Trainspotting

Vonatlesőben már február eleje óta. Azóta nap mint nap többször kattintottam a tgv-europe.com oldalra a vonatjegyrendelés miatt, de mindig a "There is no train to match your request. Please modify your search criteria.", illetve a "not avaliable" üzenetekkel találkoztam.
Ééés ma reggel ennek végeee! Sikerült megrendelni a vonatjegyet is, így az utazás szervezésének "korszaka" lezárult. Bayonne-ig 32 euro volt, itt lehet választani két opció közül: hálókocsi, vagy dönthető ülés. Az utóbbi jóval olcsóbb szokott lenni, valamikor szinte a fele, mint a hálókocsinak. Kipipáltam hát a "reclining seat"-et és meglepve láttam, egy árban van mindkét lehetőség. A couchettet választottam.

PARIS     ST JEAN PIED DE PORT

1   passenger

Amount:   40.80   €

Outward:	23h11	PARIS AUSTERLITZ		04053	2e Class	Thursday 9 June
	06h39	BAYONNE
	08h18	BAYONNE		67303	2e Class
	09h36	ST JEAN PIED DE PORT
1er  passenger (between 26 and 59 years) Lunéa Prem's SPECIAL Web: -3 euros on Internet for the travel Lunea.Ticket cannot be exchanged and is non-refundable. Coach   23 - Seat   032  - Lower berth Tarif normal: Avec réservation : billet échangeable sans frais avant le départ et jusqu'à 1h après le départ en gare de départ. Billet remboursable sans frais avant départ et avec 50% de retenue après départ.Sans réservation : pendant sa validité, billet échangeable sans frais pour obtenir un billet avec une réservation, une réduction moins importante ou un surclassement. Dans les autres cas d'échange, une retenue de 10% sera appliquée. Billet remboursable avec une retenue de 10% jusqu'à la fin de validité.Pour le service e-billet disponible sur certaines destinations : Billet à imprimer, sans compostage, utilisable uniquement dans le train et à la date indiqués. Billet échangeable et remboursable sans frais avant départ et jusqu'à 1h après départ dans la gare de départ. Après ce délai, billet non échangeable et non remboursable. without reservation

Camino Klub

Ma, Budapesten a Podmaniczky utcában. Néhány óra múlva, délben zárom a boltocskát és "lábom gázon, óra százon", indulok, hogy odaérjek 15 órára. Egyszer már voltam, és mielőtt eljöttem Petrusz - a klub vezetője, aki szépem összefogja a caminot megjárt és oda készülő emberek "bandáját" - kérdezte, hasznos volt-e számomra a klub. Igen! Bár az információk többségével már találkoztam, mégis teljesen más olyan hús-vér emberekkel személyesen beszélgetni, akik már megjárták, vagy akik hozzám hasonlóan készülődnek. Más volt hallani, mint olvasni a tapasztalatokat, ötleteket, figyelmeztetéseket stb. Ottjártamkor megismerkedtem Attilával, aki tavaly ment végig a caminon bringával és egy fiatal hölggyel (a nevére nem emlékszem sajnos), aki egy-két héttel azelőtt ért haza az útról. Ma pedig többek közt ott lesz Dóri, aki már nem egész két hét múlva indul és izgul :).
"Nincs az a jó útikönyv, amely hasznosabb tanácsokkal szolgálhatna, mint egy Zarándok, aki már maga mögött tudja a 800 kilométert" - ahogy a klub weboldalán fogalmaz. Egyetértek és várom a mai találkát! Amiért megfogott a hangulata a klubnak, hogy anélkül tudok kötetlenül, felszabadultan beszélni a készülődésről, hogy ne érezném azt, terhére vagyok bárkinek is, akit annyira nem érint meg ez az egész, mint jómagamat. Kedves és segítőkész emberek társasága, igazi lökést tud adni, ha elbizonytalanodsz. Ha készülődsz, vagy tervezed, hogy elmész a caminora, ajánlom figyelmedbe a klubot, vagy legalább beszélgess olyanokkal, akik megjárták!

Felkészülés II.

