Tegnap miutan irtam es felalltam a geptol, az utam egyenest a katedralisba vezetett, negyed ora mulva mar ott is voltam. A Leoba vezeto ut nem adott kulonsoebb elmenyt, inkabb tenyleg csak a bemenetelesrol szolt. Viszot a katedralisban ujra felbukkant az az erzes, amit tegnapelott megtort varazslatkent tudtamm be. Gyonyoru az a kecses, torekeny, megis hatalmas templom! Az ablakok szines uvegein a bearamlo fey egyszeruen lenyugozott, es egy padhoz szogezett. Csak ultem es visszatert a csoda, ujra uton voltam, de labam nem jart, csak a gondolataim... Fantasztikus! Tobb, mit egy orat tolthettem bent, jol korulneztem, majd az egyik mellekhajoba betertem, ahol epp mise zajlott. A tomjen illata itt is marasztalt, a papok mar az aldast adtak, lassan vege lett a szertartasnak, de meg maradtam magamban. Mire kijottem az emberk mar nyuzsogtek az utcan, egyre tobben jottek elo a szieszta utan. Korbejartam az ovarost, lattam sok szepet, nem hiaba akartam maradni.
Este a szallason a felelmem beigazolodott, a kb 46 ferohelyen alvoo csak ferfiak ugy horkoltak, minta zallat! Volt ujra oroszlan, medve, de volt olyan tolem nem messze, aki egesz emberi hangokat utanozva aludt. Mintha egy lenyelt halszalkaval kuzdene minden levegovetelnel. Nem tudtam mikor kell ugranom jol hatba verni. Aztan lassan elnyomott az alom es eldontottem kell a pihenes ezek utan. Arra ebredtem, hogy egy kamion jon szembe velem es belevakit a lampaja a szemembe. Persze csak alom volt, egy kedves kistarsam orommel hasznalta a fejlampajat, hadd ne mondjam nem indokoltak a latasi viszonyok. Termeszetes fenynel legszivesebben a fejehez vagtam volna a szadalomat...
7-kor felkeltem, a teremben mar nem volt senki. Leballagtam, kezemben a cipommel es a zsakkal. 8-kor bazarjak az ajtot, csak 11-kor nyitjak ki ujra, a hatizsakot ott lehet hagyni. Meg mindig nem tudtam menjek-e, vagy maradjak. Nem akartam a zsakomat otthagyni es ezzel maradasra kenyszeriteni magam. A hatamra vettem es mar ereztem is azt a bizsergest a talpamban, nincs maradasom. Ma volt az elso alkalom - Saint Jeant kiveve-, hogy el tudtam koszonni a hospitalerotol. A korai indulaskor ok sokszor meg nincsenek a szallason. Adios es be is zartak a kaput. Egy kor meg a varosban teljes menetfelszerelesben, aztan indulas kifele. Hosszu ut vezetett ki a varosbol, de mikor elhagyta az utolso kis falut - ami szinte osszenott Leonnal - es elmentem az utolso teglaepuletet, ujra visszatert az az erzes! Uton lenni! Azt hiszem, aki egyszer megerzi,, nem szabadul tole! Remelem!
Latszolag (csak latszolag) esemenytelen gyaloglas utan most Villar de Mazarifeben vagyok egy nagyon kelleme kis albergueben. Van medence is, de most a nagy kert vonzott ide. Az ido huvoskes, nincs az a dog meleg, de a spnyol nenike az uton, aki faagakat cipelt nem tudom honnan hova es minek, mert mindenhol vannak olyan agak - szoval nagyon panaszkodott - mucho color / nagyon meleg.
Jo volt ujra kint lenni a nagyvarosbol, ismet a poros folduton koptatni a cipomet. Szeretem ezt a zarandoklast, bar azt hiszem a neheze csk most jon. Nem fizikailag, sokszor azt erzem vagyom haza, hianyoznak az otthoniak, az otthoni dolgok... Es talan ma ereztem eloszor, jo lenne mar Santiagoba erni. De imadok elindulni, uton lenni. Ha ehes vagyok eszem, ha szomjas iszom, ha almos alszom. Sokszor kiegeszitve igy: eszem, ha van mit, iszom, ha van mit... Hely pedig eddig mindig volt.
Leonbol ujabb es sok "feherlabu" indult. Van koztuk tobb olyan is, aki tavaly itt hagyta abba. Uj arcok, uj ismeretsegek. A mai albergueben csak a franciakat ismerem, remelem nem rantottat fogunk enni... :)
Mark! Keszulj fel a legjobbakra! Csodalatos utad lesz, hidd el! Gondolok rad! Buen Camino
Adel, Zoltan, Erzsi, Dori, Viki, Vanessza! Koszonom a kommenteket!
Anya te meg ne aggodj, a legrosszabb, ami tortenhet itt,az, ha nem tortenik semi!
2011. június 30., csütörtök
2011. június 29., szerda
Leon bevetele
Relegiosban nem sokaig ereztem magam egyedul, de ha ugy lett volna zt sem banom. egyszeruen el kellett mennem a barba, mert megmelegszik a sorom, kozolte velem Igi Braziliabol. Ismerjuk egymast, valtottunk neha par szot, hogy vagy?, mi ujsag? - ennyi. Aztan korenk csoportosultak tobben, nagy lett az asztaltarsasag. Jottek a keson indulok, keson erkezok is, nem is mnetek az alberguebe, hanem rogton sorert kiabaltak! :) Tegnap allitolag 39 fok volt, de huvos szel lengedezett, nem lehette erzni. A hospitalero szamtalanszor dicsekedett, hogy valamikor itt szallt meg Paulo Coelho is. Az szallason felujitott konyhaban lehetett volna fozni. Egy aprocska baj van ezeken a kis helyeken. A bar, az etterem es a kisbolt egy helyen van, tehat bemesz es nem tudod akkor ez most mi is. A barban, a "bolt reszlegnel" pedig lehetett kapni levestesztat es nehany fele konzervet, ennyi! Na a szakacsmuveszetem ott meg nem tart, hogy ebbol ossze tudjak rakni valamit, igy maradt a hideg kaja.
Estere goromba felhok gyulekeztek, de reggelre csak huvos lett belole, kellett a hosszu ujju ma egesz nap szinte. 6 korul indultunk, nem egyszerre, hanem szallingozva. Mansilla fele, ami kb 6 km, mar jol lehetett latni a Leoni hegyeket, a reggeli hangulatban ez meg szebben festett. Beerve Mansillaba az elso barban megallas, reggeli, kave stb... Aztan a zarandok ugy tunik valamifele osztonleny, innen kisebb csoportokban egyutt mentunk, szorosan egymas mogott. Az ut innen a forgalmas orszagut mellett egy kialakitott gyaloguton vezetett, majd Leon elott ratereltek minket is az uttestre. Felelmetes volt, mondhatom, de az autosok ugy latszik hozza vannak szokva ehhez, rendkivul figyelmesek voltak. Egy hidon viszont konnyu bajba kerulni, volt ahol kb 10-20 cm-re huztak el a kamionok, mindig figyeltem nem-e log ki valami oldalt, mert azt csunyan lefejelhettem volna. Igy csoportban talan nagyobb feltunest keltettunk. Aztan ahogy beljebb ertunk ujra szethullott a csapat. Lassan bearaszoltam a varosba, egy ido utan kellemes varosi setaba csapott at a mai gyaloglas, de ez a nap inkabb a Leonba valo bejutasrol szolt. Leon gyonyoru, lehet maradok egy napot itt. Akkor gondoltam erre, mikor beerve az alberguebe ledoltem es elaludtam. nemreg ebredtem farkas ehesen, ma sem ettem meg semmit... :) A szallas egyszeru, az egyhaz altal fentartott, nem messze a katedralistol. A nok es a ferfiak kulonvalasztva alszanak mas-mas haloteremben. az elso hely, ahol nincs kisparna, de feltalatam magam, a halozsakom tokjat megtomtem ruhaval, megmutattam a szomszednak, aztan lattam tobben ezt teszik! :)
Furcsa, hogy amikor besetalok egy vadidegen nagyvarosba egy idegen orszagban, ahol most jarok eloszor es kiabaljak a nevem! :) Szieszta idejen ez konnyen elofordulhat, spanyol ember nincs az utcan. Tobben kerdezik meg most is, busszal jottem-e, mikor fajt a terdem, de mar nem is emlekszem mikor volt ez. Aztan gratulalnak, hogy idaig gyalog jottem. Pedig csak az tettem, amit ok is es ok is itt vannak.
