Itthon vagyok

Már harmadik napja és egyelőre levegőt is alig kapok! :) Szerdán este érkeztem haza, csütörtökön pedig már munkába is álltam. De még kicsit vissza...
Santiago minden nap más arcát mutatta. Visszaérkezésem után már a Jakab napi ünnepre készülődött a város. Aztán vasárnap este hatalmas ünnep, tűzijáték, lézer- és fényjátékok a katedrális előtt a hatalmas tömeg örömére. Furcsa volt a 21 századi fénytechnika a több száz éves épület árnyékában, de a hangulat elmondhatatlan. Santiago minden nap más, de a megérkezők öröme mindig ugyanaz. Sokszor megálltam és csak figyeltem őket és együtt örültem velük, tőlük távol, csendben. Nekem már vége, egyre jobban éreztem. elmúlt, egyszeri és megismételhetetlen, ugyanakkor csodálatos és fantasztikus utam volt. Szerencsés vagyok, hogy minden egyes lépést a saját lábamon tehettem meg, ugyanakkor elismerésem azok iránt, akik képesek voltak felismerni saját korlátaikat, néha átlépni azokat, aminek lett a következménye, hogy vonatra, vagy buszra kellett szállniuk, néhány kilométert behozniuk. Néhányuknak feladniuk. Talán ez lehetett a legnehezebb, meghozni azt a szükséges, de bölcs döntést. Ők is és mindenki kapott valamit az úttól. Nem beszélhetünk "sikerről", vagy "sikertelenségről", mert nem Santiago a cél. Csak Úton lenni és haladni. Befelé, oda ahol a fontos dolgok várnak. Nem érzek semmi büszkeséget, semmi különlegeset. Örülök és boldog vagyok, különleges ez? Az álom valóra vált, így lenne természetes. De még az indulás előtti álmodozni is jó volt. Most vége, hiányzik piszkosul. minden nap újra útnak indulnék, látnék és éreznék újra és újra. Valamit találtam, kaptam és már velem marad. Igen, gondolok azokra, akik most indulnak, akik épp úton vannak, megérkeznek, találkoznak, örülnek, néha sírnak és sokat nevetnek.
Santiagóban a mise arról szólt a zarándokoknak, hogy mindenki keres valamit. Valami kapaszkodót. Az emberek többsége elfordult az egyháztól, mégis viselik a keresztet a nyakukban, az autók visszapillantó tükrén ott lóg a rózsafüzér, vagy hordanak valami más szimbólumot. Mindenkiben ott van a tűz, ami mára talán már csak parázs. A Camino az, ami ezt az izzó parazsat újra lángra lobbantja. Nem lettem vallásosabb az Úton, mint eddig voltam Nem az egyház felé, hanem magamban lobbant újra ez a láng. Megtörtént. Hogy megváltoztam-e? Nem hiszem, nem érzem. Megváltoztak dolgok bennem, mintha jobban érezném a színeket, az illatokat, az ízeket és azt amit nem csak érzékszervekkel lehet észlelni. Van amikor jó olyannak lenni, amilyen vagy. Nem kell szebbnek és jobbnak tűnnöd, hogy elfogadjanak. Elég csak olyannak lenni, amilyen vagy. Hogy milyen? Az nem is érdekes, azok csak jelzők, mint karácsonyfán a díszek. De az esti sötétben csak a fenyőfa illata adja a hangulatot, a csillogó gömbök nem látszanak.

Santiagóból Barcelonába repültem. A levegőből az ismerős városok alattam a hegyek közt, majd a Meseta. Látni lehetett ösvényeket, de nem tudtam melyik lehet a Camino. Kerestem lelkesen zarándokokat. Emlékszem, mikor az Úton felettem haladt egy repülő, arra gondoltam, talán épp hazafelé tart valaki a Caminoról.
Barcelonában spanyol és argentin barátaim vártak, aztán körbeszaladtunk a városon, mindenhova el akartak vinni. A reptérre kijött So Young is, aki aznap délután indult tovább Párizsba. Őt fogalmam sincs honnan kerítették elő, hihetetlen meglepetés volt, akárcsak Isaac is, akit utoljára Sahagunban láttam.

folyt. köv.

Megkopva bar, de torve nem

Muxiabol reggel elindultam es ahogy szerettem volna, mentem egy hosszut. Kilometerben nem tudom pontosan mennyi, de alulrol surolhatja a hatvanat. Reggeltol estig csak mentem. Az erdekessege a dolognak, hogy errol az utrol nem volt terkepem sem, tehat nem visszafele Finisterra fele mentem,  hanem "egyenesen" Negreiranak. Az ut jelolve volt, de neha elgondolkodtattak a jelek, hogy merre is, mert nem volt mindig egyertelmu, ugyanis leginkabb az ellenkezo iranyba mutattak. Csak Negreira elott, hospitalnal Hospitalnal jottem ujra a mar megjart uton. Itt agazik kette az ut Finisterra es Muxia fele. A masik izgalma az utnak a szallas voolt Negreiraban. A kb 20 hely hamar megtelik, van amikor mar delre nincs ures agy, es ahogy irtam innen, a hospitalera nem engedte mar tobb embernek, hogy a foldon, matracokon aludjon. Volt egy tervem, ami ha nem jon be,meg mindig aludhatok magam albergueben. De bejott! A hospitalera, ahogy megtelik az albergue,elhuzza a csikot, tehat nincs aki azt mondja, nem alhatsz itt. Es a tarsalgoban volt egy muborkanape, amin osszegombojodve el lehet ferni. Mire Negreiraba ertem, a zarandokok nagy resze mar aludni tert, elmult mar fel 10 is mire beerkeztem. A tobbi meg nem kerdezett semmit. Tehat gyors letusoltam es elfoglaltam jo kis helyem es el is aludtam. Csodalatos az emberi test, hogy milyen gyorsan tud regeneralodni, reggelre semmi bajom nem volt, pedig eros ketsegeim voltak a reggeli indulast illetoen. tobbszor is ledobbentem utam soran, hogy sokszor kis pihenes milyen jotekony hatassal van ram, de most nagyon meglepodtem, igy semmi akadalya nem volt, hogy ujra Santiagoba erhessek, ami alig tobb,mint 22 km, mar ismeros uton visszafele.
Santiagoba tegnap delutan erkeztem, ezek mar tenyleg az utolso kilometerek voltak, nincs tovabb. A varos nagyon nagy tisztelettel fogadott, latszott mar, hogy unnepre keszulnek. Persze ez nem nekem szolt. Holnap 25-en van Szent Jakab napja, ami itt hatalmas "felfordulassal" jar, es rengeteg zarandok erkezik erre a napra nem csak gyalog. Sot szerintem a tobbseg nem gyalog jon.
Ma ismet elmentem a misere es vegre lattam azt a hatalmas fustolot... Nem is tudom hany ember emelte a magasba, igayi latvanyossag es eszmeletlen hangulatba tudja sodorni a resztvevoket!
A draga cipomet nezegettem, rendesen megkopott a talpa, de bennem semmi faradtsag nincs, igaz ma  sokaig aludtam. Ha holnap utnak kellene induln ismet, minden gond nelkul tennem. Sajnos vege, hianyozni fognak a reggeli indulasok...
Tegnap nagymosast tartottam, mar keszulodok hazafele. Holnap meg maradok, megnezek mindent, resztveszek mindenen, amin tudok, aztan hamar agyba es masnap reggel indulas a repterre. Mar megneztem hogy jutok ki, eleg egyszeru es gyors. Aztan kis Barcelona es szerdan vegre otthon lehetek!!!

Ismét Negreira

Laci mostanra már bizonyára beérkezett Negreirába, de sajnos ma nem lesz ideje blogot írni, így rám hárul a "feladat", hogy a hűséges követők számára némi infóval szolgáljak..amiből őszintén szólva, nekem sincsen túl sok :)

Ami biztos, hogy ma nagyot ment. Reggel útnak indult Muxiából, és klasszul haladt. Őt idézném két félmondat erejéig: " ha holnap lábra tudok állni, akkor Santiago :)"..."most tusi, aztán dőlök, mint a zsák!" Szóval ügyes volt, mint eddig minden nap, és sokak örömére - talán néhányak bánatára a blogírás miatt - jön hazafelé! Hosszú, de nagyon tartalmas és gyönyörű utat tett meg, és mi innen a távolból az Ő remek kis bejegyzéseinek köszönhetően, könnyedén Vele utazhattunk.

Tőlem csak ennyi telt..de bízom benne, hogy nem zavartam bele a képbe nagyon, és hogy holnap újra Laci jelentkezik, megint Santiagóból.

Muxia

Az elozo bejegyzesemhez kapott kommentet olvasva, azt hiszem benne van minden, koszonom Andrea!

A tegnap este ismet vacsorara invitaltak miutan irtam. tetszik ez a foldon eves es beszelgetes. Az albergue nagyon hangulatos, kicsit mas szellemu, mint a megszokottak. Es a hospitalera nagyon jo fej, allandoan porog korulottunk, igazi szolgalatkesz holgy. Koran lefekudtem, mert koran akartam kelni, meg egyszer elvezni a reggelt az ocean parton. Az utolso igazi ut reggelet. Koran is ebredtem, fel 6-kor mar fent voltam, sotetben indultam. A jeleket ugy kellett osszevadaszni az ut mellett sokszor, de nem sikerult eltevednem. Siralyok hangja es az ocean morajlasa... mmm. Sokara pirkadt es teljesen egyedul voltam, se elottem, se mogottem senki. A tavolsag majdnem 30 km, azt hiszem 27 talan. Az sos viz illatatol megindulnak a labaim, annyira jo gyalogolni ebben a friss levegoben. Aztan erdobe erve keveredik a fak illataval, isteni! :) Pont feluton helyezkedik el Lires, az egyetlen hely az ut soran, ahol van bar, van pecset. Meg is alltam, sehol eyg zarandok sem. Reggelire ittam egy tejeskavet, mert kaja az nem volt, csak csoki. Jott, amit vartam. a liresi folyo, amin ugy kell atkelni, hogy elotte zoknit, cipot levetni es nagy lapos koveken atgazolni a folyocskan. Elo is keszitettem a szandalom, aztan legnagyobb megdobbenesemre egy hidat talaltam, mellette ott a kovekkel. Latszott a hidon, hogy nemreg epulhetett. Kicsit csalodott lettem, at akartam gazolni a folyon, ahogy evek ota tettek a zarandokok. Aztan rajottem, hulye vagyok, attol, hogy ott a hid, meg atkelhetek gyalogosan is a folyoban. Igy atgazoltam, meg vissza is a nagyon hideg vizben. aztan atkeltem a hidon is... :) Az ut erdoben folytatodott tovabb, emelkedett, ereszkedett, az ido borongos volt, kicsit esett, aztan kisutott a nap. A szokasos galiciai idojaras, nem tudtam vegyem-e le a hosszuujjut, vagy huzzam vissza, vagy melegem van, vagy fazom, vagy mi? Lires utan talalkoztam eloszor emberekkel, zarandokokkal, akik szemben jottek Muxia felol Finisterraba tartva. Nemelyikkel valtottunk par szot, aztan Buen Camino, es ment mindenki a maga utjara. Kesobb erosodott az tengerviz illata es hamarosan elertem Muxia elotti strandot. Ha erre jarsz, ki ne hagyd Finisterrat es Muxiat!!! Annyira kis edes helyek, azt hiszem benne vannak a top 10-ben! Elso utam a zarandokirodaba vezetett, ami a turista hivatal is egyben. Egy kedves ur fogadott es kiallitotta a Muxiana-t a nevemre. Ezzel vege, innen mar csak visszafele, de jobban szeretnem most ugy fogalmazni, hazafele indulok. Par nap alatt Santiagoba. Ha a labaimnak ennyire mehetnekje tamad holnap is, akkor szeretnek menni egy nagyobbat, egy hosszabbat. Elindulni, menni, menni, aztan pihenni kicsit es ujra indulni es menni, amig be nem sotetedik... De lehet, csak a szemem kivanja. :)
Kisetaltam a az ocean partjan helyezkedo templomhoz, ezt a partot latni kell! Annyira gyonyoru! Estere ugy tunik jo ido lesz, kivancsi vagyok az itteni naplementere is!

Muxia

Praia do Mar de Fora

Ez a neve a helynek, ami egyszerubben "zarandokstrand", itt kotottem ma ki. Nem birtam ma sem a fenekemen maradni, delelott a cipombe bujtam es bebarangoltam a felsziget egy reszet. Az ido nem epp volt a legkedvesebb, a szitalo kod neha esobe ment at, de nem zavart semmi es senki. Irtam, hogy volt minden az elmult par napban, vizholyag is... ketto... heh, sebaj, nem erdekes. Tokeletlen lenne nelkuluk! :) A sok maszkalas utan bukkantam ra a hosszu homokos partra a szemetelo esoben. Gyonyoru es nagyon csendes. Egy ideig csak messzirol nezelodtem ,majd kozelebb mereszkedtem, a homokban levettem cipoimet es be a vizbe! Csak terdig, jeghideg volt. Lassan a kod kezdett feloszlani, a Nap pedig erolkodni a felhok mogott. Nem sutott ki, de sokkal melegebb es kellemesebb ido lett. Vegigsetaltam, majd leultem egy ko tovebe a homokba. Kagylokat gyujtogettem, es csak ucsorogtem. Kezdem felfogni mennyit mentem. Korulottem senkit sem lattam sokaig, csak kesobb jott ket fiatal lany, labfejukkel belekostoltak a vizbe, sikongattak es egyszercsak ledobtak a ruhaikat es belegazoltak a jeghideg vizbe. Nem zavartattak magukat, engem pedig cseppet sem zavart! :) Amikor kifele jottek meg integettek is es hangosan nevettek. Gndoltam ma osszeszedem magvatlan gondolataimat, de kizokkentettek. :) Irigyeltem oket, nekem nagyon hideg volt. ujra egyedul maradtam, ami jol esett. Hallgattam az ocean hulamait, a siralyok sivitasat. Neha zenet hallhattam, aztan megint nem. Kellemes, igazi pihenes volt a mai nap. Kesobb ujra esni kezdett, majd kod szallt le. Kisetalltam meg egyszer a kilatohoz, a kodben igazi vilag vege hangulat volt. Nemsokara ismet vacsora, a tarsasag kisse kicserelodott, Martin es Nicol hazamentek ma reggel. itt maradt Karolin es talakoztam Liviuval is. Holnap azt hiszem megindulok Muxiaba, jot idot igernek. Aztan visszafele Santiagoba is gyalog.
Talan nem tul korai valami osszegzest irnom a Caminorol, az en utamrol, de ma csak egy gondolat jart a fejemben ezzel kapcsolatban. otthon tobb helyen olvastam, az utad olyan lesz, amilyennek akarod. En azt mondom nem kapsz meg mindent, amit akarsz, de mindent megad, amire ott, epp szukseged van! Mindent!

