Camino doktor, fura fogadtatas, cipok

Estella - Irache - Azqueta - Villamayor de Monjardin - ujabb apro falvak, ujabb jelzo, a mai: bubaj! De szabadon felcserelheto a korabban emlitett telepulesek neveivel barmelyik jelzo.
Estella, a csillagok varosa, varosnezes a tuzo napsutesben, hullafaradtan, meg fenykepezni sem volt erom. A tegnapi nap mindenki szamara ilyen volt, es nem ertjuk miert. Mercadot kerestem, de nem volt kedvem elmenni a messzebb levo, de biztosan nyitva tartohoz, igy addig keresgeltem, mig kb haromszor annyit maszkaltam, mintha egyenest oda mentem volna. Amugy vegul ott kotottem ki. Keresgeles kozben osszfutottam a fiatala spanyol parral Rafaellel es Olayaval, kozos fozes mellett dontottunk. Enyem volt az otlet, a tobbit bizzam ra - mondta Rafa. Az albergue 8 euro volt reggelivel, a vacsorahoz valokat pedig fejenkent megvettuk 3 eurobol! Raadasul ketszer is foztunk, illetve egyszer csirkemellet sutottunk. Tehat ketszer volt meleg kaja, ez a lenyeg. Ma megbeszeltuk, hogy en csinalok rantottat, mert nagyon tetszett nekik, amikor Pamplonaban osszeutottunk egyet. Vacsi utan meg sokat beszelgettunk, csatlakozott ket masik spanyol srac is, akik hosszutavfutok, az egyik kozuluk triatlonozott. Mondta, hogy triatlonban jok a magyarok es ismeri a Mogyi csapa nevet! En pedig dicsekedtem a tesommal! (o is fut, pedig szegyen a futas...:))
Estellaba vezeto uton van egy forras, rajta valami olyasmi szoveg, hogy itt jo a viz, a bor, a halak es az etelek. Egy spanyol uzletember forditotta en meg ravagtam, hogy ez a Codex Calixtinusbol valo, annak otodik konyvebol. Furan nezett ram, elovette az utikonyvet, fellapozta eees respect! :)
Reggel koran (mily meglepo:)) 4 orakor kipattantak a szemeim, de reggeli csak 6-tol volt. 6 elott aztam megszolalt Bob Marley Buffalo soldier szama, nem tul halkan. Eszmeletlen hangulat kerekedett! a reggei egyszeru volt, ketszersult lekvarral (abbol legalabb hat fele), kave, tej, narancsle tetszes szerint.
6 utan par perccel mar uton is voltam. indulas elott ket spanyol lany beszelt nagyon valamit, azt hittem osszevesznek, de hat a spanyolok gyakran beszelnek ilyen vehemenciaval. odaneztem es az egyiknek volt egy vizholyag a kozepso ujjan a laban. A baratnojet probalta ravenni, hogy szurja ki neki es cernazza meg, de az nem merte. Megcsinaltam neki, majd a kezemmel tettem egy "varazslo" mozdulatot es mormoltam "hokuszpokusz" - kineettek :) A muvelet kozben odajott egy nemet fiatalember, akivel mar az elso nap talalkoztunk. Ennek a holland embernek parkinson korja van, de ragaszkodott hozza, hogy o toltse a bort es jot nevetett magan, ahogy a keze remegesetol csorogtek a poharak... :) szeretnivalo ember o is. Szoval a nemet fiatalember csak annyit mondott az operacio kozben, hogy holland baratunk ezt is bevallalna! Semmi ketseg! :) Kesobb talalkoztam a lanyokkal, kerdeztem hogy van a labuk. - Jol - valaszoltak. En meg mutattam a kezem es mondtam: MAGIC! Megint kinevettek... :)
No vino - no Camino - Ezt hamar meg lehet tanulni (bor nelkul nincs camino). Minden este kell inni, vannak erre mar emberek, akik meg is akarnak gyozodni rola, hogy megittam az adagom :) Erre altalaban este kerul sor. Na de hogy reggel... Estella utan Irache kovetkezett, ahol is nem mas folyt a kutbol, mint bor! :) Megalltunk, megkostoltunk. nekem bor, bor, annyira nem szeretem.
Elhagyva a falut emelkedo kovetkezett, ahol ereztem baj van. A jobb labam kisujjat nagyon tori a cipo. Az erzes ott kezdodott, amikor az Alto de Perdonrol lefele jovet a jobb labamat nagyobb terheles erte. Tegnap is az utolso 5 km-t szandalban tettem meg, amitol viszont az Achilles inam sajog... Valamit ki kellett talalni gyorsan, megszabadultam a talpbetetemtol. Bar vekony, ugy tunik annyi hellyet adott, hogy tudtam tovabb menni. Gyonyoru gyaloglo ido volt ma, felhos, nem tuz a nap, enyhen fuj a szel.
Kovetkezett Azqueta, majd Villamajor de Monjardin. Utobbiban jo uzleti erzekkel mar 6-kor nyit a bar. Oka, hogy a kovetkezo kb 12 km-en keresztul nincs semmi, itt megall minden zarandok. Ujabb reggeli tortilla es kave, majd uccu neki ennek a szakasznak. Nem mondanam hosszunak, de egy masik arcat mutatta meg a camino, milyen is az, amikor tok egyedul vagy a semmiben. Jol esett ma a gyaloglas, a labam vitt is volna tovabb, de minek a sietseg.
Most Los Arcosban vagyok egy osztrak albergueben. Mikor beleptem es megmutattam a papirjaimat a fiatal osztrak sracnak, felkialtott:
"- Aaa, ungarn! Baszmeg, menyapitsabaaaa! Sor, bor, egesegedre!" :) Nevettunk, mondtam jo tanarod volt! :)
Az albergua nagyon jo, takaros. Lezuhanyoztam, ki akartam mosni a ruhaimat a kertben, de mas elfoglalta a helyet. Leultem egy fotelbe es be is aludtam kicsit. :)
Ha azt kellene mondanom a tegnap elotti napra, hogy kitort belolem a Camino erzes, a tegnapira, hogy nyugosse tett, akkor a maira csak egyeszeruen azt mondom: ma szeliden megsimogatott! Jo volt egyedul battyogni, neha neha osszefutni valakivel. Leulni, levetni a zoknit, szaritani a labat, enni, inni, kozben jonnek masok is, leulnek melled es azt veszed eszre, hogy 1º perc alatt mar nyolcan ucsorogtok az arok szelen. :)
Aztan mikor beerek az albergueba es leteszem a tobbi koze a sajat cipomet, annyira jo erzes latni a tobbi poros cipo kozt ott az enyem is, itt vagyok!

Koszonom a hozzaszolasokat, gondolok ratok!