Egyenesben - "Agua no potable" es a rantotta titka

Eloszor is koszonok mindenfele biztato, gyogyito szavakat, idezeteket, gondolatokat, energiakat. Mind megtalalt, szerintem az is, amit mas kuldott masnak! Reggelre ugyanis belelepve a cipomba semmi baja a makacs vizholyagomnak! - ezt kellett megallapitanom. De ovatos voltam vele, a nap hosszu lesz.
Vissza meg tegnapra. Carrion de los Condes szinten elvarazsolt, tele muemlekekkel, regi templomokkal ezernyi latnivaloval. A szallas a Santa Maria templomhoz tartozo kolostorszeru epulet volt. Lassan beszallingoztak a koreaiak ehesen. Dong elment bevasarolni, az osszeget szetdobtuk, fejenkent 2eurobol kijottunk. Nagy serpenyo nem volt, ket kicsiben kellett keszitenem a varva vart rantottat. Amikor az elso adagban elkezdett pirulni a hagyma es a sonka, az illatra osszegyult a nep a konyhaban. Mint egy fozosoban, ugy ereztem magam. 3 francia, 2 sved, a faharlabu dan, az 5 koreai es meg nehanyan. A franciak kerdeztek mi a titka, mikor az elso adag kesz lett. (eskuszom nem ertem oket!:)) Megkinaltam, vegyenek belole, kostoljak meg nyugodtan. Kozben mondtam a fahej! Voltak am kerek szemek! :) - hisz nem is erezni az illatan! De mar tudtak, van valami turpissag. Mutattam, hogy a hagyma, a sonka, megpiritom, es jonnek a fuszerek kozben. Amit talalok epp a konyhaban, amit elottunk jart zarandokok otthogynak. Megszagolom mindet, ami nem fahej, az megy bele bosegesen! :)
Reggel mar koran elkezdodott a matatas, kb 4 orakor... Pedig az ajtot csak fel 7-kor nyitjak itt. Lustiztam. A noverek is surogtek-forogtak a halokorletben, igyekeztek nem odafigyelni a meztelen ferfi felsotestekre, de lathatoan nem voltak zavarban. Bevallom kicsit engem is magaval ragadott a kapkodas, de erre visszaterek.
Meg szurkult, mikor utnak indultam, igyekeztem egyedul. Hamar kiertunk a telepulesrol, de furcsa volt, hogy hajnalban tomerdek ember van az utcan. Kiderult valami kormenetre keszultek, festettek az utakat, jardakat.
A varoska hatarabol egy nyil egyenes aszfalt ut indult, ami egy kanyarban folytatodott, de az iranyt megtartva a mi utunk haladt tovabb egy apro kavicsos, puhabb folduton. itt megtaltosodott a labam. Szeles, hosszu, vegtelen ut. Amerre nezel gabonafoldek. Itt-ott, rovidebben-hosszabban fasor. A nap mar kisutott, vele egyidoben megjelentek az elso izzadsagcseppek is. Pont olyan iranybol tuzott a nap, hogy a fak csak egymasnak adjanak arnyekot, az en arnyekom pedig elottem. Figyeltem, es ahogy neztem egyre konnyedebbnek lattam a jarasom, elveztem. Nem fajt semmi, minden randben, a hatizsakom szokatlanul konnyunek tunk, tokeletes. A kovetkezo falu pedig cirka 17 km, addig viszont semmi! De SEMMI!!!