Finisterre, avagy a "vilag vegen"

Kicsit elmaradtam, ami leginkabb a technikanak koszonheto. Gyors osszefoglalom az elmult harom napot. Volt minden! Ami az idojarast, az utat es a zarandokokat illeti. Az idojaras valtozatos, esik, kod szital, hideg szel fuj, vagy csak borongos (es ez volt a legjobb, de meg lehetett fagyni). Negreira utan tegnap elott Olveiroaig mentem nem tul egyenesen. Az elso barban egy reg nem hallott kerdes, honnan jottel? Martin tette fel Berlin mellol. Este talalkozunk, iszunk egy sort az albergueben - mondta es hatalmas utolerhetetlen lepteivel eltunt elottem. Aztan en is sokkal kesobb, mint szurke szamar a kodben. Elszurtam egy jelet, azt sem tudtam hol vagyok, de ugy ereztem jobb elore menni, mint visszafordulni. Kettot sem lattam, de a hatalmas kodben hangokat hallottam, mintha egy uzem, vagy gyar kozeleben lennek. Akkor ott emberek, tudok kerdezni merre tovabb. A legnagyobb megdobbenesemre nem egy uzemet hallottam, hanem egy hatalmas szeleromu zajat, de csak akkor vettem eszre, mikor mar majdnem neki mentem. Felelmetes volt... Jott egy auto, kerdeztem az iranyt, de itt nem tudnak rovid valaszokat adni, csak mondjak es mondjak... :) A kovetkezo is, aztan jott Manuel, aki vilagosabban ertesemre adta, szalljak be, visszavisz. Koszonet erte.
Olveiroaban a municipal albergue megtelt, maradt egy privat. Ott volt Martin is, Nicol tarsasagaban, aki Hollandiabol jon gyalog, a hata mogott 2500 km! Aznap ismerkedtek meg, es ott volt meg Karolin is Norvegiabol. Hol voltam eddig? A kaja lassan kihul! Mar vartak vacsorara. A konyha igen kicsi es szereny, de valamennyire felszerelt. Negyen elferunk benne kenyelmesen. A kandalloban tuzet raktunk es vacsoraztunk. Koran elmentem lefekudni, faztam es jo volt a meleg agyban. Nem sokkal kesobb felebredtem es hallottam ujjonan osszeverodott kis tarsasag meg a konyhaban van. Kimentem es mar toltottek is a bort... 2-ig boroztunk, kicsit be is csiccsentettem, mentek a szoviccek minden nyelven es ment az alvas is. :) Csatlakozott hozzank Paloma Chilebol. O is nyarra keszult, nem volt csak egy nagyon vekony hosszu ujjuja, az kapucnis felsom ujabb szolgalatot tett.
Tegnap ertem ide Finisterraba. A reggel meg borongos volt, de mar csak nehany szarado tocsa emlekeztetett az esore. Kod sem volt, a lvego tiszta, a felhok kezdtek felszakadozni. Az ut ismet mindenfele. Hol patakok, folyok, hegyek, enyhebb, vagy durvabb emelkedok es lejtok. Szeles utak es szuk, novenyekkel benott osvenyek. Hol buza, kukorica, hol fenyuk, tujak, orokzoldek, eukaliptusz, palma, pafrany... Es mindenutt a Galiciara jellemzo magtarak es a ketarcu feszuletek.
Egy valami uj volt, az illat. A kod eltunesevel jol lehetett erezni a sos viz illatat. Az elmult napokban igen jo volt a gyaloglas, ha nem tevedek el a kodben es nem esik, talan ket nap alatt kierek az oceanhoz. Aztan jott, ami meg nem. A nagy tavolban a ketfele kekseget halvanyan elvalaszto horizont elvagta az eget az hatalmas viztol. Finisterre meg 27 km volt, a kovetkezo falu pedig kb 15 km, de a viz mar latszott. (a kepen enm latszik, de ott vettem eszre eloszor). Egyre tobb siraly tevedt az ut fole es lassan elerkeztem egy magaslatra, ahonna jol lehettt latni mar az oblot. Kicsit kesobb egy tabla hivta fel a fogyelmet, van egy feszulet az uttol csupan 100 meterre. Odaballagtam. Azon a helyen lehet eloszor megpillantani a Finisterrai fokot a tavolban, jol kivehetoen a vilagitotoronnyal. Meg 15-16 km volt addig, nem siettem. Annyira elveztem ezt a gyonyoru szakaszt. A vizek varosabol erkezve ez nem csoda es igen, a horoszkopom is halak (Moni koszi az smst!). A kovetkezo fal uutan at kellett vagni a felszigeten egy szuk, koves osvenyen. Kis emelkedes ujra es a fenyves utan egy hosszu homokos partszakasz, majd ismet emelkedes, sziklas meredek partokkal... gyonyoru! Finisterra egy oranyira lehetett, mikor a strandbufebol arado illatok es a diszkreten szolo zene becsalogatott egy ebedre. Elottem nehany napozo a homokban, az ido csodalatos meleg lett. Hatrebb pedig a szines hazak mar jol kivehetoek, amogott pedig a foldnyelv vegen a fokon a vilagitotorony...
innen mar egy hosszu lapos koves setany vezetett Finisterrebe. Megkerestem az alberguet, ami egyben a zarandokiroda is. Telthaz, de kiallitotak az ujabb oklevelem, ami igazolja, hogy a Santiagobol idaig megtett utat gyalog tettem meg. Kerestem egy masik szallast. A San Miguelben vagyok. Nagyon klassz hely. A padlasterben van az "agyam", ami egy matrac a foldon. Baromi  hangulatos! Amilyen gyorsan csak lehetett mentem ki a kilatohoz. Lelegzetelallito! Gyonyoru!
Kesobb vissza a szallasra. Akartam irni, de mikor beleptem kozoltek velem mar kerestek es uljek le vacsorazni. Az egyik szobaban a foldon egy vastag szonyegen volt izlesesen megteritve. Korben tanyerok, kozepen pedig ket nagy edeny. Az egyikben rengetg salata, a masikon fodo. :) Valami rizses kaja volt, nagyon finom. Mielott hozzalattunk volna, a hospitalera arra kert minekt, hogy az etelert cserebe - ami a haz ajandeka volt - mondjunk par szot az utunkrol most hogy a vegen vagyunk.
Utolsokent kaptam meg a szot, a tobbiek mar vartak milyen hulyeseget fogok mondani. Merthogy azon ment a rohoges egesz nap, hogy egy fiatal lany rank koszont egy faluban "Buenas dias", en meg vissakoszontem neki "Cameron Diaz?" :)
Most nem viccelodtem. Csak annyit mondtam, nekem az almom volt a Camino vegigjarasa, es van hogy a valosag jobb, mint az alom. Ez volt az en utam, es ez a vacsora egy melto befejezese. Meg hozzatettem, hogy az este elegetunk valamit a zsakunkbol, lesz benne egy kis szabad  hely. Igy remelem mindannyian tudunk valamit hazavinni innen az otthoniaknak, valamit ami nem kezzel foghato. Es ettunk.
Vacsora utan pedig ujra indultunk egyutt vissza a kilatohoz egy-egy uveg borral. Az eget neztuk es nagyon szerencsesek voltunk, az eg tiszta volt, kesobb pedig a naplemente gyonyoru. Elfoglaltuk a helyunket a sziklak kozt, sokan voltunk zarandokok a kovek kozt, jo hangulata volt. Egy-egy ismeros arc neha odakiabalt nekem, vagy valamelyikunknek, megemelt egy uveg bort es belekortyolt az egeszsegunkre. Azt hittem egyedul legetek itt, de cseppet sem banom, hogy igy osszeverodtunk. A Nap lebukott, meg is kapta erte a tapsot. Majd mikor mar besotetedett, apro tuzek gyulladtak ki. Jelkepesen elegettunk egy-egy ruhadarabot. Eloszor Martin, aztan Karolin a zoknijat, majd jottem en a tobb, mint 15 eves kedvenc kapucnis puloveremmel, ami meg rajtam volt. Mikor levettem, jott vele egyutt a polo is. Kaptam a kis showert egy hatalmas futtykoncertet es tapsot :) Aztan langra kapott... A vegen Nicola dobta a tuzre elhasznalt bakancsat, amiben 2500 km-t tett meg. Majd magahoz emelte es a langolo orraval gyujtotta meg a szivarjat. Iszogattunk, beszelgettunk. Aztan amikor mar emelkedett a hangulat es invitaltak buliba, akkor leleptem, visszasetaltam a korom sotet uton. Az ut a faluba kb fel ora, kielveztem azt a csondet hazafele. Csak a vilagitotorony forgott korbe-korbe, es csak az ocean morajat lehetett hallani, ahogy a sziklakhoz verodik.
Ma maradok, talan holnap is. De benne van a mehetnek a labomban. Innen meg van egy kis utan Muxiaba, ott mar tenyleg vege. Aztan vissza Santiagoba, es lassan otthon leszek vegre!

0.00 kmkő!! Finisterra is teljesítve!

Olyan büszke vagyok Rád!!

1 órával később pedig OTT van a víz!!! :)

Finisterra innen még egy kicsit odébb van, de a látvány már így is gyönyörű.

Mostanra már bízom benne, Laci is a "világ végén", és lassan olvashatjuk a nagyon várt beszámolót!

Arra van az óceán :)

Eltévedés..

Laci ma nem tudott blogot írni, így tolmácsolom a nekem írt üzenetét, ami a következő:

"Ma (nem) kicsit eltévedtem, de egy spanyol visszavitt az autójával az útra. Kb. 12 km-t rávertem a mai adagra, így 40 felett mentem. Nagy köd volt, és nagyon hideg szél fújt. Jelek alig, hegyről nem lehetett látni semmit, ami a lapján tájékozódni tudjak. Éreztem, hogy valami nem jó, de nem akartam visszafordulni, túl nehéz lett volna újra megmászni, és azt sem tudni, hogyan tovább. Akkor jött Manuel a kis púpos autójával, és visszavitt. Fura volt autóban ülni. Az albergueben jó volt a forró zuhany, majdnem elaludtam a díványon! :)"

Ennyi már sajnos, de azért legalább egy kis hír, és mindenki tudja, hogy minden rendben. Holnap Finisterre, reméljük, onnan már "személyesen" Ő jelentkezik!

Tovabb, tovabb

Az este meg az internetbarlangban kiderult, csak ejfekor zarjak az alberge kapuit. Maradt idom meg egyet setalni a varosban, nem volt eleg a kozel 800 km. :) Az utcak szinte uresek voltak mar, talan a szemerkelo esonek koszonhetoen. A katedralis elot is csak lezengtek, a zenekar viszont ott volt, jatszottak tegnap is. A hangulatot ugyanugy hoztak, d most nem tudtam atelni. Az en pillanatom elmult, es akikkel osztoztam rajta mind elmentek. Egyedul ereztem magam nagyon. Az egyik kirakatban europai orszagok varhato idojarasat mutattak, es a terkepen ott volt egy apro potty orszagunk vonalain belul, ami az en kis vrosomat, Bajat jeloli. Most hasitott belem, hogy milyen rohadt messze is vagyok...
Visszasetaltam az alberguebe, ami kicsit messzebb volt. Minden megvaltozott, a zarandokok nem hogy nem koszontek, nem is koszontek vissza sem. ismeros arcot pedig nem lattam. Alvas. A reggel is mas volt, nem volt motoszkalas meg 7 orakor sem, akkor viszont en mar kifeszegettem magam az agybol. Es indulas be a katedralis fele ismet, majd mellette el a masik iranyban. Az alvas pihentette lelkemet is, aminek hianyoztak a baratok, akik nelkul nem olyan semmi. Begyalogoltam az erdobe, hatalmas fenyok, orokzoldek es eukaliptuszok koze. Sokaig ugy tunt egyedul vagyok uton. Barok mar egyre ritkabban vannak erre, ahol vannak is, nincs vagy csak keves a zarandok. Kb ot-hattal talalkoztam, es egyet sem ismertem kozuluk. Ujra uton lenni nagyon jo volt, meg ugy is, hogy tudtam este is egyedul leszek. De nem! Talalkoztam a ket nemet lannyal, akikkel korabban is tobbszor. Kedvesek voltak mindig. Karolin es Lisa, meg kell emlitenem oket, nemsokara irom miert. Aztan megpillantottam egy hatizsakon egy magyar zaszlot, nagyon megorultem, de tartottam tole, esetleg olaszok. - Beszel itt valaki magyarul? - kerdeztem, es amikor hallottam IGEN, akkor azt gondoltam ez a Camino, mindig minden ugy van, ahogy kell lennie. Par mondatot valtottunk a ket olggyel, merhogy ketten voltak, aztan elvaltunk, mert en megneztem egy vizimalmot kozelebbrol. Negreiraig tartott ma az ut, mindossze 22 km Santiagotol. Furcsa, hogy az utakon az ellenkezo iranyba jelzik a tablak Santiagot! :) Az albergueben az utolso helyet kaptam meg. A magyar lanyok utanam erkeztek, ok a foldon kaptak helyet. Utanuk jottek meg a nemetek, de nekik mar nem engedte a hospitalera a foldon alvast sem, masik szllast kellett keresniuk. Felkinaltam az agyam az egyik magyar lanynak, cserelhetunk. - Nem, jo lesz a foldon - jott a valasz. Letusoltam, kimostam stb... Aztan kerdeztem toluk fozunk-e valamit egyutt, a valasz ujra egyszeru, tomor es ertheto NEM! Mi mar megvagyunk...

 (itt kitoroltem nehany sort, mert nem erdemes ragozni a dolgokat)

A nemet lanyok kozben szedelozkodtek, majd intettek nekem. Mondtak melyik szallason lesznek es varnak 5-re, fozunk valamit. Ok bevasaroltak, vigyek egy uditot, vagy bort. Most megyek es megkeresem oket, ehes vagyok. :)

Holnap tovabb az ocean fele, aminek kozelseget mar jelzik a siralyok vijjogo jelenlete. Meg kb 65 km, ket nap mulva szeretnek ott lenni.

