Koszonet Istennek...

Amit nem en mondtam ki, de haladjunk sorban. Tegnap mire visszaertem a masik alberguebol, ahol tudtam irni, a tobbiek mar ugy fogadtak, van mara foglalva szallasom. Eddig mindig megkerdeztek, megbeszeltuk, meddig szeretnek menni. Az argentin testverek, a kolumbiai srac, nehany spanyol es en egy ideje egyutt mozgunk, kb egy het alatt osszeverodtunk. Mondhatom nem csak megkedveltek, hanem meg is szerettek, tiszteletbeli "latin" lettem. :)
Az eltelt kilometerek alatt kialakult bennem valami, ami annak koszonheto, hogy viszonylag siman ertem el idaig. Nem kellet fogam osszeszoritva megtenni egyetlen lepest sem, meg akkor sem, mikor a vizholyagok kinoztak. Ami a legmegdobbentobb, akarmi nyugom is volt, soha nem tudtam ketsegbe esni. Igaz, nem is akartam. Halat erzek es ha nem is tudatosan, de kialakult bennem az, hogy ahol es ahogy csak tudok segitek annak, akinek kell. Nem nagy dolgok, sokszor csak kis kreativitassal, egy otlettel, esetleg apro figyelmesseggel. Errol nem sokat irtam, mert nem akarom "fenyezni" magam. Az argentinokkal Astorga utan talalkoztam eloszor, a legtobbszor nekik tudtam a szolgalatukra lenni mostanaban. Aprosagokkal. Ugy keszultek, hogy nyar van, nem hoztak pulovert, adtam nekik egyet, amit azert hoztam, hogy Finisterreben elegessem. Nem akartak elfogadni, de mondtam, igy jobb, tobb haszna van mintha csak azert hurcibalnam, hogy kesobb tuzre dobjam. Megbeszeltuk, majd Santiagoban visszakapom. Akkor meg nem tudtam, hogy minden nap talalkozunk. Amikor esett Galicia hatara utan es atazott minden ruha a hatizsakban, jott egy otlet  a barban, hasznaljuk a kezszaritot a wc-ben es lett szaraz ruha. De volt vizholyagapolas, kukaszsakbol esohuzat keszites a hatizsakra, es aprobb figyelmessegek.
Mivel a mai szallas kb 15 km-es tav megtetelet kivanta, nem indultam koran. Felkeltem, de majd egy oran keresztul csak a pakolaszokat figyeltem az eloterben. Aztan megreggeliztem es kaveztam. Ut kozben is sokszor megalltam, nem haladtam ilyen lassan meg akkor sem, mikor a terdemmel volt bajom. Elertem egy faluba, megalltam pecsetert. A holgy kedves volt nagyon, aki az eloterben vart. Elo a credencialt, ment bele a pecset. Invitalt a templomba, mutatta uljek le kicsit. Igy tettem. Egyedul voltam, ucsorogtem. Sokszor megteszem ezt, pedig otthon nem vagyok templomba jaro. Itt mas. Valamikor az kozel ezer eves falak, valamikor csak a csend marasztal, valamikor magam sem tudom mi. Lassan felkeltem, korbeneztem odabent. Kedves kis templom, csaladias, jo ha 50 ember elfer kenyelmesen. Elhaladtam az emlekkonyv mellett, templomban talan csak egyszer lattam ilyet. Rapillantottam es az utolso bejegyzesnel egy neven akadt meg a szemem: Laszlo. A datum mai. Mosolygva benezett a holgy, aki a templomban "szolgalt", intettem neki es mikor odajott, kerdeztem mit jelent a spanyol szoveg. Azt mondta valaki megkoszonte istennek, hogy az utjan megismerhette Laszlot, aki az orangyala lett... Mondanom sem kell mit ereztem!
Az ut ma ismet csodas volt. Az erdokben a fenyok, a tujak es mas orokzoldek kozt mar mar megjelentek a palmak es az eukaliptusz illata is tobb helyen erezheto. Nem volt hosszu a mai szakasz, megis az ujaknak kisse faraszto a sok fel- es le maszkalassal. Valtozatos galiciai taj, sok tanya, sok allattal, es a magtarolokkal. Tobb ember a falvakban, mint Navarraban, vagy Kasztilia Leonban, vagy barhol eddig. Viszont nem latom azt a tomeget, amire szamiotk minden reggel. Sokan vagyunk, de utkozben eltunnek, csak a barokban talalkozunk. Az az igazsag, hogy barmilyen erdekes dolgokkal is tudnak meglepni ezek a turigrinok, azert a legtobbet megkedveltem kozuluk is. Tobben odajonnek hozzam beszelgetni. Honnan jottem, mikor, mennyi ideje stb... Ezek a szokasos kerdesek. Ok is "keresnek" valamit, talan meg is adatik nekik ezen az utolso 100 km-en is.
Ma Arzuaig jottem, kedves kis hely ez is. A terv, hogy meg holnap es holnaputan megyunk 20-20km-t es megerkezunk Santiagoba. Kulon-kulon, de a delutan talalkozunk es eltoltunk egy utolso estet egyutt. Aztan ki merre, megy a dolgara.
Akarmennyire is az ut vegen vagyunk, mint eddig is, minden nap mas, mindig van ujabb elmeny... Mara 50 km-en belul, el sem hiszem! De meg lesz olvasnivalo a jovo heten is...:)
Nagyon koszonom a hozzaszolasokat! Ha egy napom tortenese csak az lenne, hogy ilyen szivhez szolo uzeneteket olvasnek, mar csak az is csodassa tenne egy napomat! :)