Sokat mentem mar, onfeledten, hatalmas erzes! Utolertem Jennyt, az egyik koreait lanyt, megkertem vegye ki a taskam oldalabol a vizespalackomat, ne kelljen azert levetnem. Ugyes mozdulattal, hatalmasat rantott rajta, azt hittem eldobja. Ures volt... a nagy kapkodasban elfelejtettem teletolteni, ajj. Mentem tovabb megallithatatlanul. Valamikor, mikor mar kellokeppen szomjas voltam egy pihenohoz ertem. A piheno nehany pad es egy kut. A kutra rairva: "Agua no potable" - nem ivoviz... Mikor is kell elfelejteni vizet tolteni? Igen, amikor 17 km-en keresztul semmi! :) Es annyira egyenes, hogy meg a mi kis kek bolygonk, a Fold gorbuletet sem koveti! :)
Azert csak beertem a kovetkezo faluba, ha jol emlekszem a nevere Calzadilla de la Sueza. Messzirol lattam az ismeros arcokat a bar teraszan. Lattam Isacot, a spanyol sracot bemenni. Mire odaertem epp kilepett az ajton, kisebb tapsvihar fogadott. Ezt mindenki megkapta, aki utanam erkezett. Isac kezeben egy talon tortilla, egy uveg kola es a masikban egy kave. ulj le mutatta, mert nem beszel csak spanyolul, es elemrakta a dolgokat valamit hadarva anyanyelven. Jolanda forditotta, ez az enyem, mert sosem reggelizem. :)
Nekem baromi nagy elmeny volt a meseta ma! Elhiszem, hogy gylkos tud lenni, az idegrendszerre es bele tud taposni az ember lelkebe. De az az orom, hogy ma cipot tudtam huzni, eszmeletlenul onfeledte tett. talan nem veletlen, hogy ket napig kinlodtam, sokkal jobban tudtam ertekelni es nagyon szerencsesnek ereztem magam.
Ezutan vmi de las Tiendas kovetkezett, majd Ledigos. A lakossag kb. 70-80 fo, de azok a regi templomok... :)
Most Terradillos de los Tamplariosban vagyok. Az albergue szuper, negyagyas szobaban, igazi agyon! Tehat nem emeletes! :) van uj vizholyagom, harom is, de mar csak rohogok! Szivesen segitek majd mindenkinak, aki keszul, de kerlek benneteket, vizholyag temaban ne fogadjatok meg a tanacsaimat! :) egyebkent a vizholyagtapaszra itt csak azt mondjak: NEVER! - SOHA!. jo az, de ne gyalogolj benne 20-30 km-t. azt hiszem nekem is az tett be. Tegnap egyebkent jegeltem. Dong-t kerdeztem, hol az udito, amit vett. Mutatott a hutore, en pedig veletlen a fagyasztot nyitottam ki. Es mit latok benne?! Jegkockatartot, benne ket kockaval. ekkor jott az otlet, szoltam Isacnak is, probalja ki, de nem merte. Nekem bejott, szerintem most megkeresem ezt a behemot spanyolt, legyurom es lefagyasztom a labat. Neki is egy durva holyag van a sarkan.
A feherlabuak jonnek mindig, kerdezik a Pireneusokat. Ha tudom barmifele buszkeseget sem mutatva haritom a kerdest es ramutatok azokra akiknek nem tudom milyen szinu a labuk. Nehanyan vannak. Ok akik hosszu nadragot viselnek, hosszu ujjut, a "Camino szakalluk" is hosszu. Lassan mozognak, de nem sutak. Mosolyognak, nyitottak, kedvesek es derusek. Es bar faradnak tunhetnek, nem azok. Ok, akik ugy indultak a Caminora, hogy becsuktak az ajtot otthon es onnan jonnek gyalog. Van aki mar 2000 km-tud maga mogott, van aki aprilis elejen indult otthonrol. A "respect" legyen az ovek, megerdemlik!

Es vegul, de nem utolso sorban szeretnem megemliteni Attilat. Mar otthonrol akartam irni rola, de mindig akkor jut eszembe, mikor felallok a geptol. Attila szinten Bajarol, talan egy-ket nappal elottem jar. Egy-ketnaponta valtunk sms-t, ki hogy van, vagy epp kuldi a friss infokat, melyik jo albergue. Par napja kinlodott az Achillesevel es a sarkaval, gondoljatok ra is. Az erdekessege a dolognak, hogy szemelyesen nem ismerjuk egymast, nam talalkoztunk meg.