Visszasetaltam az alberguebe, ami kicsit messzebb volt. Minden megvaltozott, a zarandokok nem hogy nem koszontek, nem is koszontek vissza sem. ismeros arcot pedig nem lattam. Alvas. A reggel is mas volt, nem volt motoszkalas meg 7 orakor sem, akkor viszont en mar kifeszegettem magam az agybol. Es indulas be a katedralis fele ismet, majd mellette el a masik iranyban. Az alvas pihentette lelkemet is, aminek hianyoztak a baratok, akik nelkul nem olyan semmi. Begyalogoltam az erdobe, hatalmas fenyok, orokzoldek es eukaliptuszok koze. Sokaig ugy tunt egyedul vagyok uton. Barok mar egyre ritkabban vannak erre, ahol vannak is, nincs vagy csak keves a zarandok. Kb ot-hattal talalkoztam, es egyet sem ismertem kozuluk. Ujra uton lenni nagyon jo volt, meg ugy is, hogy tudtam este is egyedul leszek. De nem! Talalkoztam a ket nemet lannyal, akikkel korabban is tobbszor. Kedvesek voltak mindig. Karolin es Lisa, meg kell emlitenem oket, nemsokara irom miert. Aztan megpillantottam egy hatizsakon egy magyar zaszlot, nagyon megorultem, de tartottam tole, esetleg olaszok. - Beszel itt valaki magyarul? - kerdeztem, es amikor hallottam IGEN, akkor azt gondoltam ez a Camino, mindig minden ugy van, ahogy kell lennie. Par mondatot valtottunk a ket olggyel, merhogy ketten voltak, aztan elvaltunk, mert en megneztem egy vizimalmot kozelebbrol. Negreiraig tartott ma az ut, mindossze 22 km Santiagotol. Furcsa, hogy az utakon az ellenkezo iranyba jelzik a tablak Santiagot! :) Az albergueben az utolso helyet kaptam meg. A magyar lanyok utanam erkeztek, ok a foldon kaptak helyet. Utanuk jottek meg a nemetek, de nekik mar nem engedte a hospitalera a foldon alvast sem, masik szllast kellett keresniuk. Felkinaltam az agyam az egyik magyar lanynak, cserelhetunk. - Nem, jo lesz a foldon - jott a valasz. Letusoltam, kimostam stb... Aztan kerdeztem toluk fozunk-e valamit egyutt, a valasz ujra egyszeru, tomor es ertheto NEM! Mi mar megvagyunk...
(itt kitoroltem nehany sort, mert nem erdemes ragozni a dolgokat)
A nemet lanyok kozben szedelozkodtek, majd intettek nekem. Mondtak melyik szallason lesznek es varnak 5-re, fozunk valamit. Ok bevasaroltak, vigyek egy uditot, vagy bort. Most megyek es megkeresem oket, ehes vagyok. :) Holnap tovabb az ocean fele, aminek kozelseget mar jelzik a siralyok vijjogo jelenlete. Meg kb 65 km, ket nap mulva szeretnek ott lenni.
Olyan érdekes volt olvasni ezt a bejegyzést... Furcsa, hogy ennyire megváltozott a "táj", vagy az út.... de talán ez is egy "próbatétel", és így kell lennie....
VálaszTörlésA másik érdekes dolog az volt, ahogy Bajáról írtál... hogy mennyire messze van, mennyire messze vagy.... Én csak 150 km-re vagyok tőle, és mégis baromi messzinek érzem, annyira hiányzik, de ugyanakkor annyira közelinek is érzem... mert annyira szeretem.... furcsa kettős érzés ez.... Tudom, hogy nem lehet összehasonlítani a kettőt, nem is ez volt a szándékom, csak le kellett most írnom.
És végül még valami... az óceán... sosem láttam, csak a tengert, de az azóta is hívogat... imádom! Vigyél egy paradicsomot, tudod.... nem kell megsózni :)))))
Angi