Megerkezes Santiago de Compostelaba

Pedrouzora most erosen vissza kell emlekeznem masfel nap elteltevel annyi minden tortent. Igazabol a szokasos estet csak a turigrinok unnepe tette kisse massa. Reggel ismet nem kapokodva, de korabban indult utnak a kis csapat. Nyolcan a spnyolokkal, argentinokkal es a kolumbiai fiuval. Egyutt haladtunk, de kulon, egymastol sokszor csak latotavolsagba. Erezni lehetett ,mindannyiunknak kell egy kis "levego". Jo is volt igy, egyedul megtenni ezt a nem megerolteto utolso tizen-huszon kilometert. Az elso barban egyutt reggeliztunk, aztan tovabb ugyanigy. Mintha csak mi lettunk volna az uton, alig lattunk masokat. Megerulve a repteret Lavacollanal labat kellett volna mosni a szokas szerint, de csak kicsit osszepancsoltuk a virgacsainkat, a cipot nem vettuk le. Bennunk volt a mehetnek. Aztan elertunk Monte do Gozohoz. A monte magaslatot jelent, a gozo pedig valami gyonyorusegest. Az utolso allomas a megerkezes elott. A kis dombon most II Janos Pal papa latogatasa alkalmabol allo emlekmu diszeleg. A hely kulonlegessege, hogy innen lehet megpillantani eloszor a katedralist. Az idojaras jatszadozott velunk, kellemes gyaloglo ido volt, neha beborult, majd kisutott. Ultunk a domboldalon, mikor Ivonne szolt, ott a katedralis. Mire odafordultunk nem latszott, mert a felhok eltakartak a napot es a tornyok beleolvadtak a fakba. Majd ujra kisutott es a tornyokrol visszaverodo feny jol kivehetoen mutatta, tenyleg nincs sok hatra. Az utikonyv azt irja, aki eloszor maglatja a tornyokat, a szokas szerint o lesz az ut kiralya. Elmeseltem Ivonnak, aki ettol rettento boldog lett. Indultunk tovabb, alig 5 kilometer. Egymastol elmaradozva, ahogy eddig is tettuk. A megbeszeltek szerint a zarandokirodanal talalkozunk, hogy egyutt mehessunk a szallasra, amit spanyol barataim inteztek. Nyuzsgo, pezsgo varos vette hamarosan kezdetet, megis mas volt, mint Burgos, vagy Leon. Megjelent bennem a varakozas, vajon mit fogok erezni, mikor belepek a katedralis ele. Egy ido utan utolertuk egymast, demondtam, hogy a terv szerint talalkozunk, nekem dolgom van. Lattam egy tablan hirdetve az Aquarius alberguet. Ptrusz m egkert, ha eljutok Santiagoba, adjam at udvozletet Balazsnak, aki ott dolgozik. Balazs nem volt ott akkor. Megkerdeztem, hogy hasznalhatom-e a gepet, es odaultem ele, kiirtam a noteszbe mindent. Szerettem volna irni egy sort, hogy tudjatok nem felejtettem el, de a net felmondta a szolgalatot, meg a penzem is visszakaptam.
Es tenyleg mar csak meterek voltak, amikor kisse eltevedtem... :) De jol tajekozodom, ujra megtalaltam a jeleket, kisvartatva pedig mar a kozeli katedralis egyik tornyat pillantottam meg. Egyre tobb ember hatizsakkal es anelkul. Utcazeneszek, szorolaposztogatok, nezelodok, turistak, itt-ott egy-egy nover, zajlott az elet. Egy hatalmas kapun belepve erkeztem meg a Praza de Obradoirora, a terre a katedralis ele. Tomeg szetszorodva, majdnem sikerult eszrevetlen athaladnom rajta, az utanam erkezokkel osztoztam nehany iranybol egy-egy gyer tapssal, ami a beerkezesert jart. Mosolyogtam. Semmi szomorusag nem volt bennem. Sajnalatos, hogy itt a vege, de oromteli a megerkezes, amikor sokat kell meg hatrebb lepkedned, hogy teljes egeszeben lasd a katedralist. Paran megveregettek a vallam, mind ismeretlenek, gratulaltak, semmi okom nem volt a szomorkodasra, meg az ido is csodas meleg lett. A zarandokiroda a kovetkezo sarkon volt, meglepetesemre nem kellett sokat sorba allni. Par perccel hogy megcsodaltam eloszor eloben a katedralist, mar a kezemben volt a Compostella. A tobbiek is jottek, gratulaltunk egymasnak es indultunk vissza a terre, kicsit elvezkedni ezekben a pillanataokban. A tomegbol egy lany orditotta a nevem eros akcentussal - koreaival - es vagtatott felem, majd ugy ropult a nyakamba, mint a kislany az apjaeba. So Young volt, akirol mar tobbszor irtam. Hihetetlen! Gyors elmondta, kirol mit tud, a tobbseg mar hazament. Orultem a talalkozasnak, de az argentin lanyokat hatotta meg igazan, konnybe labadt a szemuk... Bemutattam mindenkit mindenkinek, So Young elmeselte nekik, mikor nem hagytuk magara a fajos hataval. :)
Elfoglaltuk a szallast, ami egy fullos apartman volt 4-4 aggyal ket szobaban. Tulajdonkepp egy lakas lett kialakitva. Az ar nem volt olcso, 20 eurot fizettunk erte, de a szomszedos etteremben jart hozza 20% kedvezmeny. Ezt ki is hasznaltuk, zarandokmenut ettunk, ami 4 fogasbol allt. Ez most mas volt. Rengeteg es kiados es rantotthusiii!!! (is) :)
Miutan mindenki tisztaba tette magat Ivonnal egyutt mentuk at a katedralisba, a tobbiek siestat tartottak. A bejarat utan kettevaltunk.O is, en is tudtam ez nem kozos program.
A katedralis gyonyoru belul. Hihetetlen, de csak lezengtek bet. Jol korulneztem, majd az oltar mogott sorba alltam Jakab apostol szobrat megerinteni varok koze. Itt sem voltak sokan, alig maradt idom osszeszedni a gondolataimat, mit is kivanjak mikor rateszem a kezem a vallaira. Boldognak es egeszsegesnek ereztemmagam. A parizsi Notre Dame-ban azt kertem igy erkezzem meg Santiagoba. A sulyomrol akkor megfeledkeztem akkor, azt joreszt el is hagytam az uton... :) Kicsinyesnek ereztem volna, ha tobbet es jobbat kivannek, igy hat csak a legfontosabbat... Hogy az mi? ... :)
Ezutan leultem, sokaig bent voltam. Mise kezdodott, vegigultem azt is es utana is maradtam. Akkor erkezett a el a pillanat, ami megfelelo volt, elovettem a kis noteszem es szep lassan egysevel haladva, mindenkit magam ele kepzelve haladtam. ha nem ismerlek, akkor is elkepzeltelek! Jakap apostol mogott pedig csak sorra haladtak az emberek, csak a kezeket lattam, mint megannyi teher a vallan. Jo volt magamban lenni es jo volt a csaladomra, szeretteimre, barataimra gondolni es azokra akiket nem is ismerek. Egyszeruen csak jo volt.
Az este - merthogy mar este lett, mire kijottem - maradtunk a teren. Meg 9-kor is erkeztek zarandokok, es erkeztek az ismerosok, akikkel Los Arcosban, Beloradoban, Najeraban, Leonban, Vagy akar Pamplonaban lattam utoljara. Taps mindenkinek, es mindenki leult kozenk par percre, egyre tobben es tobben lettunk. Jo volt elnezni ezt a tarsasagot. Ulni, vagy fekudni a nap altal felmelegitett koveken, elotted a hatalmas katedralis, a cel. Es jokat beszelgetni, mikozben jottek az ujabb befutok. Lattam eldobott botokat, magasba ropulo cipoket, zsakokat elhajitva, vagy valakit elterulni, vagy eppen oromkonnyeket hullajva nezni a katedralist. Felemelo! Ott lenni, egyutt orulni, osztozni a megerkezesben, errol szolt az egesz este, szo sem volt szomorusagrol. A hangulatot csak fokozta egy zenekar, akiket Tuna neven emlegetnek. Jokedvu, szimpatikus egyetemistakbol allo kb 12 fos banda jatszott a katedralissal szembeni varoshaza alatt az arkadok kozt. Eszmeletlen hangulat lett, egesz ejfel utanig ott voltunk egyutt es unnepeltunk, nem szomorkodtunk. Pedig az ut ide vezetett, itt vege.
Az este meg Daniel (a kolubiai srac)megajandekozott egy poloval, ami "Colombia" felirattal van ellatva, cserebe megkapta tolem a Budapesti El Camino de Santiago Klub felvarrojat. O volt, aki ma legkorabban elment, mondtam ebresszen fel egy pacsira, szeretnek elkoszonni tole, de nem tette. Aztan jottek a tobbiek is sorban, mindenki hazamment, estere egyedul maradtam. Kettejukkel meg talalkozom Barcelonaban, kijonnek elem a repterre, megalhatok naluk estere es masnap reggel kivisznek a masik gepre, ami majd hazavisz.
Az ut Santiagoba vezet, de nem itt er veget meg szamomra. Ami furcsa volt, hogy a kezemen ora volt ma es tegnap, poharbol ittam es neha zsebre tettem a kezem. Holnap ismet fogom a zsakom, es a kulacsombol iszom. Megyek tovabb nyugatnak, az ocean fele...

A KATEDRÁLIS!! Notesz a zsebben volt.

A fotókhoz a beszámoló is érkezik bizonyára hamarosan Lacitól!

A jól megérdemelt "Compostella"!

Itt már igen közel volt a cél, és ahogy kell, frissen borotválkozva!! :)

Legenyanya

A tegnapi nap meglepetessorozatanak nem volt vege meg delutan. Estere ujra talalkoztam a franciakkal, akik mar ket napja Santiagoban vannak. Elveszett a fenykepezojuk. egy napot vartak az utanuk erkezokre, tegnap pedig elindultak visszafele taxival felkeresni a korabbi arcokat es fenykepeket kesziteni. Megtalaltak engem is, kerdeztek nincs-e veletlen rantotta? :)
A tegnapi szallas az egyike volt a legjobbaknak, ami a tisztasagot es izleses berendezest illeti. Emellett termeszetesen kedvesek is voltak es hangulatos hely volt. A halok nyolc agyasak, de az elvalaszto falak nem ertek a plafonig, igy a horkolas mindenhonnan atjott, de mar nem zavar.
Az ido ket napja jo. Az eso nem is bant, szeretek esoben menni, csak a ruhak nem szaradnak masnapra. Ma is kellemes huvos volt reggel. Az indulas ismet varatott magara, minek a kapkodas. Valahogy meg tudom erezni, mikor kell indulni, hogy ne legyen tumultus az uton. Aztan a legelso barnal csak lesek mennyien indultunk egy-egy nap. Ezek a turigrinok nagyon komolyan veszik a Caminot. estenkent egymast gyurjak, lazitjak a labaikat, reggelente hosszan bemelegitenek. Delutanra mar csak bicegnek, santikalnak, kinlodnak a vizholyagokkal. Akarcsak mi az elejen. Ma meglepodtem, nem volt taxi az albergue elott, de lagalabb 30 taska a foldon. Majd jon ertuk egy auto, de a turigrinok elindultak gyalog. Ez jelzi, hogy napos idot igernek! :) Az egyik barral szemben egy templom, a bar tele. Ket turigrino epp a vadliajt nyujtotta oly modon, hoyg nekitamaszkodott 70 fokos dolesszogben a templom kokeritesenek, kozben az egyik labbal telitalpon, felvaltva nyuztak megfaradt vegtagukat. Ki nem latta volna a Legenyanyat? Ezek pont ugy neztek ki, mint a filmben, mikor el kell tolni a kocsmat! :) Siettem is a segitsegukre, gyors ledobtam a hatizsakom es kiabaltam, jovooook! A barban paran kapcsoltak es ugrottak ok is, "toojjjuk el a templomot"! Volt am rohoges! :)
ezek a turigrinok mar ma elkezdtek az unneplest Santiagoba erkezesukre. pedig csak par napja indultak... :)
Aztan pecset, kis ismerkedes. Elkertek a regi credencialom, nezegettek. Minden egyes pecset egy-egy nap tortenete. Egy barban, egy templomban szerzett pecset masrol es masrol mesel, es masrol a szallas pecsetje. napok ota csak az jar a fejemben, miota vagyok utan, mennyi minden tortent, kivel, kikkel ismerkedtem meg. Sokak mennyire hianyoznak es tudom soha nem fogjuk latni egymast. A Camino az elet utja, ezt irtam mar. Kozeleg a vege, talan olyan most mint amikor az ember szamot vet eltelt eletevel. Sep volt, erdemes volt!

Egy noteszt kaptam tegnap. Jott is az otlet vele egyutt, mire fogom hasznalni. Mivel tobben olvastok es en "elhanyagoltalak" benneteket, nem mindig irtam a kommentekre, most arra gondoltam, osszeirom a neveket es elviszlek benneteket is gondolatban Jakab apostol templomaba. Otthon mondtam nehany baratomnak, ha van valami kerese, amit szeretne, ha tolmacsolnek az "illetekes" fele, akkor irja le. Ha szeretnetek elni vele, johet kommentben egy keresztnevvel egy-egy kivansag, a noteszemben van meg hely boven, vagy ha tudod a szamom, dobj egy sms-t, nem emeltdijas! :)  Szeretnem ezzel meghalalni a figyelmeteket!

Pedouzoban vagyok, holnap Santiago...
Jah, es megborotvalkoztam, hogy holnap babaarccal, apoltan erkezhessek Jakab apostolhoz!

Koszonet Istennek...