Most ujra be az ovarosba, gyonyoru! Es igazi kiranduloido, varosnezo ido van. Ilyenkor mar nem vagyunk pilgrimek, csak turistak. Nincs a zsak a hatunkon, olyanok vagyunk, mint barki mas az utcan. Csak nemelyikunk santikal... :)
Mar azt hiszem harmadik napja nincs uj vizholyagom es ez igy is marad, eldontottem. Tegnap befutott Mammemn is este. O is koreai, de kicsit bonyolult, mert spanyol, de koreai es Nederland feliratu narancssarga dzsekiben gyalogol es angolul beszel... 40 km-t tett meg tegnap es el volt keseredve, mert lett egy vizholyagja. Akkor odahivtak megvigasztalni ot, mutassam meg a labam neki :) Hat az olyan mintha sztragta volna a Buksi a karfiolt... :) Egyebkent minden rendben, jol vagyok. Faradt nem, de kicsit almos vagyok ma. Ahogy elneztem tobbekkel az tortent, mint velem, egyszeruen eldoltuk, mint egy krumliszsak. Holnap pihi.
Estere goromba felhok gyulekeztek, de reggelre csak huvos lett belole, kellett a hosszu ujju ma egesz nap szinte. 6 korul indultunk, nem egyszerre, hanem szallingozva. Mansilla fele, ami kb 6 km, mar jol lehetett latni a Leoni hegyeket, a reggeli hangulatban ez meg szebben festett. Beerve Mansillaba az elso barban megallas, reggeli, kave stb... Aztan a zarandok ugy tunik valamifele osztonleny, innen kisebb csoportokban egyutt mentunk, szorosan egymas mogott. Az ut innen a forgalmas orszagut mellett egy kialakitott gyaloguton vezetett, majd Leon elott ratereltek minket is az uttestre. Felelmetes volt, mondhatom, de az autosok ugy latszik hozza vannak szokva ehhez, rendkivul figyelmesek voltak. Egy hidon viszont konnyu bajba kerulni, volt ahol kb 10-20 cm-re huztak el a kamionok, mindig figyeltem nem-e log ki valami oldalt, mert azt csunyan lefejelhettem volna. Igy csoportban talan nagyobb feltunest keltettunk. Aztan ahogy beljebb ertunk ujra szethullott a csapat. Lassan bearaszoltam a varosba, egy ido utan kellemes varosi setaba csapott at a mai gyaloglas, de ez a nap inkabb a Leonba valo bejutasrol szolt. Leon gyonyoru, lehet maradok egy napot itt. Akkor gondoltam erre, mikor beerve az alberguebe ledoltem es elaludtam. nemreg ebredtem farkas ehesen, ma sem ettem meg semmit... :) A szallas egyszeru, az egyhaz altal fentartott, nem messze a katedralistol. A nok es a ferfiak kulonvalasztva alszanak mas-mas haloteremben. az elso hely, ahol nincs kisparna, de feltalatam magam, a halozsakom tokjat megtomtem ruhaval, megmutattam a szomszednak, aztan lattam tobben ezt teszik! :)
Furcsa, hogy amikor besetalok egy vadidegen nagyvarosba egy idegen orszagban, ahol most jarok eloszor es kiabaljak a nevem! :) Szieszta idejen ez konnyen elofordulhat, spanyol ember nincs az utcan. Tobben kerdezik meg most is, busszal jottem-e, mikor fajt a terdem, de mar nem is emlekszem mikor volt ez. Aztan gratulalnak, hogy idaig gyalog jottem. Pedig csak az tettem, amit ok is es ok is itt vannak.
Most ujra be az ovarosba, gyonyoru! Es igazi kiranduloido, varosnezo ido van. Ilyenkor mar nem vagyunk pilgrimek, csak turistak. Nincs a zsak a hatunkon, olyanok vagyunk, mint barki mas az utcan. Csak nemelyikunk santikal... :)
Mar azt hiszem harmadik napja nincs uj vizholyagom es ez igy is marad, eldontottem. Tegnap befutott Mammemn is este. O is koreai, de kicsit bonyolult, mert spanyol, de koreai es Nederland feliratu narancssarga dzsekiben gyalogol es angolul beszel... 40 km-t tett meg tegnap es el volt keseredve, mert lett egy vizholyagja. Akkor odahivtak megvigasztalni ot, mutassam meg a labam neki :) Hat az olyan mintha sztragta volna a Buksi a karfiolt... :) Egyebkent minden rendben, jol vagyok. Faradt nem, de kicsit almos vagyok ma. Ahogy elneztem tobbekkel az tortent, mint velem, egyszeruen eldoltuk, mint egy krumliszsak. Holnap pihi.
2011. június 28., kedd
"Egyedul jarok utamon ezen kerek vilagon"
Az este meg varosnezes utan, vacsora. Maradt az ebedbol is, de egy nemet lany keszitett hozza valami vegetarianus kajat. Ennyi zoldseget meg nem lattam egyszerre, de nagyon finom volt! Takarodo a legtobb szallason 10-kor van, valahol fel 11-kor. Volt velunk egy csoport - nem peregrinok -, akik fel 11-ig enekelgettek az utcan, majd csak utana kezdtek az esti rutint, tusolas, fogmosas... Volt zugolodas. Nem is lehetett toluk aludni.
Ennek ellenere, ha almosan is, de felebredtem 5 utan, fogtam a motyomat, kiosontam vele es indultam is 6 elott. Elottem csak egy koreai srac indult, akivel tegnap talalkoztam eloszor. Jut eszembe az uj nevem igy hangzik: Kang Sam (azt hiszem) :). Lassan, tenyleg almoskasan kovajogtam. imadom a reggeleket itt, annyira hangulatos a kihalt utcakon a seta! Calzada de cotoba ertem, ahol kette agazik az ut. Az egyiken tobb telepules van, surubben, a masikon a par nappal ezelottihez hasonloan egy 17 km-es egyenes tartozik. Nem volt kerdes, a multkor annyira tetszett az a szakasz, nekem arra kell mennem. Es milyen jo dontes volt!
Ez utan kovetkezett Calzadilla de los Hermanillos. Annyira semmitmondoak ezek a nevek, tudom, de megerdemlik, hogy megemlitsem oket! :) Ahogy az elozo faluban meg nem olt nyitva bar, itt pedig abszolut nem is volt, de ahogy beerkeztem egy holgy szolt hozzam, innek-e kavet. Az ottani albergue hospitaleraja volt, beinvitalt a teraszra es hamarosan hozta is a kavet. A koreai srac mar keszulodott, utanam pedig par perccel egy masik zarandok erkezett, de o nem allt meg. Levettem a cipomet, zoknimat (tartsd mindig szarazon a labad!), hosszabb, 20-30 perces pihit terveztem a 17 km elott. Amig uldogeltem a csendben senki nem jott. Marmint zarandok. Csak nehany biciklis. Es a csondet egy dudalo kisbusz torte meg, jott a mozgobolt. Csak ugy ozonlott 4 ember az utcara! :)
Elindultam, szamitottam mi var ram, vizem, kajam volt. De megsem az jott, amire vartam, hanem valami sokkal izgalmasabb!
Az utikonyvem ezt irja szo szerint: "Tajkepileg ez a kevesse frekventalt es ritkan hasznalatos utvonal kulonleges elmenyt nyujt. eleinte a taj nagyon hasonlit a gyengen benott afrikai szavannakhoz, a kiterjedt fennsikrol alig lathato a Calzadilla de los Hermanillos mogott, a tavolban emelkedo hegyvonulat. itt mar szinte civilizaciotol mentes helyeken jarunk, az ember annyira egyedul erzi magat, hogy egy bizonyos pont utan mar abban sem hisz, hogy meg egyszer az eletben ujra egy telepulest fog megpillantani."
Igy van! :) De miert Laci a Laci? Mert a Laci olyan jol erezte magat, hogy nem is akart megpillantani telepulest! Elkapott a gepszij, messzire el lehetett latni es annyira jo volt, hogy sehol egy templomtorony, se ember. A labaim megallithatatlanok lettek, csak vittek, a hatomon a zsakom, csak mint apro edes teher. Nehol fenyoillat, tobozokkal jatszdozo mokusok, ugralo bekak a kis csatornakban, patakokban, szocskek is ugraltak. Lattam mindenfele ronda bogarat es ki sem razott toluk a hideg! :) Pillangok, az uton keresztbe cipekedo hangyak, gabonasiklok... Ember sehol! ugy ereztem magam, mint egy filmben. Mintha kivulrol latnam magam. A falubol kifele jovet integetnek a foldeken dolgozok a zsakos embernek, az autosik dudalnak. A kopott, oreg, ures orszagut kozepen megyek, mikor az beletorkollik egy masikba, de nekem egyenesen van az utam, ami mar folldut. Es csak haladok lassan, egyenletesen ott ahol a madar se jar. Es ebben a filmben en vagyok a foszereplo! OK, nem egy Oscar-dijas alakitas, de jol jatszottam! :) Ismet az a felszabadultsag! Nekem nemhogy megttori a lelkem a Meseta, inkabb felebreszt! Csak menni akartam, amig ossze nem esek. Mar bevillant a gondolataimba Leon, mikor a tavolban repuloket lattam le- es felszallni. Aztan az ut kozeledett egy vasutvonalhoz, de nem keeszteztuk egymast, csak mintha lepattant volna, ahogy kozeledett, most tavolodott a vasuti palya. Az ut mellett egy kereszt, rajta egy nev. Megjegyeztem, Gisela. O valoszinu itt esett ossze 2003 junius 21-en. Nyugodjon bekeben! A Pireneusokban tobb ilyen keresztet is lehet latni, Pamplona ota talan ez a masodik. Itt veget ert a varazslat, ahogy szoktak mondani az asztalnal eves kozben: "Mar csak a szemem kivanja". Hirtelen faradtnak ereztem magam es labaim labadozasert konyorogtek! Innen mar nem volt messze Reliegos.
Sokszor elkap ez az erzes maskor is, de olyankor csak megmartozni tudok benne, ma jo alaposan megfurodtem. Nagyon tud hianyozni minden otthonrol, de szerencsesnek erzem magam. Sok jo emberrel talalkoztam itt, es otthon is rengeteg jo ember vesz korul. Sokat gondolok ratok!
A cimben talalhato idezet pedig innen van:
http://www.youtube.com/watch?v=sNV3uEaC6f8
A mai hangulat. Napok ota erzem, kozeleg a katarzis!
Ennek ellenere, ha almosan is, de felebredtem 5 utan, fogtam a motyomat, kiosontam vele es indultam is 6 elott. Elottem csak egy koreai srac indult, akivel tegnap talalkoztam eloszor. Jut eszembe az uj nevem igy hangzik: Kang Sam (azt hiszem) :). Lassan, tenyleg almoskasan kovajogtam. imadom a reggeleket itt, annyira hangulatos a kihalt utcakon a seta! Calzada de cotoba ertem, ahol kette agazik az ut. Az egyiken tobb telepules van, surubben, a masikon a par nappal ezelottihez hasonloan egy 17 km-es egyenes tartozik. Nem volt kerdes, a multkor annyira tetszett az a szakasz, nekem arra kell mennem. Es milyen jo dontes volt!
Ez utan kovetkezett Calzadilla de los Hermanillos. Annyira semmitmondoak ezek a nevek, tudom, de megerdemlik, hogy megemlitsem oket! :) Ahogy az elozo faluban meg nem olt nyitva bar, itt pedig abszolut nem is volt, de ahogy beerkeztem egy holgy szolt hozzam, innek-e kavet. Az ottani albergue hospitaleraja volt, beinvitalt a teraszra es hamarosan hozta is a kavet. A koreai srac mar keszulodott, utanam pedig par perccel egy masik zarandok erkezett, de o nem allt meg. Levettem a cipomet, zoknimat (tartsd mindig szarazon a labad!), hosszabb, 20-30 perces pihit terveztem a 17 km elott. Amig uldogeltem a csendben senki nem jott. Marmint zarandok. Csak nehany biciklis. Es a csondet egy dudalo kisbusz torte meg, jott a mozgobolt. Csak ugy ozonlott 4 ember az utcara! :)
Elindultam, szamitottam mi var ram, vizem, kajam volt. De megsem az jott, amire vartam, hanem valami sokkal izgalmasabb!
Az utikonyvem ezt irja szo szerint: "Tajkepileg ez a kevesse frekventalt es ritkan hasznalatos utvonal kulonleges elmenyt nyujt. eleinte a taj nagyon hasonlit a gyengen benott afrikai szavannakhoz, a kiterjedt fennsikrol alig lathato a Calzadilla de los Hermanillos mogott, a tavolban emelkedo hegyvonulat. itt mar szinte civilizaciotol mentes helyeken jarunk, az ember annyira egyedul erzi magat, hogy egy bizonyos pont utan mar abban sem hisz, hogy meg egyszer az eletben ujra egy telepulest fog megpillantani."
Igy van! :) De miert Laci a Laci? Mert a Laci olyan jol erezte magat, hogy nem is akart megpillantani telepulest! Elkapott a gepszij, messzire el lehetett latni es annyira jo volt, hogy sehol egy templomtorony, se ember. A labaim megallithatatlanok lettek, csak vittek, a hatomon a zsakom, csak mint apro edes teher. Nehol fenyoillat, tobozokkal jatszdozo mokusok, ugralo bekak a kis csatornakban, patakokban, szocskek is ugraltak. Lattam mindenfele ronda bogarat es ki sem razott toluk a hideg! :) Pillangok, az uton keresztbe cipekedo hangyak, gabonasiklok... Ember sehol! ugy ereztem magam, mint egy filmben. Mintha kivulrol latnam magam. A falubol kifele jovet integetnek a foldeken dolgozok a zsakos embernek, az autosik dudalnak. A kopott, oreg, ures orszagut kozepen megyek, mikor az beletorkollik egy masikba, de nekem egyenesen van az utam, ami mar folldut. Es csak haladok lassan, egyenletesen ott ahol a madar se jar. Es ebben a filmben en vagyok a foszereplo! OK, nem egy Oscar-dijas alakitas, de jol jatszottam! :) Ismet az a felszabadultsag! Nekem nemhogy megttori a lelkem a Meseta, inkabb felebreszt! Csak menni akartam, amig ossze nem esek. Mar bevillant a gondolataimba Leon, mikor a tavolban repuloket lattam le- es felszallni. Aztan az ut kozeledett egy vasutvonalhoz, de nem keeszteztuk egymast, csak mintha lepattant volna, ahogy kozeledett, most tavolodott a vasuti palya. Az ut mellett egy kereszt, rajta egy nev. Megjegyeztem, Gisela. O valoszinu itt esett ossze 2003 junius 21-en. Nyugodjon bekeben! A Pireneusokban tobb ilyen keresztet is lehet latni, Pamplona ota talan ez a masodik. Itt veget ert a varazslat, ahogy szoktak mondani az asztalnal eves kozben: "Mar csak a szemem kivanja". Hirtelen faradtnak ereztem magam es labaim labadozasert konyorogtek! Innen mar nem volt messze Reliegos.
Sokszor elkap ez az erzes maskor is, de olyankor csak megmartozni tudok benne, ma jo alaposan megfurodtem. Nagyon tud hianyozni minden otthonrol, de szerencsesnek erzem magam. Sok jo emberrel talalkoztam itt, es otthon is rengeteg jo ember vesz korul. Sokat gondolok ratok!
A cimben talalhato idezet pedig innen van:
http://www.youtube.com/watch?v=sNV3uEaC6f8
A mai hangulat. Napok ota erzem, kozeleg a katarzis!
2011. június 27., hétfő
Uj nevet kaptam nevem napjan
Harom okbol vissza kell ugranom a tegnapra, Terradillos de los Tamplariosra. az elso es nagyon erdekes dolog, hogy valamikor itt templomos lovagok eltek, mig az egyhaz es az inkvizicio istenkaromlas es mas egyeb bunok miatt el nem kezdte uldozni oket. tagjait - ha jol emlekszem 1307 oktober 13-an vegeztek ki, ami pentekre esett. Egyesek szerint a babona innen ered. A masik dolog, ami miatt fontos a tegnap, hogy kb most vagyok feluton Santiagoig. Adel irta sms-ben. Nem szoktam szamolni a kilometereket, sem a napokat, sem az orat nem figyelem. De most belegondoltam, mennyire messze van meg... fuuh :)
A harmadik dolog pedig, a tegnapi nap volt az elso, hogy a lepcsot a szobaig rendesen masztam meg, nem kellett egyesevel! :) A szobamban a rendes agyrol annyit, csoppet lelogott a labam rola es valamikor abban az agyban tortenhetett egy kis "baleset"...
A reggel halal nyugodtan indult, ma roved napot akartam, konnyu, pihentetot. Dong velem tartott. Fel 8 korul indultunk, a terv mindossze 14 km. A tobbeiknek is mondtam mar az este, le fogok maradni. Aranyosak voltak, egyesevel jottek elbucsuzni, valoszinu mar nem talalkozunk. Indulasunk utan nemsokkal ertunk Moratinosba, ahol talalkoztunk So Younggal, a koreai lannyal. Az egesz lany kb 40 kg, de baromi szivos. Viszont ket napja nagyon faj a hata, ket napja a hatizsakjat elore kuldi a Jacotranssal (egy fuvarozo ceg, a hatizsakokat viszi addig, ameddig szeretned). sokkal korabban indult, de utolertuk eleg hamar. Alig birt mozogni. A tobbiek pedig tegnap rabeszeltek, menjek oda ahova ok (31 km), de nem maradt vele senki. Mi pedig nem akartuk magara hagyni szegenyt, mentunk elotte, aztan leultunk, bevartuk, megint mentunk es mindig megvartuk. Mint a jo testverek, nem hagytuk magara a kisebbet. So Young (Cecilia) egyre lassabban tudott haladni, kinozta a hatfajas. Jottunk egy orat es egyet vartunk ra. Igy sosem erunk El Burgo Raneroba. Akkor Dongal megbeszeltuk, buszra tesszuk. Inkabb azt valasztotta velunk marad es pihen. Ahogy ulltunk az ut mellett, ez a szikar, szivos kislany egyszercsak elkezdett krokodilkonnyeket potyogtatni. Jol esett neki, hogy nem hagytuk ott, es fajt neki egyszerre, hogy nem tudott elkoszonni a baratoktol. Tudja mar o sem fog veluk talalkozni. Kerdezte, miert szol annyit a telefonom. Ma eloszor nem volt lenemitva, jott nehany nevnapi koszonto. Elmagyaraztam, mi nalunk a nevnap. O pedig mondta nekem van europai nevem, szeretne egy koreait adni. Most nem tudom leirni, de azt jelenti: "a hegyek kozt kanyargo folyo" - szerinte ilyen vagyok! :) Megtisztelve erzem magam! Egy regi kedves ismerosomtol kapott sms-ben pedig az all: a nevem jelentese szerint a termeszet megnyugtato hatassal van ra es ilyenkor belso beket tapasztal meg, ami igen fontos szamara. Roviden nekem ez a Camino!
Beerve Sahagunba, elfoglaltuk a szallast, ami egy templom. Nagyon misztikus, ahogy kinyitottam az ajtot megszerettem! So Young zsakjat pedig valahogy vissza kellett hozatni. Ez sem volt egyszeru, de MINDIG JON A SEGITSEG! Csak bementunk egy boltba, a boltos telefonalgatott vadul ossze-vissza. Mondta kivel sikerult beszelnie, epp hol a motyo, a Jacotrans mar nem tudja visszahozni, mert eljottek... Ujabb telefon, jott a felesege, levaltotta a boltban es o maga vitte el a kis koreait a 20 km-re levo telepulesre a hatizsakjaert! Hihetetlen! Visszaterve ujra pityergett, mert latta a tobbieket az ut mellett haladni...
Nekem is hianyozni fognak ezek a fiatalok, de ez az en utam. Neha elvalunk, lehet egyszer ujra talalkozunk. Vianaban nagyon egyedul ereztem magam, most viszont szeretnek egyedul lenni. Nem csak napkozben, hanem delutan is. Talan ha ugy kell lennie, utoler Sebastian is, de mindig van ismeros, aki orul nekem. Ez is hihetetlen. Egy vadidegen orszagban az a furcsa, ha nem ismerosokkel talalkozom :)
Dong fozott valamit, egesz jol sikerult es marad vacsorara is. Holnap ujra egy hosszabb nap lesz es talan ket nap mulva beerek Leonba.
A harmadik dolog pedig, a tegnapi nap volt az elso, hogy a lepcsot a szobaig rendesen masztam meg, nem kellett egyesevel! :) A szobamban a rendes agyrol annyit, csoppet lelogott a labam rola es valamikor abban az agyban tortenhetett egy kis "baleset"...
A reggel halal nyugodtan indult, ma roved napot akartam, konnyu, pihentetot. Dong velem tartott. Fel 8 korul indultunk, a terv mindossze 14 km. A tobbeiknek is mondtam mar az este, le fogok maradni. Aranyosak voltak, egyesevel jottek elbucsuzni, valoszinu mar nem talalkozunk. Indulasunk utan nemsokkal ertunk Moratinosba, ahol talalkoztunk So Younggal, a koreai lannyal. Az egesz lany kb 40 kg, de baromi szivos. Viszont ket napja nagyon faj a hata, ket napja a hatizsakjat elore kuldi a Jacotranssal (egy fuvarozo ceg, a hatizsakokat viszi addig, ameddig szeretned). sokkal korabban indult, de utolertuk eleg hamar. Alig birt mozogni. A tobbiek pedig tegnap rabeszeltek, menjek oda ahova ok (31 km), de nem maradt vele senki. Mi pedig nem akartuk magara hagyni szegenyt, mentunk elotte, aztan leultunk, bevartuk, megint mentunk es mindig megvartuk. Mint a jo testverek, nem hagytuk magara a kisebbet. So Young (Cecilia) egyre lassabban tudott haladni, kinozta a hatfajas. Jottunk egy orat es egyet vartunk ra. Igy sosem erunk El Burgo Raneroba. Akkor Dongal megbeszeltuk, buszra tesszuk. Inkabb azt valasztotta velunk marad es pihen. Ahogy ulltunk az ut mellett, ez a szikar, szivos kislany egyszercsak elkezdett krokodilkonnyeket potyogtatni. Jol esett neki, hogy nem hagytuk ott, es fajt neki egyszerre, hogy nem tudott elkoszonni a baratoktol. Tudja mar o sem fog veluk talalkozni. Kerdezte, miert szol annyit a telefonom. Ma eloszor nem volt lenemitva, jott nehany nevnapi koszonto. Elmagyaraztam, mi nalunk a nevnap. O pedig mondta nekem van europai nevem, szeretne egy koreait adni. Most nem tudom leirni, de azt jelenti: "a hegyek kozt kanyargo folyo" - szerinte ilyen vagyok! :) Megtisztelve erzem magam! Egy regi kedves ismerosomtol kapott sms-ben pedig az all: a nevem jelentese szerint a termeszet megnyugtato hatassal van ra es ilyenkor belso beket tapasztal meg, ami igen fontos szamara. Roviden nekem ez a Camino!
