Villar de Mazarife - Villavante - Hospital de Orbigo - Santibanez de Valdeiglesias - San Justa de la Vega - Astorga
A tegnapi nap sem telt emlitesre valo dolog nelkul. Mar epp untam a semmittevest, kerdeztem a hospitalerot, tudok-e valamit segiteni. Nononono... Keszitettem kajat magamnak a konyhaban, ettem, elmostam magam utan. A tobbi megszaradt tanyert, evoeszkozt pedig a sajatommal egyutt elpakoltam. ekkor jott be a hospitalero pont ezert. Magaval huzott, es a ruhamat mutogatta, meg a mosogepet. Elkerte a cuccaimat es kimosta oket. Ez lett volna a delutani programom. most jo illatuak a ruhaim, nem a mososzappan szagat erzem! :) Keszitett meg egy kavet es mondta menjek ki a kertbe, legyek nyugton. Par perce ucsorogtem, mikor belepett a kapun Jorgen, akit nem lattam Los Arcos ota. Az elso szava, hogy nemsokara jon egy szep lany, az uton ismerte meg. Jorgen tortenete, hogy katolikus iskolaba jart, majd teologiat tanult es mielott kispap lett volna, illetve ahogy o fogalmazott, mielott jott volna a kerdes: Yes or no, o azt mondta: YESSSS! Es elkezdett csajozni erosen. Azert jott a caminora, hogy megtudja hogyan tovabb, de szerintem o fogja megvaltoztatni az utat, nem forditva! :) Jott is hamarosan az a nemet lany. mindketten elvonultak, lezuhanyoztak, berendezkedtek. Kesobb, 5 utan foztunk es egyutt ettunk, beszelgettunk. A lany (a nevet nem tudom) Pamplonabol indult, Burgosig gyalogolt, ott buszra szallt Leonig. Ott egy buliban talalkoztak Jorgen nagy oromere. Szoba kerult a Meseta, Jorgen csovalta a fejet, mennyire utalta, csak egyedul, nincs semmi, csak egyenest, amerre a szem ellat mindenhol gabonafoldek... stb. A lany megkerdezett engem, en szerettem valaszoltam. A miertre pedig ugyanaz volt a valaszom, mint Jorgennek, aki csak csovalta a fejet es dunnyogott. A lany meg egyszer ram nezett, mintha akarna valamit kerdezni, de csak a szaja nyilt ki es csak nezett, majd felallt. Par perc mulva visszajott a hatizsakjaval, visszamegy Leonba, keres egy buszt, vagy vonatot es indul meg ma vissza Burgosba, hogy vegigmenjen a Mesetan. Nagy dobbenet volt rajtunk, Jorgen probalta lebeszelni, de azt mondta nagyon csillog a szemem es ezt o is akarja. Lehet utalni fogsz - szoltam hozza, de csak a vallat rantotta meg es azt valaszolta: vagy szeretni. Szeretni magad fogod - feleltem. Elkerte a szamom, hogy majd tudassa, milyen volt szamara. Ahogy ment kifele a kapun, Jorgen nezett utana, o meg sem fordult es amikor eltunt, Jorgen ramnezett es csak annyit mondott - koszi! -es rohogott. :)
Este lefekveskor mar nagyon vartam a reggelt, hogy ujra utnak indulhassak, hogy ujra eljojjon az az erzes. Es mikor elcsendesedett korulottem minden akkor elobukkant valahonnan. Csak akkor vettem eszre, velem volt egesz nap, csak nem vettem eszre...
Reggel eleg sokat aludtam, 6 utan ebredtem fel. Szokasos kilopom a taskam es indulok is. Kellemes ido igerkezett, nem volt huvos. Bekapcsoltam a telefonom, ahogy az ajton kileptem. Egy smsem erkezett, benne egy "angyali uzenet" egy kedves ismerostol. Es ahogy kileptem az utcara az pont passzolt ahhoz a reggeli hangulathoz, koszonom!
Az indulas utani hosszu kilometerek meg halvanyan emlekeztettek a Mesetara, de Hospital de Orbigo utan mar jelezte az ut, hamarosan ujra jonnek a hegyek. A taj valtozatos, emelkedik, lejt, nehol erdos reszeken vezetett, es az ut maga is mar tobb helyen koves. Sajnos az ut egy jo reszen nem tudtam egyedul lenni. Orbigoban vart Jorgen, aki egy oraval kesobb indult, de mindig gyorsan halad. Vele volt Marcus, akit remelem a gonviseles messzire sodor tolem holnap. Masodjara jarja a Caminot es ordit az erdoben, Vamos, vamos, Speedy Gonzales, meg mindenfele marhasagot. Ha megalltunk, o is. Ha lassabban mentunk o is, szornyu!!! Tiltakozasul betettem a fulembe az mp3 lejatszot, aztan megkerdeztem tole, hogy az elso utja soran nem mondta neki senki, ne jojjon ide tobbet? Kikerekedtek a szemei, es az ut hatralevo egy reszen magyarazkodott. Ez sem volt jobb, de legalabb nem ordibalt. 6 km-re voltunk Astorgatol, mikor elertuk David "tanyajat". A semmi kozepen egy kiskocsi kitolva az ut szelere, tele frissitovel, jeggel, vizzel, borral, sorrel, narancslevel, gyomolcsokkel, ragcsalnivaloval. David el itt, bevallasa szerint az utat szolgalja es "biznisz" is ez az egesz. Megalltunk, ittunk egyet, minden donativo, annyit adsz, amennyit akarsz. David meglatta Marcust es felismerte, sot meg azt is mondta neki, tavaly amikor talalkoztak esett az eso. Megorultek egymasnak, mi pedig Jorgennel leleptunk gyorsan.
Most Astorgaban. Na ez valam meses! Ugy erzem a delutan es az este is a latnivalok leltarbavetelevel telik, rengeteg minden van itt es Astorga a spanyol csokiparadicsom. Nagyon meleg lett delutanra. Megerkeztunk, letusoltam es mikor visszatertem a szobaba, Marcus fekudt a szomszedos agyban es kiabalt, Hallo! Fogtam a cuccom es attettem mashova...
Nem tudom igy lesz-e mindig, vagy meddig, de ha egyedul vagyok ott az a bizonyos erzes, elobukkan valahonnan. Mintha az auramat venne korbe... es a legerdekesebb, hogy ezt le is merem irni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése