Tegnap miutan irtam es felalltam a geptol, az utam egyenest a katedralisba vezetett, negyed ora mulva mar ott is voltam. A Leoba vezeto ut nem adott kulonsoebb elmenyt, inkabb tenyleg csak a bemenetelesrol szolt. Viszot a katedralisban ujra felbukkant az az erzes, amit tegnapelott megtort varazslatkent tudtamm be. Gyonyoru az a kecses, torekeny, megis hatalmas templom! Az ablakok szines uvegein a bearamlo fey egyszeruen lenyugozott, es egy padhoz szogezett. Csak ultem es visszatert a csoda, ujra uton voltam, de labam nem jart, csak a gondolataim... Fantasztikus! Tobb, mit egy orat tolthettem bent, jol korulneztem, majd az egyik mellekhajoba betertem, ahol epp mise zajlott. A tomjen illata itt is marasztalt, a papok mar az aldast adtak, lassan vege lett a szertartasnak, de meg maradtam magamban. Mire kijottem az emberk mar nyuzsogtek az utcan, egyre tobben jottek elo a szieszta utan. Korbejartam az ovarost, lattam sok szepet, nem hiaba akartam maradni.
Este a szallason a felelmem beigazolodott, a kb 46 ferohelyen alvoo csak ferfiak ugy horkoltak, minta zallat! Volt ujra oroszlan, medve, de volt olyan tolem nem messze, aki egesz emberi hangokat utanozva aludt. Mintha egy lenyelt halszalkaval kuzdene minden levegovetelnel. Nem tudtam mikor kell ugranom jol hatba verni. Aztan lassan elnyomott az alom es eldontottem kell a pihenes ezek utan. Arra ebredtem, hogy egy kamion jon szembe velem es belevakit a lampaja a szemembe. Persze csak alom volt, egy kedves kistarsam orommel hasznalta a fejlampajat, hadd ne mondjam nem indokoltak a latasi viszonyok. Termeszetes fenynel legszivesebben a fejehez vagtam volna a szadalomat...
7-kor felkeltem, a teremben mar nem volt senki. Leballagtam, kezemben a cipommel es a zsakkal. 8-kor bazarjak az ajtot, csak 11-kor nyitjak ki ujra, a hatizsakot ott lehet hagyni. Meg mindig nem tudtam menjek-e, vagy maradjak. Nem akartam a zsakomat otthagyni es ezzel maradasra kenyszeriteni magam. A hatamra vettem es mar ereztem is azt a bizsergest a talpamban, nincs maradasom. Ma volt az elso alkalom - Saint Jeant kiveve-, hogy el tudtam koszonni a hospitalerotol. A korai indulaskor ok sokszor meg nincsenek a szallason. Adios es be is zartak a kaput. Egy kor meg a varosban teljes menetfelszerelesben, aztan indulas kifele. Hosszu ut vezetett ki a varosbol, de mikor elhagyta az utolso kis falut - ami szinte osszenott Leonnal - es elmentem az utolso teglaepuletet, ujra visszatert az az erzes! Uton lenni! Azt hiszem, aki egyszer megerzi,, nem szabadul tole! Remelem!
Latszolag (csak latszolag) esemenytelen gyaloglas utan most Villar de Mazarifeben vagyok egy nagyon kelleme kis albergueben. Van medence is, de most a nagy kert vonzott ide. Az ido huvoskes, nincs az a dog meleg, de a spnyol nenike az uton, aki faagakat cipelt nem tudom honnan hova es minek, mert mindenhol vannak olyan agak - szoval nagyon panaszkodott - mucho color / nagyon meleg.
Jo volt ujra kint lenni a nagyvarosbol, ismet a poros folduton koptatni a cipomet. Szeretem ezt a zarandoklast, bar azt hiszem a neheze csk most jon. Nem fizikailag, sokszor azt erzem vagyom haza, hianyoznak az otthoniak, az otthoni dolgok... Es talan ma ereztem eloszor, jo lenne mar Santiagoba erni. De imadok elindulni, uton lenni. Ha ehes vagyok eszem, ha szomjas iszom, ha almos alszom. Sokszor kiegeszitve igy: eszem, ha van mit, iszom, ha van mit... Hely pedig eddig mindig volt.
Leonbol ujabb es sok "feherlabu" indult. Van koztuk tobb olyan is, aki tavaly itt hagyta abba. Uj arcok, uj ismeretsegek. A mai albergueben csak a franciakat ismerem, remelem nem rantottat fogunk enni... :)
Mark! Keszulj fel a legjobbakra! Csodalatos utad lesz, hidd el! Gondolok rad! Buen Camino
Adel, Zoltan, Erzsi, Dori, Viki, Vanessza! Koszonom a kommenteket!
Anya te meg ne aggodj, a legrosszabb, ami tortenhet itt,az, ha nem tortenik semi!
2011. június 30., csütörtök
2011. június 29., szerda
Leon bevetele
Relegiosban nem sokaig ereztem magam egyedul, de ha ugy lett volna zt sem banom. egyszeruen el kellett mennem a barba, mert megmelegszik a sorom, kozolte velem Igi Braziliabol. Ismerjuk egymast, valtottunk neha par szot, hogy vagy?, mi ujsag? - ennyi. Aztan korenk csoportosultak tobben, nagy lett az asztaltarsasag. Jottek a keson indulok, keson erkezok is, nem is mnetek az alberguebe, hanem rogton sorert kiabaltak! :) Tegnap allitolag 39 fok volt, de huvos szel lengedezett, nem lehette erzni. A hospitalero szamtalanszor dicsekedett, hogy valamikor itt szallt meg Paulo Coelho is. Az szallason felujitott konyhaban lehetett volna fozni. Egy aprocska baj van ezeken a kis helyeken. A bar, az etterem es a kisbolt egy helyen van, tehat bemesz es nem tudod akkor ez most mi is. A barban, a "bolt reszlegnel" pedig lehetett kapni levestesztat es nehany fele konzervet, ennyi! Na a szakacsmuveszetem ott meg nem tart, hogy ebbol ossze tudjak rakni valamit, igy maradt a hideg kaja.
Estere goromba felhok gyulekeztek, de reggelre csak huvos lett belole, kellett a hosszu ujju ma egesz nap szinte. 6 korul indultunk, nem egyszerre, hanem szallingozva. Mansilla fele, ami kb 6 km, mar jol lehetett latni a Leoni hegyeket, a reggeli hangulatban ez meg szebben festett. Beerve Mansillaba az elso barban megallas, reggeli, kave stb... Aztan a zarandok ugy tunik valamifele osztonleny, innen kisebb csoportokban egyutt mentunk, szorosan egymas mogott. Az ut innen a forgalmas orszagut mellett egy kialakitott gyaloguton vezetett, majd Leon elott ratereltek minket is az uttestre. Felelmetes volt, mondhatom, de az autosok ugy latszik hozza vannak szokva ehhez, rendkivul figyelmesek voltak. Egy hidon viszont konnyu bajba kerulni, volt ahol kb 10-20 cm-re huztak el a kamionok, mindig figyeltem nem-e log ki valami oldalt, mert azt csunyan lefejelhettem volna. Igy csoportban talan nagyobb feltunest keltettunk. Aztan ahogy beljebb ertunk ujra szethullott a csapat. Lassan bearaszoltam a varosba, egy ido utan kellemes varosi setaba csapott at a mai gyaloglas, de ez a nap inkabb a Leonba valo bejutasrol szolt. Leon gyonyoru, lehet maradok egy napot itt. Akkor gondoltam erre, mikor beerve az alberguebe ledoltem es elaludtam. nemreg ebredtem farkas ehesen, ma sem ettem meg semmit... :) A szallas egyszeru, az egyhaz altal fentartott, nem messze a katedralistol. A nok es a ferfiak kulonvalasztva alszanak mas-mas haloteremben. az elso hely, ahol nincs kisparna, de feltalatam magam, a halozsakom tokjat megtomtem ruhaval, megmutattam a szomszednak, aztan lattam tobben ezt teszik! :)
Furcsa, hogy amikor besetalok egy vadidegen nagyvarosba egy idegen orszagban, ahol most jarok eloszor es kiabaljak a nevem! :) Szieszta idejen ez konnyen elofordulhat, spanyol ember nincs az utcan. Tobben kerdezik meg most is, busszal jottem-e, mikor fajt a terdem, de mar nem is emlekszem mikor volt ez. Aztan gratulalnak, hogy idaig gyalog jottem. Pedig csak az tettem, amit ok is es ok is itt vannak.
Most ujra be az ovarosba, gyonyoru! Es igazi kiranduloido, varosnezo ido van. Ilyenkor mar nem vagyunk pilgrimek, csak turistak. Nincs a zsak a hatunkon, olyanok vagyunk, mint barki mas az utcan. Csak nemelyikunk santikal... :)
Mar azt hiszem harmadik napja nincs uj vizholyagom es ez igy is marad, eldontottem. Tegnap befutott Mammemn is este. O is koreai, de kicsit bonyolult, mert spanyol, de koreai es Nederland feliratu narancssarga dzsekiben gyalogol es angolul beszel... 40 km-t tett meg tegnap es el volt keseredve, mert lett egy vizholyagja. Akkor odahivtak megvigasztalni ot, mutassam meg a labam neki :) Hat az olyan mintha sztragta volna a Buksi a karfiolt... :) Egyebkent minden rendben, jol vagyok. Faradt nem, de kicsit almos vagyok ma. Ahogy elneztem tobbekkel az tortent, mint velem, egyszeruen eldoltuk, mint egy krumliszsak. Holnap pihi.
Estere goromba felhok gyulekeztek, de reggelre csak huvos lett belole, kellett a hosszu ujju ma egesz nap szinte. 6 korul indultunk, nem egyszerre, hanem szallingozva. Mansilla fele, ami kb 6 km, mar jol lehetett latni a Leoni hegyeket, a reggeli hangulatban ez meg szebben festett. Beerve Mansillaba az elso barban megallas, reggeli, kave stb... Aztan a zarandok ugy tunik valamifele osztonleny, innen kisebb csoportokban egyutt mentunk, szorosan egymas mogott. Az ut innen a forgalmas orszagut mellett egy kialakitott gyaloguton vezetett, majd Leon elott ratereltek minket is az uttestre. Felelmetes volt, mondhatom, de az autosok ugy latszik hozza vannak szokva ehhez, rendkivul figyelmesek voltak. Egy hidon viszont konnyu bajba kerulni, volt ahol kb 10-20 cm-re huztak el a kamionok, mindig figyeltem nem-e log ki valami oldalt, mert azt csunyan lefejelhettem volna. Igy csoportban talan nagyobb feltunest keltettunk. Aztan ahogy beljebb ertunk ujra szethullott a csapat. Lassan bearaszoltam a varosba, egy ido utan kellemes varosi setaba csapott at a mai gyaloglas, de ez a nap inkabb a Leonba valo bejutasrol szolt. Leon gyonyoru, lehet maradok egy napot itt. Akkor gondoltam erre, mikor beerve az alberguebe ledoltem es elaludtam. nemreg ebredtem farkas ehesen, ma sem ettem meg semmit... :) A szallas egyszeru, az egyhaz altal fentartott, nem messze a katedralistol. A nok es a ferfiak kulonvalasztva alszanak mas-mas haloteremben. az elso hely, ahol nincs kisparna, de feltalatam magam, a halozsakom tokjat megtomtem ruhaval, megmutattam a szomszednak, aztan lattam tobben ezt teszik! :)
Furcsa, hogy amikor besetalok egy vadidegen nagyvarosba egy idegen orszagban, ahol most jarok eloszor es kiabaljak a nevem! :) Szieszta idejen ez konnyen elofordulhat, spanyol ember nincs az utcan. Tobben kerdezik meg most is, busszal jottem-e, mikor fajt a terdem, de mar nem is emlekszem mikor volt ez. Aztan gratulalnak, hogy idaig gyalog jottem. Pedig csak az tettem, amit ok is es ok is itt vannak.
Most ujra be az ovarosba, gyonyoru! Es igazi kiranduloido, varosnezo ido van. Ilyenkor mar nem vagyunk pilgrimek, csak turistak. Nincs a zsak a hatunkon, olyanok vagyunk, mint barki mas az utcan. Csak nemelyikunk santikal... :)
Mar azt hiszem harmadik napja nincs uj vizholyagom es ez igy is marad, eldontottem. Tegnap befutott Mammemn is este. O is koreai, de kicsit bonyolult, mert spanyol, de koreai es Nederland feliratu narancssarga dzsekiben gyalogol es angolul beszel... 40 km-t tett meg tegnap es el volt keseredve, mert lett egy vizholyagja. Akkor odahivtak megvigasztalni ot, mutassam meg a labam neki :) Hat az olyan mintha sztragta volna a Buksi a karfiolt... :) Egyebkent minden rendben, jol vagyok. Faradt nem, de kicsit almos vagyok ma. Ahogy elneztem tobbekkel az tortent, mint velem, egyszeruen eldoltuk, mint egy krumliszsak. Holnap pihi.
2011. június 28., kedd
"Egyedul jarok utamon ezen kerek vilagon"
Az este meg varosnezes utan, vacsora. Maradt az ebedbol is, de egy nemet lany keszitett hozza valami vegetarianus kajat. Ennyi zoldseget meg nem lattam egyszerre, de nagyon finom volt! Takarodo a legtobb szallason 10-kor van, valahol fel 11-kor. Volt velunk egy csoport - nem peregrinok -, akik fel 11-ig enekelgettek az utcan, majd csak utana kezdtek az esti rutint, tusolas, fogmosas... Volt zugolodas. Nem is lehetett toluk aludni.
Ennek ellenere, ha almosan is, de felebredtem 5 utan, fogtam a motyomat, kiosontam vele es indultam is 6 elott. Elottem csak egy koreai srac indult, akivel tegnap talalkoztam eloszor. Jut eszembe az uj nevem igy hangzik: Kang Sam (azt hiszem) :). Lassan, tenyleg almoskasan kovajogtam. imadom a reggeleket itt, annyira hangulatos a kihalt utcakon a seta! Calzada de cotoba ertem, ahol kette agazik az ut. Az egyiken tobb telepules van, surubben, a masikon a par nappal ezelottihez hasonloan egy 17 km-es egyenes tartozik. Nem volt kerdes, a multkor annyira tetszett az a szakasz, nekem arra kell mennem. Es milyen jo dontes volt!
Ez utan kovetkezett Calzadilla de los Hermanillos. Annyira semmitmondoak ezek a nevek, tudom, de megerdemlik, hogy megemlitsem oket! :) Ahogy az elozo faluban meg nem olt nyitva bar, itt pedig abszolut nem is volt, de ahogy beerkeztem egy holgy szolt hozzam, innek-e kavet. Az ottani albergue hospitaleraja volt, beinvitalt a teraszra es hamarosan hozta is a kavet. A koreai srac mar keszulodott, utanam pedig par perccel egy masik zarandok erkezett, de o nem allt meg. Levettem a cipomet, zoknimat (tartsd mindig szarazon a labad!), hosszabb, 20-30 perces pihit terveztem a 17 km elott. Amig uldogeltem a csendben senki nem jott. Marmint zarandok. Csak nehany biciklis. Es a csondet egy dudalo kisbusz torte meg, jott a mozgobolt. Csak ugy ozonlott 4 ember az utcara! :)
Elindultam, szamitottam mi var ram, vizem, kajam volt. De megsem az jott, amire vartam, hanem valami sokkal izgalmasabb!
Az utikonyvem ezt irja szo szerint: "Tajkepileg ez a kevesse frekventalt es ritkan hasznalatos utvonal kulonleges elmenyt nyujt. eleinte a taj nagyon hasonlit a gyengen benott afrikai szavannakhoz, a kiterjedt fennsikrol alig lathato a Calzadilla de los Hermanillos mogott, a tavolban emelkedo hegyvonulat. itt mar szinte civilizaciotol mentes helyeken jarunk, az ember annyira egyedul erzi magat, hogy egy bizonyos pont utan mar abban sem hisz, hogy meg egyszer az eletben ujra egy telepulest fog megpillantani."
Igy van! :) De miert Laci a Laci? Mert a Laci olyan jol erezte magat, hogy nem is akart megpillantani telepulest! Elkapott a gepszij, messzire el lehetett latni es annyira jo volt, hogy sehol egy templomtorony, se ember. A labaim megallithatatlanok lettek, csak vittek, a hatomon a zsakom, csak mint apro edes teher. Nehol fenyoillat, tobozokkal jatszdozo mokusok, ugralo bekak a kis csatornakban, patakokban, szocskek is ugraltak. Lattam mindenfele ronda bogarat es ki sem razott toluk a hideg! :) Pillangok, az uton keresztbe cipekedo hangyak, gabonasiklok... Ember sehol! ugy ereztem magam, mint egy filmben. Mintha kivulrol latnam magam. A falubol kifele jovet integetnek a foldeken dolgozok a zsakos embernek, az autosik dudalnak. A kopott, oreg, ures orszagut kozepen megyek, mikor az beletorkollik egy masikba, de nekem egyenesen van az utam, ami mar folldut. Es csak haladok lassan, egyenletesen ott ahol a madar se jar. Es ebben a filmben en vagyok a foszereplo! OK, nem egy Oscar-dijas alakitas, de jol jatszottam! :) Ismet az a felszabadultsag! Nekem nemhogy megttori a lelkem a Meseta, inkabb felebreszt! Csak menni akartam, amig ossze nem esek. Mar bevillant a gondolataimba Leon, mikor a tavolban repuloket lattam le- es felszallni. Aztan az ut kozeledett egy vasutvonalhoz, de nem keeszteztuk egymast, csak mintha lepattant volna, ahogy kozeledett, most tavolodott a vasuti palya. Az ut mellett egy kereszt, rajta egy nev. Megjegyeztem, Gisela. O valoszinu itt esett ossze 2003 junius 21-en. Nyugodjon bekeben! A Pireneusokban tobb ilyen keresztet is lehet latni, Pamplona ota talan ez a masodik. Itt veget ert a varazslat, ahogy szoktak mondani az asztalnal eves kozben: "Mar csak a szemem kivanja". Hirtelen faradtnak ereztem magam es labaim labadozasert konyorogtek! Innen mar nem volt messze Reliegos.
Sokszor elkap ez az erzes maskor is, de olyankor csak megmartozni tudok benne, ma jo alaposan megfurodtem. Nagyon tud hianyozni minden otthonrol, de szerencsesnek erzem magam. Sok jo emberrel talalkoztam itt, es otthon is rengeteg jo ember vesz korul. Sokat gondolok ratok!
A cimben talalhato idezet pedig innen van:
http://www.youtube.com/watch?v=sNV3uEaC6f8
A mai hangulat. Napok ota erzem, kozeleg a katarzis!
Ennek ellenere, ha almosan is, de felebredtem 5 utan, fogtam a motyomat, kiosontam vele es indultam is 6 elott. Elottem csak egy koreai srac indult, akivel tegnap talalkoztam eloszor. Jut eszembe az uj nevem igy hangzik: Kang Sam (azt hiszem) :). Lassan, tenyleg almoskasan kovajogtam. imadom a reggeleket itt, annyira hangulatos a kihalt utcakon a seta! Calzada de cotoba ertem, ahol kette agazik az ut. Az egyiken tobb telepules van, surubben, a masikon a par nappal ezelottihez hasonloan egy 17 km-es egyenes tartozik. Nem volt kerdes, a multkor annyira tetszett az a szakasz, nekem arra kell mennem. Es milyen jo dontes volt!
Ez utan kovetkezett Calzadilla de los Hermanillos. Annyira semmitmondoak ezek a nevek, tudom, de megerdemlik, hogy megemlitsem oket! :) Ahogy az elozo faluban meg nem olt nyitva bar, itt pedig abszolut nem is volt, de ahogy beerkeztem egy holgy szolt hozzam, innek-e kavet. Az ottani albergue hospitaleraja volt, beinvitalt a teraszra es hamarosan hozta is a kavet. A koreai srac mar keszulodott, utanam pedig par perccel egy masik zarandok erkezett, de o nem allt meg. Levettem a cipomet, zoknimat (tartsd mindig szarazon a labad!), hosszabb, 20-30 perces pihit terveztem a 17 km elott. Amig uldogeltem a csendben senki nem jott. Marmint zarandok. Csak nehany biciklis. Es a csondet egy dudalo kisbusz torte meg, jott a mozgobolt. Csak ugy ozonlott 4 ember az utcara! :)
Elindultam, szamitottam mi var ram, vizem, kajam volt. De megsem az jott, amire vartam, hanem valami sokkal izgalmasabb!
Az utikonyvem ezt irja szo szerint: "Tajkepileg ez a kevesse frekventalt es ritkan hasznalatos utvonal kulonleges elmenyt nyujt. eleinte a taj nagyon hasonlit a gyengen benott afrikai szavannakhoz, a kiterjedt fennsikrol alig lathato a Calzadilla de los Hermanillos mogott, a tavolban emelkedo hegyvonulat. itt mar szinte civilizaciotol mentes helyeken jarunk, az ember annyira egyedul erzi magat, hogy egy bizonyos pont utan mar abban sem hisz, hogy meg egyszer az eletben ujra egy telepulest fog megpillantani."
Igy van! :) De miert Laci a Laci? Mert a Laci olyan jol erezte magat, hogy nem is akart megpillantani telepulest! Elkapott a gepszij, messzire el lehetett latni es annyira jo volt, hogy sehol egy templomtorony, se ember. A labaim megallithatatlanok lettek, csak vittek, a hatomon a zsakom, csak mint apro edes teher. Nehol fenyoillat, tobozokkal jatszdozo mokusok, ugralo bekak a kis csatornakban, patakokban, szocskek is ugraltak. Lattam mindenfele ronda bogarat es ki sem razott toluk a hideg! :) Pillangok, az uton keresztbe cipekedo hangyak, gabonasiklok... Ember sehol! ugy ereztem magam, mint egy filmben. Mintha kivulrol latnam magam. A falubol kifele jovet integetnek a foldeken dolgozok a zsakos embernek, az autosik dudalnak. A kopott, oreg, ures orszagut kozepen megyek, mikor az beletorkollik egy masikba, de nekem egyenesen van az utam, ami mar folldut. Es csak haladok lassan, egyenletesen ott ahol a madar se jar. Es ebben a filmben en vagyok a foszereplo! OK, nem egy Oscar-dijas alakitas, de jol jatszottam! :) Ismet az a felszabadultsag! Nekem nemhogy megttori a lelkem a Meseta, inkabb felebreszt! Csak menni akartam, amig ossze nem esek. Mar bevillant a gondolataimba Leon, mikor a tavolban repuloket lattam le- es felszallni. Aztan az ut kozeledett egy vasutvonalhoz, de nem keeszteztuk egymast, csak mintha lepattant volna, ahogy kozeledett, most tavolodott a vasuti palya. Az ut mellett egy kereszt, rajta egy nev. Megjegyeztem, Gisela. O valoszinu itt esett ossze 2003 junius 21-en. Nyugodjon bekeben! A Pireneusokban tobb ilyen keresztet is lehet latni, Pamplona ota talan ez a masodik. Itt veget ert a varazslat, ahogy szoktak mondani az asztalnal eves kozben: "Mar csak a szemem kivanja". Hirtelen faradtnak ereztem magam es labaim labadozasert konyorogtek! Innen mar nem volt messze Reliegos.
Sokszor elkap ez az erzes maskor is, de olyankor csak megmartozni tudok benne, ma jo alaposan megfurodtem. Nagyon tud hianyozni minden otthonrol, de szerencsesnek erzem magam. Sok jo emberrel talalkoztam itt, es otthon is rengeteg jo ember vesz korul. Sokat gondolok ratok!
A cimben talalhato idezet pedig innen van:
http://www.youtube.com/watch?v=sNV3uEaC6f8
A mai hangulat. Napok ota erzem, kozeleg a katarzis!
2011. június 27., hétfő
Uj nevet kaptam nevem napjan
Harom okbol vissza kell ugranom a tegnapra, Terradillos de los Tamplariosra. az elso es nagyon erdekes dolog, hogy valamikor itt templomos lovagok eltek, mig az egyhaz es az inkvizicio istenkaromlas es mas egyeb bunok miatt el nem kezdte uldozni oket. tagjait - ha jol emlekszem 1307 oktober 13-an vegeztek ki, ami pentekre esett. Egyesek szerint a babona innen ered. A masik dolog, ami miatt fontos a tegnap, hogy kb most vagyok feluton Santiagoig. Adel irta sms-ben. Nem szoktam szamolni a kilometereket, sem a napokat, sem az orat nem figyelem. De most belegondoltam, mennyire messze van meg... fuuh :)
A harmadik dolog pedig, a tegnapi nap volt az elso, hogy a lepcsot a szobaig rendesen masztam meg, nem kellett egyesevel! :) A szobamban a rendes agyrol annyit, csoppet lelogott a labam rola es valamikor abban az agyban tortenhetett egy kis "baleset"...
