2011. július 6., szerda
Attila Santiagoban
Most kaptam egy sms-t. Csak ennyi all benne: "beerkeztem!" Attila Bajarol Santiagoba ert!
Laci atya
Ponferrada - Camponaraya - Cacabelos - Valtuille de Arriba - Villafranca del Bierzo
A tegnap esti Ponferradai varosnezes kicsit eltolodott, ugyanis ujabb es ujabb reg nem latott ismerosok erkeztek, az oromkodes folytatodott. Ket ujabb magyarral talalkoztam. Az egyik egy orokifju holgy, a korat nem tudom megbecsulni. Derus es kedves. Epp csak elkezdtunk beszelgetni, mikor egy ismeros sapkat vettem eszre a tujak folott beerkezni faradtan az alberguebe. Sebastian volt az, akit Pamplona ota nem lattam. Kiabaltam neki, mint a rossz kisgyereknek az anyja: Sebastiaaaaan (hova bujtal?) :) A hangom felismerte, meg nem latott, de ledobta a taskajat es furkeszte a tereoet. Elobujtam a fak mogul, jo erzes volt ujra latni a sracot, akivel elindultam es mar ezer eve nem talakoztunk! Hatalmas olelesek kozt kerdeztem hol a feneben volt eddig... :) Sebastian gyorsan bemutatott azoknak, akikkel egyutt erkezett, valoszinu mar tobb napja egyutt lehetnek. Lelkesen meselte nekik, ki vagyok, hogy s mint talakozott utunk. En is beumtattam ot azoknak, akikkel en jottem tobb napon keresztul, hirtelen megnott a csapat. A sok ismeretlen eltunt korulottem, mindenkivel volt mar kozos elmenyunk...
Aztan varosnezes, Ponferrada gyonyoru! A var, a bazilika... Es a reggelben ismet atsetalni rajta az ures utcakon, ugyanaz a lelkesito elmeny! Az utcak halvany sarga szinben megvilagitva, az esti nyuzsgest tavoltartva valami egesz mas arcat festette az ovarosnak. Csak annyi emlekeztetett az ebredo varosra, hogy peksutemeny illata csiklandozta meg az orrom valahonnan.
Eleg sokara ertem ki a varosbol, pedig sokkal kisebb, mint Burgos, vag Leon. Kertek es csaladi hazak kozt, nyugodt kornyezetben lephettem ujra az osvenyre, mikor meg a nap csak kezdett felkelni. Az kulvarosban utolert egy zarandok es magyarul koszontott. Laci atya volt az, vele is tegnap ismerkedtem meg, de csak annyi idonk volt, hogy bemutatkozzunk egymasnak. Ma onnan folytattuk, ahol elozo este abbahagytuk. Laci egy igen szinpatikus, fiatal, okos, felszentelt pap! Vele meg nem tortent meg, ogy falat huzzon maga es a vilagi emberek koze, es nagyon ugyel is ra, hogy ez ne tortenjen meg. Par napja beszelgettem valakivel arrol, mennyire hianyzik, hogy valakivel az anyanyelvemen beszelgessek. Es jott Laci atya. Egesz nap egyutt mentunk, beszelgettunk mindenfelerol. Nem tarsalogtam meg ilyen jot, miota itt vagyok. Neha elnemultunk es csak mentunk egymas mellett, mogott. O sokkal gyorsabban menne, mint en. Kicsit lassitott, en pedig jobban nyujtottam a lepteimet. Egyszerre leptunk, egyszerre csikorogtak a kavicsok minden lepesnel a ciponk talpa alatt. Neha kerdeztunk valamit egymastol, aztan ismet elhallgattunk, jo volt igy. Kozben emelkedett, majd ereszkedett az ut. Sokszor szolok kozt, hegyekkel korulvett tajon haladtunk. A nap elbujt a felhok felett, de mikor kibujt egy lyukon a felhok kozt, gyonyoru aranyszint es elenk rozsdabarnaszineket varazsolt a beborult reszek alatt is. Fantasztikus latvany volt!
Kisebb kiterovel Valtuille de Arriba fele Villafranc del Bierzoig vezetett az ut ma. A szallason egy darabig gondolkodtunk, aztan olyat valasztottunk, amiben van konyha. Kicsit dragabb volt, de a kajaval tobbet sporoltunk, mintha menut ettunk volna egy ocsobb szallas melle. Az albergue egyebkent csak annyiban emlekeztet egy alberguere, hogy emeletes agyak vannak benne. Amugy olyan lenne, mint egy panzio, vag valami kisebb motel. A varos gyonyoru most is, az ablakunk pedig egy fizesesre nez. Igaz nem termeszetes, de a csobogasa hamisitatlan.
Holnapra egy kulonleges napot terveztem, de errol majd holnap.
A tegnap esti Ponferradai varosnezes kicsit eltolodott, ugyanis ujabb es ujabb reg nem latott ismerosok erkeztek, az oromkodes folytatodott. Ket ujabb magyarral talalkoztam. Az egyik egy orokifju holgy, a korat nem tudom megbecsulni. Derus es kedves. Epp csak elkezdtunk beszelgetni, mikor egy ismeros sapkat vettem eszre a tujak folott beerkezni faradtan az alberguebe. Sebastian volt az, akit Pamplona ota nem lattam. Kiabaltam neki, mint a rossz kisgyereknek az anyja: Sebastiaaaaan (hova bujtal?) :) A hangom felismerte, meg nem latott, de ledobta a taskajat es furkeszte a tereoet. Elobujtam a fak mogul, jo erzes volt ujra latni a sracot, akivel elindultam es mar ezer eve nem talakoztunk! Hatalmas olelesek kozt kerdeztem hol a feneben volt eddig... :) Sebastian gyorsan bemutatott azoknak, akikkel egyutt erkezett, valoszinu mar tobb napja egyutt lehetnek. Lelkesen meselte nekik, ki vagyok, hogy s mint talakozott utunk. En is beumtattam ot azoknak, akikkel en jottem tobb napon keresztul, hirtelen megnott a csapat. A sok ismeretlen eltunt korulottem, mindenkivel volt mar kozos elmenyunk...
Aztan varosnezes, Ponferrada gyonyoru! A var, a bazilika... Es a reggelben ismet atsetalni rajta az ures utcakon, ugyanaz a lelkesito elmeny! Az utcak halvany sarga szinben megvilagitva, az esti nyuzsgest tavoltartva valami egesz mas arcat festette az ovarosnak. Csak annyi emlekeztetett az ebredo varosra, hogy peksutemeny illata csiklandozta meg az orrom valahonnan.
Eleg sokara ertem ki a varosbol, pedig sokkal kisebb, mint Burgos, vag Leon. Kertek es csaladi hazak kozt, nyugodt kornyezetben lephettem ujra az osvenyre, mikor meg a nap csak kezdett felkelni. Az kulvarosban utolert egy zarandok es magyarul koszontott. Laci atya volt az, vele is tegnap ismerkedtem meg, de csak annyi idonk volt, hogy bemutatkozzunk egymasnak. Ma onnan folytattuk, ahol elozo este abbahagytuk. Laci egy igen szinpatikus, fiatal, okos, felszentelt pap! Vele meg nem tortent meg, ogy falat huzzon maga es a vilagi emberek koze, es nagyon ugyel is ra, hogy ez ne tortenjen meg. Par napja beszelgettem valakivel arrol, mennyire hianyzik, hogy valakivel az anyanyelvemen beszelgessek. Es jott Laci atya. Egesz nap egyutt mentunk, beszelgettunk mindenfelerol. Nem tarsalogtam meg ilyen jot, miota itt vagyok. Neha elnemultunk es csak mentunk egymas mellett, mogott. O sokkal gyorsabban menne, mint en. Kicsit lassitott, en pedig jobban nyujtottam a lepteimet. Egyszerre leptunk, egyszerre csikorogtak a kavicsok minden lepesnel a ciponk talpa alatt. Neha kerdeztunk valamit egymastol, aztan ismet elhallgattunk, jo volt igy. Kozben emelkedett, majd ereszkedett az ut. Sokszor szolok kozt, hegyekkel korulvett tajon haladtunk. A nap elbujt a felhok felett, de mikor kibujt egy lyukon a felhok kozt, gyonyoru aranyszint es elenk rozsdabarnaszineket varazsolt a beborult reszek alatt is. Fantasztikus latvany volt!
