Szazon belul

A ruhak nem szaradtak Sarriaban, egyszer megprobalt kisutni a nap delutan, de ez csak valami tevedes lehetett. Atlibbentem a templomba, ott lehet uj zarandokigazolvanyt igenyelni. Hosszu sor gyulekezett a bejarat elott, rosszat sejtettem. Az utolso 100 km elott vagyunk. Ha csak ennyit megteszel Santiagoban megkapod a "Compostellat", a zarandoklatot igazolo oklevelet. Ezek az emberek mar nem "feherlabuak". A feherlabuakat lehet szeretni, kedvelni. Ok altalaban csak idohiany miatt csatlakoznak az ut kesobbi szakaszaihoz.
Megkaptam az uj credencialt es hozza egy utmutatot, ezentul napi ket pecset kell. A ruhak ki lettek teregetve, bizva az esti napsutesben, a cipo pedig teletomkodve ujsagpapirral varta, hoyg reggel ismet ratalajak.
A mai reggel is almosan, lomhan indult. Nem volt kedvem kimaszni az agybol es borzonkodni, hogy mindenem nyirkos. Maradtam, es utolsokent kaszalodtam ki a felso agyrol, de csak azert mert 8-ig el kell hagyni az alberguet. Ahoyg szamitottam, mindenem csurom viz volt, nem hogy szaradt volna, inkabb mintha valaki meg este jol meglocsolgette volna oket. A cipom viszonylag jo allapotban volt es ez volt a legfontosabb, valamint az, a mai eso elmaradt. Kodos, paras, almosito reggel, nem olyan, amit szeretek. Indulas. Az ut Sarriabol kifele tele soha nem latott zarandoksokasaggal. Korabban kellett volna kelni? Lehet. Az erdobe beerve parfum- es testapoloillat csapott meg. Es tomeg. Hatalmas sokasag. Csoportokban, kiabalva, hangoskodva... kiabrandito. Aztan raleptem a labomra, sorra haladtam el mellettuk. Amikor csond lett kezdtem orulni, de hamar kiderult csak azert kussolnak, mert emelkedon felfele nem megy a pofazas. Az elso es masodik falu lett a "lihegojuk", itt elmaradt szinte mind a Sarriabol indulok kozul. Ugy nevezik oket "peregrino" (zarandok) helyett: "turigrino" - talalo. Miutan ujra szellosebb lett az osveny, ujra megmutatta magat a galiciai erdo. Igaz nem olyan erosen, mint tegnap, de ujra kicsit Meseorszagban erezhettem magam, ha nem is olyan sok idore. A kilometerkovek pedig surun, hol kilometerenkent, hol 500 meterenkent jelzik a Santiagoig tarto ut hosszat. A sorban pedig ott volt a szazadik. Mostanra 100 km-en belul vagyok Santiagotol. Mar nem sok, nagyon keves. Es tenyleg sporolunk az uton. Tul kozel a vege es felo mar nem lesz tobbet olyan, mint korabban. De az az erzes velem van! Egy baszk srac - Ander - szolitott meg az uton. Honnan jovok? - kerdezte. Mondtam Franciaorzagbol indultam. Megorult nekem es szidta ezt a sok caminobarbart hosszu percekig, mignem egy macska a nyakaba ugrott. Meseltem neki Sebastiannal is hasonlo tortent az elso nap, mikor megtamadta egy macska. Elvaltunk, betertem egy barba, ahol is maga Sebastian uldogelt barataival. Nem az elso alkalom, mondhatom eleg gyakran megesik, hogy valakire gondolok es a legvaratlanabb helyzetben elokerul legkeseobb masnap. Ujra az a nagy orom! A tarsai - akiknek bemutatott - visszakerdeztek, hogy en vagyok-e az a magyar srac, akirol Sebastian solat meselt. Igen, en.Egy darabig egyutt haladtunk, beszelgettunk az utrol, "nosztalgiazva" gondoltunk vissza a negy hettel ezelotti kezdetekre. :) Kivel, hol, mi tortent es hogyan. Sirtam-e, vagy nevettem-e, mit hogy eltunk at, tetszett-e a Meseta, a hegyek, az emberek, a falvak, a zarandokok, a kaja... Aztan megallt en meg jottem tovabb. Remelem ujra osszefutunk.
Portomarinig vezetett az ut, kicsit el is faradtam, de ez csak a paras levegonek kocsonheto, es talan annak, hogy a szokasosnal gyorsabban haladtam es nem nagyon alltam meg ma sem. Prtomarin is nagyon kellemes helynek igerkezik. A varosba beerve nehany kisbusz korul surgolodo zarandoknak latszo sokasagra lettem figyelmes. Epp az autokbol ramoltak ki a cuucaikat, az hozta utanuk. Aztan ramneztek es elkezdtek fenykepezgetni... A ruhaik frissen mosottak, a cipoik tisztak. Raneztem az enyemre, es majdnem bosszankodtam, hogy ebben a mai szep idoben sem szaradt meg. Megszaradt, csak a tegnapi eso lemosta es most tiszta lett, latszik a szine. Ne itelj elsore!? :)
Varosnezes csak most lesz, eddig fozocske volt. Az onkormanyzati albergueben gyonyoru tagas konyha van, ket fozohellyel is, de felszerelve abszolut nincs. Se tanyer, se evoeszkozok, se edenyek, semmi! Csak az ures polcok es ket mosogatoszivacs. Megoldottuk! Es megtudtuk, miert van annyi muanyag tanyer kiteve a boltok ele az utcara! :) Mert kell!

Sut a nap !!! :)