Beerve Sahagunba, elfoglaltuk a szallast, ami egy templom. Nagyon misztikus, ahogy kinyitottam az ajtot megszerettem! So Young zsakjat pedig valahogy vissza kellett hozatni. Ez sem volt egyszeru, de MINDIG JON A SEGITSEG! Csak bementunk egy boltba, a boltos telefonalgatott vadul ossze-vissza. Mondta kivel sikerult beszelnie, epp hol a motyo, a Jacotrans mar nem tudja visszahozni, mert eljottek... Ujabb telefon, jott a felesege, levaltotta a boltban es o maga vitte el a kis koreait a 20 km-re levo telepulesre a hatizsakjaert! Hihetetlen! Visszaterve ujra pityergett, mert latta a tobbieket az ut mellett haladni...
Nekem is hianyozni fognak ezek a fiatalok, de ez az en utam. Neha elvalunk, lehet egyszer ujra talalkozunk. Vianaban nagyon egyedul ereztem magam, most viszont szeretnek egyedul lenni. Nem csak napkozben, hanem delutan is. Talan ha ugy kell lennie, utoler Sebastian is, de mindig van ismeros, aki orul nekem. Ez is hihetetlen. Egy vadidegen orszagban az a furcsa, ha nem ismerosokkel talalkozom :)
Dong fozott valamit, egesz jol sikerult es marad vacsorara is. Holnap ujra egy hosszabb nap lesz es talan ket nap mulva beerek Leonba.
2011. június 26., vasárnap
Egyenesben - "Agua no potable" es a rantotta titka
Eloszor is koszonok mindenfele biztato, gyogyito szavakat, idezeteket, gondolatokat, energiakat. Mind megtalalt, szerintem az is, amit mas kuldott masnak! Reggelre ugyanis belelepve a cipomba semmi baja a makacs vizholyagomnak! - ezt kellett megallapitanom. De ovatos voltam vele, a nap hosszu lesz.
Vissza meg tegnapra. Carrion de los Condes szinten elvarazsolt, tele muemlekekkel, regi templomokkal ezernyi latnivaloval. A szallas a Santa Maria templomhoz tartozo kolostorszeru epulet volt. Lassan beszallingoztak a koreaiak ehesen. Dong elment bevasarolni, az osszeget szetdobtuk, fejenkent 2eurobol kijottunk. Nagy serpenyo nem volt, ket kicsiben kellett keszitenem a varva vart rantottat. Amikor az elso adagban elkezdett pirulni a hagyma es a sonka, az illatra osszegyult a nep a konyhaban. Mint egy fozosoban, ugy ereztem magam. 3 francia, 2 sved, a faharlabu dan, az 5 koreai es meg nehanyan. A franciak kerdeztek mi a titka, mikor az elso adag kesz lett. (eskuszom nem ertem oket!:)) Megkinaltam, vegyenek belole, kostoljak meg nyugodtan. Kozben mondtam a fahej! Voltak am kerek szemek! :) - hisz nem is erezni az illatan! De mar tudtak, van valami turpissag. Mutattam, hogy a hagyma, a sonka, megpiritom, es jonnek a fuszerek kozben. Amit talalok epp a konyhaban, amit elottunk jart zarandokok otthogynak. Megszagolom mindet, ami nem fahej, az megy bele bosegesen! :)
Reggel mar koran elkezdodott a matatas, kb 4 orakor... Pedig az ajtot csak fel 7-kor nyitjak itt. Lustiztam. A noverek is surogtek-forogtak a halokorletben, igyekeztek nem odafigyelni a meztelen ferfi felsotestekre, de lathatoan nem voltak zavarban. Bevallom kicsit engem is magaval ragadott a kapkodas, de erre visszaterek.
Meg szurkult, mikor utnak indultam, igyekeztem egyedul. Hamar kiertunk a telepulesrol, de furcsa volt, hogy hajnalban tomerdek ember van az utcan. Kiderult valami kormenetre keszultek, festettek az utakat, jardakat.
A varoska hatarabol egy nyil egyenes aszfalt ut indult, ami egy kanyarban folytatodott, de az iranyt megtartva a mi utunk haladt tovabb egy apro kavicsos, puhabb folduton. itt megtaltosodott a labam. Szeles, hosszu, vegtelen ut. Amerre nezel gabonafoldek. Itt-ott, rovidebben-hosszabban fasor. A nap mar kisutott, vele egyidoben megjelentek az elso izzadsagcseppek is. Pont olyan iranybol tuzott a nap, hogy a fak csak egymasnak adjanak arnyekot, az en arnyekom pedig elottem. Figyeltem, es ahogy neztem egyre konnyedebbnek lattam a jarasom, elveztem. Nem fajt semmi, minden randben, a hatizsakom szokatlanul konnyunek tunk, tokeletes. A kovetkezo falu pedig cirka 17 km, addig viszont semmi! De SEMMI!!!
Sokat mentem mar, onfeledten, hatalmas erzes! Utolertem Jennyt, az egyik koreait lanyt, megkertem vegye ki a taskam oldalabol a vizespalackomat, ne kelljen azert levetnem. Ugyes mozdulattal, hatalmasat rantott rajta, azt hittem eldobja. Ures volt... a nagy kapkodasban elfelejtettem teletolteni, ajj. Mentem tovabb megallithatatlanul. Valamikor, mikor mar kellokeppen szomjas voltam egy pihenohoz ertem. A piheno nehany pad es egy kut. A kutra rairva: "Agua no potable" - nem ivoviz... Mikor is kell elfelejteni vizet tolteni? Igen, amikor 17 km-en keresztul semmi! :) Es annyira egyenes, hogy meg a mi kis kek bolygonk, a Fold gorbuletet sem koveti! :)
Azert csak beertem a kovetkezo faluba, ha jol emlekszem a nevere Calzadilla de la Sueza. Messzirol lattam az ismeros arcokat a bar teraszan. Lattam Isacot, a spanyol sracot bemenni. Mire odaertem epp kilepett az ajton, kisebb tapsvihar fogadott. Ezt mindenki megkapta, aki utanam erkezett. Isac kezeben egy talon tortilla, egy uveg kola es a masikban egy kave. ulj le mutatta, mert nem beszel csak spanyolul, es elemrakta a dolgokat valamit hadarva anyanyelven. Jolanda forditotta, ez az enyem, mert sosem reggelizem. :)
Nekem baromi nagy elmeny volt a meseta ma! Elhiszem, hogy gylkos tud lenni, az idegrendszerre es bele tud taposni az ember lelkebe. De az az orom, hogy ma cipot tudtam huzni, eszmeletlenul onfeledte tett. talan nem veletlen, hogy ket napig kinlodtam, sokkal jobban tudtam ertekelni es nagyon szerencsesnek ereztem magam.