Kisebb kiterovel Valtuille de Arriba fele Villafranc del Bierzoig vezetett az ut ma. A szallason egy darabig gondolkodtunk, aztan olyat valasztottunk, amiben van konyha. Kicsit dragabb volt, de a kajaval tobbet sporoltunk, mintha menut ettunk volna egy ocsobb szallas melle. Az albergue egyebkent csak annyiban emlekeztet egy alberguere, hogy emeletes agyak vannak benne. Amugy olyan lenne, mint egy panzio, vag valami kisebb motel. A varos gyonyoru most is, az ablakunk pedig egy fizesesre nez. Igaz nem termeszetes, de a csobogasa hamisitatlan.
Holnapra egy kulonleges napot terveztem, de errol majd holnap.
2011. július 5., kedd
Pilotakeksz
El Acebo - Molinascea - Ponferrada
El Acebon. Imadtam tegnap, es ennel nem is tudok tobbet mondani. Nem tudom hova fokozodhatnak meg a spanyol falvak iranti erzelmeim. Mind "egyforma" es megis mas. Persze, hogy mas! Sokminden nem tortent mar az este folyaman, ha attol eltekintunk, hogy kisebb fajta nepszerusegre tettem szert azzal, hogy en voltam az egyetlen, aki Saint Jeanbol indult. (Jorgen elment csajozni....:)) Ez a mai napon csak fokozodott.
Reggel koran, mar hat utan megtettem az elso lepeseket. Igaz mar korabban ebren voltam, az utcan matattam, de egy jo darabig nem mozdult a labam. Sotetben, halvany sarga fenyben uszo "foutca", a kutyak csak epp hogy a szemuket ramforditottak, fekudtek mindenfele. Ultem egy darabig a kut mellett es reggeliztem volna, ha van kajam. Vagy kaveztam volna, ha lehetne ilyenkor valahonnan kavet szerezni. Igy csak ucsorogtem, es jo volt. Aztan uccu neki! Hat nem volt konnyu! A tegnapi ereszkedest azert erezte a bal terdem, de kozel sem annyira, mint a Pireneusok utan. Ez a lejto ma is folytatodott, meredek, koves osvenyeken. Ezekben a reggelekben az erdoben..., hogy is mondjam, hogy ne legyen mar annyi szoismetles... Fantasztikus! Az illatok, a szinek es a magany! Merthogy eltuntek a pilgrimek! Astorga utan megsokasodtunk es ma ugy jottem Ponferradaig, hogy egy lelekkel sem talalkoztam! Csudaklassz volt! :) Csak az ut poraban lathato labnyomok emlekeztettek arra, jartak itt. De meg mennyien! Ha belegondolok, tobb szaz ezer zarandok jart itt csak az elmult evekben!
Meg Ponferrada elott az ut atvitt Molinasecan. Na ez a kis falu! Mintha egy nagyobb meretu makettben maszkalnal! Kis folyo, kis hiddal, kis, szuk utcakban kis boltok. Meg a barban az asztalok is kisebbnek tuntek. Lehet azert okozott ilyen optikai csalodast, mert korulotte pedig az alfoldi gyereknek szokatlan nagy hegyek! Meseszep!
Ponferradat hamar elertem, igen rovid volt a mai megtett tav, de a kis pihenteto szakaszoknak csak holnap utan lesz jelentosege. A varos elejen utolertek az argentin testverek, egyutt kerestuk meg a szallast. Ugy latszik keresik a tarsasagom, persze hulyitem oket is allandoan! :) Az albergueben pedig mar ott volt Jose, akivel par napja ismerkedtem meg. 51 eves es szeretnek igy kinezni majd ha elerem azt a kort. Vegetarianus, ma o fozott es igen izletes es laktato volt. Elmentunk bevasarolni a supermercadoba, ahol a polcon meglattam egy pilotakekszre hasonlito finomsagot. Elkapott ismet a honvagy. Ha belegondolok milyen regota vagyok uton es mennyi minden tortent... Azt hiszem van olyan ember, aki egy eleten at nem el at annyit, mint mi itt a Caminon nehany het leforgasa alatt. Mar nagyon regota nem ettem pilotakekszet, de most mindent megadtam volna erte! :)
Ebed kozben erkeztek olyanok, akiket regebb ota ismertem. Mind orommel igyekezett felem, olelesek es nagy pacsik. Hogy kerulok ide, honnan indultam, mikor, meddig... - zaporoztak a kerdesek. Az argentin noverek es meg paran akikkel egyutt ebedeltunk nem ertettek mi ez a felhajtas. - Ok a barataid? Nem egyedul jottel? Te mindenkit ismersz? Hires vagy? :) stb... Par nap mulva ok is megtapasztaljak remelem! Mondtam nekik, nem teszek mast, csak amit ok is. Elindulok es megerkezem. De en belul neha ugy erzem az olelesek es a pacsik annak szolnak, ami a ket pont kozt az uton tortenik. Azt viszont nem kell "sztarolni" es nem is lehet. Csak van, es itt van. Mindig, most is...
Nemsokara varosnezes. A szallason most van itt egy vizholyagdoki, mindenki leapol, ha szukseg van ra, es ingyen. Orulok, hogy nem kell odamennem most sorba allni. Minden rendben van velem!
Koszonom a kommenteket es a figyelmeteket! Nagyon jo erzeseket valt ki belolem, remelem valahogy vissza tudom majd adni!
El Acebon. Imadtam tegnap, es ennel nem is tudok tobbet mondani. Nem tudom hova fokozodhatnak meg a spanyol falvak iranti erzelmeim. Mind "egyforma" es megis mas. Persze, hogy mas! Sokminden nem tortent mar az este folyaman, ha attol eltekintunk, hogy kisebb fajta nepszerusegre tettem szert azzal, hogy en voltam az egyetlen, aki Saint Jeanbol indult. (Jorgen elment csajozni....:)) Ez a mai napon csak fokozodott.
Reggel koran, mar hat utan megtettem az elso lepeseket. Igaz mar korabban ebren voltam, az utcan matattam, de egy jo darabig nem mozdult a labam. Sotetben, halvany sarga fenyben uszo "foutca", a kutyak csak epp hogy a szemuket ramforditottak, fekudtek mindenfele. Ultem egy darabig a kut mellett es reggeliztem volna, ha van kajam. Vagy kaveztam volna, ha lehetne ilyenkor valahonnan kavet szerezni. Igy csak ucsorogtem, es jo volt. Aztan uccu neki! Hat nem volt konnyu! A tegnapi ereszkedest azert erezte a bal terdem, de kozel sem annyira, mint a Pireneusok utan. Ez a lejto ma is folytatodott, meredek, koves osvenyeken. Ezekben a reggelekben az erdoben..., hogy is mondjam, hogy ne legyen mar annyi szoismetles... Fantasztikus! Az illatok, a szinek es a magany! Merthogy eltuntek a pilgrimek! Astorga utan megsokasodtunk es ma ugy jottem Ponferradaig, hogy egy lelekkel sem talalkoztam! Csudaklassz volt! :) Csak az ut poraban lathato labnyomok emlekeztettek arra, jartak itt. De meg mennyien! Ha belegondolok, tobb szaz ezer zarandok jart itt csak az elmult evekben!
Meg Ponferrada elott az ut atvitt Molinasecan. Na ez a kis falu! Mintha egy nagyobb meretu makettben maszkalnal! Kis folyo, kis hiddal, kis, szuk utcakban kis boltok. Meg a barban az asztalok is kisebbnek tuntek. Lehet azert okozott ilyen optikai csalodast, mert korulotte pedig az alfoldi gyereknek szokatlan nagy hegyek! Meseszep!
