Kulonos dolgok, kulonos nap - valami tortent

Puente la Reinaban vagyok, a falucska neve annyit jelent a "kiralyno hidja".
A Caminorol az a hir jarja, hogy azzal es akkor talalkozol, akire epp szukseged van. Ezen sokat gondolkoztam, kivel hozhat ossze a sors, es sokat agyaltam azon is, hogy en kinek es mivel lehetek a szolgalatara. De kicsit meg vissza a tegnapra.
Tegnap Sebastiannal beszelgettunk, mi legyen a mai nappal. O es Livju pihenot terveztek, mert fajt a labuk. En mondtam meglatjuk, hogy fogok aludni. ha tudok, akkor maradok, ha nem tovabballok. Sebastian internetezett, maradt meg ke tperce, mondta ha szeretnek valamit, akkor nezem meg. Beleptem a facebookra es egy kedves, szivhez szolo uzenetet kaptam Adeltol... :)
Reggel felebredtem, de nem neztem meg mennyi az ido, megmozgattam a labam a halozsakban, illetve megmozgattam volna. teljesen le volt merevedve a bal terdem. Megelpo modon nem panikoltam, nem gondoltam semmire ezzel kapcsolatban. Visszaaludtam es ujra felebredtem, bekapcsoltam a telefont, 4 ora mulott par perccel. Mar csak mosolyogni tudok... :) Lustiztam, aztan 5-kot "kidobott" az agy. Fogmosas utan kiloptam a cuccomat az eloterbe. Tegnap egyebkent egy templombol kialakitott albergueben szalltunk meg. Mindenki aludt, csak a hosptalero volt ebren. Az eloterbol aztan kivittem az utcara minden petyerkamat, hogy ne zajongjak. Az egesz zsakomat ujrapakoltam. Teljesen bele voltam merulve, mit hova rakjak, hallottam hogy nyilik az albergue ajtaja, de nem figyeltem oda. nehany masodperc mulva felneztem, egy fiatal lany allt ott butacskan, kisse esetlenul, elanyatlanodva. Udvozoltuk egymast, olaszuk beszelt hozzam. Mondtam nem olasz vagyok, osszekeveri a zsakomon lathato zaszlocskat! :) mosolygott es angolul szolt hozzam: Latta, hogy santikalva jovok le a mosdo lepcsojen, viseljem ezt - es nyujtott felem egy terdrogzito gumit. Eloszor vissza akartam utasitani, de csak nyujtotta felem. Az eg kuldte ot! Felprobaltam, jo volt! Katrinanak hivjak, ma indult Pamplonabol, a mai az eslo napja a Caminon. ugy tunt var ram. Egyedul akartam ma menni, de ezek utan nem volt kerdes, egyutt indulunk utnak. A Pamplonabol kifele vezeto uton meg ittunk egy kavet, a mai nap volt az elso, hogy autozajban indultunk. Hamar kiertunk a varosbol es indultunk az Alto de Perdon fele. Katrinra tobbszor ra kellett szoljak, hogy ne szaladjon, nem lesz jo vege es hogy allitania kell a zsakon, mert estere szetmegy a hata. Nem kellett estig varni, elhagytuk Cizur Menort, mikor hisztisen ledobta terhet es fajlalta a hatat. Ok, igyal, szusszanunk egyet es beallitom neked. Es jobb lett! Tudtam segiteni, jo erzes volt. Elertunk Zaraquiegui-ig, ismet kavezhatnekja tamadt es nekem sem volt ellenemre. Bar viszont nincs, de meglattam egy hotelt, epp jott ki egy holgy. Mondta nekik nincs barjuk, de szivesen keszit egy kavet. Fizetseget nem kert erte, Bella-nak hivjak - megerdemli, hogy leirjam a nevet.

Donde se cruza el camino del viento con el de las estrellas - A hely, ahol a szel keresztezi a csillagoket.

