Zubiri

Ha tegnap megsulettem, akkor ma jarni tanultam. Olyan izomlaz a labamban, hogy en sem hittem el. De az a kinodban rohogos :)
Tegnap este meg vacsora, halacska volt krumplival - hozzateszem most is azt ettem. Egy barbol irok, mert a szallason "defecto" az internet. A szallas klasz, egyszeru, olcso, de nagyon jo. Tiszta es kenyelmes. Tegnap Roncesvallesben is egy vadi uj halokorletben tolthettuk az ejszakat, ott is minden rendben volt. A camino elso csodaja is megtortent meg az elso este: senki sem horkolt - en megsem tudtam aludni. Tegnap roncesvallesi emelkedok utan azt hittem tudok, de a csoda veet ert. Igaz, csak egy ember horkolt, de az nem is ember volt, hanem gy oroszlan :)  Raadasul mellettem. Van fuldugom, de felek, hogy feltori a fulem, igy nem hasznaltam. Tehat utoljara meg otthon aludtam jot, mert ma is felebredtem fel 5-kor... ahhh
Gondosan kipakoltam, bepakoltam a tatyomat, eltelt a szoszmotolessel egy ora is majdnem. Mikor lementem a foldszintre ott volt mar "Malaga" (onnan jott a holgy - nevet nem tudom). Reggelizett, megkinalt, elfogadtam. Majd egy kave, ujabb szoszmotoles, es mar 4-en lettunk, jott ket francia. Egyutt indultunk el, de en megalltam fenykepezkedni a "Santiago 79º km" tablanal. Mire elindultam, ok mar sehol. Par meter utan mar jo volt a jaras, es egesz nap ment a gyaloglas, mintha nyom elkul eltunt volna a tegnapi gyilkos szakasz. Gyonyoru lombos, surun benott osvenyeken haladt az ut szinte egesz nap. Nem is volt gond a napsutessel, arnyek volt szinte mindenhol. Fel, le, de nem olyan durvan, csak kellemesen. Valtozatos terep, de... A vegen az utolso 3-4 km-en ismet eros lejtes, ez kicsinalta a terdemet. Delutan pihentettem, de csak rosszabb lett. jott az ibuprofen tabi, most valamivel jobb es reggelre tokeletes lesz.
Az egesz napo egyedul toltottem, neha talalkoztam egy-ket emberrel, aztan lehagytak, majd utolertem oket. Volt egy fura helyzet. Bizkarretaban megalltam kavet inni, a barban mar ultek ott zarandokok. Amikor beleptem epp indultak tovabb. Jo 15-2º perc mulva indultam en is, ismet egy hosszu lombos osvenyen keresztul. A vege egy utkanyarulatban tanyazo bufekocsihoz vezetett, majdnem  mint az uvegtigris :) A hangulat epp olyan volt, ott volt az itteni "Csoki" es a haverok, szolt a zene stb.. Ok, ujabb piheno, ujabb kave. Erre jonnek ki sorban az erdobol, akik korabban indultak, mint en. Csak lestem es lestek, hogy mikor eloztem le oket... Rejtely! :)
Zubiri egyebkent nagyon kedves kis hely. A ut egy hidon keresztul vezet be a telepulesre. A "veszettseg hidja", ugyanis a helyiek ugy gtartottak rege, hogy ha a veszett allatukat korbevezettek a hid pillerje korul, az meggyogyul. A hid csodalatos kozepkori hid, a folyo vize pedig meglehetosen hus. Megfurodni nem, de belegazoltunk delutan, jo volt a virgacsoknak a jeghideg viz. Az egesz folyot at lehetne gyalogolni ugy, hogy nem leszel vizes csak terdig.
Holnap talan Pamplona, de nem eroltetem. A tervem, hogy Pamplona elott megallok Arreba, vagy Huarteba es csak holnaputan lesz Pamplona, akkor tobb ido is jut ra.

Roncesvalles - megszulettem

Huuuu, eeez duurva volt! De meg egy kicsit tegnaprol. Este vacsi, mindenki bemutatkozott. Ott volt Texas, California, Lisszabon, Madrid es egy csomo kisvaros. Jot beszelgettunk, este meg egy kis varonezes egyedul.
Ma nem tul koran indultun Sebastiannal. Mindketten a Napoleon utat valasztottuk, ami nehezebb, de gyonyoru. biztos nektek is mondtak, hogy csak megszuletni volt nehez... Anukam, azt hiszem aterzem, szeretnem ezt az elso napot a te tiszteletedre ajanlani. A camino az elet metaforaja, az elso nap a szuletes. Bele is gebedtem, de minden nehezsegevel eyutt igy volt tokeletes. nem talatam szavakat, tenyleg latni kell. Sokat gondoltam haza, hogy barcsak lathatnatok... egy darabig egyutt battyogtunk. Mocskos meredek emelkedo, a zsak a haton... Viszont ennel szebb kezdest nem is kivanhattam volna. Csodas kimondottan gyaloglo ido! A taj... aaa.. Aki mar volt itt, az most tuti bologat a gep elott :) Es az illatok, a hangok, a vadlovak, a birkak, tehenek es mi mint allatok a zarandokok :) Sebastiannal elvaltunk az ut szuze szobornal, en mindenkepp kozel akartam menni. Le is ultem kicsit, jo gyakran meg-megallni par percre, nem szabad sietni! Ott volt egy koreaia csapat, eszmeletlen jo fejek, vidamak, mosolygosak. Egy darabig egyutt, aztan egyedul. Egyedul is nagyon jo! Azt hittem ugy fogok erezni, ha egyedul vagyok, hogy mi a fenet keresek itt, de nem! A koreaiak mindig utolertek, aztan lemaradtak. Az egyik kanyarban egy teherautobol frissitot es kavet arultak, ismet piheno. A kocsi oldala tele volt firkalva, hogy aznap hanyan haladtak el mellette es honnan. Volt egy magyar is elottem! Lassan (nagyon lassan) a Roland forrast, majd kesobb a spanyol hatart. (Van tortenelmi vonatkozasa a helynek, ha erdekel valakit, nezzen utana a Roland eneknek!) nemsoka azutan jott a gyilkolas, a lefele menet...ahh. Ez volt a legdurvabb, kiderult talan rossz utat valasztottunk. igy most van 4 vizholyagom, de kicsik, aranyosak, letusolok es "kiszurok" veluk"!:) Ja, meg tusolni nem voltam, gyors jottem ide, nem volt a gepnel senki, de mar kimostam es a kajat is elinteztem. Tehat zuhany es egy kis pihe vacsoraig! Holnap sok lejtmenet lesz, nem jo... De nem megyek 3º km-t.
Koszonom az smseket, baromi jo erzes, mikor bekapcsolom a telot jon 3,4,5... es ebbeol ketto a spanyol mobilszolgaltato! :))))