Ponferradat hamar elertem, igen rovid volt a mai megtett tav, de a kis pihenteto szakaszoknak csak holnap utan lesz jelentosege. A varos elejen utolertek az argentin testverek, egyutt kerestuk meg a szallast. Ugy latszik keresik a tarsasagom, persze hulyitem oket is allandoan! :) Az albergueben pedig mar ott volt Jose, akivel par napja ismerkedtem meg. 51 eves es szeretnek igy kinezni majd ha elerem azt a kort. Vegetarianus, ma o fozott es igen izletes es laktato volt. Elmentunk bevasarolni a supermercadoba, ahol a polcon meglattam egy pilotakekszre hasonlito finomsagot. Elkapott ismet a honvagy. Ha belegondolok milyen regota vagyok uton es mennyi minden tortent... Azt hiszem van olyan ember, aki egy eleten at nem el at annyit, mint mi itt a Caminon nehany het leforgasa alatt. Mar nagyon regota nem ettem pilotakekszet, de most mindent megadtam volna erte! :)
Ebed kozben erkeztek olyanok, akiket regebb ota ismertem. Mind orommel igyekezett felem, olelesek es nagy pacsik. Hogy kerulok ide, honnan indultam, mikor, meddig... - zaporoztak a kerdesek. Az argentin noverek es meg paran akikkel egyutt ebedeltunk nem ertettek mi ez a felhajtas. - Ok a barataid? Nem egyedul jottel? Te mindenkit ismersz? Hires vagy? :) stb... Par nap mulva ok is megtapasztaljak remelem! Mondtam nekik, nem teszek mast, csak amit ok is. Elindulok es megerkezem. De en belul neha ugy erzem az olelesek es a pacsik annak szolnak, ami a ket pont kozt az uton tortenik. Azt viszont nem kell "sztarolni" es nem is lehet. Csak van, es itt van. Mindig, most is...
Nemsokara varosnezes. A szallason most van itt egy vizholyagdoki, mindenki leapol, ha szukseg van ra, es ingyen. Orulok, hogy nem kell odamennem most sorba allni. Minden rendben van velem!
Koszonom a kommenteket es a figyelmeteket! Nagyon jo erzeseket valt ki belolem, remelem valahogy vissza tudom majd adni!
2011. július 4., hétfő
Cruz de Ferro
Rabanal del Camino - Foncebadon - Cruz de Ferro - Manjarin - El Acebo
Nem bantam meg, hogy Rabanalban maradtam. Este hetkor gregorian mise volt az apro fakucska icipici templomaban. Emberek nem nagyon laknak itt sem, viszont harom pap is belepett az oltar ele. Csaladias hangulatban ultem vegig a miset. Amennyit ertettem belole, hogy utunk soran hamarosan elerunk a Cruz de Ferrohoz. Nem tartott sokkal tovabb a szertartas, mint fel ora, nem is volt kedvem sietni kifele, maradtam meg par percet meg nehany zarandokkal. Kellemes csond ult a templom ures tereben, amit kisvartatva egy mellettem ulo holgy zokogasa tort felbe. Nem tudom miert, odanyujtottam a kezem, o pedig szoritotta ugy, hogy szinte fajt. Majd valamit mondott franciaul, de en csak neztem ra. nem csovaltam a fejem, nem bologattam, nem magyarazkodtam, hogy nem ertek semmit, csak neztem ra. Elovett egy kepet, megmutatta. Egy fiatal 30-35 eves not lattam a foton, ami csupan par eve keszulhetett. Ezzel el is meselte az o tortenetet. Tudtam a kepet hova fogja vinni.
Reggel sikerult eleg koran kelni, ami azert nem okozott nehezseget, mert szinte egy szemet sem aludtam. Ismet medvek es oroszlanok voltak a halokorletben es egy ferfi, aki olyan hangot hallatott, mint a pulyka... Remiszto! Alig vartam a reggelt.
Indulas hat utan, es legnagyobb dobbenetemre sehol senki! Elertem Foncebadont, ahol Paula az angol lany kavezgatott az ottani albergue teraszan, invitalt es vele tartottam egy kavera. Kellemes huvos volt a reggel, Paula maradt jogazni, ami 8-kor kezdodott. Akkor kapcsoltam, nem nagyon kellene "tokolni", mert hosszu ut var ram ma. Lassan azt is eszrevettem, hogy hegyek kozt vagyok! :) Emelkedok, emelkedok es gyonyoru kilatas! Csodalatos reggel!
Es elerkeztem a Cruz de Ferrohoz. A vas kereszt. A camino legmagasabb pontja, 1518 m magasan, de nem ezert fontos megemliteni. Biztos erezted mar te is, hogy valakinek a lelki szemetesladaja vagy. Ez itt egy lelki szemetlerakohely. Itt megall mindenki, nemcsak az, aki vallasi, vay lelki indittatasbol van az uton. Itt megall az is, aki csak sportbol jarja a Caminot. Mindenki tudja mi ez a hely. A zarandokok nem ugy konnyitenek lelki terheiken, hogy masnak panaszkodnak, hanem jelkepesen egy kovet hoznak magukkal, amit itt a vaskereszt toveben raknak le, ezzel egyszer es mindenkorra "megszabadulva" magukkal hozott lelki terheiktol is. A halom kb ket-harom ember magassagu mara. Ma ereztem eloszor, hogy egy nagyon regota tarto tortenetnek lehetek a reszese. Felmentem a korakas tetejere, ahol nem csak kovek es kavicsok, hanem fotok, cumisuveg, kabalafigurak, zaszlok, szemuvegek, gyogyszeresuvegek, egyszoval minden van, amitol meg akarunk valni. Minden bizonnyal itt lesz ma annak a holgynek a kepe is, akit a templomban lattam elozo nap. Kicsit nyomasztonak, de egyben felszabaditonak is tunt a hely. Letettem en is a ket kis kavicsomat, amit otthonrol hoztam magammal. Az egyik a nagymamam sirjarol van, aki nelkul iden mar az otodik karacsonyt unnepeljuk. Nagyon hianyzik! A masik pedig anyu kertjebeol. Ugy ereztem, neki tobb mindentol kellene megvalnia, helyette hoztam magammal...
Aztan leultem egy felreeso helyre, eszembe jutottak, akiknek olvastam a beszamoloit, eszembe jutott az o tortenetuk is. Es termeszetesen a sajatom is.
Az utat folytatva nem ereztem sem remenyt, sem mast, hogy ezutan valami is megvaltozik. Viszont tudtam megtettem a dolgom es mar most jobb! Lassan haladtam, a taj gyonyoru! A hegyek ebben a szep idoben! Gyakran megalltam, csak nezelodtem, nem siettem mar. Emlekeztetett a Pireneusokra, az elso napra, mikor elindultam. Mostanra mar tul vagyok talan az 500 km-en is, fogy az ut es gyonyoru! Elveztem ma minden lepest! Lassan ertem le a kovetkezo faluba, Manjarinba. Mondhatom kulonos hely, de magaval ragadott. Szivesen eltoltottem volna ott is egy ejszakat vadregenyessege es misztikus volta miatt. De tovabbhaladtam, alig tettem meg akkor meg 10 km-t. Aztan a kovetkezo igen eros ereszkedes utan egy volgyben megpillantottam a falucska osszes hazanak egytol egyig fekete csereptetejet, nagyon hangulatos hely. Nem ettem akkor meg semmit, az elso barban ott volt Jorgen, intett es leultem melle ebedelni. Megbeszeltuk, ma mindketten Ponferradaig megyunk. Ebed utan a bar teraszan a ket napagyba kicsit meg belesuppedtunk piheneskepp. Elaludtunk... Az argentin noverek ebresztettek minket. Az ido elszaladt, mi pedig nem rohanunk vele, maradtunk. Az albergue ablakabol csodas kilatas a hegyekre! Jobb itt most, mintha egy ujabb szep, de nyuzsgo varosbol irnek. Ha latnatok...!