A reggel halal nyugodtan indult, ma roved napot akartam, konnyu, pihentetot. Dong velem tartott. Fel 8 korul indultunk, a terv mindossze 14 km. A tobbeiknek is mondtam mar az este, le fogok maradni. Aranyosak voltak, egyesevel jottek elbucsuzni, valoszinu mar nem talalkozunk. Indulasunk utan nemsokkal ertunk Moratinosba, ahol talalkoztunk So Younggal, a koreai lannyal. Az egesz lany kb 40 kg, de baromi szivos. Viszont ket napja nagyon faj a hata, ket napja a hatizsakjat elore kuldi a Jacotranssal (egy fuvarozo ceg, a hatizsakokat viszi addig, ameddig szeretned). sokkal korabban indult, de utolertuk eleg hamar. Alig birt mozogni. A tobbiek pedig tegnap rabeszeltek, menjek oda ahova ok (31 km), de nem maradt vele senki. Mi pedig nem akartuk magara hagyni szegenyt, mentunk elotte, aztan leultunk, bevartuk, megint mentunk es mindig megvartuk. Mint a jo testverek, nem hagytuk magara a kisebbet. So Young (Cecilia) egyre lassabban tudott haladni, kinozta a hatfajas. Jottunk egy orat es egyet vartunk ra. Igy sosem erunk El Burgo Raneroba. Akkor Dongal megbeszeltuk, buszra tesszuk. Inkabb azt valasztotta velunk marad es pihen. Ahogy ulltunk az ut mellett, ez a szikar, szivos kislany egyszercsak elkezdett krokodilkonnyeket potyogtatni. Jol esett neki, hogy nem hagytuk ott, es fajt neki egyszerre, hogy nem tudott elkoszonni a baratoktol. Tudja mar o sem fog veluk talalkozni. Kerdezte, miert szol annyit a telefonom. Ma eloszor nem volt lenemitva, jott nehany nevnapi koszonto. Elmagyaraztam, mi nalunk a nevnap. O pedig mondta nekem van europai nevem, szeretne egy koreait adni. Most nem tudom leirni, de azt jelenti: "a hegyek kozt kanyargo folyo" - szerinte ilyen vagyok! :) Megtisztelve erzem magam! Egy regi kedves ismerosomtol kapott sms-ben pedig az all: a nevem jelentese szerint a termeszet megnyugtato hatassal van ra es ilyenkor belso beket tapasztal meg, ami igen fontos szamara. Roviden nekem ez a Camino!
Beerve Sahagunba, elfoglaltuk a szallast, ami egy templom. Nagyon misztikus, ahogy kinyitottam az ajtot megszerettem! So Young zsakjat pedig valahogy vissza kellett hozatni. Ez sem volt egyszeru, de MINDIG JON A SEGITSEG! Csak bementunk egy boltba, a boltos telefonalgatott vadul ossze-vissza. Mondta kivel sikerult beszelnie, epp hol a motyo, a Jacotrans mar nem tudja visszahozni, mert eljottek... Ujabb telefon, jott a felesege, levaltotta a boltban es o maga vitte el a kis koreait a 20 km-re levo telepulesre a hatizsakjaert! Hihetetlen! Visszaterve ujra pityergett, mert latta a tobbieket az ut mellett haladni...
Nekem is hianyozni fognak ezek a fiatalok, de ez az en utam. Neha elvalunk, lehet egyszer ujra talalkozunk. Vianaban nagyon egyedul ereztem magam, most viszont szeretnek egyedul lenni. Nem csak napkozben, hanem delutan is. Talan ha ugy kell lennie, utoler Sebastian is, de mindig van ismeros, aki orul nekem. Ez is hihetetlen. Egy vadidegen orszagban az a furcsa, ha nem ismerosokkel talalkozom :)
Dong fozott valamit, egesz jol sikerult es marad vacsorara is. Holnap ujra egy hosszabb nap lesz es talan ket nap mulva beerek Leonba.
A harmadik dolog pedig, a tegnapi nap volt az elso, hogy a lepcsot a szobaig rendesen masztam meg, nem kellett egyesevel! :) A szobamban a rendes agyrol annyit, csoppet lelogott a labam rola es valamikor abban az agyban tortenhetett egy kis "baleset"...
A reggel halal nyugodtan indult, ma roved napot akartam, konnyu, pihentetot. Dong velem tartott. Fel 8 korul indultunk, a terv mindossze 14 km. A tobbeiknek is mondtam mar az este, le fogok maradni. Aranyosak voltak, egyesevel jottek elbucsuzni, valoszinu mar nem talalkozunk. Indulasunk utan nemsokkal ertunk Moratinosba, ahol talalkoztunk So Younggal, a koreai lannyal. Az egesz lany kb 40 kg, de baromi szivos. Viszont ket napja nagyon faj a hata, ket napja a hatizsakjat elore kuldi a Jacotranssal (egy fuvarozo ceg, a hatizsakokat viszi addig, ameddig szeretned). sokkal korabban indult, de utolertuk eleg hamar. Alig birt mozogni. A tobbiek pedig tegnap rabeszeltek, menjek oda ahova ok (31 km), de nem maradt vele senki. Mi pedig nem akartuk magara hagyni szegenyt, mentunk elotte, aztan leultunk, bevartuk, megint mentunk es mindig megvartuk. Mint a jo testverek, nem hagytuk magara a kisebbet. So Young (Cecilia) egyre lassabban tudott haladni, kinozta a hatfajas. Jottunk egy orat es egyet vartunk ra. Igy sosem erunk El Burgo Raneroba. Akkor Dongal megbeszeltuk, buszra tesszuk. Inkabb azt valasztotta velunk marad es pihen. Ahogy ulltunk az ut mellett, ez a szikar, szivos kislany egyszercsak elkezdett krokodilkonnyeket potyogtatni. Jol esett neki, hogy nem hagytuk ott, es fajt neki egyszerre, hogy nem tudott elkoszonni a baratoktol. Tudja mar o sem fog veluk talalkozni. Kerdezte, miert szol annyit a telefonom. Ma eloszor nem volt lenemitva, jott nehany nevnapi koszonto. Elmagyaraztam, mi nalunk a nevnap. O pedig mondta nekem van europai nevem, szeretne egy koreait adni. Most nem tudom leirni, de azt jelenti: "a hegyek kozt kanyargo folyo" - szerinte ilyen vagyok! :) Megtisztelve erzem magam! Egy regi kedves ismerosomtol kapott sms-ben pedig az all: a nevem jelentese szerint a termeszet megnyugtato hatassal van ra es ilyenkor belso beket tapasztal meg, ami igen fontos szamara. Roviden nekem ez a Camino!
Beerve Sahagunba, elfoglaltuk a szallast, ami egy templom. Nagyon misztikus, ahogy kinyitottam az ajtot megszerettem! So Young zsakjat pedig valahogy vissza kellett hozatni. Ez sem volt egyszeru, de MINDIG JON A SEGITSEG! Csak bementunk egy boltba, a boltos telefonalgatott vadul ossze-vissza. Mondta kivel sikerult beszelnie, epp hol a motyo, a Jacotrans mar nem tudja visszahozni, mert eljottek... Ujabb telefon, jott a felesege, levaltotta a boltban es o maga vitte el a kis koreait a 20 km-re levo telepulesre a hatizsakjaert! Hihetetlen! Visszaterve ujra pityergett, mert latta a tobbieket az ut mellett haladni...
Nekem is hianyozni fognak ezek a fiatalok, de ez az en utam. Neha elvalunk, lehet egyszer ujra talalkozunk. Vianaban nagyon egyedul ereztem magam, most viszont szeretnek egyedul lenni. Nem csak napkozben, hanem delutan is. Talan ha ugy kell lennie, utoler Sebastian is, de mindig van ismeros, aki orul nekem. Ez is hihetetlen. Egy vadidegen orszagban az a furcsa, ha nem ismerosokkel talalkozom :)
Dong fozott valamit, egesz jol sikerult es marad vacsorara is. Holnap ujra egy hosszabb nap lesz es talan ket nap mulva beerek Leonba.
2011. június 26., vasárnap
Egyenesben - "Agua no potable" es a rantotta titka
Eloszor is koszonok mindenfele biztato, gyogyito szavakat, idezeteket, gondolatokat, energiakat. Mind megtalalt, szerintem az is, amit mas kuldott masnak! Reggelre ugyanis belelepve a cipomba semmi baja a makacs vizholyagomnak! - ezt kellett megallapitanom. De ovatos voltam vele, a nap hosszu lesz.
Vissza meg tegnapra. Carrion de los Condes szinten elvarazsolt, tele muemlekekkel, regi templomokkal ezernyi latnivaloval. A szallas a Santa Maria templomhoz tartozo kolostorszeru epulet volt. Lassan beszallingoztak a koreaiak ehesen. Dong elment bevasarolni, az osszeget szetdobtuk, fejenkent 2eurobol kijottunk. Nagy serpenyo nem volt, ket kicsiben kellett keszitenem a varva vart rantottat. Amikor az elso adagban elkezdett pirulni a hagyma es a sonka, az illatra osszegyult a nep a konyhaban. Mint egy fozosoban, ugy ereztem magam. 3 francia, 2 sved, a faharlabu dan, az 5 koreai es meg nehanyan. A franciak kerdeztek mi a titka, mikor az elso adag kesz lett. (eskuszom nem ertem oket!:)) Megkinaltam, vegyenek belole, kostoljak meg nyugodtan. Kozben mondtam a fahej! Voltak am kerek szemek! :) - hisz nem is erezni az illatan! De mar tudtak, van valami turpissag. Mutattam, hogy a hagyma, a sonka, megpiritom, es jonnek a fuszerek kozben. Amit talalok epp a konyhaban, amit elottunk jart zarandokok otthogynak. Megszagolom mindet, ami nem fahej, az megy bele bosegesen! :)
Reggel mar koran elkezdodott a matatas, kb 4 orakor... Pedig az ajtot csak fel 7-kor nyitjak itt. Lustiztam. A noverek is surogtek-forogtak a halokorletben, igyekeztek nem odafigyelni a meztelen ferfi felsotestekre, de lathatoan nem voltak zavarban. Bevallom kicsit engem is magaval ragadott a kapkodas, de erre visszaterek.
Meg szurkult, mikor utnak indultam, igyekeztem egyedul. Hamar kiertunk a telepulesrol, de furcsa volt, hogy hajnalban tomerdek ember van az utcan. Kiderult valami kormenetre keszultek, festettek az utakat, jardakat.
A varoska hatarabol egy nyil egyenes aszfalt ut indult, ami egy kanyarban folytatodott, de az iranyt megtartva a mi utunk haladt tovabb egy apro kavicsos, puhabb folduton. itt megtaltosodott a labam. Szeles, hosszu, vegtelen ut. Amerre nezel gabonafoldek. Itt-ott, rovidebben-hosszabban fasor. A nap mar kisutott, vele egyidoben megjelentek az elso izzadsagcseppek is. Pont olyan iranybol tuzott a nap, hogy a fak csak egymasnak adjanak arnyekot, az en arnyekom pedig elottem. Figyeltem, es ahogy neztem egyre konnyedebbnek lattam a jarasom, elveztem. Nem fajt semmi, minden randben, a hatizsakom szokatlanul konnyunek tunk, tokeletes. A kovetkezo falu pedig cirka 17 km, addig viszont semmi! De SEMMI!!!
Sokat mentem mar, onfeledten, hatalmas erzes! Utolertem Jennyt, az egyik koreait lanyt, megkertem vegye ki a taskam oldalabol a vizespalackomat, ne kelljen azert levetnem. Ugyes mozdulattal, hatalmasat rantott rajta, azt hittem eldobja. Ures volt... a nagy kapkodasban elfelejtettem teletolteni, ajj. Mentem tovabb megallithatatlanul. Valamikor, mikor mar kellokeppen szomjas voltam egy pihenohoz ertem. A piheno nehany pad es egy kut. A kutra rairva: "Agua no potable" - nem ivoviz... Mikor is kell elfelejteni vizet tolteni? Igen, amikor 17 km-en keresztul semmi! :) Es annyira egyenes, hogy meg a mi kis kek bolygonk, a Fold gorbuletet sem koveti! :)
Azert csak beertem a kovetkezo faluba, ha jol emlekszem a nevere Calzadilla de la Sueza. Messzirol lattam az ismeros arcokat a bar teraszan. Lattam Isacot, a spanyol sracot bemenni. Mire odaertem epp kilepett az ajton, kisebb tapsvihar fogadott. Ezt mindenki megkapta, aki utanam erkezett. Isac kezeben egy talon tortilla, egy uveg kola es a masikban egy kave. ulj le mutatta, mert nem beszel csak spanyolul, es elemrakta a dolgokat valamit hadarva anyanyelven. Jolanda forditotta, ez az enyem, mert sosem reggelizem. :)
Nekem baromi nagy elmeny volt a meseta ma! Elhiszem, hogy gylkos tud lenni, az idegrendszerre es bele tud taposni az ember lelkebe. De az az orom, hogy ma cipot tudtam huzni, eszmeletlenul onfeledte tett. talan nem veletlen, hogy ket napig kinlodtam, sokkal jobban tudtam ertekelni es nagyon szerencsesnek ereztem magam.
Ezutan vmi de las Tiendas kovetkezett, majd Ledigos. A lakossag kb. 70-80 fo, de azok a regi templomok... :)
Most Terradillos de los Tamplariosban vagyok. Az albergue szuper, negyagyas szobaban, igazi agyon! Tehat nem emeletes! :) van uj vizholyagom, harom is, de mar csak rohogok! Szivesen segitek majd mindenkinak, aki keszul, de kerlek benneteket, vizholyag temaban ne fogadjatok meg a tanacsaimat! :) egyebkent a vizholyagtapaszra itt csak azt mondjak: NEVER! - SOHA!. jo az, de ne gyalogolj benne 20-30 km-t. azt hiszem nekem is az tett be. Tegnap egyebkent jegeltem. Dong-t kerdeztem, hol az udito, amit vett. Mutatott a hutore, en pedig veletlen a fagyasztot nyitottam ki. Es mit latok benne?! Jegkockatartot, benne ket kockaval. ekkor jott az otlet, szoltam Isacnak is, probalja ki, de nem merte. Nekem bejott, szerintem most megkeresem ezt a behemot spanyolt, legyurom es lefagyasztom a labat. Neki is egy durva holyag van a sarkan.
A feherlabuak jonnek mindig, kerdezik a Pireneusokat. Ha tudom barmifele buszkeseget sem mutatva haritom a kerdest es ramutatok azokra akiknek nem tudom milyen szinu a labuk. Nehanyan vannak. Ok akik hosszu nadragot viselnek, hosszu ujjut, a "Camino szakalluk" is hosszu. Lassan mozognak, de nem sutak. Mosolyognak, nyitottak, kedvesek es derusek. Es bar faradnak tunhetnek, nem azok. Ok, akik ugy indultak a Caminora, hogy becsuktak az ajtot otthon es onnan jonnek gyalog. Van aki mar 2000 km-tud maga mogott, van aki aprilis elejen indult otthonrol. A "respect" legyen az ovek, megerdemlik!
Es vegul, de nem utolso sorban szeretnem megemliteni Attilat. Mar otthonrol akartam irni rola, de mindig akkor jut eszembe, mikor felallok a geptol. Attila szinten Bajarol, talan egy-ket nappal elottem jar. Egy-ketnaponta valtunk sms-t, ki hogy van, vagy epp kuldi a friss infokat, melyik jo albergue. Par napja kinlodott az Achillesevel es a sarkaval, gondoljatok ra is. Az erdekessege a dolognak, hogy szemelyesen nem ismerjuk egymast, nam talalkoztunk meg.
Vissza meg tegnapra. Carrion de los Condes szinten elvarazsolt, tele muemlekekkel, regi templomokkal ezernyi latnivaloval. A szallas a Santa Maria templomhoz tartozo kolostorszeru epulet volt. Lassan beszallingoztak a koreaiak ehesen. Dong elment bevasarolni, az osszeget szetdobtuk, fejenkent 2eurobol kijottunk. Nagy serpenyo nem volt, ket kicsiben kellett keszitenem a varva vart rantottat. Amikor az elso adagban elkezdett pirulni a hagyma es a sonka, az illatra osszegyult a nep a konyhaban. Mint egy fozosoban, ugy ereztem magam. 3 francia, 2 sved, a faharlabu dan, az 5 koreai es meg nehanyan. A franciak kerdeztek mi a titka, mikor az elso adag kesz lett. (eskuszom nem ertem oket!:)) Megkinaltam, vegyenek belole, kostoljak meg nyugodtan. Kozben mondtam a fahej! Voltak am kerek szemek! :) - hisz nem is erezni az illatan! De mar tudtak, van valami turpissag. Mutattam, hogy a hagyma, a sonka, megpiritom, es jonnek a fuszerek kozben. Amit talalok epp a konyhaban, amit elottunk jart zarandokok otthogynak. Megszagolom mindet, ami nem fahej, az megy bele bosegesen! :)
Reggel mar koran elkezdodott a matatas, kb 4 orakor... Pedig az ajtot csak fel 7-kor nyitjak itt. Lustiztam. A noverek is surogtek-forogtak a halokorletben, igyekeztek nem odafigyelni a meztelen ferfi felsotestekre, de lathatoan nem voltak zavarban. Bevallom kicsit engem is magaval ragadott a kapkodas, de erre visszaterek.
Meg szurkult, mikor utnak indultam, igyekeztem egyedul. Hamar kiertunk a telepulesrol, de furcsa volt, hogy hajnalban tomerdek ember van az utcan. Kiderult valami kormenetre keszultek, festettek az utakat, jardakat.
A varoska hatarabol egy nyil egyenes aszfalt ut indult, ami egy kanyarban folytatodott, de az iranyt megtartva a mi utunk haladt tovabb egy apro kavicsos, puhabb folduton. itt megtaltosodott a labam. Szeles, hosszu, vegtelen ut. Amerre nezel gabonafoldek. Itt-ott, rovidebben-hosszabban fasor. A nap mar kisutott, vele egyidoben megjelentek az elso izzadsagcseppek is. Pont olyan iranybol tuzott a nap, hogy a fak csak egymasnak adjanak arnyekot, az en arnyekom pedig elottem. Figyeltem, es ahogy neztem egyre konnyedebbnek lattam a jarasom, elveztem. Nem fajt semmi, minden randben, a hatizsakom szokatlanul konnyunek tunk, tokeletes. A kovetkezo falu pedig cirka 17 km, addig viszont semmi! De SEMMI!!!
Sokat mentem mar, onfeledten, hatalmas erzes! Utolertem Jennyt, az egyik koreait lanyt, megkertem vegye ki a taskam oldalabol a vizespalackomat, ne kelljen azert levetnem. Ugyes mozdulattal, hatalmasat rantott rajta, azt hittem eldobja. Ures volt... a nagy kapkodasban elfelejtettem teletolteni, ajj. Mentem tovabb megallithatatlanul. Valamikor, mikor mar kellokeppen szomjas voltam egy pihenohoz ertem. A piheno nehany pad es egy kut. A kutra rairva: "Agua no potable" - nem ivoviz... Mikor is kell elfelejteni vizet tolteni? Igen, amikor 17 km-en keresztul semmi! :) Es annyira egyenes, hogy meg a mi kis kek bolygonk, a Fold gorbuletet sem koveti! :)
Azert csak beertem a kovetkezo faluba, ha jol emlekszem a nevere Calzadilla de la Sueza. Messzirol lattam az ismeros arcokat a bar teraszan. Lattam Isacot, a spanyol sracot bemenni. Mire odaertem epp kilepett az ajton, kisebb tapsvihar fogadott. Ezt mindenki megkapta, aki utanam erkezett. Isac kezeben egy talon tortilla, egy uveg kola es a masikban egy kave. ulj le mutatta, mert nem beszel csak spanyolul, es elemrakta a dolgokat valamit hadarva anyanyelven. Jolanda forditotta, ez az enyem, mert sosem reggelizem. :)
Nekem baromi nagy elmeny volt a meseta ma! Elhiszem, hogy gylkos tud lenni, az idegrendszerre es bele tud taposni az ember lelkebe. De az az orom, hogy ma cipot tudtam huzni, eszmeletlenul onfeledte tett. talan nem veletlen, hogy ket napig kinlodtam, sokkal jobban tudtam ertekelni es nagyon szerencsesnek ereztem magam.
Ezutan vmi de las Tiendas kovetkezett, majd Ledigos. A lakossag kb. 70-80 fo, de azok a regi templomok... :)
Most Terradillos de los Tamplariosban vagyok. Az albergue szuper, negyagyas szobaban, igazi agyon! Tehat nem emeletes! :) van uj vizholyagom, harom is, de mar csak rohogok! Szivesen segitek majd mindenkinak, aki keszul, de kerlek benneteket, vizholyag temaban ne fogadjatok meg a tanacsaimat! :) egyebkent a vizholyagtapaszra itt csak azt mondjak: NEVER! - SOHA!. jo az, de ne gyalogolj benne 20-30 km-t. azt hiszem nekem is az tett be. Tegnap egyebkent jegeltem. Dong-t kerdeztem, hol az udito, amit vett. Mutatott a hutore, en pedig veletlen a fagyasztot nyitottam ki. Es mit latok benne?! Jegkockatartot, benne ket kockaval. ekkor jott az otlet, szoltam Isacnak is, probalja ki, de nem merte. Nekem bejott, szerintem most megkeresem ezt a behemot spanyolt, legyurom es lefagyasztom a labat. Neki is egy durva holyag van a sarkan.
A feherlabuak jonnek mindig, kerdezik a Pireneusokat. Ha tudom barmifele buszkeseget sem mutatva haritom a kerdest es ramutatok azokra akiknek nem tudom milyen szinu a labuk. Nehanyan vannak. Ok akik hosszu nadragot viselnek, hosszu ujjut, a "Camino szakalluk" is hosszu. Lassan mozognak, de nem sutak. Mosolyognak, nyitottak, kedvesek es derusek. Es bar faradnak tunhetnek, nem azok. Ok, akik ugy indultak a Caminora, hogy becsuktak az ajtot otthon es onnan jonnek gyalog. Van aki mar 2000 km-tud maga mogott, van aki aprilis elejen indult otthonrol. A "respect" legyen az ovek, megerdemlik!
Es vegul, de nem utolso sorban szeretnem megemliteni Attilat. Mar otthonrol akartam irni rola, de mindig akkor jut eszembe, mikor felallok a geptol. Attila szinten Bajarol, talan egy-ket nappal elottem jar. Egy-ketnaponta valtunk sms-t, ki hogy van, vagy epp kuldi a friss infokat, melyik jo albergue. Par napja kinlodott az Achillesevel es a sarkaval, gondoljatok ra is. Az erdekessege a dolognak, hogy szemelyesen nem ismerjuk egymast, nam talalkoztunk meg.
2011. június 25., szombat
Honvagy
A tegnap este nagyon nyugis volt. Kedvem lett volna bemenni a faluba, leulni valahova es beolvadni a spnyol hetkoznapokba. Nos en voltam maga a spanyol hetkoznap. Se bar, se bolt, se semmi nyitva, se ember, csak en rohangaltam a rikito zold polomban. Spanyolorszag: siesta vagy fiesta! :)
Konyhank nem volt, fozni nem tudtunk. Bolt nem volt, ennivalot nem tudtunk venni. Csak a szomszedos albergueben lehetett kapni egy-ket dolgot, de kenyeret nem adtak, nincs. Igy rakenyszerultunk, hogy peregrino menut egyunk. Nagyon finom volt es pont ilyen keves is. A szallasunkon maradtunk negyen, nyugi volt. Vacsi utan megprobaltam ujra felnyitni a holyagom, kisebb siker lett. Az udvaron tortent a beavatkozas, mert villany sem volt a szallason. Ez egy regi iskolaepulet egyebkent, ebben toltottem az estet harom koreaival.