Parizs - Saint Jean Pied de Port

Ugy latom a bucsu pillanatat megosztotta Adel, nem volt konnyu. Legszivesebben maradtam volna, ahogy a konnyes szemparokat lattam a vasutallomason. Az utazas rendben ment, mar a repteren megismertem Istvant, aki a legioban szolgalt es most Franciaorszagban dolgozik, meg o sem jart Parizsban. Mondtam neki, hogy en nezegettem a terkepet, hogy lehet bejutni a varosba, o pedig rogton mondta, klassz, mert beszeli a nyelvet. Tehat en iranyitok, o kerdez. Vak vezet vilagtalant, de hiohop megtalaltuk az utat. Sot, egy francia holgyet is sikerult utba igazitanom, ugy, hogy nem beszeli az angolt. Persze csak azert sikerult, mert o is az Austerlitz palyaudvart kereste. Egyebkent tenyleg csak egy mondatot beszelnek Parizsban angolul- No spek english, only french..
Tehat busszal a Pont de Rungishoz, onnan RER C vel az Eiffel toronyhoz. Es onnan seta. Eloszor diadaliv, "sanzelize", Szajna part, ahol ket srac gitarozott. Leultem mellejuk, kerdeztek mi a kedvencem. Mondtam francia muzsikat jatssz! Azt hiszem beloptam magam ezzel a szivebe, mert megkinalt csokival is, amit az orrom elott bontott fel, de nem fogadhattam el, ki tudja egy "hippi" milyen csokival kinalgat ;) Jo fejek voltak nagyon. Utana ismet seta, ido mint a tenger. Egy gyonyoru kerten keresztul a Louvrig, majd a Notre Damehoz. Na ez gyonyoru!!! Es nem hiszitek el... Este 9re ertem oda, olyankor mar zarva, sajnaltam. Aztan meglattam egy tablat, az volt rairva, 9 15kor kinyit, valami vetites lesz. Nincsenek veletlenek. bent gyujtottam egy gyertyat, kivanni szerettem volna valamit, de azt hiszem kaptam is, meg mielott kivanhattam volna. Nem tudom mit, de jo volt ott ucsorogni a tortenelmi falak kozt.
Mikor kijottem, meg korbejartam a teret. Egyszer csak hallom kiabalnak, "Santiago, Santiago!" Megfordulok es egy egesz csapat koreaia integet nekem. Lattak a zsakomon a jelet. Ok tegnap erkeztek Parizsba Santiago, ill Finisterrebol. Most hallottameloszor igazibol, hogy hangzik az "Buen Camino". Mosolyogva, integetve koszontunk el egymastol, mondanom sem kell, kirazott a hideg.
Aztan a vonathoz. Utkozben integettem a setahajoknak, mint a gyerekek... onnan meg vissza, de mindenki.;) Elszorakoztatom magam, ha kell... )Pontosan indult. Jot is aludhattam volna, ha fel 4kor nem jon be valaki es nem kezd kotoraszni a holmijaink kozt. De olyan pofatlanul... Meg szerencse, hogy felebredtem es megmutattam neki a kopasz fejem! A halokocsiban velem tartok rogton mondtak, hogy ha leszallunk, akkor hozzajuk kell menjek kavezni, erthogy ok is Bayonneig utaztak. Ezt el kellett  utasitanom, de megkerdeztem merre talalom a katedralist, mert az meg belefert egy reggeli varosnezesba. Hat jottek velem, aranyosak voltak, beszeltek buszken a baszkokrol, a szokasaikrol, a kajaikrol...
Vissza az allaomasra, indulas Saint Jean Pied de Portba. De edes kis varoska, igazi gyongyszem! El sem hiszem, hogy itt vagyok, szo szerint megelevenedtek a kepek, meg minden, amit eddig olvastam rola! A vonaton ott volt Sebastian, 21 eves Lipcsebol, a 77 eves Gila Berlinbol, egesz nap sort akar inni, most alszik. Osszecimbiztunk. De vannak itt koreaiaik, spanyolok, brazilok, hollandok, franciak...stb Es! Nem vagyunk sokan! Nugodtabb utunk lehet, ezt mondjak, mint akik egy honappal ezelott indultak.
Saint Jeanban kivaltottuk a Credencialt, egy magyar holgytol kaptam az elso pecsetet. Ez a zarandokigazolvany, amivel igenybe vehetjuk a szallasokat.
A szallasrol jut eszembe, Arno es huberta mar vartak! Egy akkora adag kaveval.. ;) Nagyon kedves mindenki es nagyon hangulatos a szallas! Kinezek az ablakon es ott allnak a Pireneusok magaslatai, huuu, kemeny lesz holnap! Most meg baratsagosan hivogatnak, de nagyon meltosagteljesen allnak ott. ;)
Es ti is azok vagytok, koszonom az smseket, uzeneteket es jokivansagokat!

Most bucsuzom, kicsit korbesetalom a varoskat egyedul, amig Gila alszik ;)

Indulás, búcsú

Ma reggel 6.09-kor szép lassan elindult a vonat. Elvitte az én Lacimat AZ ÚTRA! Mostanáig minden a terv szerint halad. Fél 4-kor landolt Párizsban, most éppen az Eiffel-toronytól az állomás felé tart, jó zarándokhoz hűen a Champs-Élysée-n sétál az austerlitz-i vonatállomásra.

Kicsit nehéz volt az elköszönés, de most már bennem is ott van -persze a hiány mellett- az kellemes izgalom, és már várom a sok élményt, szép pillanatot, amit majd itt, és később élőben megoszt velünk.

Mára ennyi!

Szeretlek!

Buen camino Neked és minden utazónak!