Nem bantam meg, hogy Rabanalban maradtam. Este hetkor gregorian mise volt az apro fakucska icipici templomaban. Emberek nem nagyon laknak itt sem, viszont harom pap is belepett az oltar ele. Csaladias hangulatban ultem vegig a miset. Amennyit ertettem belole, hogy utunk soran hamarosan elerunk a Cruz de Ferrohoz. Nem tartott sokkal tovabb a szertartas, mint fel ora, nem is volt kedvem sietni kifele, maradtam meg par percet meg nehany zarandokkal. Kellemes csond ult a templom ures tereben, amit kisvartatva egy mellettem ulo holgy zokogasa tort felbe. Nem tudom miert, odanyujtottam a kezem, o pedig szoritotta ugy, hogy szinte fajt. Majd valamit mondott franciaul, de en csak neztem ra. nem csovaltam a fejem, nem bologattam, nem magyarazkodtam, hogy nem ertek semmit, csak neztem ra. Elovett egy kepet, megmutatta. Egy fiatal 30-35 eves not lattam a foton, ami csupan par eve keszulhetett. Ezzel el is meselte az o tortenetet. Tudtam a kepet hova fogja vinni.
Reggel sikerult eleg koran kelni, ami azert nem okozott nehezseget, mert szinte egy szemet sem aludtam. Ismet medvek es oroszlanok voltak a halokorletben es egy ferfi, aki olyan hangot hallatott, mint a pulyka... Remiszto! Alig vartam a reggelt.
Indulas hat utan, es legnagyobb dobbenetemre sehol senki! Elertem Foncebadont, ahol Paula az angol lany kavezgatott az ottani albergue teraszan, invitalt es vele tartottam egy kavera. Kellemes huvos volt a reggel, Paula maradt jogazni, ami 8-kor kezdodott. Akkor kapcsoltam, nem nagyon kellene "tokolni", mert hosszu ut var ram ma. Lassan azt is eszrevettem, hogy hegyek kozt vagyok! :) Emelkedok, emelkedok es gyonyoru kilatas! Csodalatos reggel!
Es elerkeztem a Cruz de Ferrohoz. A vas kereszt. A camino legmagasabb pontja, 1518 m magasan, de nem ezert fontos megemliteni. Biztos erezted mar te is, hogy valakinek a lelki szemetesladaja vagy. Ez itt egy lelki szemetlerakohely. Itt megall mindenki, nemcsak az, aki vallasi, vay lelki indittatasbol van az uton. Itt megall az is, aki csak sportbol jarja a Caminot. Mindenki tudja mi ez a hely. A zarandokok nem ugy konnyitenek lelki terheiken, hogy masnak panaszkodnak, hanem jelkepesen egy kovet hoznak magukkal, amit itt a vaskereszt toveben raknak le, ezzel egyszer es mindenkorra "megszabadulva" magukkal hozott lelki terheiktol is. A halom kb ket-harom ember magassagu mara. Ma ereztem eloszor, hogy egy nagyon regota tarto tortenetnek lehetek a reszese. Felmentem a korakas tetejere, ahol nem csak kovek es kavicsok, hanem fotok, cumisuveg, kabalafigurak, zaszlok, szemuvegek, gyogyszeresuvegek, egyszoval minden van, amitol meg akarunk valni. Minden bizonnyal itt lesz ma annak a holgynek a kepe is, akit a templomban lattam elozo nap. Kicsit nyomasztonak, de egyben felszabaditonak is tunt a hely. Letettem en is a ket kis kavicsomat, amit otthonrol hoztam magammal. Az egyik a nagymamam sirjarol van, aki nelkul iden mar az otodik karacsonyt unnepeljuk. Nagyon hianyzik! A masik pedig anyu kertjebeol. Ugy ereztem, neki tobb mindentol kellene megvalnia, helyette hoztam magammal...
Aztan leultem egy felreeso helyre, eszembe jutottak, akiknek olvastam a beszamoloit, eszembe jutott az o tortenetuk is. Es termeszetesen a sajatom is.
Az utat folytatva nem ereztem sem remenyt, sem mast, hogy ezutan valami is megvaltozik. Viszont tudtam megtettem a dolgom es mar most jobb! Lassan haladtam, a taj gyonyoru! A hegyek ebben a szep idoben! Gyakran megalltam, csak nezelodtem, nem siettem mar. Emlekeztetett a Pireneusokra, az elso napra, mikor elindultam. Mostanra mar tul vagyok talan az 500 km-en is, fogy az ut es gyonyoru! Elveztem ma minden lepest! Lassan ertem le a kovetkezo faluba, Manjarinba. Mondhatom kulonos hely, de magaval ragadott. Szivesen eltoltottem volna ott is egy ejszakat vadregenyessege es misztikus volta miatt. De tovabbhaladtam, alig tettem meg akkor meg 10 km-t. Aztan a kovetkezo igen eros ereszkedes utan egy volgyben megpillantottam a falucska osszes hazanak egytol egyig fekete csereptetejet, nagyon hangulatos hely. Nem ettem akkor meg semmit, az elso barban ott volt Jorgen, intett es leultem melle ebedelni. Megbeszeltuk, ma mindketten Ponferradaig megyunk. Ebed utan a bar teraszan a ket napagyba kicsit meg belesuppedtunk piheneskepp. Elaludtunk... Az argentin noverek ebresztettek minket. Az ido elszaladt, mi pedig nem rohanunk vele, maradtunk. Az albergue ablakabol csodas kilatas a hegyekre! Jobb itt most, mintha egy ujabb szep, de nyuzsgo varosbol irnek. Ha latnatok...!
2011. július 3., vasárnap
A ferfiaknak konnyebb...
Astorgatol Rabanal del Caminoig
Astorga, az albergue bejaratanal, mikor megerkeztem tegnap. Kimi fogadott, ugrott a nyakamba. O az akinek kekaptak a kisujjain a kormot. Jo volt ujra latni, mondtam is neki hoztam szamara valamit! Erdeklodve figyelt, en pedig az ajtora mutattam. Odanezett, mejd ram, nem ertette. Aztan par masodperc mulva betoppant harom japan zarandok, a baratai. Es te hoztad oket? - kerdezte es nevetett es ugrott az o nyakukba is. Kesobb egyutt vacsiztunk, meghivtak az asztalukhoz. Este varosnezes, nem volt eleg az ido fel 11-ig, Astorga gyonyoru. Aztan hagytuk a fenebe az egeszet es Jorgennel ittunk egy sort 10-kor a foteren. Aludtam mint a bunda. Csak ki kellet varnom, mig marcus kussba marad, mert egesz este pofazott, nem kis hanggal.
Leon utan az ut kette valik, majd Hospital de Orbigonal ujra egyesul, aztan Astorgaban egy masik ut csatlakozik Sevilla felol a Camino Franceshez. Sokan kezdtek Leonban az utat, rengeteg "feherlabu" van. Eloszor csak tegnap lehetett erezni, megnovekedett a letszam. Jonehanyan pedig befejeztek Leonban es majd jovore folytatjak. A tegnapi szallason Jorgen, Kimi es en voltunk, akik Saint Jeanbol jottunk, a tobbiek vagy Pamplonabol, vagy Burgosbol voltak ismerosek, mi regi motorosoknak szamitottunk. Azt hittem majd nyomasztani fog Leon utan a sok erdeklodes, hol es mikor kezdted, hogy birod stb kerdesek, de nem. Furcsa mindig, mikor elismeroen bologatnak, hogy bevallaltuk a Pireneusokat. Ez nem csak a szallason, hanem a mai nap az uton is folytatodott. Sok uj ember, mind baratkozni akar es ha ratalal valakire, aki messzebbrol jott, abban ertekesebb kapcsolatot lat. De turelmes voltam es nem kellett eroltetnem, en is szeretek ismerkedni, par szot valtani a vilag minden tajarol jott emberekkel. Aztan odalepek, kesobb talalkozunk es megyek a magam tempojaban. Utolertem harom lanyt, nem hagytak szo nelkul elmenni. Hello, honnan indultal? - Saint Jean, - Woooow! Mi Leonbol, mi feherlabuak vagyunk, egy magyar fiu igy nevezi az ujakat. Te hol elsz? - Magyarorszagon! - es jott az oriasi rohoges! :) Terjed a hulyeseg! A harom lany argentin. Egyikuk Barcelonaban, masikuk Madridban es a harmadik Stuttgartban el. Eljottek a Caminora, hogy egyutt lehessenek! Ez nagyon tetszett, szep! Meseltem nekik az en tesomrol is, legyen ez a mai szakasz az o tiszteletere! Hajra Ocskos!
