Pilotakeksz

El Acebo - Molinascea - Ponferrada

El Acebon. Imadtam tegnap, es ennel nem is tudok tobbet mondani. Nem tudom hova fokozodhatnak meg a spanyol falvak iranti erzelmeim. Mind "egyforma" es megis mas. Persze, hogy mas! Sokminden nem tortent mar az este folyaman, ha attol eltekintunk, hogy kisebb fajta nepszerusegre tettem szert azzal, hogy en voltam az egyetlen, aki Saint Jeanbol indult. (Jorgen elment csajozni....:)) Ez a mai napon csak fokozodott.
Reggel koran, mar hat utan megtettem az elso lepeseket. Igaz mar korabban ebren voltam, az utcan matattam, de egy jo darabig nem mozdult a labam. Sotetben, halvany sarga fenyben uszo "foutca", a kutyak csak epp hogy a szemuket ramforditottak, fekudtek mindenfele. Ultem egy darabig a kut mellett es reggeliztem volna, ha van kajam. Vagy kaveztam volna, ha lehetne ilyenkor valahonnan kavet szerezni. Igy csak ucsorogtem, es jo volt. Aztan uccu neki! Hat nem volt konnyu! A tegnapi ereszkedest azert erezte a bal terdem, de kozel sem annyira, mint a Pireneusok utan. Ez a lejto ma is folytatodott, meredek, koves osvenyeken. Ezekben a reggelekben az erdoben..., hogy is mondjam, hogy ne legyen mar annyi szoismetles... Fantasztikus! Az illatok, a szinek es a magany! Merthogy eltuntek a pilgrimek! Astorga utan megsokasodtunk es ma ugy jottem Ponferradaig, hogy egy lelekkel sem talalkoztam! Csudaklassz volt! :) Csak az ut poraban lathato labnyomok emlekeztettek arra, jartak itt. De meg mennyien! Ha belegondolok, tobb szaz ezer zarandok jart itt csak az elmult evekben!
Meg Ponferrada elott az ut atvitt Molinasecan. Na ez a kis falu! Mintha egy nagyobb meretu makettben maszkalnal! Kis folyo, kis hiddal, kis, szuk utcakban kis boltok. Meg a barban az asztalok is kisebbnek tuntek. Lehet azert okozott ilyen optikai csalodast, mert korulotte pedig az alfoldi gyereknek szokatlan nagy hegyek! Meseszep!
Ponferradat hamar elertem, igen rovid volt a mai megtett tav, de a kis pihenteto szakaszoknak csak holnap utan lesz jelentosege. A varos elejen utolertek az argentin testverek, egyutt kerestuk meg a szallast. Ugy latszik keresik a tarsasagom, persze hulyitem oket is allandoan! :) Az albergueben pedig mar ott volt Jose, akivel par napja ismerkedtem meg. 51 eves es szeretnek igy kinezni majd ha elerem azt a kort. Vegetarianus, ma o fozott es igen izletes es laktato volt. Elmentunk bevasarolni a supermercadoba, ahol a polcon meglattam egy pilotakekszre  hasonlito finomsagot. Elkapott ismet a honvagy. Ha belegondolok milyen regota vagyok uton es mennyi minden tortent... Azt hiszem van olyan ember, aki egy eleten at nem el at annyit, mint mi itt a Caminon nehany het leforgasa alatt. Mar nagyon regota nem ettem pilotakekszet, de most mindent megadtam volna erte! :)
Ebed kozben erkeztek olyanok, akiket regebb ota ismertem. Mind orommel igyekezett felem, olelesek es nagy pacsik. Hogy kerulok ide, honnan indultam, mikor, meddig... - zaporoztak a kerdesek. Az argentin noverek es meg paran akikkel egyutt ebedeltunk nem ertettek mi ez a felhajtas. - Ok a barataid? Nem egyedul jottel? Te mindenkit ismersz? Hires vagy? :) stb... Par nap mulva ok is megtapasztaljak remelem! Mondtam nekik, nem teszek mast, csak amit ok is. Elindulok es megerkezem. De en belul neha ugy erzem az olelesek es a pacsik annak szolnak, ami a ket pont kozt az uton tortenik. Azt viszont nem kell "sztarolni" es nem is lehet. Csak van, es itt van. Mindig, most is...
Nemsokara varosnezes. A szallason most van itt egy vizholyagdoki, mindenki leapol, ha szukseg van ra, es ingyen. Orulok, hogy nem kell odamennem most sorba allni. Minden rendben van velem!

Koszonom a kommenteket es a figyelmeteket! Nagyon jo erzeseket valt ki belolem, remelem valahogy vissza tudom majd adni!