Útra készen

A zsákom bepakolva, hamarosan a búcsúvacsorához készülünk. Holnap indulok és végre itt az az érzés, az elvágyódás, az izgalom. Bár még kavarog valamiféle lelkiismeret-furdalással, hogy itt hagyok magam mögött mindent és mindenkit, de visszajövök! És ha minden igaz, életre szóló élményekkel leszek gazdagabb. Nem is tudok most másról írni, mint a köszönetről, a hálámról. Köszönöm kedvesemnek, hogy bár nem nagyon érti mind a mai napig, mi a fenének kell ez nekem, de az első pillanattól megértette, ez fontos nekem. Köszönöm a szüleimnek a biztatást, bátorítást. Apunak, aki egyben a főnököm is, hogy tud nélkülözni erre az időre. Anyunak a sok aggódást. Kolléganőmnek a segítséget. Barátaimnak, ismerőseimnek a figyelmet, különösképp azoknak, akik a kezdetektől fogva figyelemmel kísérték tervem, vagy inkább az álmom valóra válását. Mert most pont azt érzem, mikor egy álom válik valóra. Kívánom mindenkinek - bármi is az álma - érezhesse ezt meg!
Holnap indulok, kívánjatok nekem és minden úton levőnek jó utat!

Ha minden jól megy, pénteken már Saint Jean Pied de Portból jelentkezem, addig is itt egy hangulatos film a kisvárosról.
http://www.youtube.com/watch?v=_NLfbw---cM

Buen Camino

A hajó a kikötőben biztonságban van, de nem oda való

Persze, hogy várom, és izgulok az indulás miatt. De ez nem az a "Camino érzés". Csak onnan tudom, mert azért néha megmutatja magát, megvan belül ez a másfajta izgalom, de még lekötnek az itthoni dolgok. Érdekes, eddig az volt, hogy az útra gondoltam már, most hogy indulnék, most pedig agyalok, mi mindent kell még elintéznem. A munkahelyemen, otthon, az ügyes-bajos dolgokat. Mert én is aggódhatok, hogy minél jobban nélkülözhető lehessek és minél kisebb kellemetlenséggel járjon, hogy itt hagyok csapot-papot. Ráadásul az egészségben is támadtak olyan apróságok, amikkel nem foglalkoznék normál esetben, de most idegesít. Túl hosszú volt ez a felkészülési időszak, sok mindenre próbáltam meg egyszerre figyelmet szánni, tele lett az agyam. Most jó lenne mindent elfelejteni, megnyugodni, kicsit hátradőlni... és csütörtökön így indulni. Ahogy ezt teszi kedves Márk barátom, aki nemrég határozta el és júliusban elindul az Úton. Így kell ezt! 1-2 hónap és hajrá! Előtte még leérettségizik. Márknak és a többi készülődőnek, jó készülést!
Még 3 nap... ha holnap nem írok, akkor fogorvosnál vagyok, vagy fülészeten... vagy a diliházban:)

Van zsákomban minden jó...

Még formálódó, de majdnem véglegesnek tűnő lista. Ebből már csak kivehetek, ha nem akarok megszakadni

Ruhanemű:

Túracipő

Túraszandál

Papucs

Túrakalap

1 Vékony polár pulcsi

1 Kapucnis pulcsi

2 lecsatolható szárú nadrág

1 rövidnadrág / fürdőnadrág

1 rövid ujjú ing

2 +1 póló (1 alváshoz)

3 alsónadrág

3 túra zokni (1 vastagabb + 2 vékony)

                      

Felszerelés:

48 l-es hátizsák

Övtáska

Nyakba akasztható pénztárca

Hálózsák

Felfújható párna (könnyű)

Polifoam

Kulacs

Törölköző (gyorsan száradó)

Esőponcsó

Fejlámpa

Napszemüveg

Kanálgép (kanál, villa, kés, konzerv- és sörnyitó egyben)

Bicska

Egészségügyi és tisztálkodási cókmók

Vízhólyagtapaszok

Ragtapasz, sebtapaszok

Gézlapok

Füldugó

Ajakápoló

Szappan

Kisolló

Borotvagél (kicsi)

Borotva

Fogkefe, fogkrém

Talpbetét

Fültisztító pálcika

Betadine

Tű + cérna (vízhólyaghoz)

Wc papír, zsepi

Mosószappan

Egy-két bogyó, fájdalom- lázcsillapítók

És néhány krém kis kiszerelésben (naptej, Perskindol; hidratáló krém; szarvasfaggyú)

Papírok

Útlevél

Replőjegyek

Vonatjegyek

Eu-s „tajkártya”

Biztosítás

Bankkártya

És még…

Telefon + töltő

Fényképező + akkumulátor + kártya + kábel

Füzet + toll

Csipeszek

Biztosító tű

Elosztó

Útikönyv