Amit nem en mondtam ki, de haladjunk sorban. Tegnap mire visszaertem a masik alberguebol, ahol tudtam irni, a tobbiek mar ugy fogadtak, van mara foglalva szallasom. Eddig mindig megkerdeztek, megbeszeltuk, meddig szeretnek menni. Az argentin testverek, a kolumbiai srac, nehany spanyol es en egy ideje egyutt mozgunk, kb egy het alatt osszeverodtunk. Mondhatom nem csak megkedveltek, hanem meg is szerettek, tiszteletbeli "latin" lettem. :)
Az eltelt kilometerek alatt kialakult bennem valami, ami annak koszonheto, hogy viszonylag siman ertem el idaig. Nem kellet fogam osszeszoritva megtenni egyetlen lepest sem, meg akkor sem, mikor a vizholyagok kinoztak. Ami a legmegdobbentobb, akarmi nyugom is volt, soha nem tudtam ketsegbe esni. Igaz, nem is akartam. Halat erzek es ha nem is tudatosan, de kialakult bennem az, hogy ahol es ahogy csak tudok segitek annak, akinek kell. Nem nagy dolgok, sokszor csak kis kreativitassal, egy otlettel, esetleg apro figyelmesseggel. Errol nem sokat irtam, mert nem akarom "fenyezni" magam. Az argentinokkal Astorga utan talalkoztam eloszor, a legtobbszor nekik tudtam a szolgalatukra lenni mostanaban. Aprosagokkal. Ugy keszultek, hogy nyar van, nem hoztak pulovert, adtam nekik egyet, amit azert hoztam, hogy Finisterreben elegessem. Nem akartak elfogadni, de mondtam, igy jobb, tobb haszna van mintha csak azert hurcibalnam, hogy kesobb tuzre dobjam. Megbeszeltuk, majd Santiagoban visszakapom. Akkor meg nem tudtam, hogy minden nap talalkozunk. Amikor esett Galicia hatara utan es atazott minden ruha a hatizsakban, jott egy otlet  a barban, hasznaljuk a kezszaritot a wc-ben es lett szaraz ruha. De volt vizholyagapolas, kukaszsakbol esohuzat keszites a hatizsakra, es aprobb figyelmessegek.
Mivel a mai szallas kb 15 km-es tav megtetelet kivanta, nem indultam koran. Felkeltem, de majd egy oran keresztul csak a pakolaszokat figyeltem az eloterben. Aztan megreggeliztem es kaveztam. Ut kozben is sokszor megalltam, nem haladtam ilyen lassan meg akkor sem, mikor a terdemmel volt bajom. Elertem egy faluba, megalltam pecsetert. A holgy kedves volt nagyon, aki az eloterben vart. Elo a credencialt, ment bele a pecset. Invitalt a templomba, mutatta uljek le kicsit. Igy tettem. Egyedul voltam, ucsorogtem. Sokszor megteszem ezt, pedig otthon nem vagyok templomba jaro. Itt mas. Valamikor az kozel ezer eves falak, valamikor csak a csend marasztal, valamikor magam sem tudom mi. Lassan felkeltem, korbeneztem odabent. Kedves kis templom, csaladias, jo ha 50 ember elfer kenyelmesen. Elhaladtam az emlekkonyv mellett, templomban talan csak egyszer lattam ilyet. Rapillantottam es az utolso bejegyzesnel egy neven akadt meg a szemem: Laszlo. A datum mai. Mosolygva benezett a holgy, aki a templomban "szolgalt", intettem neki es mikor odajott, kerdeztem mit jelent a spanyol szoveg. Azt mondta valaki megkoszonte istennek, hogy az utjan megismerhette Laszlot, aki az orangyala lett... Mondanom sem kell mit ereztem!
Az ut ma ismet csodas volt. Az erdokben a fenyok, a tujak es mas orokzoldek kozt mar mar megjelentek a palmak es az eukaliptusz illata is tobb helyen erezheto. Nem volt hosszu a mai szakasz, megis az ujaknak kisse faraszto a sok fel- es le maszkalassal. Valtozatos galiciai taj, sok tanya, sok allattal, es a magtarolokkal. Tobb ember a falvakban, mint Navarraban, vagy Kasztilia Leonban, vagy barhol eddig. Viszont nem latom azt a tomeget, amire szamiotk minden reggel. Sokan vagyunk, de utkozben eltunnek, csak a barokban talalkozunk. Az az igazsag, hogy barmilyen erdekes dolgokkal is tudnak meglepni ezek a turigrinok, azert a legtobbet megkedveltem kozuluk is. Tobben odajonnek hozzam beszelgetni. Honnan jottem, mikor, mennyi ideje stb... Ezek a szokasos kerdesek. Ok is "keresnek" valamit, talan meg is adatik nekik ezen az utolso 100 km-en is.
Ma Arzuaig jottem, kedves kis hely ez is. A terv, hogy meg holnap es holnaputan megyunk 20-20km-t es megerkezunk Santiagoba. Kulon-kulon, de a delutan talalkozunk es eltoltunk egy utolso estet egyutt. Aztan ki merre, megy a dolgara.
Akarmennyire is az ut vegen vagyunk, mint eddig is, minden nap mas, mindig van ujabb elmeny... Mara 50 km-en belul, el sem hiszem! De meg lesz olvasnivalo a jovo heten is...:)
Nagyon koszonom a hozzaszolasokat! Ha egy napom tortenese csak az lenne, hogy ilyen szivhez szolo uzeneteket olvasnek, mar csak az is csodassa tenne egy napomat! :)

No abla espanol

Pan napja nem megy az iras. Reszben azert , mert benyomok egy sort az erkezeskor, ami jol fejbe is vag az ures gyomrom miatt... Masreszt meg bedobom az ermet es latom, hogy van 8(!) percem 1 euroert... Na ez a durva. Es akkor erthetoen kellene fogalmaznom, de kapkodok. Szoval en sem vagyok megelegedve magammal.
Az ut mar nagyon megvaltozott. Irtam a turigrinokrol, de igazabol nem zavarnak, csak erdekesek, mint jelenseg. Ma reggel csoportosultak a taxik korul, tettek be a zsakjaikat. Az eso esett, kezdtek beszallni az autokba. Az egyikuk kezeben a credencialok, korbe-korbe rohangalt veluk. Jottek zarandokok, odasietett hozzajuk, valamit beszelt, aztan meglatott engem. Jott, es beszelt nekem is. Pontosan tudtam mit akart. Az igazolvanyokat nekem adni, hogy menet kozben pecseteljem le oket valahol, ok meg mennek taxival. "No abla espanol" - nem beszelek spanyolul, pedig annyira szeretek segiteni masokon, de ez most nem ment. Eleg is ennyi roluk, kolunk konyvet lehetne meg irni ezekrol a jelensegekrol, de mindig van fontosabb.
Az ut megvaltozott. Sok a fel es lefele menet, de konnyu es igen valtozatos. Altalaban erdoben vezet, ami a mai esoben is jol jott, nem aztam szet. Ma szakadt szinte egesz nap. Neha egy-egy tisztas, de amugy a taj most nem magaval ragado. Rengeteg helyen lehet latni a Galiciara jellemzo magtarakat, amik kozul nehany igazan muveszien van kivitelezve, es a galiciai "ketarcu" kersztek is erdekesek. Igen hangulatos, de nem a szepsege miett lehet szeretni ezt a szakaszt. Mar most ugy tunik sokszor, Santiago elovarosaban vagyunk, a kertvarosban. Sok a telepules egymas utan, szinte egybeernek, koztuk tanyak. Sokszor azt sem tudjuk hol vagyunk, meg a pecsetbeol is nehez beazonositani, mert itt gall nevet hasznalnak, a terkepen pedig spanyol megfelelot. De nem is kell tudni hol vagyunk, inkabb most arra gondolok sokat, honnan jottem. Hosszu ut mogottem, de meg nem ert veget. Lassan haladunk, osszeallt egy kis csoport, egyutt szeretnenk beerni Santiagoba penteken. Ez a "leggyengebbnek" sem megterhelo tempo. Neha megis azt erzem, nem eleg lassu, azt erzem ha allnek akkor is porognenek a kilometerek. Menthetetlenul a kozelben van a vege az utnak. De az ut nem adja fel, minden nap ad valamit, a kep kezd osszeallni, minden lassan a helyere kerul. Es lassan kezdem felfogni, nem tudom felfogni egyhamar mi is tortent itt velem! Sokminden es igen eros behatasokkal, intenziven, nem kimelve semmit tortek fel es keritettek hatalmukba, amulatba... Csodalatos.
Ma Melideig tartott a napi penzum. Kilometerben nem sok es koran ideertem. Aztan jottek a tobbiek is, szep lassan megtelt az albergue. Nehany ujonc jon, ismerkedik. En latom nemelyek szemeben, nem eleg az utolso 100 km, akarjak az egeszet. Paran mondjak is, hogy majd talan par ev mulva utra kelnek. Aranyosak, csak nem szeretem ha fenykepeznek, mint egy bazari majmot... :) tetszik nekik a "camino szakall" - en pedig mar utaaaalom! :)
Melide hires a polipbol keszult kajairol, de jo volt nekem a pizza is! :) Azt ettem, es jol tettem! Vegre nem paradicsomos teszta, nem rantotta... :) Melideben csatlakozik az Uthoz a legregebbi Szent Jakab ut, a Camino Primitivo is Oviedo felol.
Zsuzsaval is talalkoztam, aki a hirehez meltoan igen kedves, aranyos holgy. Kar, hogy csak most futottunk ossze. Sajnos neki tovabb kell mennie, lassan repul hazafele. Remelem otthon talalkozunk!

Az a bizonyos "100"!

Átlépés Galíciába! (2011.07.08)

Kedves szorgalmas olvasók! :)

Bocsánat a késlekedésért, de végre itt van néhány kép is, amit megígértem Lacinak, hogy feltöltök! Bár azt hiszem, ha nem is látjuk, el tudjuk képzelni, milyen klassz helyeken jár a mi "hegyek közt kanyargó folyónk"! :)

Ez Ponferrada-ban készült.

Buborekok

Portomarini varosnezes a folyopaton ucsorgessel vegzodott. A fau egy erdekes tortenete, hogy eltereltek egy folyot, emiatt a falu viz ala kerult. A templomot kovenkent epitettek ujra egy magasabb ponton. A volgyben, ahol most szeles folyomeder alakult ki es viztarozonak emlegetnek, most is vannak meg epuletmaradvanyok.
Egesz naplementeig ott ragadtam, csak bambultam a vizet. Ahogy egy lepcson alabukik es apro hab keletkezik, buborekok. Akarcsak mi zarandokok. Valahonnan jovunk, egyszercsak zarandokka valunk, majd egy iranyba tovabb sietunk. Eloszor gyorsan, majd ahogy tavolodunk, mint a viz is a lepcsotol, lelassulunk. Kozben ossze-vissza kavarodunk, elozzuk egymast. Majd vegul a tengerben kotunk ki, vag az oceanban.  Nagyon lassulunk a napokban, nem akarjuk meg Santiagot. Raerosek lettunk.
Az ujoncok hatalmas zajjal sem tudtak aludni terni. Volt csitteges, de nem hasznalt. Ordibaltak egesz este, de egy zarandok sem tett komolyabb erofesziteseket a csend erdekeben. Lehetett tudni miert. Reggel a szokasos 5 orakor elkezdodott a matatas, de ez most mas volt. A korabban indultak egyike sem hagyta el a halotermet, hanem ott zorogtunk, ahol tudtunk. A mezedes bosszu... :) A csitteges most a turigrinoktol jott, de suket pilgrimfulekre talalt. Mindig hagyd pihenni a zarandokot!
A nem alvas megtette hatasat, nehezen indult be a labam. Meg sotetben hagytam el Portomarint, epphogy csak derengeni kezdett, mikor beleptem az erdobe. Egy kellemes, sunyi, alattomos hosszu emelekdon mar jobban kinyilt a szemem es jol be is melegedtem. Aztan lefele, majd ismet felfele. Kellemes erdei seta volt ez a mai nap. Az elso megallo Ligondeben volt. Egy kapualjban kavet es aprosutemennyel vartak a arandokokat. Ingyen! Illetve adomany alapon, de ezt itt nem hangsulyoztak. Kellemes kelta zene szolt hoza halkan, ott helyben el tudtam volna aludni. Ekkor mar Daniellel, a kolumbiai sraccal mentem egyutt, aki angoltanar Spanyolorszagban. jot beszelgettunk, szerintem par ora alatt fenyeveket fejlodott az angolom! :)
A vegallomas Palas de Rei. Itt nem sok minden van. Egy templom. Mar korbeneztem a varost, sot miutan megerkeztunk, letusoltam, Daniel egy sorrel vart. Megittam es aludtam is egy jot, piit fejbe vagott ures gyomorra. Azota mar ebedeltunk is, ugy nez ki a tovabbiakban pihenes lesz. Holnap pedig ujra csak egy rovid szakasz kovetkezik, az is szep lassan.
Az uton mar egyre tobben jonnek szembol is, akiknek a nyakaban van mar a zarandoklatot igazolo oklevel. Van, hogy megallunk veluk beszelgetni, sokszor elkepeszto torteneteket tudnak meselni.
Tegnap talalkoztam a camino egyik "legendajaval" Zsuzsaval. Hetek ota rajtam keresik a magyar lanyt, aki magas, kedves es mindig rozsaszinben jar. Egyszer mar lattam korabban, de nem vlt alkalmam rakerdezni, de tegap igen. Magyar vagy? elkerekedett szemeket lattam elobb, minthogy hallottam, igen :) Ma egy szallason vagyunk, es mindkettonknek hianyzik a jo magyar koszt, hust hussal, jo nehez egeszsegtelen magyar kaja! :)