Ez az Alto de Perdon - magyarul kb annyit jelen: A megbocsatas magaslata. Az ontottvas zarandok-szoborcsoport egyikere van irva a felirat. Kotelezo fenykepeszkedes, es lihegeskozben befutott Jorgen Munchenbol, aki allandoan rohan. Mindig hatulrol erkezik, aztan gyorsan eltunik, megy mint a golyo. Bemutattam oket egymasnak, Jorgem megorult, hogy vegre egy fiatal (18) eves lanyt lat! :) ujabb kave Danieltol, aki egy "pupos" autobol szolgalja frissitovel az zarandokokat es magyarorszagon keszitette a fogait, mert olcsobb! :)
A megbocsatas hegyen ucsorogva azon gondolkoztam, kinek szeretnek megbocsatani, de hala istennek nem jutott eszembe senki, es nem is akartam torni a fejem, hogy ki az akire esetleg haragszom. Jott az ereszkedes, Jorgen "atvette" tolem Katrint, mar nem rohant annyira :) Mondtam menjenek nyugodtan, majd lent talalkozunk, nekem ez lassan fog menni. Annyia ovatosan lepkedtem, hogy az idosebbek, 5º-6º evesek csak ugy suhantak mellettem, mondanom sem kell, mind megkerdezte, hogy minden ok? Azt a kb masfel kilometert a kavicsos-koves talajon tobb, mint egy ora alatt tettem meg, vigyaztam, hogy meg csak fel se szisszenjen a terdem, probaltam tehermentesiteni a masik labammal, amennyire csak lehetseges. igy aztan ott is lettek erzesek... :) A terdgumi nelkul ez csak visitva, vagy sehogy sem ment volna, igy csak szakadt rolam a viz.  Lefele menet az jutott az eszembe, inkabb azon kellene gondolkoznom, nekem kitol kellene bocsanatot kernem. Na ez mar nem volt olyan nehez, jottek az arcok szep szammal! :) Szeretnem ezt a rovid, de annal gyotrelmesebb szakaszt most azoknak felajanlani, akiket ha nem is szandekosan, de megbantottam valamivel. Torokszorito erzes fogott el. Remelem a gondolataim eljutnak hozzatok!

Leerve kisebb emelkedes utan - ami uditoen hatott ram - megpillantottam spanyol "baratomat", ahogy egy padon ul. Soha nem beszeltunk, de mindig mosolyog, arca derus, egyedul van es nem beszelget senkivel. Amolyan szeretnivalo ember, ahogy a 7º literes zsakjaval vanszorog az uton.:) Leultem melle, vele szemben egy gyonyoru Maria szobor volt, azt figyelte. ismet udvozoltuk egymast - Que tal? (hogy vagy?) kerdezte. Valami tortent - valaszoltam magyarul. Si - es csak nezett ram tiszta szemeivel.

Uterga kovetkezett, a kulacsom megtoltottem vizzel. A kivezeto uton kivancsi voltam mennyi lehet az ido, mert nem volt nagyon arnyekom. Pont del. Jott egy sms Doritol, akinek 2º km van hatra Santiagoig! (Hajra Dori!) es azt irta vegyek terdgumit, mert az neki nagyon bevalt! :)

Hamarosan beertem Muruzabalba, ahol az utnak van ket variacioja. Itt mar megallithatatlannak ereztem magam, irany a hosszabb, ami elvisz az Ermita de Eunate templomhoz. Meg akartam nezni, elfordultam, ahol kell. A kisutcaban egy tamplom elott ket idos holgy ucsorgott es mosolyogva invitaltak befele. Betertem es olyat lattam... Gyonyoru es jo hus volt. Kaptam pecsetet es tovabb Eunate fele. Erre mar nem nagyon jar zarandok, a legtobben ebben a napsutesben szeretne mielobb Obanosba erni. Hoseg volt, az arnyekom pont alattam, mikor szorcsogest hallok. a szantofold ontozorendszere mukodesbe lepett, a szel pedig kelleme hus permetet szort ram. Nevetnem kellett! :) Par szaz meterre elertem a templomot, gyongyszem! Nehany ismeros arc, csodalkozva neztek ram, hogy kerulok ide, hogy van a labam stb... A nemet turista csoport csak nezett mi ez a nyuzsges korulottem. Modntam, hogy nem tudom, valami tortent... Az eg vilagon semmi baja a labomnak! Csak sajog, de az kipihenheto holnapra! Annyire fel voltam toldodve, ugy indultam Obanos fele, mintha akkor, ott kezdtem volna a napot. Elertem Obanost, de nem alltam meg. Mar otthon eldontottem, hogy Penta la Reinaban szeretnek egy estet tolteni. Csak mert szep a neve! :) Azt alberguet valasztottam, ami a legtavolabb van, de van medenceje! :) Beertem, atjottem a "Kiralyno hidjan", itt mar tobb ismeros arc fogadott, csodalkoztak, hogy kerulok ide, tapsoltak, levettek a zsakom... Be kell valljam, beparasodott a szemem! Ma ereztem eloszor, ez az a Camino, amire vagytam. Menni, menni, kicsit kinlodni, de nem aggodni. Jo erzes megerkezni, mintha az ut magaba fogadott volna...
Jol vagyok, bar ma meg nem ettem semmit. Boldog vagyok es vegtelen halat erzek, hogy itt lehetek. Halat azok irant, akiknek most hianyzom otthon, koszonom! Es koszonom nektek a figyelmet!