Ezutan vmi de las Tiendas kovetkezett, majd Ledigos. A lakossag kb. 70-80 fo, de azok a regi templomok... :)
Most Terradillos de los Tamplariosban vagyok. Az albergue szuper, negyagyas szobaban, igazi agyon! Tehat nem emeletes! :) van uj vizholyagom, harom is, de mar csak rohogok! Szivesen segitek majd mindenkinak, aki keszul, de kerlek benneteket, vizholyag temaban ne fogadjatok meg a tanacsaimat! :) egyebkent a vizholyagtapaszra itt csak azt mondjak: NEVER! - SOHA!. jo az, de ne gyalogolj benne 20-30 km-t. azt hiszem nekem is az tett be. Tegnap egyebkent jegeltem. Dong-t kerdeztem, hol az udito, amit vett. Mutatott a hutore, en pedig veletlen a fagyasztot nyitottam ki. Es mit latok benne?! Jegkockatartot, benne ket kockaval. ekkor jott az otlet, szoltam Isacnak is, probalja ki, de nem merte. Nekem bejott, szerintem most megkeresem ezt a behemot spanyolt, legyurom es lefagyasztom a labat. Neki is egy durva holyag van a sarkan.
A feherlabuak jonnek mindig, kerdezik a Pireneusokat. Ha tudom barmifele buszkeseget sem mutatva haritom a kerdest es ramutatok azokra akiknek nem tudom milyen szinu a labuk. Nehanyan vannak. Ok akik hosszu nadragot viselnek, hosszu ujjut, a "Camino szakalluk" is hosszu. Lassan mozognak, de nem sutak. Mosolyognak, nyitottak, kedvesek es derusek. Es bar faradnak tunhetnek, nem azok. Ok, akik ugy indultak a Caminora, hogy becsuktak az ajtot otthon es onnan jonnek gyalog. Van aki mar 2000 km-tud maga mogott, van aki aprilis elejen indult otthonrol. A "respect" legyen az ovek, megerdemlik!
Es vegul, de nem utolso sorban szeretnem megemliteni Attilat. Mar otthonrol akartam irni rola, de mindig akkor jut eszembe, mikor felallok a geptol. Attila szinten Bajarol, talan egy-ket nappal elottem jar. Egy-ketnaponta valtunk sms-t, ki hogy van, vagy epp kuldi a friss infokat, melyik jo albergue. Par napja kinlodott az Achillesevel es a sarkaval, gondoljatok ra is. Az erdekessege a dolognak, hogy szemelyesen nem ismerjuk egymast, nam talalkoztunk meg.
Vissza meg tegnapra. Carrion de los Condes szinten elvarazsolt, tele muemlekekkel, regi templomokkal ezernyi latnivaloval. A szallas a Santa Maria templomhoz tartozo kolostorszeru epulet volt. Lassan beszallingoztak a koreaiak ehesen. Dong elment bevasarolni, az osszeget szetdobtuk, fejenkent 2eurobol kijottunk. Nagy serpenyo nem volt, ket kicsiben kellett keszitenem a varva vart rantottat. Amikor az elso adagban elkezdett pirulni a hagyma es a sonka, az illatra osszegyult a nep a konyhaban. Mint egy fozosoban, ugy ereztem magam. 3 francia, 2 sved, a faharlabu dan, az 5 koreai es meg nehanyan. A franciak kerdeztek mi a titka, mikor az elso adag kesz lett. (eskuszom nem ertem oket!:)) Megkinaltam, vegyenek belole, kostoljak meg nyugodtan. Kozben mondtam a fahej! Voltak am kerek szemek! :) - hisz nem is erezni az illatan! De mar tudtak, van valami turpissag. Mutattam, hogy a hagyma, a sonka, megpiritom, es jonnek a fuszerek kozben. Amit talalok epp a konyhaban, amit elottunk jart zarandokok otthogynak. Megszagolom mindet, ami nem fahej, az megy bele bosegesen! :)
Reggel mar koran elkezdodott a matatas, kb 4 orakor... Pedig az ajtot csak fel 7-kor nyitjak itt. Lustiztam. A noverek is surogtek-forogtak a halokorletben, igyekeztek nem odafigyelni a meztelen ferfi felsotestekre, de lathatoan nem voltak zavarban. Bevallom kicsit engem is magaval ragadott a kapkodas, de erre visszaterek.
Meg szurkult, mikor utnak indultam, igyekeztem egyedul. Hamar kiertunk a telepulesrol, de furcsa volt, hogy hajnalban tomerdek ember van az utcan. Kiderult valami kormenetre keszultek, festettek az utakat, jardakat.
A varoska hatarabol egy nyil egyenes aszfalt ut indult, ami egy kanyarban folytatodott, de az iranyt megtartva a mi utunk haladt tovabb egy apro kavicsos, puhabb folduton. itt megtaltosodott a labam. Szeles, hosszu, vegtelen ut. Amerre nezel gabonafoldek. Itt-ott, rovidebben-hosszabban fasor. A nap mar kisutott, vele egyidoben megjelentek az elso izzadsagcseppek is. Pont olyan iranybol tuzott a nap, hogy a fak csak egymasnak adjanak arnyekot, az en arnyekom pedig elottem. Figyeltem, es ahogy neztem egyre konnyedebbnek lattam a jarasom, elveztem. Nem fajt semmi, minden randben, a hatizsakom szokatlanul konnyunek tunk, tokeletes. A kovetkezo falu pedig cirka 17 km, addig viszont semmi! De SEMMI!!!
Sokat mentem mar, onfeledten, hatalmas erzes! Utolertem Jennyt, az egyik koreait lanyt, megkertem vegye ki a taskam oldalabol a vizespalackomat, ne kelljen azert levetnem. Ugyes mozdulattal, hatalmasat rantott rajta, azt hittem eldobja. Ures volt... a nagy kapkodasban elfelejtettem teletolteni, ajj. Mentem tovabb megallithatatlanul. Valamikor, mikor mar kellokeppen szomjas voltam egy pihenohoz ertem. A piheno nehany pad es egy kut. A kutra rairva: "Agua no potable" - nem ivoviz... Mikor is kell elfelejteni vizet tolteni? Igen, amikor 17 km-en keresztul semmi! :) Es annyira egyenes, hogy meg a mi kis kek bolygonk, a Fold gorbuletet sem koveti! :)
Azert csak beertem a kovetkezo faluba, ha jol emlekszem a nevere Calzadilla de la Sueza. Messzirol lattam az ismeros arcokat a bar teraszan. Lattam Isacot, a spanyol sracot bemenni. Mire odaertem epp kilepett az ajton, kisebb tapsvihar fogadott. Ezt mindenki megkapta, aki utanam erkezett. Isac kezeben egy talon tortilla, egy uveg kola es a masikban egy kave. ulj le mutatta, mert nem beszel csak spanyolul, es elemrakta a dolgokat valamit hadarva anyanyelven. Jolanda forditotta, ez az enyem, mert sosem reggelizem. :)
Nekem baromi nagy elmeny volt a meseta ma! Elhiszem, hogy gylkos tud lenni, az idegrendszerre es bele tud taposni az ember lelkebe. De az az orom, hogy ma cipot tudtam huzni, eszmeletlenul onfeledte tett. talan nem veletlen, hogy ket napig kinlodtam, sokkal jobban tudtam ertekelni es nagyon szerencsesnek ereztem magam.
Ezutan vmi de las Tiendas kovetkezett, majd Ledigos. A lakossag kb. 70-80 fo, de azok a regi templomok... :)
Most Terradillos de los Tamplariosban vagyok. Az albergue szuper, negyagyas szobaban, igazi agyon! Tehat nem emeletes! :) van uj vizholyagom, harom is, de mar csak rohogok! Szivesen segitek majd mindenkinak, aki keszul, de kerlek benneteket, vizholyag temaban ne fogadjatok meg a tanacsaimat! :) egyebkent a vizholyagtapaszra itt csak azt mondjak: NEVER! - SOHA!. jo az, de ne gyalogolj benne 20-30 km-t. azt hiszem nekem is az tett be. Tegnap egyebkent jegeltem. Dong-t kerdeztem, hol az udito, amit vett. Mutatott a hutore, en pedig veletlen a fagyasztot nyitottam ki. Es mit latok benne?! Jegkockatartot, benne ket kockaval. ekkor jott az otlet, szoltam Isacnak is, probalja ki, de nem merte. Nekem bejott, szerintem most megkeresem ezt a behemot spanyolt, legyurom es lefagyasztom a labat. Neki is egy durva holyag van a sarkan.
