Idén betöltöttem a 34-et, eddigi legkomolyabb tapasztalatom a természetjárásról a 20 évvel ezelőtti, 8. osztályos vándortábor volt a Pilisben, ott is esős időt fogtunk ki, így egyik szállóról a másikra sokszor busszal jutottunk el. Annak ellenére, hogy emlékeim szerint nagyon jól éreztem magam, azóta csak néhányszor akadt alkalmam feleszmélni, hogy körülöttem egy erdő van épp, vagy esetleg dombok-hegyek. Január végétől cimboráim segítségével próbálok javítani ezen a lehangoló statisztikán, már ami a szabadban töltött órák és kilométerek számát illeti. Meglepően tapasztaltam, hogy a kellemes fáradtság mellett jól bírom a 20-25, vagy akár 35 km gyaloglást! Célom volt a hasonló tapasztalatok szerzése, nem pedig az "edzés". Mára már nem ijedek meg egy-két vízhólyagtól, ami ugye a zarándok legfőbb ellensége. Kezdem megismerni a saját ritmusom, határaim, ami fontos lesz az út során. Sajnos "alföldi parasztgyerek" lévén a hegyekben ritkán bóklászunk, inkább amolyan "alacsony költségvetésű" kirándulásokat tettünk az elmúlt hónapokban bajai és környékbeli falvak kiindulópontjaival, jórészt sík, vagy enyhén dombos terepen. Talán a hétvégén eljutunk a Mecsekbe egyet "hupákolni" - ahogy magunk közt mondjuk :).
A hátizsák súlyárol mindenhol ugyanazt az aranyszabályt olvastam: ne haladja meg a testtömeg 10 %-át... akkor vagy felhizlalom magam 120 kilósra, vagy épp leadok valamennyit az évek alatt összeszedett feleslegből - gondoltam még év elején. Utóbbi mellett döntöttem, bár az első variáció könnyebb lett volna :) Hat hét múlva indulok, természetesen a súlyom év elejéhez képest szinte stagnál, és ezen most már nem is fogok változtatni.
:)))
VálaszTörlés