Az elso falu, bar szokas szerint. Utolert Marcus... Borzaszto! Nem eleg, hogy a mai nap hering camino, meg o is. Annyian voltak ma utkozben, hogy komoly problemat okozott a kisdolgom elvegzese is, pedig a noknek ez meg nehezebb. Marcus gyors, de ahogy meglatott, megallt es nem tudtam levakarni magamrol. Ha megalltam, o is. Mondtam menjen tovabb, egyedul akarok lenni, de csak ordibalt, Vamoooos! Ez hulye! Nemsokara utolert Jorgen is, o is gyors, de most mindketten lassabban haladtak, immar elottem par meterrel, de Marcus mindig figyelt le ne maradjak. Tuntetoleg a fulemben a fulhallgato, de nem ert ez semmit. Jorgen is szeretett volna megszabadulni tole, de ez csak nekem sikerult ma. Szerettem volna tovabb is menni, Foncebadonig, de megalltam Rabanal del Camnoban. Ennek harom oka is volt. Tudtam Marcus tovabb akar menni, igy nelkulozhetem mara. A masik, Attila a bajai fiatalember irta smsben, ne hagyjam ki Rabanalt. A harmadik pedig, hogy hol lassabban mentem, hol gyorsabban Marcus miatt es ez az osszevisszasag, hogy nem tudtam a sajat ritmusomban gyalogolni, ez jobban lefarasztott a meleggel egyutt, mint barmi eddig. A harom indokbol a negyedik egy ujabb vizholyag, de szora sem erdemes... :) Majd jobb lesz, vagy rosszabb, de utana mindennkepp jobb - igy van ez! :)
Cserebe viszont kaptam egy nagyon takaros alberguet! Kellemes a hely, van egy apro kert, halkan szol a zene es jo illatok aradnak a konyhabol. Jut eszembe, kellene ennem valamit! :)
Holnap koran szeretnek elindulni es feljutni a Cruz de Ferrohoz, mielott valamelyik cserkeszcsapat elindulna. Igen, ilyen is van es sokan vannak, nagyon hangosak. A mai nap valami masrol szolt, de meg igy is orulok, hogy itt lehetek. Most azok adjak azt a pluszt, akik "felneznek" ram a mogottem hagyott 500 km miatt. Buszkeseget nem erzek, de jo ha tudok nekik segiteni a tapasztalataimmal. Es nagyon jol esnek a kommentek, smsek. Ahogy Zoltan fogalmazott, megkonnyitik a hatizsak sulyat. Azt pedig nem is erzem neheznek, igy viszont meg jobb! Koszonom!
Astorga, az albergue bejaratanal, mikor megerkeztem tegnap. Kimi fogadott, ugrott a nyakamba. O az akinek kekaptak a kisujjain a kormot. Jo volt ujra latni, mondtam is neki hoztam szamara valamit! Erdeklodve figyelt, en pedig az ajtora mutattam. Odanezett, mejd ram, nem ertette. Aztan par masodperc mulva betoppant harom japan zarandok, a baratai. Es te hoztad oket? - kerdezte es nevetett es ugrott az o nyakukba is. Kesobb egyutt vacsiztunk, meghivtak az asztalukhoz. Este varosnezes, nem volt eleg az ido fel 11-ig, Astorga gyonyoru. Aztan hagytuk a fenebe az egeszet es Jorgennel ittunk egy sort 10-kor a foteren. Aludtam mint a bunda. Csak ki kellet varnom, mig marcus kussba marad, mert egesz este pofazott, nem kis hanggal.
Leon utan az ut kette valik, majd Hospital de Orbigonal ujra egyesul, aztan Astorgaban egy masik ut csatlakozik Sevilla felol a Camino Franceshez. Sokan kezdtek Leonban az utat, rengeteg "feherlabu" van. Eloszor csak tegnap lehetett erezni, megnovekedett a letszam. Jonehanyan pedig befejeztek Leonban es majd jovore folytatjak. A tegnapi szallason Jorgen, Kimi es en voltunk, akik Saint Jeanbol jottunk, a tobbiek vagy Pamplonabol, vagy Burgosbol voltak ismerosek, mi regi motorosoknak szamitottunk. Azt hittem majd nyomasztani fog Leon utan a sok erdeklodes, hol es mikor kezdted, hogy birod stb kerdesek, de nem. Furcsa mindig, mikor elismeroen bologatnak, hogy bevallaltuk a Pireneusokat. Ez nem csak a szallason, hanem a mai nap az uton is folytatodott. Sok uj ember, mind baratkozni akar es ha ratalal valakire, aki messzebbrol jott, abban ertekesebb kapcsolatot lat. De turelmes voltam es nem kellett eroltetnem, en is szeretek ismerkedni, par szot valtani a vilag minden tajarol jott emberekkel. Aztan odalepek, kesobb talalkozunk es megyek a magam tempojaban. Utolertem harom lanyt, nem hagytak szo nelkul elmenni. Hello, honnan indultal? - Saint Jean, - Woooow! Mi Leonbol, mi feherlabuak vagyunk, egy magyar fiu igy nevezi az ujakat. Te hol elsz? - Magyarorszagon! - es jott az oriasi rohoges! :) Terjed a hulyeseg! A harom lany argentin. Egyikuk Barcelonaban, masikuk Madridban es a harmadik Stuttgartban el. Eljottek a Caminora, hogy egyutt lehessenek! Ez nagyon tetszett, szep! Meseltem nekik az en tesomrol is, legyen ez a mai szakasz az o tiszteletere! Hajra Ocskos!
Az elso falu, bar szokas szerint. Utolert Marcus... Borzaszto! Nem eleg, hogy a mai nap hering camino, meg o is. Annyian voltak ma utkozben, hogy komoly problemat okozott a kisdolgom elvegzese is, pedig a noknek ez meg nehezebb. Marcus gyors, de ahogy meglatott, megallt es nem tudtam levakarni magamrol. Ha megalltam, o is. Mondtam menjen tovabb, egyedul akarok lenni, de csak ordibalt, Vamoooos! Ez hulye! Nemsokara utolert Jorgen is, o is gyors, de most mindketten lassabban haladtak, immar elottem par meterrel, de Marcus mindig figyelt le ne maradjak. Tuntetoleg a fulemben a fulhallgato, de nem ert ez semmit. Jorgen is szeretett volna megszabadulni tole, de ez csak nekem sikerult ma. Szerettem volna tovabb is menni, Foncebadonig, de megalltam Rabanal del Camnoban. Ennek harom oka is volt. Tudtam Marcus tovabb akar menni, igy nelkulozhetem mara. A masik, Attila a bajai fiatalember irta smsben, ne hagyjam ki Rabanalt. A harmadik pedig, hogy hol lassabban mentem, hol gyorsabban Marcus miatt es ez az osszevisszasag, hogy nem tudtam a sajat ritmusomban gyalogolni, ez jobban lefarasztott a meleggel egyutt, mint barmi eddig. A harom indokbol a negyedik egy ujabb vizholyag, de szora sem erdemes... :) Majd jobb lesz, vagy rosszabb, de utana mindennkepp jobb - igy van ez! :)
Cserebe viszont kaptam egy nagyon takaros alberguet! Kellemes a hely, van egy apro kert, halkan szol a zene es jo illatok aradnak a konyhabol. Jut eszembe, kellene ennem valamit! :)
Holnap koran szeretnek elindulni es feljutni a Cruz de Ferrohoz, mielott valamelyik cserkeszcsapat elindulna. Igen, ilyen is van es sokan vannak, nagyon hangosak. A mai nap valami masrol szolt, de meg igy is orulok, hogy itt lehetek. Most azok adjak azt a pluszt, akik "felneznek" ram a mogottem hagyott 500 km miatt. Buszkeseget nem erzek, de jo ha tudok nekik segiteni a tapasztalataimmal. Es nagyon jol esnek a kommentek, smsek. Ahogy Zoltan fogalmazott, megkonnyitik a hatizsak sulyat. Azt pedig nem is erzem neheznek, igy viszont meg jobb! Koszonom!