A feherlabuak jonnek mindig, kerdezik a Pireneusokat. Ha tudom barmifele buszkeseget sem mutatva haritom a kerdest es ramutatok azokra akiknek nem tudom milyen szinu a labuk. Nehanyan vannak. Ok akik hosszu nadragot viselnek, hosszu ujjut, a "Camino szakalluk" is hosszu. Lassan mozognak, de nem sutak. Mosolyognak, nyitottak, kedvesek es derusek. Es bar faradnak tunhetnek, nem azok. Ok, akik ugy indultak a Caminora, hogy becsuktak az ajtot otthon es onnan jonnek gyalog. Van aki mar 2000 km-tud maga mogott, van aki aprilis elejen indult otthonrol. A "respect" legyen az ovek, megerdemlik!
Es vegul, de nem utolso sorban szeretnem megemliteni Attilat. Mar otthonrol akartam irni rola, de mindig akkor jut eszembe, mikor felallok a geptol. Attila szinten Bajarol, talan egy-ket nappal elottem jar. Egy-ketnaponta valtunk sms-t, ki hogy van, vagy epp kuldi a friss infokat, melyik jo albergue. Par napja kinlodott az Achillesevel es a sarkaval, gondoljatok ra is. Az erdekessege a dolognak, hogy szemelyesen nem ismerjuk egymast, nam talalkoztunk meg.
2011. június 25., szombat
Honvagy
A tegnap este nagyon nyugis volt. Kedvem lett volna bemenni a faluba, leulni valahova es beolvadni a spnyol hetkoznapokba. Nos en voltam maga a spanyol hetkoznap. Se bar, se bolt, se semmi nyitva, se ember, csak en rohangaltam a rikito zold polomban. Spanyolorszag: siesta vagy fiesta! :)
Konyhank nem volt, fozni nem tudtunk. Bolt nem volt, ennivalot nem tudtunk venni. Csak a szomszedos albergueben lehetett kapni egy-ket dolgot, de kenyeret nem adtak, nincs. Igy rakenyszerultunk, hogy peregrino menut egyunk. Nagyon finom volt es pont ilyen keves is. A szallasunkon maradtunk negyen, nyugi volt. Vacsi utan megprobaltam ujra felnyitni a holyagom, kisebb siker lett. Az udvaron tortent a beavatkozas, mert villany sem volt a szallason. Ez egy regi iskolaepulet egyebkent, ebben toltottem az estet harom koreaival.
A koreiaiknak szokasuk, hogy nevet europai nevet adnak maguknak, hogy azok meg tudjak jegyezni. Tiszteletemet szerettem volna kifejezni, hogy legalabb a nevuket megtanulom, ez sikerult is. Az egyik srac a "Dondon" nevet adtam maganak, a Dong helyett. Persze at is kereszteltem, Don Juannak. Fogalmuk sincs rola, ki is volt o, de a vacsoranal a sok feherlabu kerdezte a nevunket, honnan jottunk, hol kezdtuk... a szokasos kerdesek. Aztan o bemutatkozot, Don Juan vagyok! ;) Mindenki mosolygott es kerdeztek, valoban? Aztan elmeseltek neki ki is o... :)
Reggel ismet huvosre ebredtunk, mostanra viszont forrosag van. A tegnapi grafoterapia sikeresnek bizonyult , ugy tunt kiirtam magambol a fajdalmat. Kotozgettem magam, mikor jott Dong es latva hogy szerencsetlenkedem az olloval es a ragtapasszal, rogton segitsegemre sietett. Kerdezte hol vagja el? Mondtam itt, es mutattam a bokamra. :) Nagy rohogessel nidult a nap, ez mar csak jo lehet. Kezemben a szandal es a cipo, tetovaztam. Fel neppal azelott valoszinutlennek ereztem, hogy fel tudom huzni a cipot ket napig, megis azt valasztottam, eeees... Nagyon meglepodtem, de nem akartam korai oromkodni. A koreiaik meg is alltak reggelizni en mentem tovabb, majd a kovetkezo telepulesen, Fromistaban eszem valamit. Az ut idaig egy csatorna partjan vezetett, pont olyanon, mintha otthon Bajarol elsetallnek Csanadig a kanalis parton. A bekak ugyanugy brekegtek, a nad is pont olyan volt, minden, csak pecasokat nem lattam. Annyira elfogott a hazavagyodas. Eszembe jutottak azok a setak, amiket ezen a kanalistoltesen tettem a cipommel baratkozas kedveert, a keszulodes a Caminora napjai. Azon gondolkoztam egesz nap, mit csinalnek most otthon. Hirtelen hianyozni kezdett minden es mindenki!
Fromista utan Pablon de Camposig nyil egyenes ut vezetett, itt pedig kette agazott. A picit hosszabbat valasztottam, ami egy olyan apro folyo mellett haladt, amit at lehetne ugrani. Kellemes setanak bizonyult Villarcazar de Sirgaig, ahol ismet jelentkezett a vizholyagom... iii. Annyira nem volt durva, mint tegnap, de most mar komolyan gondolkozom a pihenonapon, vagy rovidebb tavokon par napig. Es a makacs holyag felett van egy ujabb is, de azt most konnyu volt lekezelni, nem a megkemenyedett bor alatt van.
Villarcazar de Sirgatol Carrion de los Condesig ismet ugyanaz a nyil egyenes kiepeitett gyalogut haladt szorosan az autouttal parhuzamosan. Amolyan soha veget nem ero erzes ismet. Mindig arra gondolok, egyszer megszepulnek ezek a kinlodasok, es nagyon meglepo, nem is kell ra varni heteket, honapokat. Eleg csak levetnem a cipom es nem raallni a labamra! :) Mindig ugy erzem van/ volt ertelme. Fromistaban a barban reggeliztem, az ajto fole ki volt irva: Santoago 419 km. Az elso gondolatom az volt, "mar csak ennyi?!" Csak egy dan uriember modnta, hogy uristen meg ennyi. Ez a dan fiatalember ma delutan itt a szallason odajott hozzam kezeben egy sorrel. Kerdezte, hogy en vagyok-e a magyar fiatalember es mutatta a labat, ami vorosre volt egve. Eloszor nem ertettem, aztan leesett: O mar nem feherlabu tobbe! :) Es nekem hozta a sort! Ugy latszik hire ment, hogy elneveztem az "ujoncokat". Tenyleg sok uj arc van, a regiaek pedig vagy lemaradnak, vagy eloresietnek. Egyik nap meg egyutt vacsorazunk, reggelizunk, alszunk...stb. Aztan lehet soha tobbe nem latjuk egymast.
Van kis idom, szeretnek a megjegyzesekre reagalni!
Apa: Mondhatom a halaszledrol mar az osszes foldreszrol jottek hallottak, nekem meg jo lenne csak egy talkaval!
Erzsi: Koszonom az idezeteket, gondolatokat es a segitseget!
Zoltan: Remelem vissza tudom idezni kicsit azokat a napokat, amikor Te rottad itt az utat! Annak idejen nekem is nagy elmeny volt olvasni irasaidat a bensoseges hangvetele miatt!
Ildiko: Egy igazi barat vagy, koszonom!
Tomi, Elpy, Gabor: Sokszor eszembe juttok am! :) Koszi mindent!
Hajni, Tomi, Nelli neni: Koszonom a figyelmeteket, puszi es pacsi nektek is!