Szazon belul

A ruhak nem szaradtak Sarriaban, egyszer megprobalt kisutni a nap delutan, de ez csak valami tevedes lehetett. Atlibbentem a templomba, ott lehet uj zarandokigazolvanyt igenyelni. Hosszu sor gyulekezett a bejarat elott, rosszat sejtettem. Az utolso 100 km elott vagyunk. Ha csak ennyit megteszel Santiagoban megkapod a "Compostellat", a zarandoklatot igazolo oklevelet. Ezek az emberek mar nem "feherlabuak". A feherlabuakat lehet szeretni, kedvelni. Ok altalaban csak idohiany miatt csatlakoznak az ut kesobbi szakaszaihoz.
Megkaptam az uj credencialt es hozza egy utmutatot, ezentul napi ket pecset kell. A ruhak ki lettek teregetve, bizva az esti napsutesben, a cipo pedig teletomkodve ujsagpapirral varta, hoyg reggel ismet ratalajak.
A mai reggel is almosan, lomhan indult. Nem volt kedvem kimaszni az agybol es borzonkodni, hogy mindenem nyirkos. Maradtam, es utolsokent kaszalodtam ki a felso agyrol, de csak azert mert 8-ig el kell hagyni az alberguet. Ahoyg szamitottam, mindenem csurom viz volt, nem hogy szaradt volna, inkabb mintha valaki meg este jol meglocsolgette volna oket. A cipom viszonylag jo allapotban volt es ez volt a legfontosabb, valamint az, a mai eso elmaradt. Kodos, paras, almosito reggel, nem olyan, amit szeretek. Indulas. Az ut Sarriabol kifele tele soha nem latott zarandoksokasaggal. Korabban kellett volna kelni? Lehet. Az erdobe beerve parfum- es testapoloillat csapott meg. Es tomeg. Hatalmas sokasag. Csoportokban, kiabalva, hangoskodva... kiabrandito. Aztan raleptem a labomra, sorra haladtam el mellettuk. Amikor csond lett kezdtem orulni, de hamar kiderult csak azert kussolnak, mert emelkedon felfele nem megy a pofazas. Az elso es masodik falu lett a "lihegojuk", itt elmaradt szinte mind a Sarriabol indulok kozul. Ugy nevezik oket "peregrino" (zarandok) helyett: "turigrino" - talalo. Miutan ujra szellosebb lett az osveny, ujra megmutatta magat a galiciai erdo. Igaz nem olyan erosen, mint tegnap, de ujra kicsit Meseorszagban erezhettem magam, ha nem is olyan sok idore. A kilometerkovek pedig surun, hol kilometerenkent, hol 500 meterenkent jelzik a Santiagoig tarto ut hosszat. A sorban pedig ott volt a szazadik. Mostanra 100 km-en belul vagyok Santiagotol. Mar nem sok, nagyon keves. Es tenyleg sporolunk az uton. Tul kozel a vege es felo mar nem lesz tobbet olyan, mint korabban. De az az erzes velem van! Egy baszk srac - Ander - szolitott meg az uton. Honnan jovok? - kerdezte. Mondtam Franciaorzagbol indultam. Megorult nekem es szidta ezt a sok caminobarbart hosszu percekig, mignem egy macska a nyakaba ugrott. Meseltem neki Sebastiannal is hasonlo tortent az elso nap, mikor megtamadta egy macska. Elvaltunk, betertem egy barba, ahol is maga Sebastian uldogelt barataival. Nem az elso alkalom, mondhatom eleg gyakran megesik, hogy valakire gondolok es a legvaratlanabb helyzetben elokerul legkeseobb masnap. Ujra az a nagy orom! A tarsai - akiknek bemutatott - visszakerdeztek, hogy en vagyok-e az a magyar srac, akirol Sebastian solat meselt. Igen, en.Egy darabig egyutt haladtunk, beszelgettunk az utrol, "nosztalgiazva" gondoltunk vissza a negy hettel ezelotti kezdetekre. :) Kivel, hol, mi tortent es hogyan. Sirtam-e, vagy nevettem-e, mit hogy eltunk at, tetszett-e a Meseta, a hegyek, az emberek, a falvak, a zarandokok, a kaja... Aztan megallt en meg jottem tovabb. Remelem ujra osszefutunk.
Portomarinig vezetett az ut, kicsit el is faradtam, de ez csak a paras levegonek kocsonheto, es talan annak, hogy a szokasosnal gyorsabban haladtam es nem nagyon alltam meg ma sem. Prtomarin is nagyon kellemes helynek igerkezik. A varosba beerve nehany kisbusz korul surgolodo zarandoknak latszo sokasagra lettem figyelmes. Epp az autokbol ramoltak ki a cuucaikat, az hozta utanuk. Aztan ramneztek es elkezdtek fenykepezgetni... A ruhaik frissen mosottak, a cipoik tisztak. Raneztem az enyemre, es majdnem bosszankodtam, hogy ebben a mai szep idoben sem szaradt meg. Megszaradt, csak a tegnapi eso lemosta es most tiszta lett, latszik a szine. Ne itelj elsore!? :)
Varosnezes csak most lesz, eddig fozocske volt. Az onkormanyzati albergueben gyonyoru tagas konyha van, ket fozohellyel is, de felszerelve abszolut nincs. Se tanyer, se evoeszkozok, se edenyek, semmi! Csak az ures polcok es ket mosogatoszivacs. Megoldottuk! Es megtudtuk, miert van annyi muanyag tanyer kiteve a boltok ele az utcara! :) Mert kell!

Sut a nap !!! :)

Eso nelkul nincs szivarvany

Az este egyetlen es legnagyobb tortenese az volt, mikor a joszagokat hazatereltek a falu utcajan. Kodos volt az ido egesz nap es szemetelt az eso, az albergueben huvos, csak a takaro alatt volt jo. A ruhak reggelre megszaradtak, ebben segitett a szaritogep. Itt mar teljesen fel vanna keszulve az esore. A szalmabalakat csomagoljak, mindenutt ponyvak, a cipok helyenel rakasra az ujsagpapirok, amivel a nedves cipot ki kell tomni, hogy jobban szaradjon. A tegnapi szallason meg a hosszu eloterben a padok alatt csovek is voltak, amiken levegot lehet fujatni a cipokbe, hogy ne maradjanak nedvesek.
A mai reggel almosan es nehezen indult. Koran ebredtem, 5 ora lehetett. Csak onnan tudom, hogy annyi, mert mozgolodas ugyan nem volt, de tobbek orajanak es telefonjanak a kijelzoje villant fel az agyakban. Mindenki varta a reggelt, de nem mozdult senki. Szokatlanul sotet volt es hatalmas kod, elottunk pedig egy durva ereszkedes. Ilyen idoben inkabb mindenki vart az indulassal. 7 utan indultam, a kod maradt es jott is az a lejto. A kodbol kesobb eso lett, aproszemu csendes, aztato eso. Kulonos elmeny a szabadban esoben maszkalni. Triacastelaig jutottam, kellene reggelizni valamit, de nemvolt kedvem bemenni sehova, mert eleg korulmenyes az esocuccot le- es felvenni. Az egyik barbol aztan szaladtak ki es kiabaltak utanam "Laszlooo"! Ok, kave es croissant. Az argentin lanyok voltak Joseval az orokifjuval es Hanssal meg meg egy nemettel. Furcsak esoben a barok, a teraszon levo szekeken csak az esocseppek ucsorognek, kihalt minden. Triacastelanal az ut ismet kette valik, arrol flyt a beszelgetes, ki merre. Mindenki a rovidebbet valasztotta, en viszont Samos fele vettem az iranyt. Egy darabon az ures fout mellett haladtam, majd kis ido mulva be az erdobe. Gyerekek!!! Ez a galiciai erdo, mint a mesekben! Tenyleg minden zold, mindent suru moha borit. A fakat, a lapos palaszeru kovekbol keszult keriteseket, az erdei kunyhokat, mindent. A kokeriteseknek sokszor nem lattam ertelmet, de hangulata az van. Lattam azt a mohara hasonlito novenyt is, ami csak jo levegoju helyeken terem. Jo a levego! Az illatok a nedves fake, fenyoke, tujake, oriasira nott pafranyoke... hmmm, isteni! Itt - ott egy kis kolompszo csendul fel valamelyik tehen nyakaban. Arra vartam mikor ugrik elo egy kobolt, vagy egy tunder. Patakok, kisebbek, szelesebbek, gyorsabbak es lomhabbak mindenfele. Komolyan azt ereztem Meseorszagban vagyok! :) Az eso pedig esett egyfolytaban, de nem zavart. Zarandokkal nem talalkoztam egeszen Samosig. Na  es Samos...! Ahogy kiertem az erdobol es ott volt a volt a volgyben az a hatalmas kolostor ebben az idoben, fenseges! Gyors egy pecset erejeig megalltam, aztan tovabb Sarriaig. Samostol ismet az orszagut mellett haladtam a hegyek kozt. Szetaztam! Kivulrol az eso, belulrol pedig izzadtam az emelkedokon. Nem ertett miert faradtam el ma annyira, de rajottem, hogy meg sem alltam pihenni egyszer sem, talan azert. Azt epdig meg mindig nem ertem, honnan van ennyi energiam, mert hogy nem eszem rendesen az biztos. :) Azt hiszem, ha most otthon lennek harom napig tudnek aludni, de itt eselytelen.
Es ha otthon lennek... Hadd kivanjak most imadott szulovarosomba Bajara, a halaszle fovarosaba jo etvagyat minden halfozonek es vendegnek a mai halfozofesztival alkalmabol. Ha most csak az illatat erezhetnem... ahhh:)
Elertem Sarriaba, itt megismerkedtem kozelebbrol egy ujabb csunya spanyol szoval, igy hangzik: "completo" - megtelt. Az onkormanyzati szallas es nehany mas is. Egy magan albergueben huztam meg magam, ami ugyanaz, mint a tobbi, csak ketszer annyiba kerul es semmi hangulat nincs. Esikmeg mindig, a credencialom betelik hamarosan, de meg az otven meterre levo templomba sincs kedvem ilyen idoben atcsoszogni masika kerni. Leont elhagyva minden nap, minden helyen megismerek valakit, akinek az az elso napja. Sok az uj felszallo az utra, de az osvenyeken eltunnek. Talan sikerult megtalalni azt a rest, amit akartam, de Sarria utan ez mar nem lesz egyszeru, innen is sok "ujonc" indul.
A szivarvanyhoz napsutes is kellene, de azt ma nem lehetett sem latni, sem elvezni. Varhatoan meg holnap is ilyen moslek ido lesz. Santiago peig kozeleg, van az utcaban egy bar, a neve "111 km". Ha belegondolok ez autoval alig tobb, mint egy ora es az egesz ut pedig fel nap alatt atutazhato... Es mennyi mindenbol ki lehet maradni! :)

Galicia verde - seta a felhokben

Az este meg az etteremben maradtunk. Kellemes hangulatu beszelgetes alakult ki. Hirtelen mindenki csondbe lett es a tevet figyelte. Ha jol ertettem elloptak Santiagoban a Codex Callixtinust... Ez kemeny. Aztan az idojarasjelentest figyeltuk. Nem volt nehez megjosolni mit fog mondani mara... Bejott.
A reggel meg kellemes huvosben indult egy eros emelkedessel. Fazni nem faztam, jol leizzadtam mondhatom. Hamarosan Las Herrerias utan La Faba jott. Jo valasztas volt a tegnapi albergue, ket nepszerubb telepules kozt fekszik, itt kevesebb agy volt, kevesebb zarandokkal. Megtalaltam a rest, ahol is nem kell a tomegnek a hatat neznem. Azt hiszem ezentul probalok a kisebb helyek fele megallni.
La Fababan a barban nehany ismeros arc, es a "cafe con leche" - ahogy ez szokott lenni. Majd ujabb emelkedo, gyonyoru panoramaval! A hegyek, ahh...Csak menni felfele es egyre szebb. A szomszedos hegyekenel mar latszott, felhoben usznak. Lassan en is kozejuk setaltam, kodszitalas es a nyirkos levego csak fokozta az illatokat az osvenyen, imadom! Utolertem nehany kedves ismerost. Aztan lassan atleptunk Galiciaba, az utolso provincia az ut soran. Galicia verde - zold Galicia szoktak mondani. Nem veletlenul, sokat esik es gyonyoru zold minden. Nem lehetett sokaig elvezni ezt a rengeteg zoldet, a felhoben a kod egyre surubb lett es egyre jobban szitalt. Elerkezett O Cebreiro, egy barban megalltunk pihenni, megszaradni es elovenni az esocuccot. Az argentinokkal es nehany spanyollal voltam ekkor mar egyutt. A hideg ellen valami tradicionalis argentin teafelet ittunk, "mate" a neve. Tetszett nagyon! Az esoruha erdekes. Eddig nem kellett, most meg sehogy sem akart ram es a motyomra raferni! :) Csak lassan jottem ra, mit hogy kell allitani es jo lett. A kod egyre nagyobb cseppekben szitalt, hol viharos huvos szellel, hol kellemes, langyos szellovel. Most minden csurom vizes, de majd megszarad. Annyira jo hangulatban telt ma a gyaloglas ezzel a maroknyi csapattal! Nagyon megkedveltem oket is. Talan azert mert egyfolytaban kernek meseljek az orszagunkrol, az otthonomrol. Aranyosak!
O Cebreiro egy eleg misztikus hely, foleg ilyen kodben. De hat a keltak foldjen jarunk, ez mar onmagaban sokat igero. Utana par falun vezetett at utunk, a tajat nem lehetett latni. Tobbszor autout mellett haladtunk libasorban, csendben. Az esos idore senki sem panaszkodott, azt gondolom mindenki elvezte ezt eddig nem tapasztalt hangulatot. La Fabaig jottunk. Ivonne - az egyik argentin lany - biologiat tanul. Ramutatott valami mohafelere, de az nem moha. Azt mondta ez csak olyan helyen terem, ahol nagyon tiszta a levego. Mondtam is neki kar volt ennyit tanulnod, en csak beleszipantok a levegobe es megmondom! :) Nevetett. Tenyleg nagyon jo a levego itt. A falu itt is, mint az elozoek. Vigyazni kell hova lepek, mert a falun keresztul hajtjak a teheneket, bikakat, akik a szukseguket az utcan vegzik. Magyarul tele van szarral az utca! :) De nagyon tele! A kod, a bogo tehenek es illatuk es ez az istenhatamogottiseg erzese keveredik. :) Imadnivalo!
Az albergueben diszkreten latin zene szol, karibi hangulatot idezve. Egy jo forro furdo utan most jol is esik. A ruhak szaradnak, vagy nem, de az ut folyatodik tovabb holnap.

