éreztem magam, azóta csak néhányszor akadt alkalmam feleszmélni, hogy körülöttem egy erdő van épp, vagy esetleg dombok-hegyek. Január végétől cimboráim segítségével próbálok javítani ezen a lehangoló statisztikán, már ami a szabadban töltött órák és kilométerek számát illeti. Meglepően tapasztaltam, hogy a kellemes fáradtság mellett jól bírom a 20-25, vagy akár 35 km gyaloglást! Célom volt a hasonló tapasztalatok szerzése, nem pedig az "edzés". Mára már nem ijedek meg egy-két vízhólyagtól, ami ugye a zarándok legfőbb ellensége. Kezdem megismerni a saját ritmusom, határaim, ami fontos lesz az út során. Sajnos "alföldi parasztgyerek" lévén a hegyekben ritkán bóklászunk, inkább amolyan "alacsony költségvetésű" kirándulásokat tettünk az elmúlt hónapokban bajai és környékbeli falvak kiindulópontjaival, jórészt sík, vagy enyhén dombos terepen. Talán a hétvégén eljutunk a Mecsekbe egyet "hupákolni" - ahogy magunk közt mondjuk :).
A hátizsák súlyárol mindenhol ugyanazt az aranyszabályt olvastam: ne haladja meg a testtömeg 10 %-át... akkor vagy felhizlalom magam 120 kilósra, vagy épp leadok valamennyit az évek alatt összeszedett feleslegből - gondoltam még év elején. Utóbbi mellett döntöttem, bár az első variáció könnyebb lett volna :) Hat hét múlva indulok, természetesen a súlyom év elejéhez képest szinte stagnál, és ezen most már nem is fogok változtatni.

Az oda- és visszaút

Többféle útvonalon lehet eljutni a kiindulópontig, a kis francia városig, Saint Jean Pied de Portig. Spanyolországot megcélozva repülővel Barcelonába, vagy Madridba, onnan pedig busszal, vonattal Pamplonába, illetve Roncesvallesbe, ami még spanyol terület, ezért a határon való átjutás körülményes, tömegközlekedéssel nemigen lehetséges. Innen a maradék pár kilómétert taxival lehet leróni igencsak jutányos áron.
A másik választás, amit én is előnyben részesítettem: Párizsba repülővel, onnan vonattal Bayonnig, ahol rövid várakozás után egy másik vonattal Saint Jean-ba. Június 9-én az Easyjettel repülök Párizsba a kora délutáni órákban, így marad egy röpke idő a városra is, ahol a Diadalívet és a Notre Dame-t szeretném a legjobban megnézni, ez még belefér az időmbe. Az éjszakai vonat (Lunea nighttrain) az Austerlitz pályaudvarról indul 23 óra után pár perccel.és 7 és fél óra zakatolás után érkezik meg reggel fél 7 körül Bayonnba. Bő másfél óra várakozás után lehet átszállni a másik vonatra negyed 9-kor, ami már Saint Jean Pied de Portba visz valamivel több, mint egy óra alatt. Ezzel a megközelítéssel kicsit több a vonatozás, de összességében sokkal olcsóbb, mint más útvonalak. Kényelmesebb is, mert az éjszakai vonaton jót lehet alukálni. A jegyeim mind megvannak, kivéve a vonatjegyet, mert a tgv-europe.com-on még nem nyitották meg a franciák a júniusi időpontokat. Bízom benne, hogy hamarosan megtörténik és megrendelhetem. Ezután már csak a postaládát kell figyelni, mert házhoz is küldik néhány nap alatt a jegyeket!
Van még egy nagyon egyszerű módja a kijutásnak, az Europabusz indít közvetlen kocsit San Jeanba és Santiagoból vissza is hoznak. Akik készülődnek érdemes ennek az opciónak is utánanézni!
A visszaút Santiagoból Barcelonáig és onnan Budapestre repülővel, mindez július végén. Barcelonában lesz majdnem egy teljes napom, délelőtt száll le a santiagoi gép és csak másnap reggel tudok hazajönni .

Felkészülés I.

A caminoról - azon kívül, hogy valahol Spanyolországban van - semmit sem tudtam. Először a térképeket böngésztem, megismerkedtem az akkor még kimondhatatlan nevű falvakkal, városokkal, településekkel. Számtalanszor húztam végig az ujjam az út nyomvonalán, egyre többet olvastam a történetükről, történelmükről. Ahogy az szokott lenni, evés közben jön meg az étvágy, mára ez a "szenvedélyem" olyan mértéket öltött, hogy az út mentén található különböző szentekről elnevezett templomok névadóinak életét is igyekszem megismerni,  az miként kapcsolódik a camino legendáihoz. Mérhetetlen étvággyal fogyasztok mindent, amit találok akár könyvekben, akár a neten. Érdekes módon a caminóról szóló "alapműveket" kihagytam, úgymint Tolvaly Ferenc, Paulo Coelho, Shirley MacLaine írásait. Ők a saját belső útjukról írnak, ami magától értetődően mindenkinek más. Sokaknak ők adják meg az ihletet, az ő soraik által érzik először a késztetést, hogy elinduljanak. Bennem ez már megvolt és nem akartam abba a csapdába esni, hogy esetleg a saját utam az övékével hasonlítom össze, illetve, hogy várjam hasonló "csodák" történjenek velem is. Persze majd ha itthon leszek pótolom ezt a mulasztásom. Egy könyvet olvastam, Teremi J. Balázs - Camino de Santiago - Útinapló című írása, nagyon tetszett. Ebben is főleg a kulturális értékek, a legendák, amiket leírt, de nagyon szorítottam neki, hogy épségben a végére érjen, mintha vele mentem volna. :) Információs éhségemet mégis a blogok, netes fórumok csillapították a legnagyobb mértékben. Rengeteg hasznos ismeretre tettem szert általuk, nem csak magával az úttal kapcsolatban, hanem a kiutazás szervezésétől kezdve a legtöbb gyakorlati információt ezekből az írásokból szereztem.

Tavaly januárban úgy éreztem bőségesen elegendő időt hagyok magamnak, ha több, mint egy évet rászánok a felkészülésre, bár már az előző nyáron úgy éreztem "ha tehetném, holnap indulnék". Ez a lelkesedésem nem hagyott alább az elmúlt év alatt, és elegendő időm is lett a nyugodt készülődésre, a felszerelése beszerzésére.