A koreiaiknak szokasuk, hogy nevet europai nevet adnak maguknak, hogy azok meg tudjak jegyezni. Tiszteletemet szerettem volna kifejezni, hogy legalabb a nevuket megtanulom, ez sikerult is. Az egyik srac a "Dondon" nevet adtam maganak, a Dong helyett. Persze at is kereszteltem, Don Juannak. Fogalmuk sincs rola, ki is volt o, de a vacsoranal a sok feherlabu kerdezte a nevunket, honnan jottunk, hol kezdtuk... a szokasos kerdesek. Aztan o bemutatkozot, Don Juan vagyok! ;) Mindenki mosolygott es kerdeztek, valoban? Aztan elmeseltek neki ki is o... :)
Reggel ismet huvosre ebredtunk, mostanra viszont forrosag van. A tegnapi grafoterapia sikeresnek bizonyult , ugy tunt kiirtam magambol a fajdalmat. Kotozgettem magam, mikor jott Dong es latva hogy szerencsetlenkedem az olloval es a ragtapasszal, rogton segitsegemre sietett. Kerdezte hol vagja el? Mondtam itt, es mutattam a bokamra. :) Nagy rohogessel nidult a nap, ez mar csak jo lehet. Kezemben a szandal es a cipo, tetovaztam. Fel neppal azelott valoszinutlennek ereztem, hogy fel tudom huzni a cipot ket napig, megis azt valasztottam, eeees... Nagyon meglepodtem, de nem akartam korai oromkodni. A koreiaik meg is alltak reggelizni en mentem tovabb, majd a kovetkezo telepulesen, Fromistaban eszem valamit. Az ut idaig egy csatorna partjan vezetett, pont olyanon, mintha otthon Bajarol elsetallnek Csanadig a kanalis parton. A bekak ugyanugy brekegtek, a nad is pont olyan volt, minden, csak pecasokat nem lattam. Annyira elfogott a hazavagyodas. Eszembe jutottak azok a setak, amiket ezen a kanalistoltesen tettem a cipommel baratkozas kedveert, a keszulodes a Caminora napjai. Azon gondolkoztam egesz nap, mit csinalnek most otthon. Hirtelen hianyozni kezdett minden es mindenki!
Fromista utan Pablon de Camposig nyil egyenes ut vezetett, itt pedig kette agazott. A picit hosszabbat valasztottam, ami egy olyan apro folyo mellett haladt, amit at lehetne ugrani. Kellemes setanak bizonyult Villarcazar de Sirgaig, ahol ismet jelentkezett a vizholyagom... iii. Annyira nem volt durva, mint tegnap, de most mar komolyan gondolkozom a pihenonapon, vagy rovidebb tavokon par napig. Es a makacs holyag felett van egy ujabb is, de azt most konnyu volt lekezelni, nem a megkemenyedett bor alatt van.
Villarcazar de Sirgatol Carrion de los Condesig ismet ugyanaz a nyil egyenes kiepeitett gyalogut haladt szorosan az autouttal parhuzamosan. Amolyan soha veget nem ero erzes ismet. Mindig arra gondolok, egyszer megszepulnek ezek a kinlodasok, es nagyon meglepo, nem is kell ra varni heteket, honapokat. Eleg csak levetnem a cipom es nem raallni a labamra! :) Mindig ugy erzem van/ volt ertelme. Fromistaban a barban reggeliztem, az ajto fole ki volt irva: Santoago 419 km. Az elso gondolatom az volt, "mar csak ennyi?!" Csak egy dan uriember modnta, hogy uristen meg ennyi. Ez a dan fiatalember ma delutan itt a szallason odajott hozzam kezeben egy sorrel. Kerdezte, hogy en vagyok-e a magyar fiatalember es mutatta a labat, ami vorosre volt egve. Eloszor nem ertettem, aztan leesett: O mar nem feherlabu tobbe! :) Es nekem hozta a sort! Ugy latszik hire ment, hogy elneveztem az "ujoncokat". Tenyleg sok uj arc van, a regiaek pedig vagy lemaradnak, vagy eloresietnek. Egyik nap meg egyutt vacsorazunk, reggelizunk, alszunk...stb. Aztan lehet soha tobbe nem latjuk egymast.
Van kis idom, szeretnek a megjegyzesekre reagalni!
Apa: Mondhatom a halaszledrol mar az osszes foldreszrol jottek hallottak, nekem meg jo lenne csak egy talkaval!
Erzsi: Koszonom az idezeteket, gondolatokat es a segitseget!
Zoltan: Remelem vissza tudom idezni kicsit azokat a napokat, amikor Te rottad itt az utat! Annak idejen nekem is nagy elmeny volt olvasni irasaidat a bensoseges hangvetele miatt!
Ildiko: Egy igazi barat vagy, koszonom!
Tomi, Elpy, Gabor: Sokszor eszembe juttok am! :) Koszi mindent!
Hajni, Tomi, Nelli neni: Koszonom a figyelmeteket, puszi es pacsi nektek is!
Hunmahaf: Valami olvasmany biztos lesz, csak toredeke, amit le tudok irni itt. De ha lesz, az valoszinu csak az asztalfioknak, ahogy a legnagyobbak szoktak! :)
Viki, Dori, Klari: Nemreg ertetek Santiagoba, nem volt eleg; :) Orulok, hogy itt vagytok ti is!
Andrea: Vizholyagok statisztikailag: 15 napja uton, tegnap osszeszamoltam, eddig tobb, mint 20. De csak eggyel nem tudok elbanni. A statisztika resze meg, hogy a talpamtol felfele semmi bajom, se almos, se faradt nem vagyok, ez biztato! :)
Timi: Nagy puszi nektek. Sokszor eszembe jut a Larcsi es nevetnem kell itt a semmi kozepen, ez jo!
Eva: Azt hiszem onmagad kell lekuzdeni, nem a Camino! De ertem mit akarsz mondani. jo keszulodest, ha otthon leszek, segitek ha kell informacioval, vagy barmivel!
Marcsi, Nora, Vanessza: Koszonom, hogy gondoltok ram,lejar a netem.
Remelem nem hagytam ki senkit!
Konyhank nem volt, fozni nem tudtunk. Bolt nem volt, ennivalot nem tudtunk venni. Csak a szomszedos albergueben lehetett kapni egy-ket dolgot, de kenyeret nem adtak, nincs. Igy rakenyszerultunk, hogy peregrino menut egyunk. Nagyon finom volt es pont ilyen keves is. A szallasunkon maradtunk negyen, nyugi volt. Vacsi utan megprobaltam ujra felnyitni a holyagom, kisebb siker lett. Az udvaron tortent a beavatkozas, mert villany sem volt a szallason. Ez egy regi iskolaepulet egyebkent, ebben toltottem az estet harom koreaival.
A koreiaiknak szokasuk, hogy nevet europai nevet adnak maguknak, hogy azok meg tudjak jegyezni. Tiszteletemet szerettem volna kifejezni, hogy legalabb a nevuket megtanulom, ez sikerult is. Az egyik srac a "Dondon" nevet adtam maganak, a Dong helyett. Persze at is kereszteltem, Don Juannak. Fogalmuk sincs rola, ki is volt o, de a vacsoranal a sok feherlabu kerdezte a nevunket, honnan jottunk, hol kezdtuk... a szokasos kerdesek. Aztan o bemutatkozot, Don Juan vagyok! ;) Mindenki mosolygott es kerdeztek, valoban? Aztan elmeseltek neki ki is o... :)
Reggel ismet huvosre ebredtunk, mostanra viszont forrosag van. A tegnapi grafoterapia sikeresnek bizonyult , ugy tunt kiirtam magambol a fajdalmat. Kotozgettem magam, mikor jott Dong es latva hogy szerencsetlenkedem az olloval es a ragtapasszal, rogton segitsegemre sietett. Kerdezte hol vagja el? Mondtam itt, es mutattam a bokamra. :) Nagy rohogessel nidult a nap, ez mar csak jo lehet. Kezemben a szandal es a cipo, tetovaztam. Fel neppal azelott valoszinutlennek ereztem, hogy fel tudom huzni a cipot ket napig, megis azt valasztottam, eeees... Nagyon meglepodtem, de nem akartam korai oromkodni. A koreiaik meg is alltak reggelizni en mentem tovabb, majd a kovetkezo telepulesen, Fromistaban eszem valamit. Az ut idaig egy csatorna partjan vezetett, pont olyanon, mintha otthon Bajarol elsetallnek Csanadig a kanalis parton. A bekak ugyanugy brekegtek, a nad is pont olyan volt, minden, csak pecasokat nem lattam. Annyira elfogott a hazavagyodas. Eszembe jutottak azok a setak, amiket ezen a kanalistoltesen tettem a cipommel baratkozas kedveert, a keszulodes a Caminora napjai. Azon gondolkoztam egesz nap, mit csinalnek most otthon. Hirtelen hianyozni kezdett minden es mindenki!
Fromista utan Pablon de Camposig nyil egyenes ut vezetett, itt pedig kette agazott. A picit hosszabbat valasztottam, ami egy olyan apro folyo mellett haladt, amit at lehetne ugrani. Kellemes setanak bizonyult Villarcazar de Sirgaig, ahol ismet jelentkezett a vizholyagom... iii. Annyira nem volt durva, mint tegnap, de most mar komolyan gondolkozom a pihenonapon, vagy rovidebb tavokon par napig. Es a makacs holyag felett van egy ujabb is, de azt most konnyu volt lekezelni, nem a megkemenyedett bor alatt van.
Villarcazar de Sirgatol Carrion de los Condesig ismet ugyanaz a nyil egyenes kiepeitett gyalogut haladt szorosan az autouttal parhuzamosan. Amolyan soha veget nem ero erzes ismet. Mindig arra gondolok, egyszer megszepulnek ezek a kinlodasok, es nagyon meglepo, nem is kell ra varni heteket, honapokat. Eleg csak levetnem a cipom es nem raallni a labamra! :) Mindig ugy erzem van/ volt ertelme. Fromistaban a barban reggeliztem, az ajto fole ki volt irva: Santoago 419 km. Az elso gondolatom az volt, "mar csak ennyi?!" Csak egy dan uriember modnta, hogy uristen meg ennyi. Ez a dan fiatalember ma delutan itt a szallason odajott hozzam kezeben egy sorrel. Kerdezte, hogy en vagyok-e a magyar fiatalember es mutatta a labat, ami vorosre volt egve. Eloszor nem ertettem, aztan leesett: O mar nem feherlabu tobbe! :) Es nekem hozta a sort! Ugy latszik hire ment, hogy elneveztem az "ujoncokat". Tenyleg sok uj arc van, a regiaek pedig vagy lemaradnak, vagy eloresietnek. Egyik nap meg egyutt vacsorazunk, reggelizunk, alszunk...stb. Aztan lehet soha tobbe nem latjuk egymast.
Van kis idom, szeretnek a megjegyzesekre reagalni!
Apa: Mondhatom a halaszledrol mar az osszes foldreszrol jottek hallottak, nekem meg jo lenne csak egy talkaval!
Erzsi: Koszonom az idezeteket, gondolatokat es a segitseget!
Zoltan: Remelem vissza tudom idezni kicsit azokat a napokat, amikor Te rottad itt az utat! Annak idejen nekem is nagy elmeny volt olvasni irasaidat a bensoseges hangvetele miatt!
Ildiko: Egy igazi barat vagy, koszonom!
Tomi, Elpy, Gabor: Sokszor eszembe juttok am! :) Koszi mindent!
Hajni, Tomi, Nelli neni: Koszonom a figyelmeteket, puszi es pacsi nektek is!
Hunmahaf: Valami olvasmany biztos lesz, csak toredeke, amit le tudok irni itt. De ha lesz, az valoszinu csak az asztalfioknak, ahogy a legnagyobbak szoktak! :)
Viki, Dori, Klari: Nemreg ertetek Santiagoba, nem volt eleg; :) Orulok, hogy itt vagytok ti is!
Andrea: Vizholyagok statisztikailag: 15 napja uton, tegnap osszeszamoltam, eddig tobb, mint 20. De csak eggyel nem tudok elbanni. A statisztika resze meg, hogy a talpamtol felfele semmi bajom, se almos, se faradt nem vagyok, ez biztato! :)
Timi: Nagy puszi nektek. Sokszor eszembe jut a Larcsi es nevetnem kell itt a semmi kozepen, ez jo!
Eva: Azt hiszem onmagad kell lekuzdeni, nem a Camino! De ertem mit akarsz mondani. jo keszulodest, ha otthon leszek, segitek ha kell informacioval, vagy barmivel!
Marcsi, Nora, Vanessza: Koszonom, hogy gondoltok ram,lejar a netem.
Remelem nem hagytam ki senkit!
2011. június 24., péntek
Ha van egy jo otleted, az nem az utolso jo otleted volt!
Na de ne szaladjunk ennyit elore. Tegnap elott meg kis Burgos: a katedralis, lelegzetelallito! A muemlekek ugyszinten, a spanyol nyelvu ingyenes idegenvezetesbol egy kukkot sem ertettem, de sokat olvatam Burgosrol es a szemelyneveket hallva, tudtam mirol van epp szo. amugy nagyon elveztem, mert idegenvezetonk nagyon lelkes volt, meg a szaja is habzott beszed kozben. :)
A szallason 7-en voltunk magyarok, Gabor, Szilveszter, egy csalad es egy srac, aki bringaval jot otthonrol...
A "feherlabuak" pedig korenksereglettek es lelkesen kerdezgettek mindenfele tapasztalatrol. reggel pedig igazi rohanasba kezdtek... pff
Meglepo gyorsasaggal sikerult kierni Burgosbol, reggel 5 fok volt, faztam. Tardajos (amit "Tardahosznak kell ejteni, de jol hangzik magyarosan is:)) kovetkezett, majd hornillos del Camino. A szokasos kis falvak. Am ezutan ami kovetkezett... A cel Hontanas volt, maga a pokol. Vizholyagok... azt hiszem mar almomban is gyalogolok, mert minden este atnezem a laba, de reggelre allandoan vannak uj holyagok. el is banok veluk rendesen, egy kivetelevel. Az tonkretesz! Maskepp tesem labaimat, attol pedig perceken belul ujabbak jelennek meg. A hatralevo 1º km-en keresztl ugy ereztem mintha bogancsok lennenek az ujjaim kozt es az a nyamvadt falu meg sehol. Kovetkezett San Bol, ami nem mas, mint egy haz, amira ra van irva San Bol. Egy albergue, viz, villany nelkul. otthon mar kineztem magmnak, de most nem vonzott. innen mar csak 5 km volt Hontanasig, de 5º-nek ereztem. Egy csipet a Mesetabol, amit meg elveznek is, ha nem kinlodnek a holyagokkal. volt talpbetet csere, egy darabig, jo. Volt ragasztas ide-oda, egy darabik ok. a kilometerek nem fogynak, a taj nem mozdul. 5 km, egy ora, d nem erzem mennyit mehyek. Messze, nagyon messze latok szlkerekeket, remelem elotte van a falu. A szeleromuvek mar reg mogottem, de egy cacak templomtornyot nem latok. Aztan hirtelen jon a gondolat, egy volgyben lesz, azert nem latok semmit! jon a volgy, arcom felderul es ahogy kozelebberek, a volgyben nincs SEMMI!!! Egy tabla a kovetkezo felirattal nem tul hamarosan hirdeti: Hontanas 0,5 km! De hooool??? A taskam nyikorog a vallamon, az is idegesit, a cipomet es a taskamat egyszerre hajitottam volna a buztablaba es ragyujtottam volna. Piszkosul eg az egesz labam, ha beerek Hontanasba semmire nem vagyok kivancsi, nem rdekel - gondoltam. aztan jott egy aprocska volgy, benne az aprocska Hontanassal... es egy meredek lejtovel. :) Edes! Minden bosszusagom elszallt, soha nem volt ilyen jo megerkezni. Bejelentkeztem, de meg nem volt erom a 6 lepcsohoz, leultem a padra az utcan a 3 metere fal tovebe, ami adott 50 cm arnyekot. Az ido kozben felmelegedett. Es jott a ket sved holgy "i hate this way" es "Fucking neverending road" felkialltassal udvozoltek minket :)
Este bucsuvacsora, Vincente es lanya Talia utja eddig tartott. Sajnalom, hogy elmennek, ok is szivesen maradnanak.
Ma reggelre "kutya bajom" - nem is ertem. Eszkozoltem ujitasokat a fuzovel, a ragtapaszokkal, borogatassal, Betadinnek, tuvel, cernaval... Szoval bevetettem mindent, csak hogy ma is mehessek es ugy tunt sikerrel.
Reggel meg egyszer elbucsuztam Vincenttol, neki adtam a kokardat a hatizsakomrol. indulas 7 ora korul. Cel nem volt, csak amig jol esik. Hahh, ez hamar bekovetkezett. A tegnapi nagy semmire szamitva ma meglepodtem. Elhagyva Hontanast egy domboldalban indult az osveny, fel-le. aztan egy kis sik terepen San Antonon keresztul Castrojerizig. San anton egy templom, templomrom, itt is van szallas. Igazan vadregenyes. A makacs vizholyagom jelentkezett, es meg csak 10 km-t tettem meg. Castrojerizben a cipomet szandalra csereltem, hatha... Castrojeriz: fantasztikus! Szandiban meglepoen jo volt haladni, bar feltem tole. Menni jo benne, de ha megallok, piszkosul faj tole az Achillesem es a sarkam! Tehat nincs megallas Boadillaig! :) jott egy emelkedo, de nem akarmilyen es a kilatas fentrol!!! A Caminos kepeslapokon szokott ez lenni. Elotted hosszan latszik az ut lent egy volgyben, vagy inkabb egy medenceben. A lejto 18 % volt, a szandalban pedig azt hittem lenyuzz az osszes bort a talpamrol! utana jo volt egy darabig. Az utolso 10 km pedig megint tiszta kinlodas. A szandiba epitett "sarokutesgatlo" (vagy mi?) csinalt nekem ket gyonyoru vizholyagot mindket sarkamra egyet-egyet! Ez vicc! Besantikaltam Boadillaba a szallason semmi nincs, ma nem lesz fozes, pedig a franciak is es a koreaiak is a rantottamat ennek! :) Negyen vagyunk az albergueben, a legtobb zarandok tovabb ment egy utcaval egy modernebb, jol felszerelt szallasra. innen irok most, mert ezekben a kis falvakban nincs szamitogep, Hontanasban sem volt tegnap sehol.
Holnap ha keveset is, de nagyon szeretnek tovabb menni. Nagyon jo uton lenni! De meg jobb lenne, ha nem kellene a nyuglodesre figyelni. Es mar csak egy otletem maradt...
A szallason 7-en voltunk magyarok, Gabor, Szilveszter, egy csalad es egy srac, aki bringaval jot otthonrol...
A "feherlabuak" pedig korenksereglettek es lelkesen kerdezgettek mindenfele tapasztalatrol. reggel pedig igazi rohanasba kezdtek... pff
Meglepo gyorsasaggal sikerult kierni Burgosbol, reggel 5 fok volt, faztam. Tardajos (amit "Tardahosznak kell ejteni, de jol hangzik magyarosan is:)) kovetkezett, majd hornillos del Camino. A szokasos kis falvak. Am ezutan ami kovetkezett... A cel Hontanas volt, maga a pokol. Vizholyagok... azt hiszem mar almomban is gyalogolok, mert minden este atnezem a laba, de reggelre allandoan vannak uj holyagok. el is banok veluk rendesen, egy kivetelevel. Az tonkretesz! Maskepp tesem labaimat, attol pedig perceken belul ujabbak jelennek meg. A hatralevo 1º km-en keresztl ugy ereztem mintha bogancsok lennenek az ujjaim kozt es az a nyamvadt falu meg sehol. Kovetkezett San Bol, ami nem mas, mint egy haz, amira ra van irva San Bol. Egy albergue, viz, villany nelkul. otthon mar kineztem magmnak, de most nem vonzott. innen mar csak 5 km volt Hontanasig, de 5º-nek ereztem. Egy csipet a Mesetabol, amit meg elveznek is, ha nem kinlodnek a holyagokkal. volt talpbetet csere, egy darabig, jo. Volt ragasztas ide-oda, egy darabik ok. a kilometerek nem fogynak, a taj nem mozdul. 5 km, egy ora, d nem erzem mennyit mehyek. Messze, nagyon messze latok szlkerekeket, remelem elotte van a falu. A szeleromuvek mar reg mogottem, de egy cacak templomtornyot nem latok. Aztan hirtelen jon a gondolat, egy volgyben lesz, azert nem latok semmit! jon a volgy, arcom felderul es ahogy kozelebberek, a volgyben nincs SEMMI!!! Egy tabla a kovetkezo felirattal nem tul hamarosan hirdeti: Hontanas 0,5 km! De hooool??? A taskam nyikorog a vallamon, az is idegesit, a cipomet es a taskamat egyszerre hajitottam volna a buztablaba es ragyujtottam volna. Piszkosul eg az egesz labam, ha beerek Hontanasba semmire nem vagyok kivancsi, nem rdekel - gondoltam. aztan jott egy aprocska volgy, benne az aprocska Hontanassal... es egy meredek lejtovel. :) Edes! Minden bosszusagom elszallt, soha nem volt ilyen jo megerkezni. Bejelentkeztem, de meg nem volt erom a 6 lepcsohoz, leultem a padra az utcan a 3 metere fal tovebe, ami adott 50 cm arnyekot. Az ido kozben felmelegedett. Es jott a ket sved holgy "i hate this way" es "Fucking neverending road" felkialltassal udvozoltek minket :)
Este bucsuvacsora, Vincente es lanya Talia utja eddig tartott. Sajnalom, hogy elmennek, ok is szivesen maradnanak.
Ma reggelre "kutya bajom" - nem is ertem. Eszkozoltem ujitasokat a fuzovel, a ragtapaszokkal, borogatassal, Betadinnek, tuvel, cernaval... Szoval bevetettem mindent, csak hogy ma is mehessek es ugy tunt sikerrel.
Reggel meg egyszer elbucsuztam Vincenttol, neki adtam a kokardat a hatizsakomrol. indulas 7 ora korul. Cel nem volt, csak amig jol esik. Hahh, ez hamar bekovetkezett. A tegnapi nagy semmire szamitva ma meglepodtem. Elhagyva Hontanast egy domboldalban indult az osveny, fel-le. aztan egy kis sik terepen San Antonon keresztul Castrojerizig. San anton egy templom, templomrom, itt is van szallas. Igazan vadregenyes. A makacs vizholyagom jelentkezett, es meg csak 10 km-t tettem meg. Castrojerizben a cipomet szandalra csereltem, hatha... Castrojeriz: fantasztikus! Szandiban meglepoen jo volt haladni, bar feltem tole. Menni jo benne, de ha megallok, piszkosul faj tole az Achillesem es a sarkam! Tehat nincs megallas Boadillaig! :) jott egy emelkedo, de nem akarmilyen es a kilatas fentrol!!! A Caminos kepeslapokon szokott ez lenni. Elotted hosszan latszik az ut lent egy volgyben, vagy inkabb egy medenceben. A lejto 18 % volt, a szandalban pedig azt hittem lenyuzz az osszes bort a talpamrol! utana jo volt egy darabig. Az utolso 10 km pedig megint tiszta kinlodas. A szandiba epitett "sarokutesgatlo" (vagy mi?) csinalt nekem ket gyonyoru vizholyagot mindket sarkamra egyet-egyet! Ez vicc! Besantikaltam Boadillaba a szallason semmi nincs, ma nem lesz fozes, pedig a franciak is es a koreaiak is a rantottamat ennek! :) Negyen vagyunk az albergueben, a legtobb zarandok tovabb ment egy utcaval egy modernebb, jol felszerelt szallasra. innen irok most, mert ezekben a kis falvakban nincs szamitogep, Hontanasban sem volt tegnap sehol.
Holnap ha keveset is, de nagyon szeretnek tovabb menni. Nagyon jo uton lenni! De meg jobb lenne, ha nem kellene a nyuglodesre figyelni. Es mar csak egy otletem maradt...
2011. június 22., szerda
Burgos
Ma mondhatnap esemenytelen nap, de ilyen nincs itt. Tegnap sem tortent semmi kulonos mar az este. Tiz ora tajban betoppant ket sved zarandok, ez nagyon meglepo, mert altalaban 3-4 ora fele mer mindenki megerkezik valahova. A problemajuk az volt, hogy tele voltak agyi poloskaval es sehova nem engedtek be oket. Ide sem! De a hospitalero talalt nekik valami garazsfelet, amiben megaludhattak. Most lattam eloszor ilyen poloskat es nem is akarok tobbet, rettento csipeseket tud okozni. Az egyik magyar srac kinlodik veluk. A szallasokon is valamennyire odafigyelnek a poloskairtasra, de a zarandokok azert csak viszik magukkal egyik helyrol a masikra.