2011. július 2., szombat
Egy "angyali "uzenet - Valamit latott valaki a szememben
Villar de Mazarife - Villavante - Hospital de Orbigo - Santibanez de Valdeiglesias - San Justa de la Vega - Astorga
A tegnapi nap sem telt emlitesre valo dolog nelkul. Mar epp untam a semmittevest, kerdeztem a hospitalerot, tudok-e valamit segiteni. Nononono... Keszitettem kajat magamnak a konyhaban, ettem, elmostam magam utan. A tobbi megszaradt tanyert, evoeszkozt pedig a sajatommal egyutt elpakoltam. ekkor jott be a hospitalero pont ezert. Magaval huzott, es a ruhamat mutogatta, meg a mosogepet. Elkerte a cuccaimat es kimosta oket. Ez lett volna a delutani programom. most jo illatuak a ruhaim, nem a mososzappan szagat erzem! :) Keszitett meg egy kavet es mondta menjek ki a kertbe, legyek nyugton. Par perce ucsorogtem, mikor belepett a kapun Jorgen, akit nem lattam Los Arcos ota. Az elso szava, hogy nemsokara jon egy szep lany, az uton ismerte meg. Jorgen tortenete, hogy katolikus iskolaba jart, majd teologiat tanult es mielott kispap lett volna, illetve ahogy o fogalmazott, mielott jott volna a kerdes: Yes or no, o azt mondta: YESSSS! Es elkezdett csajozni erosen. Azert jott a caminora, hogy megtudja hogyan tovabb, de szerintem o fogja megvaltoztatni az utat, nem forditva! :) Jott is hamarosan az a nemet lany. mindketten elvonultak, lezuhanyoztak, berendezkedtek. Kesobb, 5 utan foztunk es egyutt ettunk, beszelgettunk. A lany (a nevet nem tudom) Pamplonabol indult, Burgosig gyalogolt, ott buszra szallt Leonig. Ott egy buliban talalkoztak Jorgen nagy oromere. Szoba kerult a Meseta, Jorgen csovalta a fejet, mennyire utalta, csak egyedul, nincs semmi, csak egyenest, amerre a szem ellat mindenhol gabonafoldek... stb. A lany megkerdezett engem, en szerettem valaszoltam. A miertre pedig ugyanaz volt a valaszom, mint Jorgennek, aki csak csovalta a fejet es dunnyogott. A lany meg egyszer ram nezett, mintha akarna valamit kerdezni, de csak a szaja nyilt ki es csak nezett, majd felallt. Par perc mulva visszajott a hatizsakjaval, visszamegy Leonba, keres egy buszt, vagy vonatot es indul meg ma vissza Burgosba, hogy vegigmenjen a Mesetan. Nagy dobbenet volt rajtunk, Jorgen probalta lebeszelni, de azt mondta nagyon csillog a szemem es ezt o is akarja. Lehet utalni fogsz - szoltam hozza, de csak a vallat rantotta meg es azt valaszolta: vagy szeretni. Szeretni magad fogod - feleltem. Elkerte a szamom, hogy majd tudassa, milyen volt szamara. Ahogy ment kifele a kapun, Jorgen nezett utana, o meg sem fordult es amikor eltunt, Jorgen ramnezett es csak annyit mondott - koszi! -es rohogott. :)
Este lefekveskor mar nagyon vartam a reggelt, hogy ujra utnak indulhassak, hogy ujra eljojjon az az erzes. Es mikor elcsendesedett korulottem minden akkor elobukkant valahonnan. Csak akkor vettem eszre, velem volt egesz nap, csak nem vettem eszre...
Reggel eleg sokat aludtam, 6 utan ebredtem fel. Szokasos kilopom a taskam es indulok is. Kellemes ido igerkezett, nem volt huvos. Bekapcsoltam a telefonom, ahogy az ajton kileptem. Egy smsem erkezett, benne egy "angyali uzenet" egy kedves ismerostol. Es ahogy kileptem az utcara az pont passzolt ahhoz a reggeli hangulathoz, koszonom!
Az indulas utani hosszu kilometerek meg halvanyan emlekeztettek a Mesetara, de Hospital de Orbigo utan mar jelezte az ut, hamarosan ujra jonnek a hegyek. A taj valtozatos, emelkedik, lejt, nehol erdos reszeken vezetett, es az ut maga is mar tobb helyen koves. Sajnos az ut egy jo reszen nem tudtam egyedul lenni. Orbigoban vart Jorgen, aki egy oraval kesobb indult, de mindig gyorsan halad. Vele volt Marcus, akit remelem a gonviseles messzire sodor tolem holnap. Masodjara jarja a Caminot es ordit az erdoben, Vamos, vamos, Speedy Gonzales, meg mindenfele marhasagot. Ha megalltunk, o is. Ha lassabban mentunk o is, szornyu!!! Tiltakozasul betettem a fulembe az mp3 lejatszot, aztan megkerdeztem tole, hogy az elso utja soran nem mondta neki senki, ne jojjon ide tobbet? Kikerekedtek a szemei, es az ut hatralevo egy reszen magyarazkodott. Ez sem volt jobb, de legalabb nem ordibalt. 6 km-re voltunk Astorgatol, mikor elertuk David "tanyajat". A semmi kozepen egy kiskocsi kitolva az ut szelere, tele frissitovel, jeggel, vizzel, borral, sorrel, narancslevel, gyomolcsokkel, ragcsalnivaloval. David el itt, bevallasa szerint az utat szolgalja es "biznisz" is ez az egesz. Megalltunk, ittunk egyet, minden donativo, annyit adsz, amennyit akarsz. David meglatta Marcust es felismerte, sot meg azt is mondta neki, tavaly amikor talalkoztak esett az eso. Megorultek egymasnak, mi pedig Jorgennel leleptunk gyorsan.
Most Astorgaban. Na ez valam meses! Ugy erzem a delutan es az este is a latnivalok leltarbavetelevel telik, rengeteg minden van itt es Astorga a spanyol csokiparadicsom. Nagyon meleg lett delutanra. Megerkeztunk, letusoltam es mikor visszatertem a szobaba, Marcus fekudt a szomszedos agyban es kiabalt, Hallo! Fogtam a cuccom es attettem mashova...