Hunmahaf: Valami olvasmany biztos lesz, csak toredeke, amit le tudok irni itt. De ha lesz, az valoszinu csak az asztalfioknak, ahogy a legnagyobbak szoktak! :)
Viki, Dori, Klari: Nemreg ertetek Santiagoba, nem volt eleg; :) Orulok, hogy itt vagytok ti is!
Andrea: Vizholyagok statisztikailag: 15 napja uton, tegnap osszeszamoltam, eddig tobb, mint 20. De csak eggyel nem tudok elbanni. A statisztika resze meg, hogy a talpamtol felfele semmi bajom, se almos, se faradt nem vagyok, ez biztato! :)
Timi: Nagy puszi nektek. Sokszor eszembe jut a Larcsi es nevetnem kell itt a semmi kozepen, ez jo!
Eva: Azt hiszem onmagad kell lekuzdeni, nem a Camino! De ertem mit akarsz mondani. jo keszulodest, ha otthon leszek, segitek ha kell informacioval, vagy barmivel!
Marcsi, Nora, Vanessza: Koszonom, hogy gondoltok ram,lejar a netem.
Remelem nem hagytam ki senkit!
Konyhank nem volt, fozni nem tudtunk. Bolt nem volt, ennivalot nem tudtunk venni. Csak a szomszedos albergueben lehetett kapni egy-ket dolgot, de kenyeret nem adtak, nincs. Igy rakenyszerultunk, hogy peregrino menut egyunk. Nagyon finom volt es pont ilyen keves is. A szallasunkon maradtunk negyen, nyugi volt. Vacsi utan megprobaltam ujra felnyitni a holyagom, kisebb siker lett. Az udvaron tortent a beavatkozas, mert villany sem volt a szallason. Ez egy regi iskolaepulet egyebkent, ebben toltottem az estet harom koreaival.
A koreiaiknak szokasuk, hogy nevet europai nevet adnak maguknak, hogy azok meg tudjak jegyezni. Tiszteletemet szerettem volna kifejezni, hogy legalabb a nevuket megtanulom, ez sikerult is. Az egyik srac a "Dondon" nevet adtam maganak, a Dong helyett. Persze at is kereszteltem, Don Juannak. Fogalmuk sincs rola, ki is volt o, de a vacsoranal a sok feherlabu kerdezte a nevunket, honnan jottunk, hol kezdtuk... a szokasos kerdesek. Aztan o bemutatkozot, Don Juan vagyok! ;) Mindenki mosolygott es kerdeztek, valoban? Aztan elmeseltek neki ki is o... :)
Reggel ismet huvosre ebredtunk, mostanra viszont forrosag van. A tegnapi grafoterapia sikeresnek bizonyult , ugy tunt kiirtam magambol a fajdalmat. Kotozgettem magam, mikor jott Dong es latva hogy szerencsetlenkedem az olloval es a ragtapasszal, rogton segitsegemre sietett. Kerdezte hol vagja el? Mondtam itt, es mutattam a bokamra. :) Nagy rohogessel nidult a nap, ez mar csak jo lehet. Kezemben a szandal es a cipo, tetovaztam. Fel neppal azelott valoszinutlennek ereztem, hogy fel tudom huzni a cipot ket napig, megis azt valasztottam, eeees... Nagyon meglepodtem, de nem akartam korai oromkodni. A koreiaik meg is alltak reggelizni en mentem tovabb, majd a kovetkezo telepulesen, Fromistaban eszem valamit. Az ut idaig egy csatorna partjan vezetett, pont olyanon, mintha otthon Bajarol elsetallnek Csanadig a kanalis parton. A bekak ugyanugy brekegtek, a nad is pont olyan volt, minden, csak pecasokat nem lattam. Annyira elfogott a hazavagyodas. Eszembe jutottak azok a setak, amiket ezen a kanalistoltesen tettem a cipommel baratkozas kedveert, a keszulodes a Caminora napjai. Azon gondolkoztam egesz nap, mit csinalnek most otthon. Hirtelen hianyozni kezdett minden es mindenki!
Fromista utan Pablon de Camposig nyil egyenes ut vezetett, itt pedig kette agazott. A picit hosszabbat valasztottam, ami egy olyan apro folyo mellett haladt, amit at lehetne ugrani. Kellemes setanak bizonyult Villarcazar de Sirgaig, ahol ismet jelentkezett a vizholyagom... iii. Annyira nem volt durva, mint tegnap, de most mar komolyan gondolkozom a pihenonapon, vagy rovidebb tavokon par napig. Es a makacs holyag felett van egy ujabb is, de azt most konnyu volt lekezelni, nem a megkemenyedett bor alatt van.
Villarcazar de Sirgatol Carrion de los Condesig ismet ugyanaz a nyil egyenes kiepeitett gyalogut haladt szorosan az autouttal parhuzamosan. Amolyan soha veget nem ero erzes ismet. Mindig arra gondolok, egyszer megszepulnek ezek a kinlodasok, es nagyon meglepo, nem is kell ra varni heteket, honapokat. Eleg csak levetnem a cipom es nem raallni a labamra! :) Mindig ugy erzem van/ volt ertelme. Fromistaban a barban reggeliztem, az ajto fole ki volt irva: Santoago 419 km. Az elso gondolatom az volt, "mar csak ennyi?!" Csak egy dan uriember modnta, hogy uristen meg ennyi. Ez a dan fiatalember ma delutan itt a szallason odajott hozzam kezeben egy sorrel. Kerdezte, hogy en vagyok-e a magyar fiatalember es mutatta a labat, ami vorosre volt egve. Eloszor nem ertettem, aztan leesett: O mar nem feherlabu tobbe! :) Es nekem hozta a sort! Ugy latszik hire ment, hogy elneveztem az "ujoncokat". Tenyleg sok uj arc van, a regiaek pedig vagy lemaradnak, vagy eloresietnek. Egyik nap meg egyutt vacsorazunk, reggelizunk, alszunk...stb. Aztan lehet soha tobbe nem latjuk egymast.
Van kis idom, szeretnek a megjegyzesekre reagalni!
Apa: Mondhatom a halaszledrol mar az osszes foldreszrol jottek hallottak, nekem meg jo lenne csak egy talkaval!
Erzsi: Koszonom az idezeteket, gondolatokat es a segitseget!
Zoltan: Remelem vissza tudom idezni kicsit azokat a napokat, amikor Te rottad itt az utat! Annak idejen nekem is nagy elmeny volt olvasni irasaidat a bensoseges hangvetele miatt!
Ildiko: Egy igazi barat vagy, koszonom!
Tomi, Elpy, Gabor: Sokszor eszembe juttok am! :) Koszi mindent!
Hajni, Tomi, Nelli neni: Koszonom a figyelmeteket, puszi es pacsi nektek is!
Hunmahaf: Valami olvasmany biztos lesz, csak toredeke, amit le tudok irni itt. De ha lesz, az valoszinu csak az asztalfioknak, ahogy a legnagyobbak szoktak! :)
Viki, Dori, Klari: Nemreg ertetek Santiagoba, nem volt eleg; :) Orulok, hogy itt vagytok ti is!
Andrea: Vizholyagok statisztikailag: 15 napja uton, tegnap osszeszamoltam, eddig tobb, mint 20. De csak eggyel nem tudok elbanni. A statisztika resze meg, hogy a talpamtol felfele semmi bajom, se almos, se faradt nem vagyok, ez biztato! :)
Timi: Nagy puszi nektek. Sokszor eszembe jut a Larcsi es nevetnem kell itt a semmi kozepen, ez jo!
Eva: Azt hiszem onmagad kell lekuzdeni, nem a Camino! De ertem mit akarsz mondani. jo keszulodest, ha otthon leszek, segitek ha kell informacioval, vagy barmivel!
Marcsi, Nora, Vanessza: Koszonom, hogy gondoltok ram,lejar a netem.
Remelem nem hagytam ki senkit!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)