Reggel kodos idore ebredtunk, a tolunk par szaz meterre levo templom alig latszott. Imadom a reggeleket! Eleg soka aludtam (fel 6 :)). Minden este ugy alszom el, hogy alig varom ismet uton lehessek. Mar delutan, egy kis piheno utan jon ez az erzes. Ma viszont semmi oromom nem leltem benne... Ages utan jottek a "szokasos" kis falvak es ez igy jo is volt. Az elso falu Atapuerca - meg kell emliteni - a vilag egyik legjelentosebb asatasa ikoze tartozik. atapuerca utan egy emelkedo kovetkezett, durva koves talajon, raadasul kisutott a nap is, jol leizzadtam. A teton kis piheno utan figyeltem fel a hatalmas kospiralra, amit zarandokok "epitettek". hozzatettem a magam ket kis kavicsat is es folytattam utam ujabb ket falun keresztul. Aztan egy autopalya feluljarojan at, mar lehetett erezni, hallani a nagyvaros nyuzsgeset. Ha keszulsz az utra es erre jarsz, akkor kovesd a kis piros utikonyv tanacsait. A feluljaro utan a jelek egyenesen mutatnak, de a keresztezodesnel fordulj balra, nemsoka ott is meglatod a sarga nyilat. Aztan hosszu szantofoldon keresztul egyenesen, jelzes nelkul elersz a repterig, ott pedig vegeig a kerites mellett. Van itt-ott jelzes, de vagy benotte a gaz, vagy alig eszreveheto. Ez az ut elvisz egy kis faluba, rovidebb is es nem aszfaltut! beerve Burgosba mar tobbfele is latsz jelet, en mindig balra tartottam a folyo iranyaba. Meg epitkezesen is atvitt ugy, hogy a zarandokoknak ott is hagytak egy rest, ahol tudnak kozlekedni. Sokkal nyugisabb is!
Ez a resz annyira tavol esik mindenfele camino erzestol, legszivesebben tovabbmentem volna, de a vizholyagok... Amit tegnap szepen megmutottem, ma elfelejtettem leragasztani... :) Es most vagy alatta, vagy felette van egy ujabb! :) Gyonyoru!
Burgos szep, de nagyon nagy! Sok a latnivalo, de meg nem vettem nyakamba a varost. Estere lesz ingyenes idegenvezetes. Sokan Burgosbol indulnak neki utjuknak. A szallas hatalmas, 170 ferohelyes, tobb szinten. Modern es tiszta. Egy ora korul ertem ide, addigra a masodik emelet majdnem tele volt. Sokan itt kezdik utjukat, el is neveztem oket "feherlabuaknak":) A koreaiak ettol persze megint kifekudtek! :) Tegnap nem voltam egyutt veluk, ok lemaradtam San Juan de Ortegaban, de azt mondtak nagyon hianyoztam nekik! Ujabb magyarok erkeztek, egy egesz csalad, es itt van Szilveszter es Gabor is, akikkel ket napja talalkoztam! holnaptol remelhetoleg vissza a regi kerekvegesba, ill Holnaptol valami egeszen uj kezdodik, a rettegett Meseta! :)
Reggel kodos idore ebredtunk, a tolunk par szaz meterre levo templom alig latszott. Imadom a reggeleket! Eleg soka aludtam (fel 6 :)). Minden este ugy alszom el, hogy alig varom ismet uton lehessek. Mar delutan, egy kis piheno utan jon ez az erzes. Ma viszont semmi oromom nem leltem benne... Ages utan jottek a "szokasos" kis falvak es ez igy jo is volt. Az elso falu Atapuerca - meg kell emliteni - a vilag egyik legjelentosebb asatasa ikoze tartozik. atapuerca utan egy emelkedo kovetkezett, durva koves talajon, raadasul kisutott a nap is, jol leizzadtam. A teton kis piheno utan figyeltem fel a hatalmas kospiralra, amit zarandokok "epitettek". hozzatettem a magam ket kis kavicsat is es folytattam utam ujabb ket falun keresztul. Aztan egy autopalya feluljarojan at, mar lehetett erezni, hallani a nagyvaros nyuzsgeset. Ha keszulsz az utra es erre jarsz, akkor kovesd a kis piros utikonyv tanacsait. A feluljaro utan a jelek egyenesen mutatnak, de a keresztezodesnel fordulj balra, nemsoka ott is meglatod a sarga nyilat. Aztan hosszu szantofoldon keresztul egyenesen, jelzes nelkul elersz a repterig, ott pedig vegeig a kerites mellett. Van itt-ott jelzes, de vagy benotte a gaz, vagy alig eszreveheto. Ez az ut elvisz egy kis faluba, rovidebb is es nem aszfaltut! beerve Burgosba mar tobbfele is latsz jelet, en mindig balra tartottam a folyo iranyaba. Meg epitkezesen is atvitt ugy, hogy a zarandokoknak ott is hagytak egy rest, ahol tudnak kozlekedni. Sokkal nyugisabb is!
Ez a resz annyira tavol esik mindenfele camino erzestol, legszivesebben tovabbmentem volna, de a vizholyagok... Amit tegnap szepen megmutottem, ma elfelejtettem leragasztani... :) Es most vagy alatta, vagy felette van egy ujabb! :) Gyonyoru!
Burgos szep, de nagyon nagy! Sok a latnivalo, de meg nem vettem nyakamba a varost. Estere lesz ingyenes idegenvezetes. Sokan Burgosbol indulnak neki utjuknak. A szallas hatalmas, 170 ferohelyes, tobb szinten. Modern es tiszta. Egy ora korul ertem ide, addigra a masodik emelet majdnem tele volt. Sokan itt kezdik utjukat, el is neveztem oket "feherlabuaknak":) A koreaiak ettol persze megint kifekudtek! :) Tegnap nem voltam egyutt veluk, ok lemaradtam San Juan de Ortegaban, de azt mondtak nagyon hianyoztam nekik! Ujabb magyarok erkeztek, egy egesz csalad, es itt van Szilveszter es Gabor is, akikkel ket napja talalkoztam! holnaptol remelhetoleg vissza a regi kerekvegesba, ill Holnaptol valami egeszen uj kezdodik, a rettegett Meseta! :)
2011. június 21., kedd
Mar az agyban megfogadom, hogy ma koran lefekszem
Igy ebredtem ma. Tegnap a vacsora ismet jol sikerult, a spanyolok foztek. Most valami rizses kaja volt ujra paradicsomszosszal... Jol laktam, de reggelre nem erztem az erot magamban. Mar mindenki farad, aki Saint Jeanbol jon. Mindenkinek van valami baja, mindenki santikal, huzza a labat... En is piszkosul el vagyok faradva.
Vacsoranal odajott hozzam egy fiatal koreai lany papirral es egy fuzettel a kezeben. Autogrammot akart kerni, mert kistarsai szerint en vagyok a "Rikimartin", csak meghizva! :) Vettem a lapot, mondtam ok, de elobb enekelek. El is kezdtem, "la camisa negra"... ennyit tudtam, de a spanyolok rogton folytattak, a hangulat isteni lett egy pillanat alatt. aztan megcsinaltuk a kozos kepeket "Rikimartin" es a csapata, hadd ne mondjam a tobbi kis koreaia fekudt a foldon a rohogestol! :) De jol vette viccet az "aldozat" is!
sokszor irok ilyen jo hangulatokrol, de nem olyan fenekig tejfel minden. Mint irtam mindenkinek van valami problemaja, nekem is a vizholyagokkal akad dolgom nap, mint nap, de a szerencsesek koze tartozom. Lattam mar mindenfele szinu (sarga, voros, zold(!)) vizholyagot, es nagyon durva sebeket a labakon. Kimi a japan csajnak pedig Estellaban a korhazban lekaptak mindket kisujjarol a kormot, de szandalban folytatja tovabb es ha kerdezik tole, hogy van, csak mosolyog es mondja jol. Tegnap egyutt mostunk, es beszelgettunk. Mondtam neki, hos vagy! Ugy tartjak a Camino harom reszbol all, az elso megtori a testet. Probaltam neki ezt elmagyarazni, es hogy nem sokara elerjuk Burgost, utana kovetkezik a Meseta, a spnyol felfold, ami viszont a lelket tori meg. Visszakerdezett, valoban? - Igen - valaszoltam. - Utana jo lesz? - Jobb - feleltem es o a nyakamba ugrott es zokogni kezdett. Azt mondta hogy mar hazudnia is faj, hogy minden rendben, mert nagyon faj az ujja, de nem akar megijeszteni senkit az igazsaggal! Hos vagy, go Kimi go! Es ujra nevetett!
Tegnap kisertek a spanyolok egyik tarsukat a buszhoz, mert annyira durva vizholyagjai voltak, hogy fel kellett adja, pedig csak Logronoban kezdett. 4 napot jott es tonkre ment a laba.
Az este nekem sem sikerult megfeleloen leapolnom az egyik "ampollat" (vizholyag). Annyira meggyotortem, mar nem is lattam hol kellene szurni. Gondoltam ha ma reggel is irritalni fogja a cipo, akkor ujra begyulik es legalabb latni fogom hol kell felnyitni. Igy lett. Koran ebredve ismet (4 ora) elsokent indultam el 5 korul, de velem jott ket 60 koruli spanyol is. Elore mentek, mert en mar ereztem a bajt a labomon. Ok elottem, jol el is tevedtek volna, mert a sotetben nem vettek eszre a jeleket. Kiabaltam nekik "Hola, hola", ok meg vissza: "Buen Caminoooo". O vazze, nem ertik mi a helyezet... Aztan csak visszakeveredtek, es ket falun keresztul mondtak "Gracias" :)
A masodik faluban jott a rogtonzott mutet a templom elotti padon, ami sikeres is volt, csak annyira csipett, hogy nem tudtam labra allni... jo 8-10 km utan kezdtem erezni, jo lesz talan mara. Viszont semmi energiam nem volt ma reggel, ugy indultam el ahogy tegnap befekeztem, vanszorogva. Az elso barnal (ami nyitva volt) ettem peksutit, ittam kavet es mar jobb is volt kicsit. A Camino elso szakaszanak utolso napjai, ami megtori a tetset, ma meg belem is rugott egyet, odatett elem egy hegyet... A hires/ hirhedt Montes de Oca, ahol regen eloszeretettel fosztogattak a zarandokokat. Veszleyes helyeken jartam :) Nagyon faradt voltam, gondoltam talan a zene beindit. Elovettem az mp3 lejatszomat es meghallgattam ket Republic szamot. Nemmcsak beinditott, hanem Cipo szovege meg is inditott, valahonnan akkora energiatartalek szabadult fel egyszerre, nem is ertem. elertem San Juan de Ortegaba, itt terveztem befejezni a napot, de csak vitt a labam, legszivesebben elmentem volna Burgosig, az meg huszonpar km azt hiszem. Most Agesban vagyok egy apro kis falu. De vissza kell kanyarodnom San Juan de Ortegaba, mert az egy valodi csoda helyszine, es valami gyonyoru templom van ott. Sajnos nincs mar idom leirni, erdemes utananezni.
Vacsoranal odajott hozzam egy fiatal koreai lany papirral es egy fuzettel a kezeben. Autogrammot akart kerni, mert kistarsai szerint en vagyok a "Rikimartin", csak meghizva! :) Vettem a lapot, mondtam ok, de elobb enekelek. El is kezdtem, "la camisa negra"... ennyit tudtam, de a spanyolok rogton folytattak, a hangulat isteni lett egy pillanat alatt. aztan megcsinaltuk a kozos kepeket "Rikimartin" es a csapata, hadd ne mondjam a tobbi kis koreaia fekudt a foldon a rohogestol! :) De jol vette viccet az "aldozat" is!
sokszor irok ilyen jo hangulatokrol, de nem olyan fenekig tejfel minden. Mint irtam mindenkinek van valami problemaja, nekem is a vizholyagokkal akad dolgom nap, mint nap, de a szerencsesek koze tartozom. Lattam mar mindenfele szinu (sarga, voros, zold(!)) vizholyagot, es nagyon durva sebeket a labakon. Kimi a japan csajnak pedig Estellaban a korhazban lekaptak mindket kisujjarol a kormot, de szandalban folytatja tovabb es ha kerdezik tole, hogy van, csak mosolyog es mondja jol. Tegnap egyutt mostunk, es beszelgettunk. Mondtam neki, hos vagy! Ugy tartjak a Camino harom reszbol all, az elso megtori a testet. Probaltam neki ezt elmagyarazni, es hogy nem sokara elerjuk Burgost, utana kovetkezik a Meseta, a spnyol felfold, ami viszont a lelket tori meg. Visszakerdezett, valoban? - Igen - valaszoltam. - Utana jo lesz? - Jobb - feleltem es o a nyakamba ugrott es zokogni kezdett. Azt mondta hogy mar hazudnia is faj, hogy minden rendben, mert nagyon faj az ujja, de nem akar megijeszteni senkit az igazsaggal! Hos vagy, go Kimi go! Es ujra nevetett!
Tegnap kisertek a spanyolok egyik tarsukat a buszhoz, mert annyira durva vizholyagjai voltak, hogy fel kellett adja, pedig csak Logronoban kezdett. 4 napot jott es tonkre ment a laba.
Az este nekem sem sikerult megfeleloen leapolnom az egyik "ampollat" (vizholyag). Annyira meggyotortem, mar nem is lattam hol kellene szurni. Gondoltam ha ma reggel is irritalni fogja a cipo, akkor ujra begyulik es legalabb latni fogom hol kell felnyitni. Igy lett. Koran ebredve ismet (4 ora) elsokent indultam el 5 korul, de velem jott ket 60 koruli spanyol is. Elore mentek, mert en mar ereztem a bajt a labomon. Ok elottem, jol el is tevedtek volna, mert a sotetben nem vettek eszre a jeleket. Kiabaltam nekik "Hola, hola", ok meg vissza: "Buen Caminoooo". O vazze, nem ertik mi a helyezet... Aztan csak visszakeveredtek, es ket falun keresztul mondtak "Gracias" :)
A masodik faluban jott a rogtonzott mutet a templom elotti padon, ami sikeres is volt, csak annyira csipett, hogy nem tudtam labra allni... jo 8-10 km utan kezdtem erezni, jo lesz talan mara. Viszont semmi energiam nem volt ma reggel, ugy indultam el ahogy tegnap befekeztem, vanszorogva. Az elso barnal (ami nyitva volt) ettem peksutit, ittam kavet es mar jobb is volt kicsit. A Camino elso szakaszanak utolso napjai, ami megtori a tetset, ma meg belem is rugott egyet, odatett elem egy hegyet... A hires/ hirhedt Montes de Oca, ahol regen eloszeretettel fosztogattak a zarandokokat. Veszleyes helyeken jartam :) Nagyon faradt voltam, gondoltam talan a zene beindit. Elovettem az mp3 lejatszomat es meghallgattam ket Republic szamot. Nemmcsak beinditott, hanem Cipo szovege meg is inditott, valahonnan akkora energiatartalek szabadult fel egyszerre, nem is ertem. elertem San Juan de Ortegaba, itt terveztem befejezni a napot, de csak vitt a labam, legszivesebben elmentem volna Burgosig, az meg huszonpar km azt hiszem. Most Agesban vagyok egy apro kis falu. De vissza kell kanyarodnom San Juan de Ortegaba, mert az egy valodi csoda helyszine, es valami gyonyoru templom van ott. Sajnos nincs mar idom leirni, erdemes utananezni.
2011. június 20., hétfő
Karomkodom es ujabb magyarokkal talalkozom
Santo Domngo de la Calzadaban a vacsi ismet jol sikerult, mar a franciak is felfigyeltek ra milyen ugyesen mozgok a konyhaban1 kerdeztem is oket, talan latnak estenkent kisettenkedni? :) Ok is nagyon aranyosak, harman vannak, mindharman tul az otvenen. Megkertek kezitsek roluk fenykepet, beultek, mondtak "csiiiz". En meg mondtam "no csiiiz, szifiliiiisz"! Ezek olyan jot rohogtek, ami a kepen latszik is, nagyon megkoszontek. Remelem nem ez fod mindig rolam az eszukbe jutni!
A vacsorakeszites elhuzodott, mert egyszeruen nem akart forrni a viz, emiatt lekestuk a 8-kor kezdodo miset. Rafa a spanyol srac szeretett volna elmenni nagyon, o vallasos, en pedig szivesen vele tartottam volna. 9 elott ertunk oda es mar nem engedtek be minket, hiaba konyorogtunk, hogy legalabb hadd kukkantsunk be, hajthatatlanok voltak. Pedig nagyon akartam latni a csirkeket bent, de nem! Ekkor kicxsuszott a szamon egy cifra mondat es a koreaiak, meg a spanyolok is kerlelni kezdtek, hogy ismeteljem... :) Neeeem.
A csirkek bizton allithatom ott vannak, ha nem is lattam oket, mert mint a varos jelkepe, mindenhol ott vannak. Meg az albergue udvaran is. Fel is ebresztettek ezek a "barmok" az ejjel tobbszor is... De csak mosolyogtam, azt hiszem az atok, amit szortam visszahullt ram. Vigyazz, mire gondolsz, itt kulonosen igaz! :)
Reggel azert nem volt sietos, 7 utan indultam, ha jol emlekszem. A mai szakasz annyibol szerencsesnek volt mondhato, hogy sok apro kis telepulesen vezetett keresztul, igy olyan volt, minden faluban, mintha ott keztunk volna. Santo Domingobol indulva kovetkezett Grañon, Redecilla del Camino, Castildegado, Viloria del Rioja, Villamajor del Rio es vegul ahol most vagyok Belorado. Grañon utan elhagytuk La Rioja-t es mar Kasztilia es Leon autonom korzetben haladunk tovabb. Ismet vegtelen buzamezok kozt visz az ut, es ma eleg sokszor a fout mellet is. nem zavarnak az autok, csak annyira, mint a horkolok. Tobben dudaltak es integettek a kamionokbol, autokbol - jo erzes! Egy buszbol egy zarandokkinezetu fiatalember mutogatott valamit, talan a zarandokoklevelet! :)
A falvak ismet arabyosak es neptelenek, mintha miattunk, zarandokok miatt leteznenek meg, mint a Camino kellekei. Embert nem lehet latni, csak a barban, azok is zarandokok, kiveve a csapost. Az egyik - es ma csak egy volt nyitva az egesz uton, szoval az egyik barban magyarul beszel ket fiatalember! Gabor es Szilveszter Budapestrol. Mondtak tobb magyarral talalkoztak a hatam mogott, en pedig mondtam nekik, tudom elottunk is vannak. Ket falun keresztul egyutt mentunk, de en lemaradtam, nem sietek, ok pedig minden nap hosszabbat mennek, mert 28 napjuk van a Caminora!
Villamajor del Rioban egy rovidnek szant pihenot tartottam Vincenttel es lanyaval egy kis parkban. Ember nincs az utcan, de macska es kutya annal tobb. jottek is, ahogy spanyol kistarsaim elovettek az elemozsiat. A padtol nem messze pedig egy forras csorgedezett egy apro medencebe. Vincenttel egymasra neztunk es mar vettuk is le a ciponket, "ugrottunk" a kutba! Annyira hideg volt a vize, jeghideg! Rendesen fajt a labam tole, azt hittem le tudom torni oket. De aztan...! mintha ujjaszulettek volna, az aprobb vizholyagok eltuntek hipphopp, es nyoma sem volt semmi mas panasznak. Mert azert vannak erzesek a labikaimban! :) Innen mar csak 7-8 km Belorado! "Csak!" Mert a nap tuzott, de kegyetlenul. Az 5º faktoros naptej is kevesnek bizonyul, ha elfelejted bekenni vele magad! :) Kicsit megsult a vadlim, ott ahol a terdvedo miatt nem erte eddig napfeny, de csak a zuhany alatt ereztem, mikor rafolyt a meleg viz.
Beloradoban tobb szallas is van, az utikonyv csak negyet emlit. Abban vagyok, amiben van uszomedence is. Jahj, de jo volt megmartozni! A zuhanyzoban viszont talalomra folyik a csapbol meleg, ill. hidegviz! Csak egy gomb van, amit megnyomva folyik a viz, nem lehet szabalyozni a hofokot. Es egyszer forro, maskor pedig ugy ert mint a hidegzuhany! :)
A franciak elmaradtak, de lesz ma is valami kozos fozes. Rengeteget lehet igy sporolni, azt hiszem ma is 1º euro alatt maradok!
A koreaiak ugratasanal csak az a jobb, amikor ok szivatnak! En meg hagyom magam, mert olyan jokat rohognek, csak dolnek jobbra-balra, mint a krumliszsak! :) Imadja oket itt mindenki.
Sokat irok a tarsasagrol, de ami utkozben tortenik azt egyelore nehez megfogalmazni. Egyedul megyek, amikor csak tudok, de orulok ha talalkozom valakivel. Nem vagyunk egymas terhere, van hogy csak szotlanul baktatunk egymas mellett, ki ki az ut egyik masik oldalan. Valami kezd elindulni, melyulni es tobbekkel beszelgettunk, hogy itt tenyleg van valami... Valami bennunk, hisz az elet belul zajlik. Bunko angol baratom ma megkerdezte, hogy sokat beszel-e, yes! Egy valamit viszont amit mondott gondolkodoba ejtett. Valaki mondta neki, hogy van idonk boven a Caminora, mire o: "Mi vagyunk az ido" Itt ebben van valami.
A vacsorakeszites elhuzodott, mert egyszeruen nem akart forrni a viz, emiatt lekestuk a 8-kor kezdodo miset. Rafa a spanyol srac szeretett volna elmenni nagyon, o vallasos, en pedig szivesen vele tartottam volna. 9 elott ertunk oda es mar nem engedtek be minket, hiaba konyorogtunk, hogy legalabb hadd kukkantsunk be, hajthatatlanok voltak. Pedig nagyon akartam latni a csirkeket bent, de nem! Ekkor kicxsuszott a szamon egy cifra mondat es a koreaiak, meg a spanyolok is kerlelni kezdtek, hogy ismeteljem... :) Neeeem.
A csirkek bizton allithatom ott vannak, ha nem is lattam oket, mert mint a varos jelkepe, mindenhol ott vannak. Meg az albergue udvaran is. Fel is ebresztettek ezek a "barmok" az ejjel tobbszor is... De csak mosolyogtam, azt hiszem az atok, amit szortam visszahullt ram. Vigyazz, mire gondolsz, itt kulonosen igaz! :)
Reggel azert nem volt sietos, 7 utan indultam, ha jol emlekszem. A mai szakasz annyibol szerencsesnek volt mondhato, hogy sok apro kis telepulesen vezetett keresztul, igy olyan volt, minden faluban, mintha ott keztunk volna. Santo Domingobol indulva kovetkezett Grañon, Redecilla del Camino, Castildegado, Viloria del Rioja, Villamajor del Rio es vegul ahol most vagyok Belorado. Grañon utan elhagytuk La Rioja-t es mar Kasztilia es Leon autonom korzetben haladunk tovabb. Ismet vegtelen buzamezok kozt visz az ut, es ma eleg sokszor a fout mellet is. nem zavarnak az autok, csak annyira, mint a horkolok. Tobben dudaltak es integettek a kamionokbol, autokbol - jo erzes! Egy buszbol egy zarandokkinezetu fiatalember mutogatott valamit, talan a zarandokoklevelet! :)
A falvak ismet arabyosak es neptelenek, mintha miattunk, zarandokok miatt leteznenek meg, mint a Camino kellekei. Embert nem lehet latni, csak a barban, azok is zarandokok, kiveve a csapost. Az egyik - es ma csak egy volt nyitva az egesz uton, szoval az egyik barban magyarul beszel ket fiatalember! Gabor es Szilveszter Budapestrol. Mondtak tobb magyarral talalkoztak a hatam mogott, en pedig mondtam nekik, tudom elottunk is vannak. Ket falun keresztul egyutt mentunk, de en lemaradtam, nem sietek, ok pedig minden nap hosszabbat mennek, mert 28 napjuk van a Caminora!
