Finisterre, avagy a "vilag vegen"

Kicsit elmaradtam, ami leginkabb a technikanak koszonheto. Gyors osszefoglalom az elmult harom napot. Volt minden! Ami az idojarast, az utat es a zarandokokat illeti. Az idojaras valtozatos, esik, kod szital, hideg szel fuj, vagy csak borongos (es ez volt a legjobb, de meg lehetett fagyni). Negreira utan tegnap elott Olveiroaig mentem nem tul egyenesen. Az elso barban egy reg nem hallott kerdes, honnan jottel? Martin tette fel Berlin mellol. Este talalkozunk, iszunk egy sort az albergueben - mondta es hatalmas utolerhetetlen lepteivel eltunt elottem. Aztan en is sokkal kesobb, mint szurke szamar a kodben. Elszurtam egy jelet, azt sem tudtam hol vagyok, de ugy ereztem jobb elore menni, mint visszafordulni. Kettot sem lattam, de a hatalmas kodben hangokat hallottam, mintha egy uzem, vagy gyar kozeleben lennek. Akkor ott emberek, tudok kerdezni merre tovabb. A legnagyobb megdobbenesemre nem egy uzemet hallottam, hanem egy hatalmas szeleromu zajat, de csak akkor vettem eszre, mikor mar majdnem neki mentem. Felelmetes volt... Jott egy auto, kerdeztem az iranyt, de itt nem tudnak rovid valaszokat adni, csak mondjak es mondjak... :) A kovetkezo is, aztan jott Manuel, aki vilagosabban ertesemre adta, szalljak be, visszavisz. Koszonet erte.
Olveiroaban a municipal albergue megtelt, maradt egy privat. Ott volt Martin is, Nicol tarsasagaban, aki Hollandiabol jon gyalog, a hata mogott 2500 km! Aznap ismerkedtek meg, es ott volt meg Karolin is Norvegiabol. Hol voltam eddig? A kaja lassan kihul! Mar vartak vacsorara. A konyha igen kicsi es szereny, de valamennyire felszerelt. Negyen elferunk benne kenyelmesen. A kandalloban tuzet raktunk es vacsoraztunk. Koran elmentem lefekudni, faztam es jo volt a meleg agyban. Nem sokkal kesobb felebredtem es hallottam ujjonan osszeverodott kis tarsasag meg a konyhaban van. Kimentem es mar toltottek is a bort... 2-ig boroztunk, kicsit be is csiccsentettem, mentek a szoviccek minden nyelven es ment az alvas is. :) Csatlakozott hozzank Paloma Chilebol. O is nyarra keszult, nem volt csak egy nagyon vekony hosszu ujjuja, az kapucnis felsom ujabb szolgalatot tett.
Tegnap ertem ide Finisterraba. A reggel meg borongos volt, de mar csak nehany szarado tocsa emlekeztetett az esore. Kod sem volt, a lvego tiszta, a felhok kezdtek felszakadozni. Az ut ismet mindenfele. Hol patakok, folyok, hegyek, enyhebb, vagy durvabb emelkedok es lejtok. Szeles utak es szuk, novenyekkel benott osvenyek. Hol buza, kukorica, hol fenyuk, tujak, orokzoldek, eukaliptusz, palma, pafrany... Es mindenutt a Galiciara jellemzo magtarak es a ketarcu feszuletek.
Egy valami uj volt, az illat. A kod eltunesevel jol lehetett erezni a sos viz illatat. Az elmult napokban igen jo volt a gyaloglas, ha nem tevedek el a kodben es nem esik, talan ket nap alatt kierek az oceanhoz. Aztan jott, ami meg nem. A nagy tavolban a ketfele kekseget halvanyan elvalaszto horizont elvagta az eget az hatalmas viztol. Finisterre meg 27 km volt, a kovetkezo falu pedig kb 15 km, de a viz mar latszott. (a kepen enm latszik, de ott vettem eszre eloszor). Egyre tobb siraly tevedt az ut fole es lassan elerkeztem egy magaslatra, ahonna jol lehettt latni mar az oblot. Kicsit kesobb egy tabla hivta fel a fogyelmet, van egy feszulet az uttol csupan 100 meterre. Odaballagtam. Azon a helyen lehet eloszor megpillantani a Finisterrai fokot a tavolban, jol kivehetoen a vilagitotoronnyal. Meg 15-16 km volt addig, nem siettem. Annyira elveztem ezt a gyonyoru szakaszt. A vizek varosabol erkezve ez nem csoda es igen, a horoszkopom is halak (Moni koszi az smst!). A kovetkezo fal uutan at kellett vagni a felszigeten egy szuk, koves osvenyen. Kis emelkedes ujra es a fenyves utan egy hosszu homokos partszakasz, majd ismet emelkedes, sziklas meredek partokkal... gyonyoru! Finisterra egy oranyira lehetett, mikor a strandbufebol arado illatok es a diszkreten szolo zene becsalogatott egy ebedre. Elottem nehany napozo a homokban, az ido csodalatos meleg lett. Hatrebb pedig a szines hazak mar jol kivehetoek, amogott pedig a foldnyelv vegen a fokon a vilagitotorony...