Idén betöltöttem a 34-et, eddigi legkomolyabb tapasztalatom a természetjárásról a 20 évvel ezelőtti, 8. osztályos vándortábor volt a Pilisben, ott is esős időt fogtunk ki, így egyik szállóról a másikra sokszor busszal jutottunk el. Annak ellenére, hogy emlékeim szerint nagyon jól éreztem magam, azóta csak néhányszor akadt alkalmam feleszmélni, hogy körülöttem egy erdő van épp, vagy esetleg dombok-hegyek. Január végétől cimboráim segítségével próbálok javítani ezen a lehangoló statisztikán, már ami a szabadban töltött órák és kilométerek számát illeti. Meglepően tapasztaltam, hogy a kellemes fáradtság mellett jól bírom a 20-25, vagy akár 35 km gyaloglást! Célom volt a hasonló tapasztalatok szerzése, nem pedig az "edzés". Mára már nem ijedek meg egy-két vízhólyagtól, ami ugye a zarándok legfőbb ellensége. Kezdem megismerni a saját ritmusom, határaim, ami fontos lesz az út során. Sajnos "alföldi parasztgyerek" lévén a hegyekben ritkán bóklászunk, inkább amolyan "alacsony költségvetésű" kirándulásokat tettünk az elmúlt hónapokban bajai és környékbeli falvak kiindulópontjaival, jórészt sík, vagy enyhén dombos terepen. Talán a hétvégén eljutunk a Mecsekbe egyet "hupákolni" - ahogy magunk közt mondjuk :).
A hátizsák súlyárol mindenhol ugyanazt az aranyszabályt olvastam: ne haladja meg a testtömeg 10 %-át... akkor vagy felhizlalom magam 120 kilósra, vagy épp leadok valamennyit az évek alatt összeszedett feleslegből - gondoltam még év elején. Utóbbi mellett döntöttem, bár az első variáció könnyebb lett volna :) Hat hét múlva indulok, természetesen a súlyom év elejéhez képest szinte stagnál, és ezen most már nem is fogok változtatni.

Az oda- és visszaút

Többféle útvonalon lehet eljutni a kiindulópontig, a kis francia városig, Saint Jean Pied de Portig. Spanyolországot megcélozva repülővel Barcelonába, vagy Madridba, onnan pedig busszal, vonattal Pamplonába, illetve Roncesvallesbe, ami még spanyol terület, ezért a határon való átjutás körülményes, tömegközlekedéssel nemigen lehetséges. Innen a maradék pár kilómétert taxival lehet leróni igencsak jutányos áron.
A másik választás, amit én is előnyben részesítettem: Párizsba repülővel, onnan vonattal Bayonnig, ahol rövid várakozás után egy másik vonattal Saint Jean-ba. Június 9-én az Easyjettel repülök Párizsba a kora délutáni órákban, így marad egy röpke idő a városra is, ahol a Diadalívet és a Notre Dame-t szeretném a legjobban megnézni, ez még belefér az időmbe. Az éjszakai vonat (Lunea nighttrain) az Austerlitz pályaudvarról indul 23 óra után pár perccel.és 7 és fél óra zakatolás után érkezik meg reggel fél 7 körül Bayonnba. Bő másfél óra várakozás után lehet átszállni a másik vonatra negyed 9-kor, ami már Saint Jean Pied de Portba visz valamivel több, mint egy óra alatt. Ezzel a megközelítéssel kicsit több a vonatozás, de összességében sokkal olcsóbb, mint más útvonalak. Kényelmesebb is, mert az éjszakai vonaton jót lehet alukálni. A jegyeim mind megvannak, kivéve a vonatjegyet, mert a tgv-europe.com-on még nem nyitották meg a franciák a júniusi időpontokat. Bízom benne, hogy hamarosan megtörténik és megrendelhetem. Ezután már csak a postaládát kell figyelni, mert házhoz is küldik néhány nap alatt a jegyeket!
Van még egy nagyon egyszerű módja a kijutásnak, az Europabusz indít közvetlen kocsit San Jeanba és Santiagoból vissza is hoznak. Akik készülődnek érdemes ennek az opciónak is utánanézni!
A visszaút Santiagoból Barcelonáig és onnan Budapestre repülővel, mindez július végén. Barcelonában lesz majdnem egy teljes napom, délelőtt száll le a santiagoi gép és csak másnap reggel tudok hazajönni .

