Buborekok

Portomarini varosnezes a folyopaton ucsorgessel vegzodott. A fau egy erdekes tortenete, hogy eltereltek egy folyot, emiatt a falu viz ala kerult. A templomot kovenkent epitettek ujra egy magasabb ponton. A volgyben, ahol most szeles folyomeder alakult ki es viztarozonak emlegetnek, most is vannak meg epuletmaradvanyok.
Egesz naplementeig ott ragadtam, csak bambultam a vizet. Ahogy egy lepcson alabukik es apro hab keletkezik, buborekok. Akarcsak mi zarandokok. Valahonnan jovunk, egyszercsak zarandokka valunk, majd egy iranyba tovabb sietunk. Eloszor gyorsan, majd ahogy tavolodunk, mint a viz is a lepcsotol, lelassulunk. Kozben ossze-vissza kavarodunk, elozzuk egymast. Majd vegul a tengerben kotunk ki, vag az oceanban.  Nagyon lassulunk a napokban, nem akarjuk meg Santiagot. Raerosek lettunk.
Az ujoncok hatalmas zajjal sem tudtak aludni terni. Volt csitteges, de nem hasznalt. Ordibaltak egesz este, de egy zarandok sem tett komolyabb erofesziteseket a csend erdekeben. Lehetett tudni miert. Reggel a szokasos 5 orakor elkezdodott a matatas, de ez most mas volt. A korabban indultak egyike sem hagyta el a halotermet, hanem ott zorogtunk, ahol tudtunk. A mezedes bosszu... :) A csitteges most a turigrinoktol jott, de suket pilgrimfulekre talalt. Mindig hagyd pihenni a zarandokot!
A nem alvas megtette hatasat, nehezen indult be a labam. Meg sotetben hagytam el Portomarint, epphogy csak derengeni kezdett, mikor beleptem az erdobe. Egy kellemes, sunyi, alattomos hosszu emelekdon mar jobban kinyilt a szemem es jol be is melegedtem. Aztan lefele, majd ismet felfele. Kellemes erdei seta volt ez a mai nap. Az elso megallo Ligondeben volt. Egy kapualjban kavet es aprosutemennyel vartak a arandokokat. Ingyen! Illetve adomany alapon, de ezt itt nem hangsulyoztak. Kellemes kelta zene szolt hoza halkan, ott helyben el tudtam volna aludni. Ekkor mar Daniellel, a kolumbiai sraccal mentem egyutt, aki angoltanar Spanyolorszagban. jot beszelgettunk, szerintem par ora alatt fenyeveket fejlodott az angolom! :)
A vegallomas Palas de Rei. Itt nem sok minden van. Egy templom. Mar korbeneztem a varost, sot miutan megerkeztunk, letusoltam, Daniel egy sorrel vart. Megittam es aludtam is egy jot, piit fejbe vagott ures gyomorra. Azota mar ebedeltunk is, ugy nez ki a tovabbiakban pihenes lesz. Holnap pedig ujra csak egy rovid szakasz kovetkezik, az is szep lassan.
Az uton mar egyre tobben jonnek szembol is, akiknek a nyakaban van mar a zarandoklatot igazolo oklevel. Van, hogy megallunk veluk beszelgetni, sokszor elkepeszto torteneteket tudnak meselni.
Tegnap talalkoztam a camino egyik "legendajaval" Zsuzsaval. Hetek ota rajtam keresik a magyar lanyt, aki magas, kedves es mindig rozsaszinben jar. Egyszer mar lattam korabban, de nem vlt alkalmam rakerdezni, de tegap igen. Magyar vagy? elkerekedett szemeket lattam elobb, minthogy hallottam, igen :) Ma egy szallason vagyunk, es mindkettonknek hianyzik a jo magyar koszt, hust hussal, jo nehez egeszsegtelen magyar kaja! :)