Nem tudom igy lesz-e mindig, vagy meddig, de ha egyedul vagyok ott az a bizonyos erzes, elobukkan valahonnan. Mintha az auramat venne korbe... es a legerdekesebb, hogy ezt le is merem irni! :)
A tegnapi nap sem telt emlitesre valo dolog nelkul. Mar epp untam a semmittevest, kerdeztem a hospitalerot, tudok-e valamit segiteni. Nononono... Keszitettem kajat magamnak a konyhaban, ettem, elmostam magam utan. A tobbi megszaradt tanyert, evoeszkozt pedig a sajatommal egyutt elpakoltam. ekkor jott be a hospitalero pont ezert. Magaval huzott, es a ruhamat mutogatta, meg a mosogepet. Elkerte a cuccaimat es kimosta oket. Ez lett volna a delutani programom. most jo illatuak a ruhaim, nem a mososzappan szagat erzem! :) Keszitett meg egy kavet es mondta menjek ki a kertbe, legyek nyugton. Par perce ucsorogtem, mikor belepett a kapun Jorgen, akit nem lattam Los Arcos ota. Az elso szava, hogy nemsokara jon egy szep lany, az uton ismerte meg. Jorgen tortenete, hogy katolikus iskolaba jart, majd teologiat tanult es mielott kispap lett volna, illetve ahogy o fogalmazott, mielott jott volna a kerdes: Yes or no, o azt mondta: YESSSS! Es elkezdett csajozni erosen. Azert jott a caminora, hogy megtudja hogyan tovabb, de szerintem o fogja megvaltoztatni az utat, nem forditva! :) Jott is hamarosan az a nemet lany. mindketten elvonultak, lezuhanyoztak, berendezkedtek. Kesobb, 5 utan foztunk es egyutt ettunk, beszelgettunk. A lany (a nevet nem tudom) Pamplonabol indult, Burgosig gyalogolt, ott buszra szallt Leonig. Ott egy buliban talalkoztak Jorgen nagy oromere. Szoba kerult a Meseta, Jorgen csovalta a fejet, mennyire utalta, csak egyedul, nincs semmi, csak egyenest, amerre a szem ellat mindenhol gabonafoldek... stb. A lany megkerdezett engem, en szerettem valaszoltam. A miertre pedig ugyanaz volt a valaszom, mint Jorgennek, aki csak csovalta a fejet es dunnyogott. A lany meg egyszer ram nezett, mintha akarna valamit kerdezni, de csak a szaja nyilt ki es csak nezett, majd felallt. Par perc mulva visszajott a hatizsakjaval, visszamegy Leonba, keres egy buszt, vagy vonatot es indul meg ma vissza Burgosba, hogy vegigmenjen a Mesetan. Nagy dobbenet volt rajtunk, Jorgen probalta lebeszelni, de azt mondta nagyon csillog a szemem es ezt o is akarja. Lehet utalni fogsz - szoltam hozza, de csak a vallat rantotta meg es azt valaszolta: vagy szeretni. Szeretni magad fogod - feleltem. Elkerte a szamom, hogy majd tudassa, milyen volt szamara. Ahogy ment kifele a kapun, Jorgen nezett utana, o meg sem fordult es amikor eltunt, Jorgen ramnezett es csak annyit mondott - koszi! -es rohogott. :)
Este lefekveskor mar nagyon vartam a reggelt, hogy ujra utnak indulhassak, hogy ujra eljojjon az az erzes. Es mikor elcsendesedett korulottem minden akkor elobukkant valahonnan. Csak akkor vettem eszre, velem volt egesz nap, csak nem vettem eszre...
Reggel eleg sokat aludtam, 6 utan ebredtem fel. Szokasos kilopom a taskam es indulok is. Kellemes ido igerkezett, nem volt huvos. Bekapcsoltam a telefonom, ahogy az ajton kileptem. Egy smsem erkezett, benne egy "angyali uzenet" egy kedves ismerostol. Es ahogy kileptem az utcara az pont passzolt ahhoz a reggeli hangulathoz, koszonom!
Az indulas utani hosszu kilometerek meg halvanyan emlekeztettek a Mesetara, de Hospital de Orbigo utan mar jelezte az ut, hamarosan ujra jonnek a hegyek. A taj valtozatos, emelkedik, lejt, nehol erdos reszeken vezetett, es az ut maga is mar tobb helyen koves. Sajnos az ut egy jo reszen nem tudtam egyedul lenni. Orbigoban vart Jorgen, aki egy oraval kesobb indult, de mindig gyorsan halad. Vele volt Marcus, akit remelem a gonviseles messzire sodor tolem holnap. Masodjara jarja a Caminot es ordit az erdoben, Vamos, vamos, Speedy Gonzales, meg mindenfele marhasagot. Ha megalltunk, o is. Ha lassabban mentunk o is, szornyu!!! Tiltakozasul betettem a fulembe az mp3 lejatszot, aztan megkerdeztem tole, hogy az elso utja soran nem mondta neki senki, ne jojjon ide tobbet? Kikerekedtek a szemei, es az ut hatralevo egy reszen magyarazkodott. Ez sem volt jobb, de legalabb nem ordibalt. 6 km-re voltunk Astorgatol, mikor elertuk David "tanyajat". A semmi kozepen egy kiskocsi kitolva az ut szelere, tele frissitovel, jeggel, vizzel, borral, sorrel, narancslevel, gyomolcsokkel, ragcsalnivaloval. David el itt, bevallasa szerint az utat szolgalja es "biznisz" is ez az egesz. Megalltunk, ittunk egyet, minden donativo, annyit adsz, amennyit akarsz. David meglatta Marcust es felismerte, sot meg azt is mondta neki, tavaly amikor talalkoztak esett az eso. Megorultek egymasnak, mi pedig Jorgennel leleptunk gyorsan.
Most Astorgaban. Na ez valam meses! Ugy erzem a delutan es az este is a latnivalok leltarbavetelevel telik, rengeteg minden van itt es Astorga a spanyol csokiparadicsom. Nagyon meleg lett delutanra. Megerkeztunk, letusoltam es mikor visszatertem a szobaba, Marcus fekudt a szomszedos agyban es kiabalt, Hallo! Fogtam a cuccom es attettem mashova...
Nem tudom igy lesz-e mindig, vagy meddig, de ha egyedul vagyok ott az a bizonyos erzes, elobukkan valahonnan. Mintha az auramat venne korbe... es a legerdekesebb, hogy ezt le is merem irni! :)
2011. július 1., péntek
Pihenes
Maradtam mara Villar de Mazarifeben. Tegnap negyon megfogott ez az albergue. Mondhatnam azt is, giccses, de nagyon nyugodt es csendes. A szobaban, ahol aludtam negy agy, de egyedul voltam benne. Hogy Paula szavaival eljek "aludtam, mint egy bebi". O is egyedul volt, sot azt hiszem csak a franciak voltak egyutt egy negyagyasban. Kevesen voltunk, reggelre mindenki elment, Paula is meg del elott. Mar itt vannak az uj vendegek. 9-kor masztam ki az agybol, nem aludtam ilyen jot, miota eljottem otthonrol. Az Leon utan ujra kettevalik. Azt hiszem erre a szakaszra kevesebben jonnek, tobben valasztjak a masikat, pedig az foutmellett halad.
Furcsa, hogy ma nem indultam utnak, hianyzik is. A mai nap a pihenese, de hogy ne maradjatok olvasnivalo nelkul:, nehany erdekesseg:
Emberek, talakozasok, elejtett szavak
A vilag minden tajarol erkeznek zarandokok. Van, hogy hatan ulunk a konyhaban a vilag ot foldreszerol. A kozos nyelv altalaban az angol es a kezzel labbal mutogatas. Az elmeny az ami osszekot minket es a cel, eljutni Santiagoba. Minden nap uj arcok es sokszor reg nem latott arcok. Konnyu az ismerkedes, de nem kell kezdemenyeznem. Volt, amikor valakinek lefujta a szel a szaritorol a ruhajat, visszatettem, o latta es masnap reggel egy kaveval kedveskedett a vad idegen a barban. Ha nem akarunk peregrino menut enni, csak el kell kialtani magunkat: "cook together" - fozzunk egyutt es lesz asztaltarsasag es rengeteget lehet sporolni. Tegnap megusztam a rantottat, a franciak mar kajaltak, mikor felkeltem a delutani szunyokalasbol.Tobben vannak, akik jol foznek es van nehany elvetemult, aki ezek koze sorol engem is, oriasi a nyomas rajtam :)
Nehany napja talakoztam egy holggyel, akivel korabban meg az elso napon a roncesvallesi emelkedokon futottam ossze. Emlekszem ra, csak ult az ut szelen. Nehany napja talakoztunk ismet, elmeselte a tortenetet. A ferje alma volt vegigjarni a caminot, de meghalt autobalesetben 4 eve. Helyette indult utnak, de nagyon felt es a ferjet is feltette volna a hosszu uttol. A hegyekben, amikor talakoztunk azert ult, mert vissza akart fordulni. Azt mondta azert van itt, mert akkor megkerdeztem tole, minden ok? Allitasa szerint akkor erezte eloszor, biztonsagban van, az emberek itt tenyleg figyelnek egymasra. Nem volt mas, csak egy elejtett szo... Sokszor beerek egy faluba, a barok tele vannak, tobb helyrol a nevemet kiabaljak, integetnek, uljek le kozejuk. Igy van ez mindenkivel. Az emberek, akiknek tudtam valamit segiteni, hivnak magukhoz, reggelizzunk egyutt. Az egyiknek segitettem beallitani a taskajat, a masiknak adtam kremet, vagy csipeszt, biztositotut, vizet barmit ami a hetkoznapokban jelentektelennek tunhet. Megjegyzik a nevem es vele azt is, o a magyar fiu. Kis semmisegek miatt, hihetetlen! Mindenki nagyon kedves, baratsagos. Elvalunk, majd par nap mulva ujra talakozunk. Az ilyen talakozasokkor egyre erosebb az oromerzes. Eleinte "csak" orultunk, mara mar kapom az oleleseket, a nagy pacsikat. Mi lesz Santiagoban?