Felkészülés I.

A caminoról - azon kívül, hogy valahol Spanyolországban van - semmit sem tudtam. Először a térképeket böngésztem, megismerkedtem az akkor még kimondhatatlan nevű falvakkal, városokkal, településekkel. Számtalanszor húztam végig az ujjam az út nyomvonalán, egyre többet olvastam a történetükről, történelmükről. Ahogy az szokott lenni, evés közben jön meg az étvágy, mára ez a "szenvedélyem" olyan mértéket öltött, hogy az út mentén található különböző szentekről elnevezett templomok névadóinak életét is igyekszem megismerni,  az miként kapcsolódik a camino legendáihoz. Mérhetetlen étvággyal fogyasztok mindent, amit találok akár könyvekben, akár a neten. Érdekes módon a caminóról szóló "alapműveket" kihagytam, úgymint Tolvaly Ferenc, Paulo Coelho, Shirley MacLaine írásait. Ők a saját belső útjukról írnak, ami magától értetődően mindenkinek más. Sokaknak ők adják meg az ihletet, az ő soraik által érzik először a késztetést, hogy elinduljanak. Bennem ez már megvolt és nem akartam abba a csapdába esni, hogy esetleg a saját utam az övékével hasonlítom össze, illetve, hogy várjam hasonló "csodák" történjenek velem is. Persze majd ha itthon leszek pótolom ezt a mulasztásom. Egy könyvet olvastam, Teremi J. Balázs - Camino de Santiago - Útinapló című írása, nagyon tetszett. Ebben is főleg a kulturális értékek, a legendák, amiket leírt, de nagyon szorítottam neki, hogy épségben a végére érjen, mintha vele mentem volna. :) Információs éhségemet mégis a blogok, netes fórumok csillapították a legnagyobb mértékben. Rengeteg hasznos ismeretre tettem szert általuk, nem csak magával az úttal kapcsolatban, hanem a kiutazás szervezésétől kezdve a legtöbb gyakorlati információt ezekből az írásokból szereztem.

Tavaly januárban úgy éreztem bőségesen elegendő időt hagyok magamnak, ha több, mint egy évet rászánok a felkészülésre, bár már az előző nyáron úgy éreztem "ha tehetném, holnap indulnék". Ez a lelkesedésem nem hagyott alább az elmúlt év alatt, és elegendő időm is lett a nyugodt készülődésre, a felszerelése beszerzésére.

Miért?

Amikor elhatároztam, hogy elmegyek a caminora, tudtam a hozzámtartozóim első kérdése ez lesz, miért? Tudtam ezzel fognak a legtöbben felém rohanni, és tudtam, ha áldásukat szeretném kapni utamra, akkor megfelelő válasszal kell szolgáljak számukra. Így a kérdésre - miért akarok elmenni több, mint egy hónapra - miattuk kezdtem magamban válaszokat kreálni. Aztán meglepődtem, mikor nem ez volt az első kérdés, hanem az, hogy hova??? Már olyan természetesnek tűnt, hogy mindenki tudja mi az a camino... Aztán a következő kérdés már tartalmilag megfelelt, de formailag kicsit az érthetetlenséget sugallva úgy hangzott: Minek? És ez olyan mellbevágóan érintett, de válaszokat kellett adnom.

