No abla espanol

Pan napja nem megy az iras. Reszben azert , mert benyomok egy sort az erkezeskor, ami jol fejbe is vag az ures gyomrom miatt... Masreszt meg bedobom az ermet es latom, hogy van 8(!) percem 1 euroert... Na ez a durva. Es akkor erthetoen kellene fogalmaznom, de kapkodok. Szoval en sem vagyok megelegedve magammal.
Az ut mar nagyon megvaltozott. Irtam a turigrinokrol, de igazabol nem zavarnak, csak erdekesek, mint jelenseg. Ma reggel csoportosultak a taxik korul, tettek be a zsakjaikat. Az eso esett, kezdtek beszallni az autokba. Az egyikuk kezeben a credencialok, korbe-korbe rohangalt veluk. Jottek zarandokok, odasietett hozzajuk, valamit beszelt, aztan meglatott engem. Jott, es beszelt nekem is. Pontosan tudtam mit akart. Az igazolvanyokat nekem adni, hogy menet kozben pecseteljem le oket valahol, ok meg mennek taxival. "No abla espanol" - nem beszelek spanyolul, pedig annyira szeretek segiteni masokon, de ez most nem ment. Eleg is ennyi roluk, kolunk konyvet lehetne meg irni ezekrol a jelensegekrol, de mindig van fontosabb.
Az ut megvaltozott. Sok a fel es lefele menet, de konnyu es igen valtozatos. Altalaban erdoben vezet, ami a mai esoben is jol jott, nem aztam szet. Ma szakadt szinte egesz nap. Neha egy-egy tisztas, de amugy a taj most nem magaval ragado. Rengeteg helyen lehet latni a Galiciara jellemzo magtarakat, amik kozul nehany igazan muveszien van kivitelezve, es a galiciai "ketarcu" kersztek is erdekesek. Igen hangulatos, de nem a szepsege miett lehet szeretni ezt a szakaszt. Mar most ugy tunik sokszor, Santiago elovarosaban vagyunk, a kertvarosban. Sok a telepules egymas utan, szinte egybeernek, koztuk tanyak. Sokszor azt sem tudjuk hol vagyunk, meg a pecsetbeol is nehez beazonositani, mert itt gall nevet hasznalnak, a terkepen pedig spanyol megfelelot. De nem is kell tudni hol vagyunk, inkabb most arra gondolok sokat, honnan jottem. Hosszu ut mogottem, de meg nem ert veget. Lassan haladunk, osszeallt egy kis csoport, egyutt szeretnenk beerni Santiagoba penteken. Ez a "leggyengebbnek" sem megterhelo tempo. Neha megis azt erzem, nem eleg lassu, azt erzem ha allnek akkor is porognenek a kilometerek. Menthetetlenul a kozelben van a vege az utnak. De az ut nem adja fel, minden nap ad valamit, a kep kezd osszeallni, minden lassan a helyere kerul. Es lassan kezdem felfogni, nem tudom felfogni egyhamar mi is tortent itt velem! Sokminden es igen eros behatasokkal, intenziven, nem kimelve semmit tortek fel es keritettek hatalmukba, amulatba... Csodalatos.
Ma Melideig tartott a napi penzum. Kilometerben nem sok es koran ideertem. Aztan jottek a tobbiek is, szep lassan megtelt az albergue. Nehany ujonc jon, ismerkedik. En latom nemelyek szemeben, nem eleg az utolso 100 km, akarjak az egeszet. Paran mondjak is, hogy majd talan par ev mulva utra kelnek. Aranyosak, csak nem szeretem ha fenykepeznek, mint egy bazari majmot... :) tetszik nekik a "camino szakall" - en pedig mar utaaaalom! :)
Melide hires a polipbol keszult kajairol, de jo volt nekem a pizza is! :) Azt ettem, es jol tettem! Vegre nem paradicsomos teszta, nem rantotta... :) Melideben csatlakozik az Uthoz a legregebbi Szent Jakab ut, a Camino Primitivo is Oviedo felol.
Zsuzsaval is talalkoztam, aki a hirehez meltoan igen kedves, aranyos holgy. Kar, hogy csak most futottunk ossze. Sajnos neki tovabb kell mennie, lassan repul hazafele. Remelem otthon talalkozunk!