A zarandokokat a hospitalerok, hospitalerak fogadjak, mondhatom szinte mindenhol kedvesen. Mogorva emberrel nem talalkoztam, talan egykedvuvel. Azok is, amikor kerdezik tudok-e spanyolul es azt valaszolom "si, una serveza porfavor" (igen, egy sort kerek) mar nevetnek is, "si, importante" (igen, ez fontos). :)
Mar az elso nap felfigyeltem egy erdekes dologra. A korulottem levo emberek szemelyisegjegyeire, beszedukre, mimikajukra, gesztusaikra. Sokszor kiserteties hasonlosagokat velek felfedezni az otthoni baratok, ismerosok es az itteni zarandokok mozdulatai kozt. Mintha mindenki itt lenne velem otthonrol... Mindenkiben talalok valakit otthonrol. Csak egy apro kezmozdulat, vagy valakinek a jellegzetes jarasa, hangja, es hasonloak. :) Le tud dobbenteni!
Az uton
Azt gondoltam magam ismerve, majd gyaloglas kozben jokat fogok agyalni. Hat nem... Nem tudom iranyitani a gondolataimat, nem is akarom persze. Nem valasztok temat, csak megyek es beugranak kepek, emlekek, arcok, emberek, helyzetek stb. Sokszor olyan, mintha nem gondolnek semmire. Inkabb, mintha az agyam urulne minden egyes lepesnel. Csak az erzesek, amik valahonnan elojonnek... Hogy is mondjam... Tisztak! Csak egyszeruen a boldogsag, a nyugalom, a szabadsag, a csend erzese es a szeretete. Barki es barmi is hianyzik otthonrol most, az is annyira tiszta, hogy inkabb keseredes erzes, mint csak keseru. Orulok, hogy igy erezhetek!
Mindig erzem - es ezt nem gondoltam volna - nem vagyok egyedul! MAGAMMAL VAGYOK! Hatalmas egyetertesben, bekeben... Ezt meg kell tapasztalni, nehez jol megfogalmaznom.
Jo utat mindenkinek! Buen Camino!
Furcsa, hogy ma nem indultam utnak, hianyzik is. A mai nap a pihenese, de hogy ne maradjatok olvasnivalo nelkul:, nehany erdekesseg:
Emberek, talakozasok, elejtett szavak
A vilag minden tajarol erkeznek zarandokok. Van, hogy hatan ulunk a konyhaban a vilag ot foldreszerol. A kozos nyelv altalaban az angol es a kezzel labbal mutogatas. Az elmeny az ami osszekot minket es a cel, eljutni Santiagoba. Minden nap uj arcok es sokszor reg nem latott arcok. Konnyu az ismerkedes, de nem kell kezdemenyeznem. Volt, amikor valakinek lefujta a szel a szaritorol a ruhajat, visszatettem, o latta es masnap reggel egy kaveval kedveskedett a vad idegen a barban. Ha nem akarunk peregrino menut enni, csak el kell kialtani magunkat: "cook together" - fozzunk egyutt es lesz asztaltarsasag es rengeteget lehet sporolni. Tegnap megusztam a rantottat, a franciak mar kajaltak, mikor felkeltem a delutani szunyokalasbol.Tobben vannak, akik jol foznek es van nehany elvetemult, aki ezek koze sorol engem is, oriasi a nyomas rajtam :)
Nehany napja talakoztam egy holggyel, akivel korabban meg az elso napon a roncesvallesi emelkedokon futottam ossze. Emlekszem ra, csak ult az ut szelen. Nehany napja talakoztunk ismet, elmeselte a tortenetet. A ferje alma volt vegigjarni a caminot, de meghalt autobalesetben 4 eve. Helyette indult utnak, de nagyon felt es a ferjet is feltette volna a hosszu uttol. A hegyekben, amikor talakoztunk azert ult, mert vissza akart fordulni. Azt mondta azert van itt, mert akkor megkerdeztem tole, minden ok? Allitasa szerint akkor erezte eloszor, biztonsagban van, az emberek itt tenyleg figyelnek egymasra. Nem volt mas, csak egy elejtett szo... Sokszor beerek egy faluba, a barok tele vannak, tobb helyrol a nevemet kiabaljak, integetnek, uljek le kozejuk. Igy van ez mindenkivel. Az emberek, akiknek tudtam valamit segiteni, hivnak magukhoz, reggelizzunk egyutt. Az egyiknek segitettem beallitani a taskajat, a masiknak adtam kremet, vagy csipeszt, biztositotut, vizet barmit ami a hetkoznapokban jelentektelennek tunhet. Megjegyzik a nevem es vele azt is, o a magyar fiu. Kis semmisegek miatt, hihetetlen! Mindenki nagyon kedves, baratsagos. Elvalunk, majd par nap mulva ujra talakozunk. Az ilyen talakozasokkor egyre erosebb az oromerzes. Eleinte "csak" orultunk, mara mar kapom az oleleseket, a nagy pacsikat. Mi lesz Santiagoban?
A zarandokokat a hospitalerok, hospitalerak fogadjak, mondhatom szinte mindenhol kedvesen. Mogorva emberrel nem talalkoztam, talan egykedvuvel. Azok is, amikor kerdezik tudok-e spanyolul es azt valaszolom "si, una serveza porfavor" (igen, egy sort kerek) mar nevetnek is, "si, importante" (igen, ez fontos). :)
Mar az elso nap felfigyeltem egy erdekes dologra. A korulottem levo emberek szemelyisegjegyeire, beszedukre, mimikajukra, gesztusaikra. Sokszor kiserteties hasonlosagokat velek felfedezni az otthoni baratok, ismerosok es az itteni zarandokok mozdulatai kozt. Mintha mindenki itt lenne velem otthonrol... Mindenkiben talalok valakit otthonrol. Csak egy apro kezmozdulat, vagy valakinek a jellegzetes jarasa, hangja, es hasonloak. :) Le tud dobbenteni!
Az uton
Azt gondoltam magam ismerve, majd gyaloglas kozben jokat fogok agyalni. Hat nem... Nem tudom iranyitani a gondolataimat, nem is akarom persze. Nem valasztok temat, csak megyek es beugranak kepek, emlekek, arcok, emberek, helyzetek stb. Sokszor olyan, mintha nem gondolnek semmire. Inkabb, mintha az agyam urulne minden egyes lepesnel. Csak az erzesek, amik valahonnan elojonnek... Hogy is mondjam... Tisztak! Csak egyszeruen a boldogsag, a nyugalom, a szabadsag, a csend erzese es a szeretete. Barki es barmi is hianyzik otthonrol most, az is annyira tiszta, hogy inkabb keseredes erzes, mint csak keseru. Orulok, hogy igy erezhetek!
Mindig erzem - es ezt nem gondoltam volna - nem vagyok egyedul! MAGAMMAL VAGYOK! Hatalmas egyetertesben, bekeben... Ezt meg kell tapasztalni, nehez jol megfogalmaznom.
Jo utat mindenkinek! Buen Camino!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)