Dragontei Camino - a kaland

Villafranca del Bierzo - Dragonte - Moral de Valcarce - Para de Soto - Trabadelo - Vega de valcarce - Ruitelan - Las Herrerias

A Villafranca del Bierzoban toltott delutani labaztatas a jeghideg, sekely, koves folyoban megtette jotekony hatasat a labaimnak es nehany kiujulo vizholyagnak. Mar csak azt kellet eldonteni, ma hogyan tovabb. Villafrancabol harom ut vezet, ebbol ketto joreszt fout mellett halad es keves, vagy semmi emelkedessel. A harmadikrol pedig csak keves informacio allt rendelkezesre. Azt lehetett tudni, szep. (Tenyleg az). A legfobb ilyen informacio errol a harmadik utrol (Camino Dragonte) a hospitalerotol volt, roviden igy szolt: Neeeee! :) Persze sejtettem, hogy ezt fogja mondani. A Brierley fele utikonyv emliti meg csupan ezt az utat, valami ilyesmit ir rola: Ne menj egyedul, vigyel sok kajat es vizet, indulj koran, esoben semmikepp, nem jol jelzett, sokszor a megerzeseidre kell hagyatkoznod... Te is neki vagnal, ugye? :) Laci atyat ez elbizonytalanitotta, reggel meglatjuk - mondta. Sebastian nem akart a serult terde miatt jonni, bar neki is jol beleultettem a bogarat a fulebe. Aztan reggel Laci atya kerdezte, hogy allok a dologgal. Az eget kemleltem, nem sok jot sejtetett. Induljunk - mondtam - a sarokig eldontom. Ott valt az utunk kette. Megyek! O pedig az Isten aldasat adta nekem az utra. Gondoltam varok egy kicsit, hatha jon meg valami elvetemult, de addig a ket percig, mig ezt tettem nem jott senki. Elindultam hat Dragonte iranyaba. Az elso falut nem volt nehez megtalalni, nagyon meredek 5-6 km-es aszfaltut vitt Dragontebe, de jo volt tudni, hogy a harom megmaszando hegy kozul egyet mar letudtam. A kovetkezo falu Moral de Valcarce. A jelek eltuntek, de korabban is csak nehany kifakult sarga nyilacskat talaltam, tenyleg semmi jelzes. Szerencsemre kutyasetaltatokba botlottam, akik magyaraztak merre. Moral de Valcarcet is megtalaltam, de nem volt egyszeru. Surun benott osvenyek olyan erzest keltettek bennem, hogy nem jart erre senki evek ota. Ez mas volt, mint az az ut, amin jarunk. A jol kiepitett Caminon mindig jon valaki utanad, mindig tud segiteni valaki, ha raszorulnal. itt se elottem, se mogottem senki. nincsenek a megbizhato jezesek, A falvak is masok. Nincs bar, nincsenek viragok az ablakokban, a hazak szurkek, nem szinesek, es sotet van mindenhol. Azon gondolkoztam, miert Dragonte a falu neve. A hegyet elnezve, mintha egy sarkany terulne el, es a hegy ormain nott orias fenyok a taraja ennek a dognek. Lenyugozo es felelmetes volt. Moral de Valcarce utan kellett volna jonnieVillar de Corellesnek, de nem talaltam. Jelek mar nem voltak. Eloszor le a volgybe es onnan fel a kovetkezo faluba a masodik hegyre - ez volt a cel. Nem talaltam. Ut volt, sok is. Mind egy patakoz vezetett, volt mikor hosszaban kellett mennem benne, hogy kijussak es folytassam utam, de mindig zsakutcaba jutottam. Itt-ott talaltam narancsles dobozt, vagy mas szemetet - mas is probalkozott. Labnyomot nem lattam sehol, csak egyszer. Megorultem, de az az enyem volt. :) Legalabb otszor visszamasztam, de mar abban sem voltam biztos merrol jottem. Leizzadtam, elfaradtam, piszkosul kivett ez a hegyre le-fel maszkalas. Aztan Laci atyahoz hasonloan hoztam egy bolcs dontest, visszafordulok. Orultem, hogy nincsenek velem, nem rangattam bele oket a hulyesegbe. Meg talaltam ket uj utat, ezeken mar gyors vegigrohantam, hatha valami biztatot latok, de az eredmeny ugyanaz volt. Visszaertem a faluba, annyira leizzadtam, hogy mar a polarpulcsin at is csurgott rolam a viz, a fejemrol es a szakallamrol pedig omlott. Moral de Valcarceben jott velem szemben ket vallakozo szellemu zarandok. Egy pillanatra felcsillant a szemem, de a kalandvagy mar csak pislakolt bennem. Valtottunk nehany szot, nem voltam jo omen szamukra a koszos atazott nadragommal es cipommel. :) Megprobaljak - igy valtunk el. Sok szerencset kivantam nekik. Para de Soto fele vettem az iranyt az aszfaltuton Trabadelloba, hogy visszakeruljek a kijelolt osvenyre. Ez az ut ugy 8-10 km-en keresztul lejtett, de igen erosen. A labaim szepen vegeztek a munkat es jol elfaradtak Trabadelloben a hulyesegert jol megerdemelt kave es kola elfogyasztasa utan indultam tovabb. A piheno utan a labfejem es bokam teljesen lemerevedett, kellett par szaz meter mire ujra bemelegedtek. Az ut innentol joreszt autopalya, vagy fout es mellekut  alatt, mellett, felett vezetett. Zajos volt, zenet tettem a fulembe. Ujra barok, ettermek, viragok az utcan, ujra azok a falvak, ahol teljes biztonsagban lehet az uton levo. Igaz ezek most annyiban voltak csak hasonloak a spanyol falvakhoz, hogy egy templom emlekeztetett csupan arra, van nekik is valami tortenetuk. Inkabb tunt az egesz valamifele uduluovezetnek.
Nem sikerult megtenni a dragontei utat, de nem ereztem kudarcot. Orultem a kaland erzesenek es remeltem az utanam jovok sikerrel jarnak. Egy oraja talalkoztam veluk, ok megtalaltak! Megnezegettuk a fenykepeket, hol kellett volna mennem. Egy elhagyatott haziko jobb oldalan egy apro osveny a megoldas. Lattam, de en tovabb mentem a bal oldalan es mire a rossz iranybol visszajottem mar elfelejtettem azt az osvenyt. Kesobb ugyan eszembe jutott, hogy ott kihagytam valamit, de akkor mar azt sem tudtam merre kellene a hazikohoz visszajutni. Kicsit irigyeltem oket, de orultem a sikeruknek. De nem bantam meg, hogy nem fordultam vissza veluk, mar nagyon elfaradtam.
Las Herreriasig jottem. Ez is ehhez az "uduluovezethez" tartozik, de nagyon klassza az albergue. Egy chichagoi srac fogadott nagyon kedvesen. Valamikor o is uton volt, itt ismerkedett meg egy lannyal, akivel most egyutt vezeti ezt az alberguet. Konyha nincs, az etteremben ettunk peregrino menut. Finom es kiados volt. Az etterem tulajdonosa engedte meg, hogy a sajat gepen irjak nektek, koszonet erte!

Attila Santiagoban

Most kaptam egy sms-t. Csak ennyi all benne: "beerkeztem!" Attila Bajarol Santiagoba ert!

Laci atya

Ponferrada - Camponaraya - Cacabelos - Valtuille de Arriba - Villafranca del Bierzo

A tegnap esti Ponferradai varosnezes kicsit eltolodott, ugyanis ujabb es ujabb reg nem latott ismerosok erkeztek, az oromkodes folytatodott. Ket ujabb magyarral talalkoztam. Az egyik egy orokifju holgy, a korat nem tudom megbecsulni. Derus es kedves. Epp csak elkezdtunk beszelgetni, mikor egy ismeros sapkat vettem eszre a tujak folott beerkezni faradtan az alberguebe. Sebastian volt az, akit Pamplona ota nem lattam. Kiabaltam neki, mint a rossz kisgyereknek az anyja: Sebastiaaaaan (hova bujtal?) :) A hangom felismerte, meg nem latott, de ledobta a taskajat es furkeszte a tereoet. Elobujtam a fak mogul, jo erzes volt ujra latni a sracot, akivel elindultam es mar ezer eve nem talakoztunk! Hatalmas olelesek kozt kerdeztem hol a feneben volt eddig... :) Sebastian gyorsan bemutatott azoknak, akikkel egyutt erkezett, valoszinu mar tobb napja egyutt lehetnek. Lelkesen meselte nekik, ki vagyok, hogy s mint talakozott utunk. En is beumtattam ot azoknak, akikkel en jottem tobb napon keresztul, hirtelen megnott a csapat. A sok ismeretlen eltunt korulottem, mindenkivel volt mar kozos elmenyunk...
Aztan varosnezes, Ponferrada gyonyoru! A var, a bazilika... Es a reggelben ismet atsetalni rajta az ures utcakon, ugyanaz a lelkesito elmeny! Az utcak halvany sarga szinben megvilagitva, az esti nyuzsgest tavoltartva valami egesz mas arcat festette az ovarosnak. Csak annyi emlekeztetett az ebredo varosra, hogy peksutemeny illata csiklandozta meg az orrom valahonnan.
Eleg sokara ertem ki a varosbol, pedig sokkal kisebb, mint Burgos, vag Leon. Kertek es csaladi hazak kozt, nyugodt kornyezetben lephettem ujra az osvenyre, mikor meg a nap csak kezdett felkelni. Az kulvarosban utolert egy zarandok es magyarul koszontott. Laci atya volt az, vele is tegnap ismerkedtem meg, de csak annyi idonk volt, hogy bemutatkozzunk egymasnak. Ma onnan folytattuk, ahol elozo este abbahagytuk. Laci egy igen szinpatikus, fiatal, okos, felszentelt pap! Vele meg nem tortent meg, ogy falat huzzon maga es a vilagi emberek koze, es nagyon ugyel is ra, hogy ez ne tortenjen meg. Par napja beszelgettem valakivel arrol, mennyire hianyzik, hogy valakivel az anyanyelvemen beszelgessek. Es jott Laci atya. Egesz nap egyutt mentunk, beszelgettunk mindenfelerol. Nem tarsalogtam meg ilyen jot, miota itt vagyok. Neha elnemultunk es csak mentunk egymas mellett, mogott. O sokkal gyorsabban menne, mint en. Kicsit lassitott, en pedig jobban nyujtottam a lepteimet. Egyszerre leptunk, egyszerre csikorogtak a kavicsok minden lepesnel a ciponk talpa alatt. Neha kerdeztunk valamit egymastol, aztan ismet elhallgattunk, jo volt igy. Kozben emelkedett, majd ereszkedett az ut. Sokszor szolok kozt, hegyekkel korulvett tajon haladtunk. A nap elbujt a felhok felett, de mikor kibujt egy lyukon a felhok kozt, gyonyoru aranyszint es elenk rozsdabarnaszineket varazsolt a beborult reszek alatt is. Fantasztikus latvany volt!
Kisebb kiterovel Valtuille de Arriba fele Villafranc del Bierzoig vezetett az ut ma. A szallason egy darabig gondolkodtunk, aztan olyat valasztottunk, amiben van konyha. Kicsit dragabb volt, de a kajaval tobbet sporoltunk, mintha menut ettunk volna egy ocsobb szallas melle. Az albergue egyebkent csak annyiban emlekeztet egy alberguere, hogy emeletes agyak vannak benne. Amugy olyan lenne, mint egy panzio, vag valami kisebb motel. A varos gyonyoru most is, az ablakunk pedig egy fizesesre nez. Igaz nem termeszetes, de a csobogasa hamisitatlan.
Holnapra egy kulonleges napot terveztem, de errol majd holnap.

Pilotakeksz

El Acebo - Molinascea - Ponferrada

El Acebon. Imadtam tegnap, es ennel nem is tudok tobbet mondani. Nem tudom hova fokozodhatnak meg a spanyol falvak iranti erzelmeim. Mind "egyforma" es megis mas. Persze, hogy mas! Sokminden nem tortent mar az este folyaman, ha attol eltekintunk, hogy kisebb fajta nepszerusegre tettem szert azzal, hogy en voltam az egyetlen, aki Saint Jeanbol indult. (Jorgen elment csajozni....:)) Ez a mai napon csak fokozodott.
Reggel koran, mar hat utan megtettem az elso lepeseket. Igaz mar korabban ebren voltam, az utcan matattam, de egy jo darabig nem mozdult a labam. Sotetben, halvany sarga fenyben uszo "foutca", a kutyak csak epp hogy a szemuket ramforditottak, fekudtek mindenfele. Ultem egy darabig a kut mellett es reggeliztem volna, ha van kajam. Vagy kaveztam volna, ha lehetne ilyenkor valahonnan kavet szerezni. Igy csak ucsorogtem, es jo volt. Aztan uccu neki! Hat nem volt konnyu! A tegnapi ereszkedest azert erezte a bal terdem, de kozel sem annyira, mint a Pireneusok utan. Ez a lejto ma is folytatodott, meredek, koves osvenyeken. Ezekben a reggelekben az erdoben..., hogy is mondjam, hogy ne legyen mar annyi szoismetles... Fantasztikus! Az illatok, a szinek es a magany! Merthogy eltuntek a pilgrimek! Astorga utan megsokasodtunk es ma ugy jottem Ponferradaig, hogy egy lelekkel sem talalkoztam! Csudaklassz volt! :) Csak az ut poraban lathato labnyomok emlekeztettek arra, jartak itt. De meg mennyien! Ha belegondolok, tobb szaz ezer zarandok jart itt csak az elmult evekben!
Meg Ponferrada elott az ut atvitt Molinasecan. Na ez a kis falu! Mintha egy nagyobb meretu makettben maszkalnal! Kis folyo, kis hiddal, kis, szuk utcakban kis boltok. Meg a barban az asztalok is kisebbnek tuntek. Lehet azert okozott ilyen optikai csalodast, mert korulotte pedig az alfoldi gyereknek szokatlan nagy hegyek! Meseszep!
Ponferradat hamar elertem, igen rovid volt a mai megtett tav, de a kis pihenteto szakaszoknak csak holnap utan lesz jelentosege. A varos elejen utolertek az argentin testverek, egyutt kerestuk meg a szallast. Ugy latszik keresik a tarsasagom, persze hulyitem oket is allandoan! :) Az albergueben pedig mar ott volt Jose, akivel par napja ismerkedtem meg. 51 eves es szeretnek igy kinezni majd ha elerem azt a kort. Vegetarianus, ma o fozott es igen izletes es laktato volt. Elmentunk bevasarolni a supermercadoba, ahol a polcon meglattam egy pilotakekszre  hasonlito finomsagot. Elkapott ismet a honvagy. Ha belegondolok milyen regota vagyok uton es mennyi minden tortent... Azt hiszem van olyan ember, aki egy eleten at nem el at annyit, mint mi itt a Caminon nehany het leforgasa alatt. Mar nagyon regota nem ettem pilotakekszet, de most mindent megadtam volna erte! :)
Ebed kozben erkeztek olyanok, akiket regebb ota ismertem. Mind orommel igyekezett felem, olelesek es nagy pacsik. Hogy kerulok ide, honnan indultam, mikor, meddig... - zaporoztak a kerdesek. Az argentin noverek es meg paran akikkel egyutt ebedeltunk nem ertettek mi ez a felhajtas. - Ok a barataid? Nem egyedul jottel? Te mindenkit ismersz? Hires vagy? :) stb... Par nap mulva ok is megtapasztaljak remelem! Mondtam nekik, nem teszek mast, csak amit ok is. Elindulok es megerkezem. De en belul neha ugy erzem az olelesek es a pacsik annak szolnak, ami a ket pont kozt az uton tortenik. Azt viszont nem kell "sztarolni" es nem is lehet. Csak van, es itt van. Mindig, most is...
Nemsokara varosnezes. A szallason most van itt egy vizholyagdoki, mindenki leapol, ha szukseg van ra, es ingyen. Orulok, hogy nem kell odamennem most sorba allni. Minden rendben van velem!