innen mar egy hosszu lapos koves setany vezetett Finisterrebe. Megkerestem az alberguet, ami egyben a zarandokiroda is. Telthaz, de kiallitotak az ujabb oklevelem, ami igazolja, hogy a Santiagobol idaig megtett utat gyalog tettem meg. Kerestem egy masik szallast. A San Miguelben vagyok. Nagyon klassz hely. A padlasterben van az "agyam", ami egy matrac a foldon. Baromi  hangulatos! Amilyen gyorsan csak lehetett mentem ki a kilatohoz. Lelegzetelallito! Gyonyoru!
Kesobb vissza a szallasra. Akartam irni, de mikor beleptem kozoltek velem mar kerestek es uljek le vacsorazni. Az egyik szobaban a foldon egy vastag szonyegen volt izlesesen megteritve. Korben tanyerok, kozepen pedig ket nagy edeny. Az egyikben rengetg salata, a masikon fodo. :) Valami rizses kaja volt, nagyon finom. Mielott hozzalattunk volna, a hospitalera arra kert minekt, hogy az etelert cserebe - ami a haz ajandeka volt - mondjunk par szot az utunkrol most hogy a vegen vagyunk.
Utolsokent kaptam meg a szot, a tobbiek mar vartak milyen hulyeseget fogok mondani. Merthogy azon ment a rohoges egesz nap, hogy egy fiatal lany rank koszont egy faluban "Buenas dias", en meg vissakoszontem neki "Cameron Diaz?" :)
Most nem viccelodtem. Csak annyit mondtam, nekem az almom volt a Camino vegigjarasa, es van hogy a valosag jobb, mint az alom. Ez volt az en utam, es ez a vacsora egy melto befejezese. Meg hozzatettem, hogy az este elegetunk valamit a zsakunkbol, lesz benne egy kis szabad  hely. Igy remelem mindannyian tudunk valamit hazavinni innen az otthoniaknak, valamit ami nem kezzel foghato. Es ettunk.
Vacsora utan pedig ujra indultunk egyutt vissza a kilatohoz egy-egy uveg borral. Az eget neztuk es nagyon szerencsesek voltunk, az eg tiszta volt, kesobb pedig a naplemente gyonyoru. Elfoglaltuk a helyunket a sziklak kozt, sokan voltunk zarandokok a kovek kozt, jo hangulata volt. Egy-egy ismeros arc neha odakiabalt nekem, vagy valamelyikunknek, megemelt egy uveg bort es belekortyolt az egeszsegunkre. Azt hittem egyedul legetek itt, de cseppet sem banom, hogy igy osszeverodtunk. A Nap lebukott, meg is kapta erte a tapsot. Majd mikor mar besotetedett, apro tuzek gyulladtak ki. Jelkepesen elegettunk egy-egy ruhadarabot. Eloszor Martin, aztan Karolin a zoknijat, majd jottem en a tobb, mint 15 eves kedvenc kapucnis puloveremmel, ami meg rajtam volt. Mikor levettem, jott vele egyutt a polo is. Kaptam a kis showert egy hatalmas futtykoncertet es tapsot :) Aztan langra kapott... A vegen Nicola dobta a tuzre elhasznalt bakancsat, amiben 2500 km-t tett meg. Majd magahoz emelte es a langolo orraval gyujtotta meg a szivarjat. Iszogattunk, beszelgettunk. Aztan amikor mar emelkedett a hangulat es invitaltak buliba, akkor leleptem, visszasetaltam a korom sotet uton. Az ut a faluba kb fel ora, kielveztem azt a csondet hazafele. Csak a vilagitotorony forgott korbe-korbe, es csak az ocean morajat lehetett hallani, ahogy a sziklakhoz verodik.
Ma maradok, talan holnap is. De benne van a mehetnek a labomban. Innen meg van egy kis utan Muxiaba, ott mar tenyleg vege. Aztan vissza Santiagoba, es lassan otthon leszek vegre!