Villamajor del Rioban egy rovidnek szant pihenot tartottam Vincenttel es lanyaval egy kis parkban. Ember nincs az utcan, de macska es kutya annal tobb. jottek is, ahogy spanyol kistarsaim elovettek az elemozsiat. A padtol nem messze pedig egy forras csorgedezett egy apro medencebe. Vincenttel egymasra neztunk es mar vettuk is le a ciponket, "ugrottunk" a kutba! Annyira hideg volt a vize, jeghideg! Rendesen fajt a labam tole, azt hittem le tudom torni oket. De aztan...! mintha ujjaszulettek volna, az aprobb vizholyagok eltuntek hipphopp, es nyoma sem volt semmi mas panasznak. Mert azert vannak erzesek a labikaimban! :) Innen mar csak 7-8 km Belorado! "Csak!" Mert a nap tuzott, de kegyetlenul. Az 5º faktoros naptej is kevesnek bizonyul, ha elfelejted bekenni vele magad! :) Kicsit megsult a vadlim, ott ahol a terdvedo miatt nem erte eddig napfeny, de csak a zuhany alatt ereztem, mikor rafolyt a meleg viz.
Beloradoban tobb szallas is van, az utikonyv csak negyet emlit. Abban vagyok, amiben van uszomedence is. Jahj, de jo volt megmartozni! A zuhanyzoban viszont talalomra folyik a csapbol meleg, ill. hidegviz! Csak egy gomb van, amit megnyomva folyik a viz, nem lehet szabalyozni a hofokot. Es egyszer forro, maskor pedig ugy ert mint a hidegzuhany! :)
A franciak elmaradtak, de lesz ma is valami kozos fozes. Rengeteget lehet igy sporolni, azt hiszem ma is 1º euro alatt maradok!
A koreaiak ugratasanal csak az a jobb, amikor ok szivatnak! En meg hagyom magam, mert olyan jokat rohognek, csak dolnek jobbra-balra, mint a krumliszsak! :) Imadja oket itt mindenki.
Sokat irok a tarsasagrol, de ami utkozben tortenik azt egyelore nehez megfogalmazni. Egyedul megyek, amikor csak tudok, de orulok ha talalkozom valakivel. Nem vagyunk egymas terhere, van hogy csak szotlanul baktatunk egymas mellett, ki ki az ut egyik masik oldalan. Valami kezd elindulni, melyulni es tobbekkel beszelgettunk, hogy itt tenyleg van valami... Valami bennunk, hisz az elet belul zajlik. Bunko angol baratom ma megkerdezte, hogy sokat beszel-e, yes! Egy valamit viszont amit mondott gondolkodoba ejtett. Valaki mondta neki, hogy van idonk boven a Caminora, mire o: "Mi vagyunk az ido" Itt ebben van valami.
2011. június 19., vasárnap
Egy idegesito angol, egy kis kontraszt es csirkek a templomban
Tegnap elfelejtettem irni, hogy Viana utan es Logrono elott atleptem Navarrabol La Riojaba! Pamplona utan a taj megvaltozott, az ut szeles, dus buzafoldek mindenutt. A borkedvelok pedig mar biztos felszisszntek, mert La Rioja tartomanyban minden a borrol szol. A fold voroses szinu, itt-ott mintha Marsbeli tajat latnal. Es mindenhol szolo, szolo, szolo...!
Tegnap este Najera. Bevasarlas, es elkeszult a rantotta, finom es kiados lett. Az asztalnal heten kotottunk ki, mindenkinek jutot belole. Mikor letettem a talat mondtam "az elso rantottam"! Paran megijedtek, mert masnap, vasarnap zarva vannak a boltok, mit fognak enni, ha ez nem sikerult. :) De jo let, Vincente es a lanya keszitett hozza salatat es valami epres, joghurtos desszertet. Aztan mar nem maradt mas, csak alvas.
6-kor ebredtem, a labaim nem akartak az igazat. Az egyik reccsent egyet, a masik roppant, minden a helyere kerult, kozben megkaptam a "terminator" jelzot is. :) A spanyol fiatalok mar frissen sutott kolbaszfele reggelivel vartak. Aztan lassan indulas.A mai terva az lett volna, hogy lelepek a terkeprol es elmgyek San Millan de la Cogollaba, a spnyol (bocsanat: katalan nyelv) szuletesenek helyszinere. nincs messze, de gyalog a tegnapi nap utan semmikepp sem! Busz Najerabol ketto van, 19:35-kor az elso es utolso! :) Igy akkor tovabb az osvenyen Azofraba, amit hamar elertem. Innen pedig abszolut nincs busz. Vincentevel beszeltuk, mi lenne, ha stoppolnank, de mig a barban toltottuk az idot a reggelivel, addig a 2º perc alatt egy auto sem jott, nemhogy San Millanig. Nem maradt mas, mint elore. A kovetkezo falu Ciruena, de elotte megalltam pihenni egy pihenohelyen, ahol utolert angol "baratom", a Camino nagyokosa itt es most. A harmadik utjat jarja es par napja ismerem csak. Eloszor azt gondoltam erdemes meghallgatni a tapasztalatait, de ahogy beszel... Valami olyan angollal, hogy szerintem o sem erti. allandoan csak kerdez, kerdez, mint pl, miert nem veted le a polodat es nem felmeztelen mesz, hogy erjen a napfeny? En visszakerdeztem, hogy ezt mindenkitol megkerded? Csak o rohangal igy. Aztan meg, milyen orultek a zarandokok, hogy koran elindulnak, miert kell rohanni? O egy oraval kesobb indult es utolert, kerdeztem akkor most ki szalad? Aztan otthagytam, de ahogy lattam masok sem keresik a tarsasagat...
Ciruenaba beerve (egyebkent itt jottem volna vissza az utra, ha sikerul buszt talalni) egy golfpalya melett mentunk el. Furcsa erzes fogott el, mikor lattam a golfozokat meregdraga ruhaikban, meregdraga felszereleseikkel, a parkoloban meregdraga autoikkal, koktelokat iszogatva napellenzojuk ele tartva a kezuket minket bamulnak, milyen jott-ment emberek ezek. Akik par szaz metert is azon a kis golfauton teszik meg, mi pedig gyalog igyekszunk Santiagoba. Egy valamit nem vettek eszre. A golfpalya gondosan korbe van keritve, es a keritesen belul ok voltak! Mi pedig kint szabadon. Talan nem is fura szerzetnek lattak minket, hanem csak egyszeruen irigyek voltak rank. :) (Semmi bajom a golfosokkal, legalabb ok is levegon vannak) A falu egyebkent nagyon uj, mintha par hete epitettek volna, tul rendezett es megtervezett.Csak a falu szelen allo par regi, romos epulet arulkodik valamit arrol, hogy ennek a telepulesnek is van tortenete.
Az uton egesz nap egyedul, imadom! Neha talakozom emberekkel, ez is megerne egy bejegyzest.
Hamarosan beertem Santo Domingo de la Calzadaba. Utepito Szent Domokos varosaba. Valamikor itt elt a szent, aki eleteben itt alapitott kolostort, korhazat, sajat maga is apolta a beteg zarandokokat. Epitett itt is es szerte a Camino vonalan utakat es hidakat. Ma Spanyolorszagban o az utepitok vedoszentje.
Es egy gyonyoru legenda helyszine is. Volt egyszer, hogy ere jart egy zarandok hazaspar a fiukkal. Megszalltak ezen a helyen es a fogados lanya kikezdett az ifjuval, aki ellenallt a kisertesnek. A lany bosszubol egy ermet tett a tarisznyajaba es azzal vadolta, hogy lopott. A fiut rogton felakasztottak. A szulok folytattak utjukat Santiagoba, majd visszafele jovet lattak, hogy a fiuk meg el es Szent Domokos tartja a vallan. Szaladtak a birohoz, mondtak neki. A biro a vacsorajat fogyasztotta es csak annyit mondott " Annyira el a fiatok, mint ez a csirke a talamban". Mire a csirkek eletre keltek. Volt nagy dobbenet, a fiuk kiszabaditottak, a lanyt pedig maglyahalalra iteltek. Azota is a temlomban ket csirke feher talalhato, a biro pedig egy ideig kotelet hordott a nyakaban, amit kesobb egy jelkepes szalagra csereltek.
Ahogy ideertem es bejelentkeztem, rogton elfoglaltam a helyem es siettem boltba, mert a hospitalero mondta, csak 2-ig van nyitva. Bevasaroltam, ma is fozes lesz! Utana igyekeztem visszamenni a varos szele fele, hogy megvarjam Rafat es Olayat, nehogy az elso alberguebe menjenek, hanem jojjenek velem es akkor lesz mit enniuk estere. Orultek gondoskodasomnak! :) A szallas nagyon rendben van, es donativo (adomany) jellegu, akarcsak a tegnapi. Azert kerul ilyenkor is a kalapba legalabb egy 5-os. Igy a tegnapi napot 6,5 euroval sikerult kihozni, a mai pedig belekerul vagy 7-be! :) Nagyon tiszta, az egyik legregebbi szallas ez a mai, de gyonyoruen fel van ujitva.
Jol vagyok, van nehany uj vizholyagom, de sebaj. Mindenkinek van valami baja. Sok uj arc van, vannak akik az Arragoniai utrol jonnek (ami Puenta la Reinananl talalkozik a Navarrai uttal), vannak akik Pamplonaban, vagy Logronoban kezdtek. Toluk nagyon sok elismerest kapunk, amiert bevallaltuk a Pireneusokat es tobbjukon lattam, hogy megbanta, hogy o nem. Amikor vegegnez ujdonsult ismerosein, akik atkeltek a Pireneusokon, es latja rajtuk, hogy semmiben sem kulonbek, mint o, akkor lathatoan elgondolkoznak. Valamifele oreg rokanak neznek minket, erdekes. :)
Tegnap este Najera. Bevasarlas, es elkeszult a rantotta, finom es kiados lett. Az asztalnal heten kotottunk ki, mindenkinek jutot belole. Mikor letettem a talat mondtam "az elso rantottam"! Paran megijedtek, mert masnap, vasarnap zarva vannak a boltok, mit fognak enni, ha ez nem sikerult. :) De jo let, Vincente es a lanya keszitett hozza salatat es valami epres, joghurtos desszertet. Aztan mar nem maradt mas, csak alvas.
6-kor ebredtem, a labaim nem akartak az igazat. Az egyik reccsent egyet, a masik roppant, minden a helyere kerult, kozben megkaptam a "terminator" jelzot is. :) A spanyol fiatalok mar frissen sutott kolbaszfele reggelivel vartak. Aztan lassan indulas.A mai terva az lett volna, hogy lelepek a terkeprol es elmgyek San Millan de la Cogollaba, a spnyol (bocsanat: katalan nyelv) szuletesenek helyszinere. nincs messze, de gyalog a tegnapi nap utan semmikepp sem! Busz Najerabol ketto van, 19:35-kor az elso es utolso! :) Igy akkor tovabb az osvenyen Azofraba, amit hamar elertem. Innen pedig abszolut nincs busz. Vincentevel beszeltuk, mi lenne, ha stoppolnank, de mig a barban toltottuk az idot a reggelivel, addig a 2º perc alatt egy auto sem jott, nemhogy San Millanig. Nem maradt mas, mint elore. A kovetkezo falu Ciruena, de elotte megalltam pihenni egy pihenohelyen, ahol utolert angol "baratom", a Camino nagyokosa itt es most. A harmadik utjat jarja es par napja ismerem csak. Eloszor azt gondoltam erdemes meghallgatni a tapasztalatait, de ahogy beszel... Valami olyan angollal, hogy szerintem o sem erti. allandoan csak kerdez, kerdez, mint pl, miert nem veted le a polodat es nem felmeztelen mesz, hogy erjen a napfeny? En visszakerdeztem, hogy ezt mindenkitol megkerded? Csak o rohangal igy. Aztan meg, milyen orultek a zarandokok, hogy koran elindulnak, miert kell rohanni? O egy oraval kesobb indult es utolert, kerdeztem akkor most ki szalad? Aztan otthagytam, de ahogy lattam masok sem keresik a tarsasagat...
Ciruenaba beerve (egyebkent itt jottem volna vissza az utra, ha sikerul buszt talalni) egy golfpalya melett mentunk el. Furcsa erzes fogott el, mikor lattam a golfozokat meregdraga ruhaikban, meregdraga felszereleseikkel, a parkoloban meregdraga autoikkal, koktelokat iszogatva napellenzojuk ele tartva a kezuket minket bamulnak, milyen jott-ment emberek ezek. Akik par szaz metert is azon a kis golfauton teszik meg, mi pedig gyalog igyekszunk Santiagoba. Egy valamit nem vettek eszre. A golfpalya gondosan korbe van keritve, es a keritesen belul ok voltak! Mi pedig kint szabadon. Talan nem is fura szerzetnek lattak minket, hanem csak egyszeruen irigyek voltak rank. :) (Semmi bajom a golfosokkal, legalabb ok is levegon vannak) A falu egyebkent nagyon uj, mintha par hete epitettek volna, tul rendezett es megtervezett.Csak a falu szelen allo par regi, romos epulet arulkodik valamit arrol, hogy ennek a telepulesnek is van tortenete.
Az uton egesz nap egyedul, imadom! Neha talakozom emberekkel, ez is megerne egy bejegyzest.
Hamarosan beertem Santo Domingo de la Calzadaba. Utepito Szent Domokos varosaba. Valamikor itt elt a szent, aki eleteben itt alapitott kolostort, korhazat, sajat maga is apolta a beteg zarandokokat. Epitett itt is es szerte a Camino vonalan utakat es hidakat. Ma Spanyolorszagban o az utepitok vedoszentje.
Es egy gyonyoru legenda helyszine is. Volt egyszer, hogy ere jart egy zarandok hazaspar a fiukkal. Megszalltak ezen a helyen es a fogados lanya kikezdett az ifjuval, aki ellenallt a kisertesnek. A lany bosszubol egy ermet tett a tarisznyajaba es azzal vadolta, hogy lopott. A fiut rogton felakasztottak. A szulok folytattak utjukat Santiagoba, majd visszafele jovet lattak, hogy a fiuk meg el es Szent Domokos tartja a vallan. Szaladtak a birohoz, mondtak neki. A biro a vacsorajat fogyasztotta es csak annyit mondott " Annyira el a fiatok, mint ez a csirke a talamban". Mire a csirkek eletre keltek. Volt nagy dobbenet, a fiuk kiszabaditottak, a lanyt pedig maglyahalalra iteltek. Azota is a temlomban ket csirke feher talalhato, a biro pedig egy ideig kotelet hordott a nyakaban, amit kesobb egy jelkepes szalagra csereltek.
Ahogy ideertem es bejelentkeztem, rogton elfoglaltam a helyem es siettem boltba, mert a hospitalero mondta, csak 2-ig van nyitva. Bevasaroltam, ma is fozes lesz! Utana igyekeztem visszamenni a varos szele fele, hogy megvarjam Rafat es Olayat, nehogy az elso alberguebe menjenek, hanem jojjenek velem es akkor lesz mit enniuk estere. Orultek gondoskodasomnak! :) A szallas nagyon rendben van, es donativo (adomany) jellegu, akarcsak a tegnapi. Azert kerul ilyenkor is a kalapba legalabb egy 5-os. Igy a tegnapi napot 6,5 euroval sikerult kihozni, a mai pedig belekerul vagy 7-be! :) Nagyon tiszta, az egyik legregebbi szallas ez a mai, de gyonyoruen fel van ujitva.
Jol vagyok, van nehany uj vizholyagom, de sebaj. Mindenkinek van valami baja. Sok uj arc van, vannak akik az Arragoniai utrol jonnek (ami Puenta la Reinananl talalkozik a Navarrai uttal), vannak akik Pamplonaban, vagy Logronoban kezdtek. Toluk nagyon sok elismerest kapunk, amiert bevallaltuk a Pireneusokat es tobbjukon lattam, hogy megbanta, hogy o nem. Amikor vegegnez ujdonsult ismerosein, akik atkeltek a Pireneusokon, es latja rajtuk, hogy semmiben sem kulonbek, mint o, akkor lathatoan elgondolkoznak. Valamifele oreg rokanak neznek minket, erdekes. :)
2011. június 18., szombat
Flecha amarillas
Tegnap Vianaban nagoyon magamra maradtam, nagyon egyedul ereztem magam. Viana szep, de ugye nem minden a kulcsin. ott voltak ismerosok, de valahogy borzasztoan hianyoztak a baratok. Furcsa, hogy baratoknak nevezem oket, de van bennunk egy kozos, az elso megtett kilometerek egyutt a Pireneusokban. tobbekkel is megismerkedtem, de valahogy ok allnak hozzam a legkozelebb. Delutan a szokasos rutin (zuhany, mosas, kaja) utan legszivesebben fogtam volna magam es tovabbmentem volna Logronoig. Kiultem a templomkertbe, ahol nincs semmi virag... ok akkor hivom inkabb romkertnek - es elveztem a napsutest (az arnyekban), kozben egy szendvicset eszegettem egyedul. epp azokat szamolgattam, akiknek szeretem magam korul latni az arcat. Egyik ilyen Vincenzi es a lanya Spanyolhonnbol, szepen ejti a nevem es ismer nehany embert magyarorszagrol, szereti a zenenket... melekesen azt hittem eloszor, hogy ok ferj es feleseg... iii! Ciki, de csak nevettek! kesobb kiderult mas is igy gondolta elsore. :) Szoval egyszer csak belepnek a romkertbe! Megorultam, hogy legalabb valaki! De tovabb kellett menniuk, mert a csomagot elore kuldtek Logronoba. Sokat gondoltam a koreaiak vidamsagara, mindig vevok egy jo viccre! Mondtak is hogy hangzik koreaiul, hogy vicces Laci, de ha nem haragszotok ez most nem megy :) Annyira nem tudnak semit a caminorol, szivesen is veszik, amikor megosztom veluk azt a keveset amit en tudok (muemlekek, latnivalok es a kis telepulesek legendai) ok sportbol jarjak az utat, en pedig mar sportot uzok abbol, hogy szivassam oket. A multkor peldaul majdnem elmentek Irachenel a borkut mellett, ugy kiabaltam nekik, hogy jojjenek vissza. Mondtam mi van itt, de nem akartak elhinni. A borkut ugy nez ki, hogy ket csap van rajta. Az egyikbol a bor folyik, a masikbol a viz. Meseltem nekik a messze foldon hires itteni borrol (en sem ismetem elotte), es hogy milyen kulonleges stb stb. A probelmajuk az volt, mibol igyanak. Adtam az otletet, hogy a tenyernyi nagysagu kagylojukbol, amit minden zarandok visel a hatizsakjan, az olyan igazi zarandokos! Huuu meg haaaa... Aztan megnyitottam nekik a vizcsapot gyengeden. belekortyoltak, elobb egymasra neztek, aztan ram. En meg nem birtam ki rohoges nelkul, es ok sem! amikor nagyon rohognek, akkor zsakostul fekszenek a foldon, aztan meg azon rohognek, hogy nem tudnak felallni... :) Jahj, es meg annyi hulyeseg, es aztan mindenki megy a maga utjan, a szallason pedig talalkozunk, orulunk egymasnak.
Ma utol akartam erni oket, igy koran keltem, 6 elott mar uton voltam. Alig lattam az almossagtol, a jeleket is ugy kellett keresgelnem. flecha amarillas, azt jelenti: sarga nyilak, amik ma mutatjak az utat a kistarsaimhoz! :) Kovettem hat oket. Jott Logrono, ahol a nehai Dona Felisa lanya Dona Maria varja a zarandokokat es adja a pecseteket a credencialba. Ezt meg az utikonyv is megemliti. Megkinalt kaveval es ketszersulttel. Dona Felisia es lanya mar a Camino legendai.
Logrono tenyleg nem tul szep, de megerne az is egy napot. A temploma gyonyoru, bekukkantottam par percre ide is. Soka tartott az ut kifele. elhagyva a varost egy to mellett ujra megalltam, ettem tortillat es ismet egy kave. Aztan ujra csak menni. Ma egesz nap egyedul voltam az uton. Koran indultam, Logronoban maradtak sokan, akik ma Vianabol indultak. Akik pedig Logronobol, azok pedig mar elottem. sokat gondoltam a barataimra utkozben. Az itteniek mellett az otthoniakra foleg. Ajanlom ma ezt a szakaszt azoknak a baratoknak, akik olvasnak, mert erdekli oket mi van velem, es ajanlom azoknak a barataimnak, akik azt sem tudjak mi van velem. :) En azert szeretettel gondolok rajuk.
Logrono utan Navarrete, ismet piheno. A legtobben itt allnak meg ma azok kozul akikkel tegnap egyutt voltam. nem ereztem magam faradtnak, tovabb is indultam. Most viszont Najeraban vagyok, a mai megtett tav kozel 4º km... Erzem is a labaimban. A fogadtatasom feledteti a faradtsag erzeset. Csodalkozva es orulva masztak ki az agybol a kispajtasaim - hogy kerulsz ide? Most olyan leszek, mint egy nagymama, csak orulok en is, hogy korulottem vannak, de hasznalhatatlan agyok... :) A szallas donativo (adomany), itt van Eva is, mar megbeszeltuk, hogy fozunk valamit. Es ebben a pillanatban erkeztek meg fiatal spanyol barataim is, akiknek adosa vagyok egy rantottaval. Na csak lesz valami! :)
Ma utol akartam erni oket, igy koran keltem, 6 elott mar uton voltam. Alig lattam az almossagtol, a jeleket is ugy kellett keresgelnem. flecha amarillas, azt jelenti: sarga nyilak, amik ma mutatjak az utat a kistarsaimhoz! :) Kovettem hat oket. Jott Logrono, ahol a nehai Dona Felisa lanya Dona Maria varja a zarandokokat es adja a pecseteket a credencialba. Ezt meg az utikonyv is megemliti. Megkinalt kaveval es ketszersulttel. Dona Felisia es lanya mar a Camino legendai.
Logrono tenyleg nem tul szep, de megerne az is egy napot. A temploma gyonyoru, bekukkantottam par percre ide is. Soka tartott az ut kifele. elhagyva a varost egy to mellett ujra megalltam, ettem tortillat es ismet egy kave. Aztan ujra csak menni. Ma egesz nap egyedul voltam az uton. Koran indultam, Logronoban maradtak sokan, akik ma Vianabol indultak. Akik pedig Logronobol, azok pedig mar elottem. sokat gondoltam a barataimra utkozben. Az itteniek mellett az otthoniakra foleg. Ajanlom ma ezt a szakaszt azoknak a baratoknak, akik olvasnak, mert erdekli oket mi van velem, es ajanlom azoknak a barataimnak, akik azt sem tudjak mi van velem. :) En azert szeretettel gondolok rajuk.
Logrono utan Navarrete, ismet piheno. A legtobben itt allnak meg ma azok kozul akikkel tegnap egyutt voltam. nem ereztem magam faradtnak, tovabb is indultam. Most viszont Najeraban vagyok, a mai megtett tav kozel 4º km... Erzem is a labaimban. A fogadtatasom feledteti a faradtsag erzeset. Csodalkozva es orulva masztak ki az agybol a kispajtasaim - hogy kerulsz ide? Most olyan leszek, mint egy nagymama, csak orulok en is, hogy korulottem vannak, de hasznalhatatlan agyok... :) A szallas donativo (adomany), itt van Eva is, mar megbeszeltuk, hogy fozunk valamit. Es ebben a pillanatban erkeztek meg fiatal spanyol barataim is, akiknek adosa vagyok egy rantottaval. Na csak lesz valami! :)
2011. június 17., péntek
A követők
Kicsit vonakodva kezdem ezt a bejegyzést, mert nem szívesen töröm meg Laci stílusát és klassz írásait, viszont kérésére szeretném üzenetét rövidem tolmácsolni. Sajnos arra nincs mód, hogy mindenkinek személyesen válaszoljon, de minden apró kedves mondatnak, hírnek nagyon örül, és rengeteg energiát merít ezekből (is). Nagyon sokat gondol a családra, barátokra, és persze mindenkire, aki megtiszteli figyelmével, hozzászólásaival, biztató szavaival. Így tehát a magam és az Ő nevében is köszönöm! :)
Magyar vagy? Es hol van a folyo?