Koszonom a kommenteket es a figyelmeteket! Nagyon jo erzeseket valt ki belolem, remelem valahogy vissza tudom majd adni!

Cruz de Ferro

Rabanal del Camino - Foncebadon - Cruz de Ferro - Manjarin - El Acebo

Nem bantam meg, hogy Rabanalban maradtam. Este hetkor gregorian mise volt az apro fakucska icipici templomaban. Emberek nem nagyon laknak itt sem, viszont harom pap is belepett az oltar ele. Csaladias hangulatban ultem vegig a miset. Amennyit ertettem belole, hogy utunk soran hamarosan elerunk a Cruz de Ferrohoz. Nem tartott sokkal tovabb a szertartas, mint fel ora, nem is volt kedvem sietni kifele, maradtam meg par percet meg nehany zarandokkal. Kellemes csond ult a templom ures tereben, amit kisvartatva egy mellettem ulo holgy zokogasa tort felbe. Nem tudom miert, odanyujtottam a kezem, o pedig szoritotta ugy, hogy szinte fajt. Majd valamit mondott franciaul, de en csak neztem ra. nem csovaltam a fejem, nem bologattam, nem magyarazkodtam, hogy nem ertek semmit, csak neztem ra. Elovett egy kepet, megmutatta. Egy fiatal 30-35 eves not lattam a foton, ami csupan par eve keszulhetett. Ezzel el is meselte az o tortenetet. Tudtam a kepet hova fogja vinni.
Reggel sikerult eleg koran kelni, ami azert nem okozott nehezseget, mert szinte egy szemet sem aludtam. Ismet medvek es oroszlanok voltak a halokorletben es egy ferfi, aki olyan hangot hallatott, mint a pulyka... Remiszto! Alig vartam a reggelt.
Indulas hat utan, es legnagyobb dobbenetemre sehol senki! Elertem Foncebadont, ahol Paula az angol lany kavezgatott az ottani albergue teraszan, invitalt es vele tartottam egy kavera. Kellemes huvos volt a reggel, Paula maradt jogazni, ami 8-kor kezdodott. Akkor kapcsoltam, nem nagyon kellene "tokolni", mert hosszu ut var ram ma. Lassan azt is eszrevettem, hogy hegyek kozt vagyok! :) Emelkedok, emelkedok es gyonyoru kilatas! Csodalatos reggel!
Es elerkeztem a Cruz de Ferrohoz. A vas kereszt. A camino legmagasabb pontja, 1518 m magasan, de nem ezert fontos megemliteni. Biztos erezted mar te is, hogy valakinek a lelki szemetesladaja vagy. Ez itt egy lelki szemetlerakohely. Itt megall mindenki, nemcsak az, aki vallasi, vay lelki indittatasbol van az uton. Itt megall az is, aki csak sportbol jarja a Caminot. Mindenki tudja mi ez a hely. A zarandokok nem ugy konnyitenek lelki terheiken, hogy masnak panaszkodnak, hanem jelkepesen egy kovet hoznak magukkal, amit itt a vaskereszt toveben raknak le, ezzel egyszer es mindenkorra "megszabadulva" magukkal hozott lelki terheiktol is. A halom kb ket-harom ember magassagu mara. Ma ereztem eloszor, hogy egy nagyon regota tarto tortenetnek lehetek a reszese. Felmentem a korakas tetejere, ahol nem csak kovek es kavicsok, hanem fotok, cumisuveg, kabalafigurak, zaszlok, szemuvegek, gyogyszeresuvegek, egyszoval minden van, amitol meg akarunk valni. Minden bizonnyal itt lesz ma annak a holgynek a kepe is, akit a templomban lattam elozo nap. Kicsit nyomasztonak, de egyben felszabaditonak is tunt a hely. Letettem en is a ket kis kavicsomat, amit otthonrol hoztam magammal. Az egyik a nagymamam sirjarol van, aki nelkul iden mar az otodik karacsonyt unnepeljuk. Nagyon hianyzik! A masik pedig anyu kertjebeol. Ugy ereztem, neki tobb mindentol kellene megvalnia, helyette hoztam magammal...
Aztan leultem egy felreeso helyre, eszembe jutottak, akiknek olvastam a beszamoloit, eszembe jutott az o tortenetuk is. Es termeszetesen a sajatom is.
Az utat folytatva nem ereztem sem remenyt, sem mast, hogy ezutan valami is megvaltozik. Viszont tudtam megtettem a dolgom es mar most jobb! Lassan haladtam, a taj gyonyoru! A hegyek ebben a szep idoben! Gyakran megalltam, csak nezelodtem, nem siettem mar. Emlekeztetett a Pireneusokra, az elso napra, mikor elindultam. Mostanra mar tul vagyok talan az 500 km-en is, fogy az ut es gyonyoru! Elveztem ma minden lepest! Lassan ertem le a kovetkezo faluba, Manjarinba. Mondhatom kulonos hely, de magaval ragadott. Szivesen eltoltottem volna ott is egy ejszakat vadregenyessege es misztikus volta miatt. De tovabbhaladtam, alig tettem meg akkor meg 10 km-t. Aztan a kovetkezo igen eros ereszkedes utan egy volgyben megpillantottam a falucska osszes hazanak egytol egyig fekete csereptetejet, nagyon hangulatos hely. Nem ettem akkor meg semmit, az elso barban ott volt Jorgen, intett es leultem melle ebedelni. Megbeszeltuk, ma mindketten Ponferradaig megyunk. Ebed utan a bar teraszan a ket napagyba kicsit meg belesuppedtunk piheneskepp. Elaludtunk... Az argentin noverek ebresztettek minket. Az ido elszaladt, mi pedig nem rohanunk vele, maradtunk. Az albergue ablakabol csodas kilatas a hegyekre! Jobb itt most, mintha egy ujabb szep, de nyuzsgo varosbol irnek. Ha latnatok...!

A ferfiaknak konnyebb...

Astorgatol Rabanal del Caminoig
Astorga, az albergue bejaratanal, mikor megerkeztem tegnap. Kimi fogadott, ugrott a nyakamba. O az akinek kekaptak a kisujjain a kormot. Jo volt ujra latni, mondtam is neki hoztam szamara valamit! Erdeklodve figyelt, en pedig az ajtora mutattam. Odanezett, mejd ram, nem ertette. Aztan par masodperc mulva betoppant harom japan zarandok, a baratai. Es te hoztad oket? - kerdezte es nevetett es ugrott az o nyakukba is. Kesobb egyutt vacsiztunk, meghivtak az asztalukhoz. Este varosnezes, nem volt eleg az ido fel 11-ig, Astorga gyonyoru. Aztan hagytuk a fenebe az egeszet es Jorgennel ittunk egy sort 10-kor a foteren. Aludtam mint a bunda. Csak ki kellet varnom, mig marcus kussba marad, mert egesz este pofazott, nem kis hanggal.
Leon utan az ut kette valik, majd Hospital de Orbigonal ujra egyesul, aztan Astorgaban egy masik ut csatlakozik Sevilla felol a Camino Franceshez. Sokan kezdtek Leonban az utat, rengeteg "feherlabu" van. Eloszor csak tegnap lehetett erezni, megnovekedett a letszam. Jonehanyan pedig befejeztek Leonban es majd jovore folytatjak. A tegnapi szallason Jorgen, Kimi es en voltunk, akik Saint Jeanbol jottunk, a tobbiek vagy Pamplonabol, vagy Burgosbol voltak ismerosek, mi regi motorosoknak szamitottunk. Azt hittem majd nyomasztani fog Leon utan a sok erdeklodes, hol es mikor kezdted, hogy birod stb kerdesek, de nem. Furcsa mindig, mikor elismeroen bologatnak, hogy bevallaltuk a Pireneusokat. Ez nem csak a szallason, hanem a mai nap az uton is folytatodott. Sok uj ember, mind baratkozni akar es ha ratalal valakire, aki messzebbrol jott, abban ertekesebb kapcsolatot lat. De turelmes voltam es nem kellett eroltetnem, en is szeretek ismerkedni, par szot valtani a vilag minden tajarol jott emberekkel. Aztan odalepek, kesobb talalkozunk es megyek a magam tempojaban. Utolertem harom lanyt, nem hagytak szo nelkul elmenni. Hello, honnan indultal? - Saint Jean, - Woooow! Mi Leonbol, mi feherlabuak vagyunk, egy magyar fiu igy nevezi az ujakat. Te hol elsz? - Magyarorszagon! - es jott az oriasi rohoges! :) Terjed a hulyeseg! A harom lany argentin. Egyikuk Barcelonaban, masikuk Madridban es a harmadik Stuttgartban el. Eljottek a Caminora, hogy egyutt lehessenek! Ez nagyon tetszett, szep! Meseltem nekik az en tesomrol is, legyen ez a mai szakasz az o tiszteletere! Hajra Ocskos!
Az elso falu, bar szokas szerint. Utolert Marcus... Borzaszto! Nem eleg, hogy a mai nap hering camino, meg o is. Annyian voltak ma utkozben, hogy komoly problemat okozott a kisdolgom elvegzese is, pedig a noknek ez meg nehezebb. Marcus gyors, de ahogy meglatott, megallt es nem tudtam levakarni magamrol. Ha megalltam, o is. Mondtam menjen tovabb, egyedul akarok lenni, de csak ordibalt, Vamoooos! Ez hulye! Nemsokara utolert Jorgen is, o is gyors, de most mindketten lassabban haladtak, immar elottem par meterrel, de Marcus mindig figyelt le ne maradjak. Tuntetoleg a fulemben a fulhallgato, de nem ert ez semmit. Jorgen is szeretett volna megszabadulni tole, de ez csak nekem sikerult ma. Szerettem volna tovabb is menni, Foncebadonig,  de megalltam Rabanal del Camnoban. Ennek harom oka is volt. Tudtam Marcus tovabb akar menni, igy nelkulozhetem mara. A masik, Attila a bajai fiatalember irta smsben, ne hagyjam ki Rabanalt. A harmadik pedig, hogy hol lassabban mentem, hol gyorsabban Marcus miatt es ez az osszevisszasag, hogy nem tudtam a sajat ritmusomban gyalogolni, ez jobban lefarasztott a meleggel egyutt, mint barmi eddig. A harom indokbol a negyedik egy ujabb vizholyag, de szora sem erdemes... :) Majd jobb lesz, vagy rosszabb, de utana mindennkepp jobb - igy van ez! :)
Cserebe viszont kaptam egy nagyon takaros alberguet! Kellemes a hely, van egy apro kert, halkan szol a zene es jo illatok aradnak a konyhabol. Jut eszembe, kellene ennem valamit! :)
Holnap koran szeretnek elindulni es feljutni a Cruz de Ferrohoz, mielott valamelyik cserkeszcsapat elindulna. Igen, ilyen is van es sokan vannak, nagyon hangosak. A mai nap valami masrol szolt, de meg igy is orulok, hogy itt lehetek. Most azok adjak azt a pluszt, akik "felneznek" ram a mogottem hagyott 500 km miatt. Buszkeseget nem erzek, de jo ha tudok nekik segiteni a tapasztalataimmal. Es nagyon jol esnek a kommentek, smsek. Ahogy Zoltan fogalmazott, megkonnyitik a hatizsak sulyat. Azt pedig nem is erzem neheznek, igy viszont meg jobb! Koszonom!

Egy "angyali "uzenet - Valamit latott valaki a szememben

Villar de Mazarife - Villavante - Hospital de Orbigo - Santibanez de Valdeiglesias - San Justa de la Vega - Astorga

