2011. június 21., kedd

Mar az agyban megfogadom, hogy ma koran lefekszem

Igy ebredtem ma. Tegnap a vacsora ismet jol sikerult, a spanyolok foztek. Most valami rizses kaja volt ujra paradicsomszosszal... Jol laktam, de reggelre nem erztem az erot magamban. Mar mindenki farad, aki Saint Jeanbol jon. Mindenkinek van valami baja, mindenki santikal, huzza a labat... En is piszkosul el vagyok faradva.
Vacsoranal odajott hozzam egy fiatal koreai lany papirral es egy fuzettel a kezeben. Autogrammot akart kerni, mert kistarsai szerint en vagyok a "Rikimartin", csak meghizva! :) Vettem a lapot, mondtam ok, de elobb enekelek. El is kezdtem, "la camisa negra"... ennyit tudtam, de a spanyolok rogton folytattak, a hangulat isteni lett egy pillanat alatt. aztan megcsinaltuk a kozos kepeket "Rikimartin" es a csapata, hadd ne mondjam a  tobbi kis koreaia fekudt a foldon a rohogestol! :) De jol vette viccet az "aldozat" is!
sokszor irok ilyen jo hangulatokrol, de nem olyan fenekig tejfel minden. Mint irtam mindenkinek van valami problemaja, nekem is a vizholyagokkal akad dolgom nap, mint nap, de a szerencsesek koze tartozom. Lattam mar mindenfele szinu (sarga, voros, zold(!)) vizholyagot, es nagyon durva sebeket a labakon. Kimi a japan csajnak pedig Estellaban a korhazban lekaptak mindket kisujjarol a kormot, de szandalban folytatja tovabb es ha kerdezik tole, hogy van, csak mosolyog es mondja jol. Tegnap egyutt mostunk, es beszelgettunk. Mondtam neki, hos vagy! Ugy tartjak a Camino harom reszbol all, az elso megtori a testet. Probaltam neki ezt elmagyarazni, es hogy nem sokara elerjuk Burgost, utana kovetkezik a Meseta, a spnyol felfold, ami viszont a lelket tori meg. Visszakerdezett, valoban? - Igen - valaszoltam. - Utana jo lesz? - Jobb - feleltem es o a nyakamba ugrott es zokogni kezdett. Azt mondta hogy mar hazudnia is faj, hogy minden rendben, mert nagyon faj az ujja, de nem akar megijeszteni senkit az igazsaggal! Hos vagy, go Kimi go! Es ujra nevetett!
Tegnap kisertek a spanyolok egyik tarsukat a buszhoz, mert annyira durva vizholyagjai voltak, hogy fel kellett adja, pedig csak Logronoban kezdett. 4 napot jott es tonkre ment a laba.
Az este nekem sem sikerult megfeleloen leapolnom az egyik "ampollat" (vizholyag). Annyira meggyotortem, mar nem is lattam hol kellene szurni. Gondoltam ha ma reggel is irritalni fogja a cipo, akkor ujra begyulik es legalabb latni fogom hol kell felnyitni. Igy lett. Koran ebredve ismet (4 ora) elsokent indultam el 5 korul, de velem jott ket 60 koruli spanyol is. Elore mentek, mert en mar ereztem a bajt a labomon. Ok elottem, jol el is tevedtek volna, mert a sotetben nem vettek eszre a jeleket. Kiabaltam nekik "Hola, hola", ok meg vissza: "Buen Caminoooo". O vazze, nem ertik mi a helyezet... Aztan csak visszakeveredtek, es ket falun keresztul mondtak "Gracias" :)
A masodik faluban jott a rogtonzott mutet a templom elotti padon, ami sikeres is volt, csak annyira csipett, hogy nem tudtam labra allni... jo 8-10 km utan kezdtem erezni, jo lesz talan mara. Viszont semmi energiam nem volt ma reggel, ugy indultam el ahogy tegnap befekeztem, vanszorogva. Az elso barnal (ami nyitva volt) ettem peksutit, ittam kavet es mar jobb is volt kicsit. A Camino elso szakaszanak utolso napjai, ami megtori a tetset, ma meg belem is rugott egyet, odatett elem egy hegyet... A hires/ hirhedt Montes de Oca, ahol regen eloszeretettel fosztogattak a zarandokokat. Veszleyes helyeken jartam :) Nagyon faradt voltam, gondoltam talan a zene beindit. Elovettem az mp3 lejatszomat es meghallgattam ket Republic szamot. Nemmcsak beinditott, hanem Cipo szovege meg is inditott, valahonnan akkora energiatartalek szabadult fel egyszerre, nem is ertem. elertem San Juan de Ortegaba, itt terveztem befejezni a napot, de csak vitt a labam, legszivesebben elmentem volna Burgosig, az meg huszonpar km azt hiszem. Most Agesban vagyok egy apro kis falu. De vissza kell kanyarodnom San Juan de Ortegaba, mert  az egy valodi csoda helyszine, es valami gyonyoru templom van ott. Sajnos nincs mar idom leirni, erdemes utananezni.

1 megjegyzés:

  1. Szia Laci!


    Biztos, hogy sokszor nehéz és sokszor fájdalmas ez az út, de látod valami mindig ad egy kis erőt :)!
    Kitartás Neked! Sokan gondolunk Rád és veled vagyunk lélekben!
    Vigyázz magadra és ne hagyd, hogy bármi megtörjön!

    Ildikó

    VálaszTörlés