Los Arcos - Sansol - Torres del Rio - Viana
Tegnap miutan irtam befutott a szallasra jorgen, a nemet. Mondta itt van alahol Katrin is. Megkerestem, visszaadtam neki a terdvedojet. Sajnos szuksege van ra. Jorgennel foztunk vacsorara milanoi felet, eleg jol bkajaltunk belole. Utana pedig bor... 2 poharral es elmentem aludni. miota itt vagyok az elso este volt, hogy 8 (!) orat tudtam aludni! 6 ora utan ebredtem, irany reggelizni. Szokasos, milliofele lekvar es kenyer. Ma pedig spanyol gitarzene szolt a reggeli alatt. Annyira jo hangulata volt, hogy a kavemat iszogatva az udvaron nem akarozott az indulas, de vegul is feltapaszkodtam. Lassan indultam, ez egy ilyen almos nap volt mindenkinek. A nemetek olyan beszukult szemekkel botorkaltak ki a szobajukbol, mint bud Spencere! :) Kiderult, bar tobbet fizettek a szobaert, hogy csak negyen legyenek benne, ebbol ket osztrak holgy ugy horkolt mint egy foka! Ez nem csak azt a negyes szobat erinti, hanem amelyek meg ezek mellett volt az emeleten. Az en kis olcsobb, tomeges halotermunkben lent pedig harman aludtunk! :)
Az ido csodas volt a gyaloglashoz, se tuzo nap, se eso, bar borult volt az eg. Gondoltam ma Logronoig megyek. Jol ment a gyaloglas, azt hiszem igazan ki tudtam kapcsolni magam, sokszor arra eszmeltem, hogy mar reg lattam a jeleket is, lehet nem is jo uton haladok. Csondesen, lassan es nyugodtan baktattam egesz Sansolig, illetve Torres del Rioig. A ketto egymastol csupan par szaz meterre van. Egy barban a szokasos kave utan egy holgyet latok kozeledni, de nem volt zarandok kinezetu, helyieket viszont soha nem lehet latni, feltuno volt. Itt mindenki koszon mindenkinek, Hola, Hola. Indultam tovabb, aztan hallom a kerdest: - Magyar vagy? Eva volt az Erdelybol, egyutt mentunk egesz Vianaig. Neki tovabb kellett mennie, mert a szkja annyira kikeszitette, hogy elorekuldte az erre specializalodott fuvarozo ceggel. Jo volt magyarul beszelni!
Torres del Rio - Annyit jelent kb. tornyok a folyoban. A tornyok mar messzirol latszottak, de folyo sehol! Ezen nevettunk egyik spanyol kistarsammal! :) Meg hidat is lattunk, de folyot...
Most Vianaban vagyok, ugy dontottem megsem megyek tovabb Logronoig. Nagy varos, nincs kedvem hozza, es azt mondjak nem is tul szep. Viana pedig: varazslatos! :) Egy kozepkori templomrom mellett van a szallas, ami tiszta es hangulatos. Az ablakbol mar latni Logronot, es amint lattam ugy erzem jol dontottem.
Minden ok, kiveve a kisujjamat a labamon, ami mar akkora, mint a nagy. Valahogy itt nem tudok kestegbe esni ilyenek miatt... Kicsit faradt vagyok, es nem kicsit ehes! :)
Tegnap miutan irtam befutott a szallasra jorgen, a nemet. Mondta itt van alahol Katrin is. Megkerestem, visszaadtam neki a terdvedojet. Sajnos szuksege van ra. Jorgennel foztunk vacsorara milanoi felet, eleg jol bkajaltunk belole. Utana pedig bor... 2 poharral es elmentem aludni. miota itt vagyok az elso este volt, hogy 8 (!) orat tudtam aludni! 6 ora utan ebredtem, irany reggelizni. Szokasos, milliofele lekvar es kenyer. Ma pedig spanyol gitarzene szolt a reggeli alatt. Annyira jo hangulata volt, hogy a kavemat iszogatva az udvaron nem akarozott az indulas, de vegul is feltapaszkodtam. Lassan indultam, ez egy ilyen almos nap volt mindenkinek. A nemetek olyan beszukult szemekkel botorkaltak ki a szobajukbol, mint bud Spencere! :) Kiderult, bar tobbet fizettek a szobaert, hogy csak negyen legyenek benne, ebbol ket osztrak holgy ugy horkolt mint egy foka! Ez nem csak azt a negyes szobat erinti, hanem amelyek meg ezek mellett volt az emeleten. Az en kis olcsobb, tomeges halotermunkben lent pedig harman aludtunk! :)
Az ido csodas volt a gyaloglashoz, se tuzo nap, se eso, bar borult volt az eg. Gondoltam ma Logronoig megyek. Jol ment a gyaloglas, azt hiszem igazan ki tudtam kapcsolni magam, sokszor arra eszmeltem, hogy mar reg lattam a jeleket is, lehet nem is jo uton haladok. Csondesen, lassan es nyugodtan baktattam egesz Sansolig, illetve Torres del Rioig. A ketto egymastol csupan par szaz meterre van. Egy barban a szokasos kave utan egy holgyet latok kozeledni, de nem volt zarandok kinezetu, helyieket viszont soha nem lehet latni, feltuno volt. Itt mindenki koszon mindenkinek, Hola, Hola. Indultam tovabb, aztan hallom a kerdest: - Magyar vagy? Eva volt az Erdelybol, egyutt mentunk egesz Vianaig. Neki tovabb kellett mennie, mert a szkja annyira kikeszitette, hogy elorekuldte az erre specializalodott fuvarozo ceggel. Jo volt magyarul beszelni!
Torres del Rio - Annyit jelent kb. tornyok a folyoban. A tornyok mar messzirol latszottak, de folyo sehol! Ezen nevettunk egyik spanyol kistarsammal! :) Meg hidat is lattunk, de folyot...
Most Vianaban vagyok, ugy dontottem megsem megyek tovabb Logronoig. Nagy varos, nincs kedvem hozza, es azt mondjak nem is tul szep. Viana pedig: varazslatos! :) Egy kozepkori templomrom mellett van a szallas, ami tiszta es hangulatos. Az ablakbol mar latni Logronot, es amint lattam ugy erzem jol dontottem.
Minden ok, kiveve a kisujjamat a labamon, ami mar akkora, mint a nagy. Valahogy itt nem tudok kestegbe esni ilyenek miatt... Kicsit faradt vagyok, es nem kicsit ehes! :)
2011. június 16., csütörtök
Camino doktor, fura fogadtatas, cipok
Estella - Irache - Azqueta - Villamayor de Monjardin - ujabb apro falvak, ujabb jelzo, a mai: bubaj! De szabadon felcserelheto a korabban emlitett telepulesek neveivel barmelyik jelzo.
Estella, a csillagok varosa, varosnezes a tuzo napsutesben, hullafaradtan, meg fenykepezni sem volt erom. A tegnapi nap mindenki szamara ilyen volt, es nem ertjuk miert. Mercadot kerestem, de nem volt kedvem elmenni a messzebb levo, de biztosan nyitva tartohoz, igy addig keresgeltem, mig kb haromszor annyit maszkaltam, mintha egyenest oda mentem volna. Amugy vegul ott kotottem ki. Keresgeles kozben osszfutottam a fiatala spanyol parral Rafaellel es Olayaval, kozos fozes mellett dontottunk. Enyem volt az otlet, a tobbit bizzam ra - mondta Rafa. Az albergue 8 euro volt reggelivel, a vacsorahoz valokat pedig fejenkent megvettuk 3 eurobol! Raadasul ketszer is foztunk, illetve egyszer csirkemellet sutottunk. Tehat ketszer volt meleg kaja, ez a lenyeg. Ma megbeszeltuk, hogy en csinalok rantottat, mert nagyon tetszett nekik, amikor Pamplonaban osszeutottunk egyet. Vacsi utan meg sokat beszelgettunk, csatlakozott ket masik spanyol srac is, akik hosszutavfutok, az egyik kozuluk triatlonozott. Mondta, hogy triatlonban jok a magyarok es ismeri a Mogyi csapa nevet! En pedig dicsekedtem a tesommal! (o is fut, pedig szegyen a futas...:))
Estellaba vezeto uton van egy forras, rajta valami olyasmi szoveg, hogy itt jo a viz, a bor, a halak es az etelek. Egy spanyol uzletember forditotta en meg ravagtam, hogy ez a Codex Calixtinusbol valo, annak otodik konyvebol. Furan nezett ram, elovette az utikonyvet, fellapozta eees respect! :)
Reggel koran (mily meglepo:)) 4 orakor kipattantak a szemeim, de reggeli csak 6-tol volt. 6 elott aztam megszolalt Bob Marley Buffalo soldier szama, nem tul halkan. Eszmeletlen hangulat kerekedett! a reggei egyszeru volt, ketszersult lekvarral (abbol legalabb hat fele), kave, tej, narancsle tetszes szerint.
6 utan par perccel mar uton is voltam. indulas elott ket spanyol lany beszelt nagyon valamit, azt hittem osszevesznek, de hat a spanyolok gyakran beszelnek ilyen vehemenciaval. odaneztem es az egyiknek volt egy vizholyag a kozepso ujjan a laban. A baratnojet probalta ravenni, hogy szurja ki neki es cernazza meg, de az nem merte. Megcsinaltam neki, majd a kezemmel tettem egy "varazslo" mozdulatot es mormoltam "hokuszpokusz" - kineettek :) A muvelet kozben odajott egy nemet fiatalember, akivel mar az elso nap talalkoztunk. Ennek a holland embernek parkinson korja van, de ragaszkodott hozza, hogy o toltse a bort es jot nevetett magan, ahogy a keze remegesetol csorogtek a poharak... :) szeretnivalo ember o is. Szoval a nemet fiatalember csak annyit mondott az operacio kozben, hogy holland baratunk ezt is bevallalna! Semmi ketseg! :) Kesobb talalkoztam a lanyokkal, kerdeztem hogy van a labuk. - Jol - valaszoltak. En meg mutattam a kezem es mondtam: MAGIC! Megint kinevettek... :)
No vino - no Camino - Ezt hamar meg lehet tanulni (bor nelkul nincs camino). Minden este kell inni, vannak erre mar emberek, akik meg is akarnak gyozodni rola, hogy megittam az adagom :) Erre altalaban este kerul sor. Na de hogy reggel... Estella utan Irache kovetkezett, ahol is nem mas folyt a kutbol, mint bor! :) Megalltunk, megkostoltunk. nekem bor, bor, annyira nem szeretem.
Elhagyva a falut emelkedo kovetkezett, ahol ereztem baj van. A jobb labam kisujjat nagyon tori a cipo. Az erzes ott kezdodott, amikor az Alto de Perdonrol lefele jovet a jobb labamat nagyobb terheles erte. Tegnap is az utolso 5 km-t szandalban tettem meg, amitol viszont az Achilles inam sajog... Valamit ki kellett talalni gyorsan, megszabadultam a talpbetetemtol. Bar vekony, ugy tunik annyi hellyet adott, hogy tudtam tovabb menni. Gyonyoru gyaloglo ido volt ma, felhos, nem tuz a nap, enyhen fuj a szel.
Kovetkezett Azqueta, majd Villamajor de Monjardin. Utobbiban jo uzleti erzekkel mar 6-kor nyit a bar. Oka, hogy a kovetkezo kb 12 km-en keresztul nincs semmi, itt megall minden zarandok. Ujabb reggeli tortilla es kave, majd uccu neki ennek a szakasznak. Nem mondanam hosszunak, de egy masik arcat mutatta meg a camino, milyen is az, amikor tok egyedul vagy a semmiben. Jol esett ma a gyaloglas, a labam vitt is volna tovabb, de minek a sietseg.
Most Los Arcosban vagyok egy osztrak albergueben. Mikor beleptem es megmutattam a papirjaimat a fiatal osztrak sracnak, felkialtott:
"- Aaa, ungarn! Baszmeg, menyapitsabaaaa! Sor, bor, egesegedre!" :) Nevettunk, mondtam jo tanarod volt! :)
Az albergua nagyon jo, takaros. Lezuhanyoztam, ki akartam mosni a ruhaimat a kertben, de mas elfoglalta a helyet. Leultem egy fotelbe es be is aludtam kicsit. :)
Ha azt kellene mondanom a tegnap elotti napra, hogy kitort belolem a Camino erzes, a tegnapira, hogy nyugosse tett, akkor a maira csak egyeszeruen azt mondom: ma szeliden megsimogatott! Jo volt egyedul battyogni, neha neha osszefutni valakivel. Leulni, levetni a zoknit, szaritani a labat, enni, inni, kozben jonnek masok is, leulnek melled es azt veszed eszre, hogy 1º perc alatt mar nyolcan ucsorogtok az arok szelen. :)
Aztan mikor beerek az albergueba es leteszem a tobbi koze a sajat cipomet, annyira jo erzes latni a tobbi poros cipo kozt ott az enyem is, itt vagyok!
Koszonom a hozzaszolasokat, gondolok ratok!
Estella, a csillagok varosa, varosnezes a tuzo napsutesben, hullafaradtan, meg fenykepezni sem volt erom. A tegnapi nap mindenki szamara ilyen volt, es nem ertjuk miert. Mercadot kerestem, de nem volt kedvem elmenni a messzebb levo, de biztosan nyitva tartohoz, igy addig keresgeltem, mig kb haromszor annyit maszkaltam, mintha egyenest oda mentem volna. Amugy vegul ott kotottem ki. Keresgeles kozben osszfutottam a fiatala spanyol parral Rafaellel es Olayaval, kozos fozes mellett dontottunk. Enyem volt az otlet, a tobbit bizzam ra - mondta Rafa. Az albergue 8 euro volt reggelivel, a vacsorahoz valokat pedig fejenkent megvettuk 3 eurobol! Raadasul ketszer is foztunk, illetve egyszer csirkemellet sutottunk. Tehat ketszer volt meleg kaja, ez a lenyeg. Ma megbeszeltuk, hogy en csinalok rantottat, mert nagyon tetszett nekik, amikor Pamplonaban osszeutottunk egyet. Vacsi utan meg sokat beszelgettunk, csatlakozott ket masik spanyol srac is, akik hosszutavfutok, az egyik kozuluk triatlonozott. Mondta, hogy triatlonban jok a magyarok es ismeri a Mogyi csapa nevet! En pedig dicsekedtem a tesommal! (o is fut, pedig szegyen a futas...:))
Estellaba vezeto uton van egy forras, rajta valami olyasmi szoveg, hogy itt jo a viz, a bor, a halak es az etelek. Egy spanyol uzletember forditotta en meg ravagtam, hogy ez a Codex Calixtinusbol valo, annak otodik konyvebol. Furan nezett ram, elovette az utikonyvet, fellapozta eees respect! :)
Reggel koran (mily meglepo:)) 4 orakor kipattantak a szemeim, de reggeli csak 6-tol volt. 6 elott aztam megszolalt Bob Marley Buffalo soldier szama, nem tul halkan. Eszmeletlen hangulat kerekedett! a reggei egyszeru volt, ketszersult lekvarral (abbol legalabb hat fele), kave, tej, narancsle tetszes szerint.
6 utan par perccel mar uton is voltam. indulas elott ket spanyol lany beszelt nagyon valamit, azt hittem osszevesznek, de hat a spanyolok gyakran beszelnek ilyen vehemenciaval. odaneztem es az egyiknek volt egy vizholyag a kozepso ujjan a laban. A baratnojet probalta ravenni, hogy szurja ki neki es cernazza meg, de az nem merte. Megcsinaltam neki, majd a kezemmel tettem egy "varazslo" mozdulatot es mormoltam "hokuszpokusz" - kineettek :) A muvelet kozben odajott egy nemet fiatalember, akivel mar az elso nap talalkoztunk. Ennek a holland embernek parkinson korja van, de ragaszkodott hozza, hogy o toltse a bort es jot nevetett magan, ahogy a keze remegesetol csorogtek a poharak... :) szeretnivalo ember o is. Szoval a nemet fiatalember csak annyit mondott az operacio kozben, hogy holland baratunk ezt is bevallalna! Semmi ketseg! :) Kesobb talalkoztam a lanyokkal, kerdeztem hogy van a labuk. - Jol - valaszoltak. En meg mutattam a kezem es mondtam: MAGIC! Megint kinevettek... :)
No vino - no Camino - Ezt hamar meg lehet tanulni (bor nelkul nincs camino). Minden este kell inni, vannak erre mar emberek, akik meg is akarnak gyozodni rola, hogy megittam az adagom :) Erre altalaban este kerul sor. Na de hogy reggel... Estella utan Irache kovetkezett, ahol is nem mas folyt a kutbol, mint bor! :) Megalltunk, megkostoltunk. nekem bor, bor, annyira nem szeretem.
Elhagyva a falut emelkedo kovetkezett, ahol ereztem baj van. A jobb labam kisujjat nagyon tori a cipo. Az erzes ott kezdodott, amikor az Alto de Perdonrol lefele jovet a jobb labamat nagyobb terheles erte. Tegnap is az utolso 5 km-t szandalban tettem meg, amitol viszont az Achilles inam sajog... Valamit ki kellett talalni gyorsan, megszabadultam a talpbetetemtol. Bar vekony, ugy tunik annyi hellyet adott, hogy tudtam tovabb menni. Gyonyoru gyaloglo ido volt ma, felhos, nem tuz a nap, enyhen fuj a szel.
Kovetkezett Azqueta, majd Villamajor de Monjardin. Utobbiban jo uzleti erzekkel mar 6-kor nyit a bar. Oka, hogy a kovetkezo kb 12 km-en keresztul nincs semmi, itt megall minden zarandok. Ujabb reggeli tortilla es kave, majd uccu neki ennek a szakasznak. Nem mondanam hosszunak, de egy masik arcat mutatta meg a camino, milyen is az, amikor tok egyedul vagy a semmiben. Jol esett ma a gyaloglas, a labam vitt is volna tovabb, de minek a sietseg.
Most Los Arcosban vagyok egy osztrak albergueben. Mikor beleptem es megmutattam a papirjaimat a fiatal osztrak sracnak, felkialtott:
"- Aaa, ungarn! Baszmeg, menyapitsabaaaa! Sor, bor, egesegedre!" :) Nevettunk, mondtam jo tanarod volt! :)
Az albergua nagyon jo, takaros. Lezuhanyoztam, ki akartam mosni a ruhaimat a kertben, de mas elfoglalta a helyet. Leultem egy fotelbe es be is aludtam kicsit. :)
Ha azt kellene mondanom a tegnap elotti napra, hogy kitort belolem a Camino erzes, a tegnapira, hogy nyugosse tett, akkor a maira csak egyeszeruen azt mondom: ma szeliden megsimogatott! Jo volt egyedul battyogni, neha neha osszefutni valakivel. Leulni, levetni a zoknit, szaritani a labat, enni, inni, kozben jonnek masok is, leulnek melled es azt veszed eszre, hogy 1º perc alatt mar nyolcan ucsorogtok az arok szelen. :)
Aztan mikor beerek az albergueba es leteszem a tobbi koze a sajat cipomet, annyira jo erzes latni a tobbi poros cipo kozt ott az enyem is, itt vagyok!
Koszonom a hozzaszolasokat, gondolok ratok!
2011. június 15., szerda
Puenta la Reina - Maneru - Ciraqui - Lorca - Villatuerta - Estella
Mind, mind gyonyoru nevek, amelyek gyonyoru helyeket takarnak. Ma azt a szot talaltam rajuk, ekszerdobozok. Parizsban jarva, nehany orat toltve ott, nem meglepo, ha azt mondom Parizsra nem eleg egy nap. Ezek apro falvak, tele gyonyoruseggel, ide sem eleg egy nap. Konnyu megszokni az emberek kedvesseget. ha beerek egy varosba es meglat egy kisgyerek odaszalad az anyjahoz es valoszinu azt kerdi tole, utbigazithat-e. Anyuka mosolyogva bologat, a kisgyerek pedig "peregrino, peregrino" kialtassal rohan, teker, vagy rollerezik felem es mutatja az utat. Ugyanigy az oregek, van aki bottal jar es epp egy parkban ujsagot olvas, de nem rest felallni mutogatni, kozben lelkesen beszek spanyolul, es van aki kiser is egy darabon. Kerdezik hogy vagyok (Que tal?), valaszolok, hogy Fatal! :) Es ezekben a kis falvakban az a rengeteg latnivalo, a kozepkori iglesiak (templomok), hidak... huu, lenyugoz. A tegnapi adag utan, nem volt eleg, vissza kellett mennem a faluba. Az egyik nevezetessege a hidon kivul, a Crucifijo (ha jol irom). Egy keresztrefeszitett Jezus szobor, de a kereszt "Y" alaku. Ezenkivul meg egy van Spanyolorszagban.
A varosban maszkalaskor osszefutottam koreai barataimmal, volt oromkodes. Mind azt kerdezte hogy van a labam, hogy kerulok ide, mert hallottak meg ket nappal ezelott, hogy vannak problemaim. Mig atbeszeltuk az elmult ket napot belenkfutott a fiatal spanyol par Rafael es Olaya, es a jelenet megismetlodott. :) Vissza az albergueba vacsorahoz, ami nagyon finom volt! Estig beszelgettem a nemetekkel, majd alvas. Na ez most sikerult eloszor. Se horkolas, se oroszlanok, se medvek. Az az igazsag, hogy ez a szallas messze van a kozponttol, igy kevesen, kb 25-en voltunk. Jah, a medencet nem lehetett hasznalni... :)
A jo alvas ellenere 4 orakor kipattantak a szemeim, lustalkodtam meg egy kicsit, meg vissza is aludtam, de sotet volt mikor utnak indultam. Valoszinu elsonek erhettem az osvenyre ma reggel, mert az osszes pokhalot megtalaltam. :) A gyaloglas neheze nment, ehes es nyugos is voltam. a terep konnyu volt, bar Penta la Reina utan reggeli tornakent kaptam egy jo kis emelkedot. Gyonyoru tajakon, surun elszort falvak kozt a reggelbol egesz a deli orakig. Nagyon meleg van, de legalabb nem az a fulleszto. Sokszor megalltam, mert egyszeruen nem volt kedvem, vagy mert jo volt kicsit a tajban gyonyorkodni egy hid labanal, vagy egy parkban. A barok meg nincsenek nyitva, sem a mercadok (elelmiszerboltok), csak a harmadik faluban tudtam ennivalot vasarolni es inni egy kavet. Ahogy ucsorogtem, jottek a tobbiek. Meglattak es nevettek, hogy egy szellem vagyok, mert reggelre csak az ures agyam talaljak. Paran azt mondjak, hogy elindulnanak, de nem akarnak csorogni, es tenyleg szellem vagyok, mert ok ebren vannak, megsem hallanak :)
most Estellaban, a zuhanyzo kozos a ferfiaknak a nokkel, ezert varnom kell meg a tusolasra. utana varosnezes, mert szieszta van, tehat a boltok ugyan kinyitottak reggel ota, de most be is zartak. :)
Nehez nap volt, de nem ertem miert. Alig vartam, hogy ideerjek. Bucsuzom, ismet koszonom a figyelmeteket es a hozzaszolasokat, nagyon jol tud esni. Ha meg nem irtal semmit, dobj egy "hellot" a keresztneveddel, hogy gondolhassak rad innen a Caminorol! :)
A varosban maszkalaskor osszefutottam koreai barataimmal, volt oromkodes. Mind azt kerdezte hogy van a labam, hogy kerulok ide, mert hallottak meg ket nappal ezelott, hogy vannak problemaim. Mig atbeszeltuk az elmult ket napot belenkfutott a fiatal spanyol par Rafael es Olaya, es a jelenet megismetlodott. :) Vissza az albergueba vacsorahoz, ami nagyon finom volt! Estig beszelgettem a nemetekkel, majd alvas. Na ez most sikerult eloszor. Se horkolas, se oroszlanok, se medvek. Az az igazsag, hogy ez a szallas messze van a kozponttol, igy kevesen, kb 25-en voltunk. Jah, a medencet nem lehetett hasznalni... :)
A jo alvas ellenere 4 orakor kipattantak a szemeim, lustalkodtam meg egy kicsit, meg vissza is aludtam, de sotet volt mikor utnak indultam. Valoszinu elsonek erhettem az osvenyre ma reggel, mert az osszes pokhalot megtalaltam. :) A gyaloglas neheze nment, ehes es nyugos is voltam. a terep konnyu volt, bar Penta la Reina utan reggeli tornakent kaptam egy jo kis emelkedot. Gyonyoru tajakon, surun elszort falvak kozt a reggelbol egesz a deli orakig. Nagyon meleg van, de legalabb nem az a fulleszto. Sokszor megalltam, mert egyszeruen nem volt kedvem, vagy mert jo volt kicsit a tajban gyonyorkodni egy hid labanal, vagy egy parkban. A barok meg nincsenek nyitva, sem a mercadok (elelmiszerboltok), csak a harmadik faluban tudtam ennivalot vasarolni es inni egy kavet. Ahogy ucsorogtem, jottek a tobbiek. Meglattak es nevettek, hogy egy szellem vagyok, mert reggelre csak az ures agyam talaljak. Paran azt mondjak, hogy elindulnanak, de nem akarnak csorogni, es tenyleg szellem vagyok, mert ok ebren vannak, megsem hallanak :)
most Estellaban, a zuhanyzo kozos a ferfiaknak a nokkel, ezert varnom kell meg a tusolasra. utana varosnezes, mert szieszta van, tehat a boltok ugyan kinyitottak reggel ota, de most be is zartak. :)
Nehez nap volt, de nem ertem miert. Alig vartam, hogy ideerjek. Bucsuzom, ismet koszonom a figyelmeteket es a hozzaszolasokat, nagyon jol tud esni. Ha meg nem irtal semmit, dobj egy "hellot" a keresztneveddel, hogy gondolhassak rad innen a Caminorol! :)
2011. június 14., kedd
Kulonos dolgok, kulonos nap - valami tortent
Puente la Reinaban vagyok, a falucska neve annyit jelent a "kiralyno hidja".
