Pihenes

Maradtam mara Villar de Mazarifeben. Tegnap negyon megfogott ez az albergue. Mondhatnam azt is, giccses, de nagyon nyugodt es csendes. A szobaban, ahol aludtam negy agy, de egyedul voltam benne. Hogy Paula szavaival eljek "aludtam, mint egy bebi". O is egyedul volt, sot azt hiszem csak a franciak voltak egyutt egy negyagyasban. Kevesen voltunk, reggelre mindenki elment, Paula is meg del elott. Mar itt vannak az uj vendegek. 9-kor masztam ki az agybol, nem aludtam ilyen jot, miota eljottem otthonrol. Az Leon utan ujra kettevalik. Azt hiszem erre a szakaszra kevesebben jonnek, tobben valasztjak a masikat, pedig az foutmellett halad.
Furcsa, hogy ma nem indultam utnak, hianyzik is. A mai nap a pihenese, de hogy ne maradjatok olvasnivalo nelkul:, nehany erdekesseg:
Emberek, talakozasok, elejtett szavak
A vilag minden tajarol erkeznek zarandokok. Van, hogy hatan ulunk a konyhaban a vilag ot foldreszerol. A kozos nyelv altalaban az angol es a kezzel labbal mutogatas. Az elmeny az ami osszekot minket es a cel, eljutni Santiagoba. Minden nap uj arcok es sokszor reg nem latott arcok. Konnyu az ismerkedes, de nem kell kezdemenyeznem. Volt, amikor valakinek lefujta a szel a szaritorol a ruhajat, visszatettem, o latta es masnap reggel egy kaveval kedveskedett a vad idegen a barban. Ha nem akarunk peregrino menut enni, csak el kell kialtani magunkat: "cook together" - fozzunk egyutt es lesz asztaltarsasag es rengeteget lehet sporolni. Tegnap megusztam a rantottat, a franciak mar kajaltak, mikor felkeltem a delutani szunyokalasbol.Tobben vannak, akik jol foznek es van nehany elvetemult, aki ezek koze sorol engem is, oriasi a nyomas rajtam :)
Nehany napja talakoztam egy holggyel, akivel korabban meg az elso napon a roncesvallesi emelkedokon futottam ossze. Emlekszem ra, csak ult az ut szelen. Nehany napja talakoztunk ismet, elmeselte a tortenetet. A ferje alma volt vegigjarni a caminot, de meghalt autobalesetben 4 eve. Helyette indult utnak, de nagyon felt es a ferjet is feltette volna a hosszu uttol. A hegyekben, amikor talakoztunk azert ult, mert vissza akart fordulni. Azt mondta azert van itt, mert akkor megkerdeztem tole, minden ok? Allitasa szerint akkor erezte eloszor, biztonsagban van, az emberek itt tenyleg figyelnek egymasra. Nem volt mas, csak egy elejtett szo... Sokszor beerek egy faluba, a barok tele vannak, tobb helyrol a nevemet kiabaljak, integetnek, uljek le kozejuk. Igy van ez mindenkivel. Az emberek, akiknek tudtam valamit segiteni, hivnak magukhoz, reggelizzunk egyutt. Az egyiknek segitettem beallitani a taskajat, a masiknak adtam kremet, vagy csipeszt, biztositotut, vizet barmit ami a hetkoznapokban jelentektelennek tunhet. Megjegyzik a nevem es vele azt is, o a magyar fiu. Kis semmisegek miatt, hihetetlen! Mindenki nagyon kedves, baratsagos. Elvalunk, majd par nap mulva ujra talakozunk. Az ilyen talakozasokkor egyre erosebb az oromerzes. Eleinte "csak" orultunk, mara mar kapom az oleleseket, a nagy pacsikat. Mi lesz Santiagoban?
A zarandokokat a hospitalerok, hospitalerak fogadjak, mondhatom szinte mindenhol kedvesen. Mogorva emberrel nem talalkoztam, talan egykedvuvel. Azok is, amikor kerdezik tudok-e spanyolul es azt valaszolom "si, una serveza porfavor" (igen, egy sort kerek) mar nevetnek is, "si, importante" (igen, ez fontos). :)
Mar az elso nap felfigyeltem egy erdekes dologra. A korulottem levo emberek szemelyisegjegyeire, beszedukre, mimikajukra, gesztusaikra. Sokszor kiserteties hasonlosagokat velek felfedezni az otthoni baratok, ismerosok es az itteni zarandokok mozdulatai kozt. Mintha mindenki itt lenne velem otthonrol... Mindenkiben talalok valakit otthonrol. Csak egy apro kezmozdulat, vagy valakinek a jellegzetes jarasa, hangja, es hasonloak. :) Le tud dobbenteni!
Az uton
Azt gondoltam magam ismerve, majd gyaloglas kozben jokat fogok agyalni. Hat nem... Nem tudom iranyitani a gondolataimat, nem is akarom persze. Nem valasztok temat, csak megyek es beugranak kepek, emlekek, arcok, emberek, helyzetek stb. Sokszor olyan, mintha nem gondolnek semmire. Inkabb, mintha az agyam urulne minden egyes lepesnel. Csak az erzesek, amik valahonnan elojonnek... Hogy is mondjam... Tisztak! Csak egyszeruen a boldogsag, a nyugalom, a szabadsag, a csend erzese es a szeretete. Barki es barmi is hianyzik otthonrol most, az is annyira tiszta, hogy inkabb keseredes erzes, mint csak keseru. Orulok, hogy igy erezhetek!
Mindig erzem - es ezt nem gondoltam volna - nem vagyok egyedul! MAGAMMAL VAGYOK! Hatalmas egyetertesben, bekeben... Ezt meg kell tapasztalni, nehez jol megfogalmaznom.

Jo utat mindenkinek! Buen Camino!