A tegnapi nap sem telt emlitesre valo dolog nelkul. Mar epp untam a semmittevest, kerdeztem a hospitalerot, tudok-e valamit segiteni. Nononono... Keszitettem kajat magamnak a konyhaban, ettem, elmostam magam utan. A tobbi megszaradt tanyert, evoeszkozt pedig a sajatommal egyutt elpakoltam. ekkor jott be a hospitalero pont ezert. Magaval huzott, es a ruhamat mutogatta, meg a mosogepet. Elkerte a cuccaimat es kimosta oket. Ez lett volna a delutani programom. most jo illatuak a ruhaim, nem a mososzappan szagat erzem! :) Keszitett meg egy kavet es mondta menjek ki a kertbe, legyek nyugton. Par perce ucsorogtem, mikor belepett a kapun Jorgen, akit nem lattam Los Arcos ota. Az elso szava, hogy nemsokara jon egy szep lany, az uton ismerte meg. Jorgen tortenete, hogy katolikus iskolaba jart, majd teologiat tanult es mielott kispap lett volna, illetve ahogy o fogalmazott, mielott jott volna a kerdes: Yes or no, o azt mondta: YESSSS! Es elkezdett csajozni erosen. Azert jott a caminora, hogy megtudja hogyan tovabb, de szerintem o fogja megvaltoztatni az utat, nem forditva! :) Jott is hamarosan az a nemet lany. mindketten elvonultak, lezuhanyoztak, berendezkedtek. Kesobb, 5 utan foztunk es egyutt ettunk, beszelgettunk. A lany (a nevet nem tudom) Pamplonabol indult, Burgosig gyalogolt, ott buszra szallt Leonig. Ott egy buliban talalkoztak Jorgen nagy oromere. Szoba kerult a Meseta, Jorgen csovalta a fejet, mennyire utalta, csak egyedul, nincs semmi, csak egyenest, amerre a szem ellat mindenhol gabonafoldek... stb. A lany megkerdezett engem, en szerettem valaszoltam. A miertre pedig ugyanaz volt a valaszom, mint Jorgennek, aki csak csovalta a fejet es dunnyogott. A lany meg egyszer ram nezett, mintha akarna valamit kerdezni, de csak a szaja nyilt ki es csak nezett, majd felallt. Par perc mulva visszajott a  hatizsakjaval, visszamegy Leonba, keres egy buszt, vagy vonatot es indul meg ma vissza Burgosba, hogy vegigmenjen a Mesetan. Nagy dobbenet volt rajtunk, Jorgen probalta lebeszelni, de azt mondta nagyon csillog a szemem es ezt o is akarja. Lehet utalni fogsz - szoltam hozza, de csak a vallat rantotta meg es azt valaszolta: vagy szeretni. Szeretni magad fogod - feleltem. Elkerte a szamom, hogy majd tudassa, milyen volt szamara. Ahogy ment kifele a kapun, Jorgen nezett utana, o meg sem fordult es amikor eltunt, Jorgen ramnezett es csak annyit mondott - koszi! -es rohogott. :)
Este lefekveskor mar nagyon vartam a reggelt, hogy ujra utnak indulhassak, hogy ujra eljojjon az az erzes. Es mikor elcsendesedett korulottem minden akkor elobukkant valahonnan. Csak akkor vettem eszre, velem volt egesz nap, csak nem vettem eszre...
Reggel eleg sokat aludtam, 6 utan ebredtem fel. Szokasos kilopom a taskam es indulok is. Kellemes ido igerkezett, nem volt huvos. Bekapcsoltam a telefonom, ahogy az ajton kileptem. Egy smsem erkezett, benne egy "angyali uzenet" egy kedves ismerostol. Es ahogy kileptem az utcara az pont passzolt ahhoz a reggeli hangulathoz, koszonom!
Az indulas utani hosszu kilometerek meg halvanyan emlekeztettek a Mesetara, de Hospital de Orbigo utan mar jelezte az ut, hamarosan ujra jonnek a hegyek. A taj valtozatos, emelkedik, lejt, nehol erdos reszeken vezetett, es az ut maga is mar tobb helyen koves. Sajnos az ut egy jo reszen nem tudtam egyedul lenni. Orbigoban vart Jorgen, aki egy oraval kesobb indult, de mindig gyorsan halad. Vele volt Marcus, akit remelem a gonviseles messzire sodor tolem holnap. Masodjara jarja a Caminot es ordit az erdoben, Vamos, vamos, Speedy Gonzales, meg mindenfele marhasagot. Ha megalltunk, o is. Ha lassabban mentunk o is, szornyu!!! Tiltakozasul betettem a fulembe az mp3 lejatszot, aztan megkerdeztem tole, hogy az elso utja soran nem mondta neki senki, ne jojjon ide tobbet? Kikerekedtek a szemei, es az ut hatralevo egy reszen magyarazkodott. Ez sem volt jobb, de legalabb nem ordibalt. 6 km-re voltunk Astorgatol, mikor elertuk David "tanyajat". A semmi kozepen egy kiskocsi kitolva az ut szelere, tele frissitovel, jeggel, vizzel, borral, sorrel, narancslevel, gyomolcsokkel, ragcsalnivaloval. David el itt, bevallasa szerint az utat szolgalja es "biznisz" is ez az egesz. Megalltunk, ittunk egyet, minden donativo, annyit adsz, amennyit akarsz. David meglatta Marcust es felismerte, sot meg azt is mondta neki, tavaly amikor talalkoztak esett az eso. Megorultek egymasnak, mi pedig Jorgennel leleptunk gyorsan.
Most Astorgaban. Na ez valam meses! Ugy erzem a delutan es az este is a latnivalok leltarbavetelevel telik, rengeteg minden van itt es Astorga a spanyol csokiparadicsom. Nagyon meleg lett delutanra. Megerkeztunk, letusoltam es mikor visszatertem a szobaba, Marcus fekudt a szomszedos agyban es kiabalt, Hallo! Fogtam a cuccom es attettem mashova...

Nem tudom igy lesz-e mindig, vagy meddig, de ha egyedul vagyok ott az a bizonyos erzes, elobukkan valahonnan. Mintha az auramat venne korbe... es a legerdekesebb, hogy ezt le is merem irni! :)

Pihenes

Maradtam mara Villar de Mazarifeben. Tegnap negyon megfogott ez az albergue. Mondhatnam azt is, giccses, de nagyon nyugodt es csendes. A szobaban, ahol aludtam negy agy, de egyedul voltam benne. Hogy Paula szavaival eljek "aludtam, mint egy bebi". O is egyedul volt, sot azt hiszem csak a franciak voltak egyutt egy negyagyasban. Kevesen voltunk, reggelre mindenki elment, Paula is meg del elott. Mar itt vannak az uj vendegek. 9-kor masztam ki az agybol, nem aludtam ilyen jot, miota eljottem otthonrol. Az Leon utan ujra kettevalik. Azt hiszem erre a szakaszra kevesebben jonnek, tobben valasztjak a masikat, pedig az foutmellett halad.
Furcsa, hogy ma nem indultam utnak, hianyzik is. A mai nap a pihenese, de hogy ne maradjatok olvasnivalo nelkul:, nehany erdekesseg:
Emberek, talakozasok, elejtett szavak
A vilag minden tajarol erkeznek zarandokok. Van, hogy hatan ulunk a konyhaban a vilag ot foldreszerol. A kozos nyelv altalaban az angol es a kezzel labbal mutogatas. Az elmeny az ami osszekot minket es a cel, eljutni Santiagoba. Minden nap uj arcok es sokszor reg nem latott arcok. Konnyu az ismerkedes, de nem kell kezdemenyeznem. Volt, amikor valakinek lefujta a szel a szaritorol a ruhajat, visszatettem, o latta es masnap reggel egy kaveval kedveskedett a vad idegen a barban. Ha nem akarunk peregrino menut enni, csak el kell kialtani magunkat: "cook together" - fozzunk egyutt es lesz asztaltarsasag es rengeteget lehet sporolni. Tegnap megusztam a rantottat, a franciak mar kajaltak, mikor felkeltem a delutani szunyokalasbol.Tobben vannak, akik jol foznek es van nehany elvetemult, aki ezek koze sorol engem is, oriasi a nyomas rajtam :)
Nehany napja talakoztam egy holggyel, akivel korabban meg az elso napon a roncesvallesi emelkedokon futottam ossze. Emlekszem ra, csak ult az ut szelen. Nehany napja talakoztunk ismet, elmeselte a tortenetet. A ferje alma volt vegigjarni a caminot, de meghalt autobalesetben 4 eve. Helyette indult utnak, de nagyon felt es a ferjet is feltette volna a hosszu uttol. A hegyekben, amikor talakoztunk azert ult, mert vissza akart fordulni. Azt mondta azert van itt, mert akkor megkerdeztem tole, minden ok? Allitasa szerint akkor erezte eloszor, biztonsagban van, az emberek itt tenyleg figyelnek egymasra. Nem volt mas, csak egy elejtett szo... Sokszor beerek egy faluba, a barok tele vannak, tobb helyrol a nevemet kiabaljak, integetnek, uljek le kozejuk. Igy van ez mindenkivel. Az emberek, akiknek tudtam valamit segiteni, hivnak magukhoz, reggelizzunk egyutt. Az egyiknek segitettem beallitani a taskajat, a masiknak adtam kremet, vagy csipeszt, biztositotut, vizet barmit ami a hetkoznapokban jelentektelennek tunhet. Megjegyzik a nevem es vele azt is, o a magyar fiu. Kis semmisegek miatt, hihetetlen! Mindenki nagyon kedves, baratsagos. Elvalunk, majd par nap mulva ujra talakozunk. Az ilyen talakozasokkor egyre erosebb az oromerzes. Eleinte "csak" orultunk, mara mar kapom az oleleseket, a nagy pacsikat. Mi lesz Santiagoban?
A zarandokokat a hospitalerok, hospitalerak fogadjak, mondhatom szinte mindenhol kedvesen. Mogorva emberrel nem talalkoztam, talan egykedvuvel. Azok is, amikor kerdezik tudok-e spanyolul es azt valaszolom "si, una serveza porfavor" (igen, egy sort kerek) mar nevetnek is, "si, importante" (igen, ez fontos). :)
Mar az elso nap felfigyeltem egy erdekes dologra. A korulottem levo emberek szemelyisegjegyeire, beszedukre, mimikajukra, gesztusaikra. Sokszor kiserteties hasonlosagokat velek felfedezni az otthoni baratok, ismerosok es az itteni zarandokok mozdulatai kozt. Mintha mindenki itt lenne velem otthonrol... Mindenkiben talalok valakit otthonrol. Csak egy apro kezmozdulat, vagy valakinek a jellegzetes jarasa, hangja, es hasonloak. :) Le tud dobbenteni!
Az uton
Azt gondoltam magam ismerve, majd gyaloglas kozben jokat fogok agyalni. Hat nem... Nem tudom iranyitani a gondolataimat, nem is akarom persze. Nem valasztok temat, csak megyek es beugranak kepek, emlekek, arcok, emberek, helyzetek stb. Sokszor olyan, mintha nem gondolnek semmire. Inkabb, mintha az agyam urulne minden egyes lepesnel. Csak az erzesek, amik valahonnan elojonnek... Hogy is mondjam... Tisztak! Csak egyszeruen a boldogsag, a nyugalom, a szabadsag, a csend erzese es a szeretete. Barki es barmi is hianyzik otthonrol most, az is annyira tiszta, hogy inkabb keseredes erzes, mint csak keseru. Orulok, hogy igy erezhetek!
Mindig erzem - es ezt nem gondoltam volna - nem vagyok egyedul! MAGAMMAL VAGYOK! Hatalmas egyetertesben, bekeben... Ezt meg kell tapasztalni, nehez jol megfogalmaznom.

Jo utat mindenkinek! Buen Camino!

Ujra uton

Tegnap miutan irtam  es felalltam a geptol, az utam egyenest  a katedralisba vezetett, negyed  ora mulva  mar ott is voltam.  A Leoba vezeto ut nem adott kulonsoebb  elmenyt, inkabb tenyleg  csak a bemenetelesrol szolt. Viszot a katedralisban ujra felbukkant az az erzes, amit tegnapelott megtort varazslatkent tudtamm be. Gyonyoru  az a kecses, torekeny, megis hatalmas templom! Az ablakok szines uvegein a bearamlo fey egyszeruen lenyugozott, es egy padhoz szogezett. Csak ultem  es visszatert a csoda,  ujra uton voltam, de labam nem jart, csak a gondolataim... Fantasztikus!  Tobb, mit egy orat tolthettem  bent,  jol korulneztem,  majd az egyik  mellekhajoba betertem,  ahol  epp mise zajlott. A tomjen  illata itt is marasztalt, a papok mar az  aldast  adtak, lassan vege lett a szertartasnak, de meg maradtam magamban. Mire  kijottem  az emberk  mar nyuzsogtek az  utcan,  egyre tobben jottek elo a szieszta utan. Korbejartam az ovarost, lattam sok szepet, nem hiaba akartam maradni.
Este a szallason a felelmem beigazolodott, a kb 46 ferohelyen alvoo  csak ferfiak ugy  horkoltak, minta zallat! Volt  ujra oroszlan,  medve, de volt olyan tolem nem messze, aki egesz emberi hangokat  utanozva aludt. Mintha egy lenyelt halszalkaval kuzdene minden levegovetelnel. Nem tudtam mikor kell ugranom jol hatba verni. Aztan lassan  elnyomott az alom es eldontottem kell a pihenes ezek utan. Arra ebredtem, hogy egy kamion jon szembe velem es belevakit a lampaja a szemembe. Persze  csak alom volt, egy kedves kistarsam orommel hasznalta a fejlampajat, hadd ne mondjam nem indokoltak a latasi viszonyok. Termeszetes fenynel legszivesebben a fejehez vagtam volna a szadalomat...
7-kor felkeltem, a teremben mar  nem volt  senki. Leballagtam, kezemben a cipommel es a zsakkal. 8-kor bazarjak az ajtot, csak 11-kor  nyitjak  ki  ujra, a hatizsakot ott lehet hagyni. Meg mindig nem tudtam menjek-e, vagy maradjak. Nem akartam a zsakomat otthagyni  es  ezzel maradasra kenyszeriteni magam. A hatamra vettem es mar ereztem  is  azt a bizsergest a talpamban, nincs maradasom. Ma volt az elso alkalom - Saint Jeant kiveve-, hogy el  tudtam koszonni a hospitalerotol. A korai indulaskor ok sokszor meg nincsenek a szallason. Adios es be is zartak a kaput. Egy  kor meg  a varosban teljes menetfelszerelesben, aztan indulas kifele. Hosszu ut vezetett ki a varosbol, de mikor elhagyta  az utolso kis falut - ami szinte osszenott Leonnal - es elmentem az  utolso teglaepuletet, ujra visszatert az az erzes!  Uton lenni! Azt hiszem, aki egyszer megerzi,, nem szabadul tole! Remelem!
Latszolag (csak latszolag) esemenytelen gyaloglas utan most Villar de Mazarifeben vagyok egy nagyon kelleme kis albergueben. Van medence is, de most a nagy kert vonzott ide. Az ido huvoskes, nincs az a dog meleg, de a spnyol nenike az uton, aki faagakat cipelt nem tudom honnan hova es minek, mert mindenhol vannak olyan agak - szoval nagyon panaszkodott -  mucho color / nagyon meleg.
Jo volt ujra kint lenni a nagyvarosbol,  ismet  a poros folduton koptatni a cipomet. Szeretem ezt a zarandoklast, bar azt hiszem a neheze csk  most jon. Nem fizikailag, sokszor azt erzem vagyom haza, hianyoznak az otthoniak, az otthoni dolgok... Es talan ma ereztem eloszor, jo lenne  mar Santiagoba erni. De imadok elindulni, uton lenni. Ha ehes vagyok eszem, ha szomjas iszom, ha almos alszom. Sokszor kiegeszitve igy: eszem, ha van  mit, iszom, ha van mit... Hely  pedig eddig mindig volt.
Leonbol ujabb es sok "feherlabu" indult. Van koztuk tobb olyan  is, aki tavaly itt hagyta abba. Uj  arcok, uj ismeretsegek. A mai albergueben csak a franciakat ismerem, remelem  nem rantottat fogunk enni... :)

Mark! Keszulj fel a legjobbakra! Csodalatos utad lesz, hidd el! Gondolok rad! Buen Camino
Adel, Zoltan, Erzsi, Dori, Viki, Vanessza! Koszonom a kommenteket!
Anya te meg ne aggodj, a legrosszabb, ami tortenhet itt,az, ha nem tortenik semi!