A Caminorol az a hir jarja, hogy azzal es akkor talalkozol, akire epp szukseged van. Ezen sokat gondolkoztam, kivel hozhat ossze a sors, es sokat agyaltam azon is, hogy en kinek es mivel lehetek a szolgalatara. De kicsit meg vissza a tegnapra.
Tegnap Sebastiannal beszelgettunk, mi legyen a mai nappal. O es Livju pihenot terveztek, mert fajt a labuk. En mondtam meglatjuk, hogy fogok aludni. ha tudok, akkor maradok, ha nem tovabballok. Sebastian internetezett, maradt meg ke tperce, mondta ha szeretnek valamit, akkor nezem meg. Beleptem a facebookra es egy kedves, szivhez szolo uzenetet kaptam Adeltol... :)
Reggel felebredtem, de nem neztem meg mennyi az ido, megmozgattam a labam a halozsakban, illetve megmozgattam volna. teljesen le volt merevedve a bal terdem. Megelpo modon nem panikoltam, nem gondoltam semmire ezzel kapcsolatban. Visszaaludtam es ujra felebredtem, bekapcsoltam a telefont, 4 ora mulott par perccel. Mar csak mosolyogni tudok... :) Lustiztam, aztan 5-kot "kidobott" az agy. Fogmosas utan kiloptam a cuccomat az eloterbe. Tegnap egyebkent egy templombol kialakitott albergueben szalltunk meg. Mindenki aludt, csak a hosptalero volt ebren. Az eloterbol aztan kivittem az utcara minden petyerkamat, hogy ne zajongjak. Az egesz zsakomat ujrapakoltam. Teljesen bele voltam merulve, mit hova rakjak, hallottam hogy nyilik az albergue ajtaja, de nem figyeltem oda. nehany masodperc mulva felneztem, egy fiatal lany allt ott butacskan, kisse esetlenul, elanyatlanodva. Udvozoltuk egymast, olaszuk beszelt hozzam. Mondtam nem olasz vagyok, osszekeveri a zsakomon lathato zaszlocskat! :) mosolygott es angolul szolt hozzam: Latta, hogy santikalva jovok le a mosdo lepcsojen, viseljem ezt - es nyujtott felem egy terdrogzito gumit. Eloszor vissza akartam utasitani, de csak nyujtotta felem. Az eg kuldte ot! Felprobaltam, jo volt! Katrinanak hivjak, ma indult Pamplonabol, a mai az eslo napja a Caminon. ugy tunt var ram. Egyedul akartam ma menni, de ezek utan nem volt kerdes, egyutt indulunk utnak. A Pamplonabol kifele vezeto uton meg ittunk egy kavet, a mai nap volt az elso, hogy autozajban indultunk. Hamar kiertunk a varosbol es indultunk az Alto de Perdon fele. Katrinra tobbszor ra kellett szoljak, hogy ne szaladjon, nem lesz jo vege es hogy allitania kell a zsakon, mert estere szetmegy a hata. Nem kellett estig varni, elhagytuk Cizur Menort, mikor hisztisen ledobta terhet es fajlalta a hatat. Ok, igyal, szusszanunk egyet es beallitom neked. Es jobb lett! Tudtam segiteni, jo erzes volt. Elertunk Zaraquiegui-ig, ismet kavezhatnekja tamadt es nekem sem volt ellenemre. Bar viszont nincs, de meglattam egy hotelt, epp jott ki egy holgy. Mondta nekik nincs barjuk, de szivesen keszit egy kavet. Fizetseget nem kert erte, Bella-nak hivjak - megerdemli, hogy leirjam a nevet.
Donde se cruza el camino del viento con el de las estrellas - A hely, ahol a szel keresztezi a csillagoket.
Ez az Alto de Perdon - magyarul kb annyit jelen: A megbocsatas magaslata. Az ontottvas zarandok-szoborcsoport egyikere van irva a felirat. Kotelezo fenykepeszkedes, es lihegeskozben befutott Jorgen Munchenbol, aki allandoan rohan. Mindig hatulrol erkezik, aztan gyorsan eltunik, megy mint a golyo. Bemutattam oket egymasnak, Jorgem megorult, hogy vegre egy fiatal (18) eves lanyt lat! :) ujabb kave Danieltol, aki egy "pupos" autobol szolgalja frissitovel az zarandokokat es magyarorszagon keszitette a fogait, mert olcsobb! :)
A megbocsatas hegyen ucsorogva azon gondolkoztam, kinek szeretnek megbocsatani, de hala istennek nem jutott eszembe senki, es nem is akartam torni a fejem, hogy ki az akire esetleg haragszom. Jott az ereszkedes, Jorgen "atvette" tolem Katrint, mar nem rohant annyira :) Mondtam menjenek nyugodtan, majd lent talalkozunk, nekem ez lassan fog menni. Annyia ovatosan lepkedtem, hogy az idosebbek, 5º-6º evesek csak ugy suhantak mellettem, mondanom sem kell, mind megkerdezte, hogy minden ok? Azt a kb masfel kilometert a kavicsos-koves talajon tobb, mint egy ora alatt tettem meg, vigyaztam, hogy meg csak fel se szisszenjen a terdem, probaltam tehermentesiteni a masik labammal, amennyire csak lehetseges. igy aztan ott is lettek erzesek... :) A terdgumi nelkul ez csak visitva, vagy sehogy sem ment volna, igy csak szakadt rolam a viz. Lefele menet az jutott az eszembe, inkabb azon kellene gondolkoznom, nekem kitol kellene bocsanatot kernem. Na ez mar nem volt olyan nehez, jottek az arcok szep szammal! :) Szeretnem ezt a rovid, de annal gyotrelmesebb szakaszt most azoknak felajanlani, akiket ha nem is szandekosan, de megbantottam valamivel. Torokszorito erzes fogott el. Remelem a gondolataim eljutnak hozzatok!
Leerve kisebb emelkedes utan - ami uditoen hatott ram - megpillantottam spanyol "baratomat", ahogy egy padon ul. Soha nem beszeltunk, de mindig mosolyog, arca derus, egyedul van es nem beszelget senkivel. Amolyan szeretnivalo ember, ahogy a 7º literes zsakjaval vanszorog az uton.:) Leultem melle, vele szemben egy gyonyoru Maria szobor volt, azt figyelte. ismet udvozoltuk egymast - Que tal? (hogy vagy?) kerdezte. Valami tortent - valaszoltam magyarul. Si - es csak nezett ram tiszta szemeivel.
Uterga kovetkezett, a kulacsom megtoltottem vizzel. A kivezeto uton kivancsi voltam mennyi lehet az ido, mert nem volt nagyon arnyekom. Pont del. Jott egy sms Doritol, akinek 2º km van hatra Santiagoig! (Hajra Dori!) es azt irta vegyek terdgumit, mert az neki nagyon bevalt! :)
Hamarosan beertem Muruzabalba, ahol az utnak van ket variacioja. Itt mar megallithatatlannak ereztem magam, irany a hosszabb, ami elvisz az Ermita de Eunate templomhoz. Meg akartam nezni, elfordultam, ahol kell. A kisutcaban egy tamplom elott ket idos holgy ucsorgott es mosolyogva invitaltak befele. Betertem es olyat lattam... Gyonyoru es jo hus volt. Kaptam pecsetet es tovabb Eunate fele. Erre mar nem nagyon jar zarandok, a legtobben ebben a napsutesben szeretne mielobb Obanosba erni. Hoseg volt, az arnyekom pont alattam, mikor szorcsogest hallok. a szantofold ontozorendszere mukodesbe lepett, a szel pedig kelleme hus permetet szort ram. Nevetnem kellett! :) Par szaz meterre elertem a templomot, gyongyszem! Nehany ismeros arc, csodalkozva neztek ram, hogy kerulok ide, hogy van a labam stb... A nemet turista csoport csak nezett mi ez a nyuzsges korulottem. Modntam, hogy nem tudom, valami tortent... Az eg vilagon semmi baja a labomnak! Csak sajog, de az kipihenheto holnapra! Annyire fel voltam toldodve, ugy indultam Obanos fele, mintha akkor, ott kezdtem volna a napot. Elertem Obanost, de nem alltam meg. Mar otthon eldontottem, hogy Penta la Reinaban szeretnek egy estet tolteni. Csak mert szep a neve! :) Azt alberguet valasztottam, ami a legtavolabb van, de van medenceje! :) Beertem, atjottem a "Kiralyno hidjan", itt mar tobb ismeros arc fogadott, csodalkoztak, hogy kerulok ide, tapsoltak, levettek a zsakom... Be kell valljam, beparasodott a szemem! Ma ereztem eloszor, ez az a Camino, amire vagytam. Menni, menni, kicsit kinlodni, de nem aggodni. Jo erzes megerkezni, mintha az ut magaba fogadott volna...
Jol vagyok, bar ma meg nem ettem semmit. Boldog vagyok es vegtelen halat erzek, hogy itt lehetek. Halat azok irant, akiknek most hianyzom otthon, koszonom! Es koszonom nektek a figyelmet!
A Caminorol az a hir jarja, hogy azzal es akkor talalkozol, akire epp szukseged van. Ezen sokat gondolkoztam, kivel hozhat ossze a sors, es sokat agyaltam azon is, hogy en kinek es mivel lehetek a szolgalatara. De kicsit meg vissza a tegnapra.
Tegnap Sebastiannal beszelgettunk, mi legyen a mai nappal. O es Livju pihenot terveztek, mert fajt a labuk. En mondtam meglatjuk, hogy fogok aludni. ha tudok, akkor maradok, ha nem tovabballok. Sebastian internetezett, maradt meg ke tperce, mondta ha szeretnek valamit, akkor nezem meg. Beleptem a facebookra es egy kedves, szivhez szolo uzenetet kaptam Adeltol... :)
Reggel felebredtem, de nem neztem meg mennyi az ido, megmozgattam a labam a halozsakban, illetve megmozgattam volna. teljesen le volt merevedve a bal terdem. Megelpo modon nem panikoltam, nem gondoltam semmire ezzel kapcsolatban. Visszaaludtam es ujra felebredtem, bekapcsoltam a telefont, 4 ora mulott par perccel. Mar csak mosolyogni tudok... :) Lustiztam, aztan 5-kot "kidobott" az agy. Fogmosas utan kiloptam a cuccomat az eloterbe. Tegnap egyebkent egy templombol kialakitott albergueben szalltunk meg. Mindenki aludt, csak a hosptalero volt ebren. Az eloterbol aztan kivittem az utcara minden petyerkamat, hogy ne zajongjak. Az egesz zsakomat ujrapakoltam. Teljesen bele voltam merulve, mit hova rakjak, hallottam hogy nyilik az albergue ajtaja, de nem figyeltem oda. nehany masodperc mulva felneztem, egy fiatal lany allt ott butacskan, kisse esetlenul, elanyatlanodva. Udvozoltuk egymast, olaszuk beszelt hozzam. Mondtam nem olasz vagyok, osszekeveri a zsakomon lathato zaszlocskat! :) mosolygott es angolul szolt hozzam: Latta, hogy santikalva jovok le a mosdo lepcsojen, viseljem ezt - es nyujtott felem egy terdrogzito gumit. Eloszor vissza akartam utasitani, de csak nyujtotta felem. Az eg kuldte ot! Felprobaltam, jo volt! Katrinanak hivjak, ma indult Pamplonabol, a mai az eslo napja a Caminon. ugy tunt var ram. Egyedul akartam ma menni, de ezek utan nem volt kerdes, egyutt indulunk utnak. A Pamplonabol kifele vezeto uton meg ittunk egy kavet, a mai nap volt az elso, hogy autozajban indultunk. Hamar kiertunk a varosbol es indultunk az Alto de Perdon fele. Katrinra tobbszor ra kellett szoljak, hogy ne szaladjon, nem lesz jo vege es hogy allitania kell a zsakon, mert estere szetmegy a hata. Nem kellett estig varni, elhagytuk Cizur Menort, mikor hisztisen ledobta terhet es fajlalta a hatat. Ok, igyal, szusszanunk egyet es beallitom neked. Es jobb lett! Tudtam segiteni, jo erzes volt. Elertunk Zaraquiegui-ig, ismet kavezhatnekja tamadt es nekem sem volt ellenemre. Bar viszont nincs, de meglattam egy hotelt, epp jott ki egy holgy. Mondta nekik nincs barjuk, de szivesen keszit egy kavet. Fizetseget nem kert erte, Bella-nak hivjak - megerdemli, hogy leirjam a nevet.
Donde se cruza el camino del viento con el de las estrellas - A hely, ahol a szel keresztezi a csillagoket.
Ez az Alto de Perdon - magyarul kb annyit jelen: A megbocsatas magaslata. Az ontottvas zarandok-szoborcsoport egyikere van irva a felirat. Kotelezo fenykepeszkedes, es lihegeskozben befutott Jorgen Munchenbol, aki allandoan rohan. Mindig hatulrol erkezik, aztan gyorsan eltunik, megy mint a golyo. Bemutattam oket egymasnak, Jorgem megorult, hogy vegre egy fiatal (18) eves lanyt lat! :) ujabb kave Danieltol, aki egy "pupos" autobol szolgalja frissitovel az zarandokokat es magyarorszagon keszitette a fogait, mert olcsobb! :)
A megbocsatas hegyen ucsorogva azon gondolkoztam, kinek szeretnek megbocsatani, de hala istennek nem jutott eszembe senki, es nem is akartam torni a fejem, hogy ki az akire esetleg haragszom. Jott az ereszkedes, Jorgen "atvette" tolem Katrint, mar nem rohant annyira :) Mondtam menjenek nyugodtan, majd lent talalkozunk, nekem ez lassan fog menni. Annyia ovatosan lepkedtem, hogy az idosebbek, 5º-6º evesek csak ugy suhantak mellettem, mondanom sem kell, mind megkerdezte, hogy minden ok? Azt a kb masfel kilometert a kavicsos-koves talajon tobb, mint egy ora alatt tettem meg, vigyaztam, hogy meg csak fel se szisszenjen a terdem, probaltam tehermentesiteni a masik labammal, amennyire csak lehetseges. igy aztan ott is lettek erzesek... :) A terdgumi nelkul ez csak visitva, vagy sehogy sem ment volna, igy csak szakadt rolam a viz. Lefele menet az jutott az eszembe, inkabb azon kellene gondolkoznom, nekem kitol kellene bocsanatot kernem. Na ez mar nem volt olyan nehez, jottek az arcok szep szammal! :) Szeretnem ezt a rovid, de annal gyotrelmesebb szakaszt most azoknak felajanlani, akiket ha nem is szandekosan, de megbantottam valamivel. Torokszorito erzes fogott el. Remelem a gondolataim eljutnak hozzatok!
Leerve kisebb emelkedes utan - ami uditoen hatott ram - megpillantottam spanyol "baratomat", ahogy egy padon ul. Soha nem beszeltunk, de mindig mosolyog, arca derus, egyedul van es nem beszelget senkivel. Amolyan szeretnivalo ember, ahogy a 7º literes zsakjaval vanszorog az uton.:) Leultem melle, vele szemben egy gyonyoru Maria szobor volt, azt figyelte. ismet udvozoltuk egymast - Que tal? (hogy vagy?) kerdezte. Valami tortent - valaszoltam magyarul. Si - es csak nezett ram tiszta szemeivel.
Uterga kovetkezett, a kulacsom megtoltottem vizzel. A kivezeto uton kivancsi voltam mennyi lehet az ido, mert nem volt nagyon arnyekom. Pont del. Jott egy sms Doritol, akinek 2º km van hatra Santiagoig! (Hajra Dori!) es azt irta vegyek terdgumit, mert az neki nagyon bevalt! :)
Hamarosan beertem Muruzabalba, ahol az utnak van ket variacioja. Itt mar megallithatatlannak ereztem magam, irany a hosszabb, ami elvisz az Ermita de Eunate templomhoz. Meg akartam nezni, elfordultam, ahol kell. A kisutcaban egy tamplom elott ket idos holgy ucsorgott es mosolyogva invitaltak befele. Betertem es olyat lattam... Gyonyoru es jo hus volt. Kaptam pecsetet es tovabb Eunate fele. Erre mar nem nagyon jar zarandok, a legtobben ebben a napsutesben szeretne mielobb Obanosba erni. Hoseg volt, az arnyekom pont alattam, mikor szorcsogest hallok. a szantofold ontozorendszere mukodesbe lepett, a szel pedig kelleme hus permetet szort ram. Nevetnem kellett! :) Par szaz meterre elertem a templomot, gyongyszem! Nehany ismeros arc, csodalkozva neztek ram, hogy kerulok ide, hogy van a labam stb... A nemet turista csoport csak nezett mi ez a nyuzsges korulottem. Modntam, hogy nem tudom, valami tortent... Az eg vilagon semmi baja a labomnak! Csak sajog, de az kipihenheto holnapra! Annyire fel voltam toldodve, ugy indultam Obanos fele, mintha akkor, ott kezdtem volna a napot. Elertem Obanost, de nem alltam meg. Mar otthon eldontottem, hogy Penta la Reinaban szeretnek egy estet tolteni. Csak mert szep a neve! :) Azt alberguet valasztottam, ami a legtavolabb van, de van medenceje! :) Beertem, atjottem a "Kiralyno hidjan", itt mar tobb ismeros arc fogadott, csodalkoztak, hogy kerulok ide, tapsoltak, levettek a zsakom... Be kell valljam, beparasodott a szemem! Ma ereztem eloszor, ez az a Camino, amire vagytam. Menni, menni, kicsit kinlodni, de nem aggodni. Jo erzes megerkezni, mintha az ut magaba fogadott volna...
Jol vagyok, bar ma meg nem ettem semmit. Boldog vagyok es vegtelen halat erzek, hogy itt lehetek. Halat azok irant, akiknek most hianyzom otthon, koszonom! Es koszonom nektek a figyelmet!
2011. június 13., hétfő
Pamplona
A reggel mar mondhatni a szokasos modon kezdodott, csak most nostenyoroszlan horkolt mellettem, igy 3:3º-kor ebren voltam. De legy pozitiv, most tobbet lehet lustizni. Na ez csak egy orat tartott, nem volt maradasom az agyban, fel 5-kor felkeltem. Szoszmotoles, kave es egy ora mulva mar uton. A nemalvas helyett viszont ket franko labat! Na kozel sem tokeletes a bal terdem, de lehetett vele menni. Mondhatom csak "lepesben" :) haladtam es sorra ertek utol a zarandokok, akikkel egyutt szaltunk meg. Minegyik egytol egyik kerdezte: You leg is OK? :) Aranyosak, nem is szabad aggodni, vannak itt masok akik aggodnak miattam! :) Larrasoanaa erve betertem egy barba reggelizni. Valami fank felet ettem, es abbol is csak kettot (kb akkora mint egy otvenes). Kis fogyasztas, nagy teljesitmeny - mondana erre a joapam! :) A falubol kifele menet meglattam Sebastian sapkajat a bokrok felett, kiabaltam neki, hogy nem tudsz hova menekulni! Megorultunk egymasnak, egyutt folytattuk utunk keskeny osvenyeken, le-fel. Konnyu szakasznak mondanam, ha most kezdtem volna, de a labaimban csak-csak elojon a tegnapelotti "sokk". :) A lefelemenet nem egyszeru, nagyon lassan es ovatosan. igy "araszolva jutottunk elore falurol falura. Pamplona elott kb 1º-12 km-re volt ket valasztas, egy rovidebb, de nehezebb ut Trinidad de Arre fele, vagy Huartenek egy hosszabb uton. itt talalkoztunk Livjuval is Romaniabol. Ot mar ismerem ket napja, jo fej. O a hosszabbat valasztotta, mi a nehezebbet, de nem volt vele gond. Azert irja nehezebbnek az utikony, mert van benne kaptato. De folfele jo menni! mondjuk ahova felmesz, onnan le is kell jonnod! :) Elertuk Arret, innen mar csak egy artistakopes pamplona, kb 5 km-es varosi seta.es egyszer csak elobukkan a bokrok mogul Livju is, egyszerre ertunk be a varosba. Igy most Pamplonaban egy municipal albergeben. Nagyon olcso, 6 euro. bevasaroltunk, fejenkent 1º eorora jott ki, de olyan rantottat csinaltunk belole, hogy magam is meglepodtem, a franciak meg sorba alltak a konyhaban az illatokat erezve! :) Most mosas, aztan kis varosnezes, rengeteg a latnivalo. Annyi gyonyoru kozepkori hidon mentem ma keresztul, meg kis folyok mellett, felett...
Holnap talan Puente la Reinaig, de Obanosig mindenkepp szeretnek elerni!
Holnap talan Puente la Reinaig, de Obanosig mindenkepp szeretnek elerni!
2011. június 12., vasárnap
Zubiri
Ha tegnap megsulettem, akkor ma jarni tanultam. Olyan izomlaz a labamban, hogy en sem hittem el. De az a kinodban rohogos :)
Tegnap este meg vacsora, halacska volt krumplival - hozzateszem most is azt ettem. Egy barbol irok, mert a szallason "defecto" az internet. A szallas klasz, egyszeru, olcso, de nagyon jo. Tiszta es kenyelmes. Tegnap Roncesvallesben is egy vadi uj halokorletben tolthettuk az ejszakat, ott is minden rendben volt. A camino elso csodaja is megtortent meg az elso este: senki sem horkolt - en megsem tudtam aludni. Tegnap roncesvallesi emelkedok utan azt hittem tudok, de a csoda veet ert. Igaz, csak egy ember horkolt, de az nem is ember volt, hanem gy oroszlan :) Raadasul mellettem. Van fuldugom, de felek, hogy feltori a fulem, igy nem hasznaltam. Tehat utoljara meg otthon aludtam jot, mert ma is felebredtem fel 5-kor... ahhh
Gondosan kipakoltam, bepakoltam a tatyomat, eltelt a szoszmotolessel egy ora is majdnem. Mikor lementem a foldszintre ott volt mar "Malaga" (onnan jott a holgy - nevet nem tudom). Reggelizett, megkinalt, elfogadtam. Majd egy kave, ujabb szoszmotoles, es mar 4-en lettunk, jott ket francia. Egyutt indultunk el, de en megalltam fenykepezkedni a "Santiago 79º km" tablanal. Mire elindultam, ok mar sehol. Par meter utan mar jo volt a jaras, es egesz nap ment a gyaloglas, mintha nyom elkul eltunt volna a tegnapi gyilkos szakasz. Gyonyoru lombos, surun benott osvenyeken haladt az ut szinte egesz nap. Nem is volt gond a napsutessel, arnyek volt szinte mindenhol. Fel, le, de nem olyan durvan, csak kellemesen. Valtozatos terep, de... A vegen az utolso 3-4 km-en ismet eros lejtes, ez kicsinalta a terdemet. Delutan pihentettem, de csak rosszabb lett. jott az ibuprofen tabi, most valamivel jobb es reggelre tokeletes lesz.
Az egesz napo egyedul toltottem, neha talalkoztam egy-ket emberrel, aztan lehagytak, majd utolertem oket. Volt egy fura helyzet. Bizkarretaban megalltam kavet inni, a barban mar ultek ott zarandokok. Amikor beleptem epp indultak tovabb. Jo 15-2º perc mulva indultam en is, ismet egy hosszu lombos osvenyen keresztul. A vege egy utkanyarulatban tanyazo bufekocsihoz vezetett, majdnem mint az uvegtigris :) A hangulat epp olyan volt, ott volt az itteni "Csoki" es a haverok, szolt a zene stb.. Ok, ujabb piheno, ujabb kave. Erre jonnek ki sorban az erdobol, akik korabban indultak, mint en. Csak lestem es lestek, hogy mikor eloztem le oket... Rejtely! :)
Zubiri egyebkent nagyon kedves kis hely. A ut egy hidon keresztul vezet be a telepulesre. A "veszettseg hidja", ugyanis a helyiek ugy gtartottak rege, hogy ha a veszett allatukat korbevezettek a hid pillerje korul, az meggyogyul. A hid csodalatos kozepkori hid, a folyo vize pedig meglehetosen hus. Megfurodni nem, de belegazoltunk delutan, jo volt a virgacsoknak a jeghideg viz. Az egesz folyot at lehetne gyalogolni ugy, hogy nem leszel vizes csak terdig.
Holnap talan Pamplona, de nem eroltetem. A tervem, hogy Pamplona elott megallok Arreba, vagy Huarteba es csak holnaputan lesz Pamplona, akkor tobb ido is jut ra.
Tegnap este meg vacsora, halacska volt krumplival - hozzateszem most is azt ettem. Egy barbol irok, mert a szallason "defecto" az internet. A szallas klasz, egyszeru, olcso, de nagyon jo. Tiszta es kenyelmes. Tegnap Roncesvallesben is egy vadi uj halokorletben tolthettuk az ejszakat, ott is minden rendben volt. A camino elso csodaja is megtortent meg az elso este: senki sem horkolt - en megsem tudtam aludni. Tegnap roncesvallesi emelkedok utan azt hittem tudok, de a csoda veet ert. Igaz, csak egy ember horkolt, de az nem is ember volt, hanem gy oroszlan :) Raadasul mellettem. Van fuldugom, de felek, hogy feltori a fulem, igy nem hasznaltam. Tehat utoljara meg otthon aludtam jot, mert ma is felebredtem fel 5-kor... ahhh
Gondosan kipakoltam, bepakoltam a tatyomat, eltelt a szoszmotolessel egy ora is majdnem. Mikor lementem a foldszintre ott volt mar "Malaga" (onnan jott a holgy - nevet nem tudom). Reggelizett, megkinalt, elfogadtam. Majd egy kave, ujabb szoszmotoles, es mar 4-en lettunk, jott ket francia. Egyutt indultunk el, de en megalltam fenykepezkedni a "Santiago 79º km" tablanal. Mire elindultam, ok mar sehol. Par meter utan mar jo volt a jaras, es egesz nap ment a gyaloglas, mintha nyom elkul eltunt volna a tegnapi gyilkos szakasz. Gyonyoru lombos, surun benott osvenyeken haladt az ut szinte egesz nap. Nem is volt gond a napsutessel, arnyek volt szinte mindenhol. Fel, le, de nem olyan durvan, csak kellemesen. Valtozatos terep, de... A vegen az utolso 3-4 km-en ismet eros lejtes, ez kicsinalta a terdemet. Delutan pihentettem, de csak rosszabb lett. jott az ibuprofen tabi, most valamivel jobb es reggelre tokeletes lesz.
Az egesz napo egyedul toltottem, neha talalkoztam egy-ket emberrel, aztan lehagytak, majd utolertem oket. Volt egy fura helyzet. Bizkarretaban megalltam kavet inni, a barban mar ultek ott zarandokok. Amikor beleptem epp indultak tovabb. Jo 15-2º perc mulva indultam en is, ismet egy hosszu lombos osvenyen keresztul. A vege egy utkanyarulatban tanyazo bufekocsihoz vezetett, majdnem mint az uvegtigris :) A hangulat epp olyan volt, ott volt az itteni "Csoki" es a haverok, szolt a zene stb.. Ok, ujabb piheno, ujabb kave. Erre jonnek ki sorban az erdobol, akik korabban indultak, mint en. Csak lestem es lestek, hogy mikor eloztem le oket... Rejtely! :)
Zubiri egyebkent nagyon kedves kis hely. A ut egy hidon keresztul vezet be a telepulesre. A "veszettseg hidja", ugyanis a helyiek ugy gtartottak rege, hogy ha a veszett allatukat korbevezettek a hid pillerje korul, az meggyogyul. A hid csodalatos kozepkori hid, a folyo vize pedig meglehetosen hus. Megfurodni nem, de belegazoltunk delutan, jo volt a virgacsoknak a jeghideg viz. Az egesz folyot at lehetne gyalogolni ugy, hogy nem leszel vizes csak terdig.
Holnap talan Pamplona, de nem eroltetem. A tervem, hogy Pamplona elott megallok Arreba, vagy Huarteba es csak holnaputan lesz Pamplona, akkor tobb ido is jut ra.
2011. június 11., szombat
Roncesvalles - megszulettem
Huuuu, eeez duurva volt! De meg egy kicsit tegnaprol. Este vacsi, mindenki bemutatkozott. Ott volt Texas, California, Lisszabon, Madrid es egy csomo kisvaros. Jot beszelgettunk, este meg egy kis varonezes egyedul.
Ma nem tul koran indultun Sebastiannal. Mindketten a Napoleon utat valasztottuk, ami nehezebb, de gyonyoru. biztos nektek is mondtak, hogy csak megszuletni volt nehez... Anukam, azt hiszem aterzem, szeretnem ezt az elso napot a te tiszteletedre ajanlani. A camino az elet metaforaja, az elso nap a szuletes. Bele is gebedtem, de minden nehezsegevel eyutt igy volt tokeletes. nem talatam szavakat, tenyleg latni kell. Sokat gondoltam haza, hogy barcsak lathatnatok... egy darabig egyutt battyogtunk. Mocskos meredek emelkedo, a zsak a haton... Viszont ennel szebb kezdest nem is kivanhattam volna. Csodas kimondottan gyaloglo ido! A taj... aaa.. Aki mar volt itt, az most tuti bologat a gep elott :) Es az illatok, a hangok, a vadlovak, a birkak, tehenek es mi mint allatok a zarandokok :) Sebastiannal elvaltunk az ut szuze szobornal, en mindenkepp kozel akartam menni. Le is ultem kicsit, jo gyakran meg-megallni par percre, nem szabad sietni! Ott volt egy koreaia csapat, eszmeletlen jo fejek, vidamak, mosolygosak. Egy darabig egyutt, aztan egyedul. Egyedul is nagyon jo! Azt hittem ugy fogok erezni, ha egyedul vagyok, hogy mi a fenet keresek itt, de nem! A koreaiak mindig utolertek, aztan lemaradtak. Az egyik kanyarban egy teherautobol frissitot es kavet arultak, ismet piheno. A kocsi oldala tele volt firkalva, hogy aznap hanyan haladtak el mellette es honnan. Volt egy magyar is elottem! Lassan (nagyon lassan) a Roland forrast, majd kesobb a spanyol hatart. (Van tortenelmi vonatkozasa a helynek, ha erdekel valakit, nezzen utana a Roland eneknek!) nemsoka azutan jott a gyilkolas, a lefele menet...ahh. Ez volt a legdurvabb, kiderult talan rossz utat valasztottunk. igy most van 4 vizholyagom, de kicsik, aranyosak, letusolok es "kiszurok" veluk"!:) Ja, meg tusolni nem voltam, gyors jottem ide, nem volt a gepnel senki, de mar kimostam es a kajat is elinteztem. Tehat zuhany es egy kis pihe vacsoraig! Holnap sok lejtmenet lesz, nem jo... De nem megyek 3º km-t.
Koszonom az smseket, baromi jo erzes, mikor bekapcsolom a telot jon 3,4,5... es ebbeol ketto a spanyol mobilszolgaltato! :))))
Ma nem tul koran indultun Sebastiannal. Mindketten a Napoleon utat valasztottuk, ami nehezebb, de gyonyoru. biztos nektek is mondtak, hogy csak megszuletni volt nehez... Anukam, azt hiszem aterzem, szeretnem ezt az elso napot a te tiszteletedre ajanlani. A camino az elet metaforaja, az elso nap a szuletes. Bele is gebedtem, de minden nehezsegevel eyutt igy volt tokeletes. nem talatam szavakat, tenyleg latni kell. Sokat gondoltam haza, hogy barcsak lathatnatok... egy darabig egyutt battyogtunk. Mocskos meredek emelkedo, a zsak a haton... Viszont ennel szebb kezdest nem is kivanhattam volna. Csodas kimondottan gyaloglo ido! A taj... aaa.. Aki mar volt itt, az most tuti bologat a gep elott :) Es az illatok, a hangok, a vadlovak, a birkak, tehenek es mi mint allatok a zarandokok :) Sebastiannal elvaltunk az ut szuze szobornal, en mindenkepp kozel akartam menni. Le is ultem kicsit, jo gyakran meg-megallni par percre, nem szabad sietni! Ott volt egy koreaia csapat, eszmeletlen jo fejek, vidamak, mosolygosak. Egy darabig egyutt, aztan egyedul. Egyedul is nagyon jo! Azt hittem ugy fogok erezni, ha egyedul vagyok, hogy mi a fenet keresek itt, de nem! A koreaiak mindig utolertek, aztan lemaradtak. Az egyik kanyarban egy teherautobol frissitot es kavet arultak, ismet piheno. A kocsi oldala tele volt firkalva, hogy aznap hanyan haladtak el mellette es honnan. Volt egy magyar is elottem! Lassan (nagyon lassan) a Roland forrast, majd kesobb a spanyol hatart. (Van tortenelmi vonatkozasa a helynek, ha erdekel valakit, nezzen utana a Roland eneknek!) nemsoka azutan jott a gyilkolas, a lefele menet...ahh. Ez volt a legdurvabb, kiderult talan rossz utat valasztottunk. igy most van 4 vizholyagom, de kicsik, aranyosak, letusolok es "kiszurok" veluk"!:) Ja, meg tusolni nem voltam, gyors jottem ide, nem volt a gepnel senki, de mar kimostam es a kajat is elinteztem. Tehat zuhany es egy kis pihe vacsoraig! Holnap sok lejtmenet lesz, nem jo... De nem megyek 3º km-t.
Koszonom az smseket, baromi jo erzes, mikor bekapcsolom a telot jon 3,4,5... es ebbeol ketto a spanyol mobilszolgaltato! :))))
2011. június 10., péntek
Parizs - Saint Jean Pied de Port
Ugy latom a bucsu pillanatat megosztotta Adel, nem volt konnyu. Legszivesebben maradtam volna, ahogy a konnyes szemparokat lattam a vasutallomason. Az utazas rendben ment, mar a repteren megismertem Istvant, aki a legioban szolgalt es most Franciaorszagban dolgozik, meg o sem jart Parizsban. Mondtam neki, hogy en nezegettem a terkepet, hogy lehet bejutni a varosba, o pedig rogton mondta, klassz, mert beszeli a nyelvet. Tehat en iranyitok, o kerdez. Vak vezet vilagtalant, de hiohop megtalaltuk az utat. Sot, egy francia holgyet is sikerult utba igazitanom, ugy, hogy nem beszeli az angolt. Persze csak azert sikerult, mert o is az Austerlitz palyaudvart kereste. Egyebkent tenyleg csak egy mondatot beszelnek Parizsban angolul- No spek english, only french..
Tehat busszal a Pont de Rungishoz, onnan RER C vel az Eiffel toronyhoz. Es onnan seta. Eloszor diadaliv, "sanzelize", Szajna part, ahol ket srac gitarozott. Leultem mellejuk, kerdeztek mi a kedvencem. Mondtam francia muzsikat jatssz! Azt hiszem beloptam magam ezzel a szivebe, mert megkinalt csokival is, amit az orrom elott bontott fel, de nem fogadhattam el, ki tudja egy "hippi" milyen csokival kinalgat ;) Jo fejek voltak nagyon. Utana ismet seta, ido mint a tenger. Egy gyonyoru kerten keresztul a Louvrig, majd a Notre Damehoz. Na ez gyonyoru!!! Es nem hiszitek el... Este 9re ertem oda, olyankor mar zarva, sajnaltam. Aztan meglattam egy tablat, az volt rairva, 9 15kor kinyit, valami vetites lesz. Nincsenek veletlenek. bent gyujtottam egy gyertyat, kivanni szerettem volna valamit, de azt hiszem kaptam is, meg mielott kivanhattam volna. Nem tudom mit, de jo volt ott ucsorogni a tortenelmi falak kozt.
Mikor kijottem, meg korbejartam a teret. Egyszer csak hallom kiabalnak, "Santiago, Santiago!" Megfordulok es egy egesz csapat koreaia integet nekem. Lattak a zsakomon a jelet. Ok tegnap erkeztek Parizsba Santiago, ill Finisterrebol. Most hallottameloszor igazibol, hogy hangzik az "Buen Camino". Mosolyogva, integetve koszontunk el egymastol, mondanom sem kell, kirazott a hideg.
Aztan a vonathoz. Utkozben integettem a setahajoknak, mint a gyerekek... onnan meg vissza, de mindenki.;) Elszorakoztatom magam, ha kell... )Pontosan indult. Jot is aludhattam volna, ha fel 4kor nem jon be valaki es nem kezd kotoraszni a holmijaink kozt. De olyan pofatlanul... Meg szerencse, hogy felebredtem es megmutattam neki a kopasz fejem! A halokocsiban velem tartok rogton mondtak, hogy ha leszallunk, akkor hozzajuk kell menjek kavezni, erthogy ok is Bayonneig utaztak. Ezt el kellett utasitanom, de megkerdeztem merre talalom a katedralist, mert az meg belefert egy reggeli varosnezesba. Hat jottek velem, aranyosak voltak, beszeltek buszken a baszkokrol, a szokasaikrol, a kajaikrol...
Vissza az allaomasra, indulas Saint Jean Pied de Portba. De edes kis varoska, igazi gyongyszem! El sem hiszem, hogy itt vagyok, szo szerint megelevenedtek a kepek, meg minden, amit eddig olvastam rola! A vonaton ott volt Sebastian, 21 eves Lipcsebol, a 77 eves Gila Berlinbol, egesz nap sort akar inni, most alszik. Osszecimbiztunk. De vannak itt koreaiaik, spanyolok, brazilok, hollandok, franciak...stb Es! Nem vagyunk sokan! Nugodtabb utunk lehet, ezt mondjak, mint akik egy honappal ezelott indultak.
Saint Jeanban kivaltottuk a Credencialt, egy magyar holgytol kaptam az elso pecsetet. Ez a zarandokigazolvany, amivel igenybe vehetjuk a szallasokat.
A szallasrol jut eszembe, Arno es huberta mar vartak! Egy akkora adag kaveval.. ;) Nagyon kedves mindenki es nagyon hangulatos a szallas! Kinezek az ablakon es ott allnak a Pireneusok magaslatai, huuu, kemeny lesz holnap! Most meg baratsagosan hivogatnak, de nagyon meltosagteljesen allnak ott. ;)
Es ti is azok vagytok, koszonom az smseket, uzeneteket es jokivansagokat!
Most bucsuzom, kicsit korbesetalom a varoskat egyedul, amig Gila alszik ;)
Tehat busszal a Pont de Rungishoz, onnan RER C vel az Eiffel toronyhoz. Es onnan seta. Eloszor diadaliv, "sanzelize", Szajna part, ahol ket srac gitarozott. Leultem mellejuk, kerdeztek mi a kedvencem. Mondtam francia muzsikat jatssz! Azt hiszem beloptam magam ezzel a szivebe, mert megkinalt csokival is, amit az orrom elott bontott fel, de nem fogadhattam el, ki tudja egy "hippi" milyen csokival kinalgat ;) Jo fejek voltak nagyon. Utana ismet seta, ido mint a tenger. Egy gyonyoru kerten keresztul a Louvrig, majd a Notre Damehoz. Na ez gyonyoru!!! Es nem hiszitek el... Este 9re ertem oda, olyankor mar zarva, sajnaltam. Aztan meglattam egy tablat, az volt rairva, 9 15kor kinyit, valami vetites lesz. Nincsenek veletlenek. bent gyujtottam egy gyertyat, kivanni szerettem volna valamit, de azt hiszem kaptam is, meg mielott kivanhattam volna. Nem tudom mit, de jo volt ott ucsorogni a tortenelmi falak kozt.
Mikor kijottem, meg korbejartam a teret. Egyszer csak hallom kiabalnak, "Santiago, Santiago!" Megfordulok es egy egesz csapat koreaia integet nekem. Lattak a zsakomon a jelet. Ok tegnap erkeztek Parizsba Santiago, ill Finisterrebol. Most hallottameloszor igazibol, hogy hangzik az "Buen Camino". Mosolyogva, integetve koszontunk el egymastol, mondanom sem kell, kirazott a hideg.
Aztan a vonathoz. Utkozben integettem a setahajoknak, mint a gyerekek... onnan meg vissza, de mindenki.;) Elszorakoztatom magam, ha kell... )Pontosan indult. Jot is aludhattam volna, ha fel 4kor nem jon be valaki es nem kezd kotoraszni a holmijaink kozt. De olyan pofatlanul... Meg szerencse, hogy felebredtem es megmutattam neki a kopasz fejem! A halokocsiban velem tartok rogton mondtak, hogy ha leszallunk, akkor hozzajuk kell menjek kavezni, erthogy ok is Bayonneig utaztak. Ezt el kellett utasitanom, de megkerdeztem merre talalom a katedralist, mert az meg belefert egy reggeli varosnezesba. Hat jottek velem, aranyosak voltak, beszeltek buszken a baszkokrol, a szokasaikrol, a kajaikrol...
Vissza az allaomasra, indulas Saint Jean Pied de Portba. De edes kis varoska, igazi gyongyszem! El sem hiszem, hogy itt vagyok, szo szerint megelevenedtek a kepek, meg minden, amit eddig olvastam rola! A vonaton ott volt Sebastian, 21 eves Lipcsebol, a 77 eves Gila Berlinbol, egesz nap sort akar inni, most alszik. Osszecimbiztunk. De vannak itt koreaiaik, spanyolok, brazilok, hollandok, franciak...stb Es! Nem vagyunk sokan! Nugodtabb utunk lehet, ezt mondjak, mint akik egy honappal ezelott indultak.
Saint Jeanban kivaltottuk a Credencialt, egy magyar holgytol kaptam az elso pecsetet. Ez a zarandokigazolvany, amivel igenybe vehetjuk a szallasokat.
A szallasrol jut eszembe, Arno es huberta mar vartak! Egy akkora adag kaveval.. ;) Nagyon kedves mindenki es nagyon hangulatos a szallas! Kinezek az ablakon es ott allnak a Pireneusok magaslatai, huuu, kemeny lesz holnap! Most meg baratsagosan hivogatnak, de nagyon meltosagteljesen allnak ott. ;)
Es ti is azok vagytok, koszonom az smseket, uzeneteket es jokivansagokat!
Most bucsuzom, kicsit korbesetalom a varoskat egyedul, amig Gila alszik ;)
2011. június 9., csütörtök
Indulás, búcsú
Ma reggel 6.09-kor szép lassan elindult a vonat. Elvitte az én Lacimat AZ ÚTRA! Mostanáig minden a terv szerint halad. Fél 4-kor landolt Párizsban, most éppen az Eiffel-toronytól az állomás felé tart, jó zarándokhoz hűen a Champs-Élysée-n sétál az austerlitz-i vonatállomásra.
Kicsit nehéz volt az elköszönés, de most már bennem is ott van -persze a hiány mellett- az kellemes izgalom, és már várom a sok élményt, szép pillanatot, amit majd itt, és később élőben megoszt velünk.
Mára ennyi!
Szeretlek!
Buen camino Neked és minden utazónak!
2011. június 8., szerda
Útra készen
A zsákom bepakolva, hamarosan a búcsúvacsorához készülünk. Holnap indulok és végre itt az az érzés, az elvágyódás, az izgalom. Bár még kavarog valamiféle lelkiismeret-furdalással, hogy itt hagyok magam mögött mindent és mindenkit, de visszajövök! És ha minden igaz, életre szóló élményekkel leszek gazdagabb. Nem is tudok most másról írni, mint a köszönetről, a hálámról. Köszönöm kedvesemnek, hogy bár nem nagyon érti mind a mai napig, mi a fenének kell ez nekem, de az első pillanattól megértette, ez fontos nekem. Köszönöm a szüleimnek a biztatást, bátorítást. Apunak, aki egyben a főnököm is, hogy tud nélkülözni erre az időre. Anyunak a sok aggódást. Kolléganőmnek a segítséget. Barátaimnak, ismerőseimnek a figyelmet, különösképp azoknak, akik a kezdetektől fogva figyelemmel kísérték tervem, vagy inkább az álmom valóra válását. Mert most pont azt érzem, mikor egy álom válik valóra. Kívánom mindenkinek - bármi is az álma - érezhesse ezt meg!
Holnap indulok, kívánjatok nekem és minden úton levőnek jó utat!
Ha minden jól megy, pénteken már Saint Jean Pied de Portból jelentkezem, addig is itt egy hangulatos film a kisvárosról.
http://www.youtube.com/watch?v=_NLfbw---cM
Buen Camino
Holnap indulok, kívánjatok nekem és minden úton levőnek jó utat!
Ha minden jól megy, pénteken már Saint Jean Pied de Portból jelentkezem, addig is itt egy hangulatos film a kisvárosról.
http://www.youtube.com/watch?v=_NLfbw---cM
Buen Camino
2011. június 6., hétfő
A hajó a kikötőben biztonságban van, de nem oda való
Persze, hogy várom, és izgulok az indulás miatt. De ez nem az a "Camino érzés". Csak onnan tudom, mert azért néha megmutatja magát, megvan belül ez a másfajta izgalom, de még lekötnek az itthoni dolgok. Érdekes, eddig az volt, hogy az útra gondoltam már, most hogy indulnék, most pedig agyalok, mi mindent kell még elintéznem. A munkahelyemen, otthon, az ügyes-bajos dolgokat. Mert én is aggódhatok, hogy minél jobban nélkülözhető lehessek és minél kisebb kellemetlenséggel járjon, hogy itt hagyok csapot-papot. Ráadásul az egészségben is támadtak olyan apróságok, amikkel nem foglalkoznék normál esetben, de most idegesít. Túl hosszú volt ez a felkészülési időszak, sok mindenre próbáltam meg egyszerre figyelmet szánni, tele lett az agyam. Most jó lenne mindent elfelejteni, megnyugodni, kicsit hátradőlni... és csütörtökön így indulni. Ahogy ezt teszi kedves Márk barátom, aki nemrég határozta el és júliusban elindul az Úton. Így kell ezt! 1-2 hónap és hajrá! Előtte még leérettségizik. Márknak és a többi készülődőnek, jó készülést!
Még 3 nap... ha holnap nem írok, akkor fogorvosnál vagyok, vagy fülészeten... vagy a diliházban:)
Még 3 nap... ha holnap nem írok, akkor fogorvosnál vagyok, vagy fülészeten... vagy a diliházban:)
2011. június 1., szerda
Van zsákomban minden jó...
Még formálódó, de majdnem véglegesnek tűnő lista. Ebből már csak kivehetek, ha nem akarok megszakadni
Ruhanemű:
Túracipő
Túraszandál
Papucs
Túrakalap
1 Vékony polár pulcsi
1 Kapucnis pulcsi
2 lecsatolható szárú nadrág
1 rövidnadrág / fürdőnadrág
1 rövid ujjú ing
2 +1 póló (1 alváshoz)
3 alsónadrág
3 túra zokni (1 vastagabb + 2 vékony)
Felszerelés:
48 l-es hátizsák
Övtáska
Nyakba akasztható pénztárca
Hálózsák
Felfújható párna (könnyű)
Polifoam
Kulacs
Törölköző (gyorsan száradó)
Esőponcsó
Fejlámpa
Napszemüveg
Kanálgép (kanál, villa, kés, konzerv- és sörnyitó egyben)
Bicska
Egészségügyi és tisztálkodási cókmók
Vízhólyagtapaszok
Ragtapasz, sebtapaszok
Gézlapok
Füldugó
Ajakápoló
Szappan
Kisolló
Borotvagél (kicsi)
Borotva
Fogkefe, fogkrém
Talpbetét
Fültisztító pálcika
Betadine
Tű + cérna (vízhólyaghoz)
Wc papír, zsepi
Mosószappan
Egy-két bogyó, fájdalom- lázcsillapítók
És néhány krém kis kiszerelésben (naptej, Perskindol; hidratáló krém; szarvasfaggyú)
Papírok
Útlevél
Replőjegyek
Vonatjegyek
Eu-s „tajkártya”
Biztosítás
Bankkártya
És még…
Telefon + töltő
Fényképező + akkumulátor + kártya + kábel
Füzet + toll
Csipeszek
Biztosító tű
Elosztó
Útikönyv
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)