Sokan sokféle indokból indulnak el, mindenki másért. Vallási indíttatásból, a hit megerősítés miatt. Kalandvágyból, kíváncsiságból, vezeklésből, lelki megtisztulást, esetleg megnyugvást, egészséget, erőt remélve. Kihívásként, megtudni mire vagy képes. Másként nézni a világra, kiszakadni a hétköznapokból, kitörni a mókuskerékből, teljesen elszakadni az otthon biztonságos környezetéből. A tudat lecsendesítése, önmagunk keresése, miközben kilépünk önmagunkból és másként szemlélünk. Az egyedüllét, a csönd, a nyugalom, a befelé fordulás, mint mentális terhelés egyfajta kihívás is szerepelhet az indokok közt. Az út igazi próbatétel, ahol az ember képes kilépni önmagából, majd úgy tekinteni az életére, ahogy addig soha. Régi problémákra megoldások keresése, vagy csak magában a "keresés". Kérdésekre, akár fel nem tett, meg nem fogalmazott kérdésekre válaszokra találni. A hosszú távolságok legyűrése közben alkalmunk nyílik átértékelni életünket, tetteinket. Megélni, hogy nem a cél elérése a lényeg, hanem az odavezető út.

Ahogy Márai fogalmazta meg szépen: "Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben"

És még lehetne folytatni, hisz ahogy mondtam ahány ember, annyiféle ok.  

A saját okaimat keresgélve nem tudok egyenes, "elfogadható" választ adni, egyszerűen csak el kell menjek, ezt érzem, mióta először hallottam a caminoról. Eleinte bosszantott, de emiatt nem estem kétségbe. A kezembe akadt Teremi J. Balázs könyve, amit az ő útjáról írt (Camino de Santiago - Útinapló címmel jelent meg). Az előszóban fogalmazta meg helyettem is mi ez az érzés, és megnyugtatott, hogy mással is így esett meg: 

"Nehéz ezt elmagyarázni, ezt egyszerűen érezni kell: a Camino hív. Pár emberrel megtörténik, és ők előbb-utóbb biztosan végigjárják az utat, a többséggel pedig nem. Ez a különleges, ébredő, hívogató érzés folyamatosan vissza-vissza tért, és nem hagyott nyugodni. Éreztem, hogy meg kell tennem, pedig minden racionális érv ellene szólt: hosszú szabadság, viszonylagos kényelmetlenség, óriási megerőltetés. Semmi sem indokolta, hogy harmincegynehány napon keresztül nomád körülmények között gyalogoljak egy idegen országban! Csak ez az egyetlen érzés, ami nem hagyott nyugtot, míg rá nem léptem az útra. A Camino hív. Pontosabban: a Camino egyeseket hív. És mi megyünk, előbb, vagy utóbb. Ott vagyunk az úton."

Talán ha végigjártam az utat, megtudom miért is mentem el. Persze a fent említett ok-sokaságból mindenből egy pici bennem is megvan. Többen kérdezték, hogy ez valami "spirituális izé"? Nem mozgok otthon a "spirituális" témákban, nem szeretem ezt a szót használni, idegenül hangzik tőlem. A lélek neve latinul spiritus, tehát a spirituális jelentése: lelki, szellemi. Igen, ott belülről érzem a késztetést és nekem ennyi elég.

Még egy zarándok-szösszenet, amit több blogban felleltem, közzé teszem én is, mert ad némi választ a kérdésre:

"Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja

Aki menekül, önmaga elől fut

Aki zarándokol, önmaga felé tart

Aki menetel, másokhoz igazodik

Aki zarándokol, saját ritmusára jár

Aki túrázik, teljesít

Aki zarándokol, teljessé lesz

Aki kirándul, kikapcsolódik

Aki zarándokol, bekapcsolódik

Aki sétál, nézelődik

Aki zarándokol, befelé figyel

Aki bóklászik, céltalan

Aki zarándokol, célra talál

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van."

Végül, félretéve a komolyságot, Sanyi barátom azt mondta, mikor meséltem neki tervemről, hogy megeszi a kalapját, ha legyalogolok 800 km-t. Na eeez már egy nyomós indok! Persze mikor látta elszántságomat, már finomítani akart, hogy ő csak azt mondta "megemeli a kalapját". Nem hagyom Sanyi, nem úszod meg egy kalaplengetéssel! :)

"akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon..."

100 napon belül vagyok az indulásig, most kezdem igazán érezni, közeleg... Ma hallottam a rádióban ezt a régi Bikini nótát, ismertem, kedvelem, de most új értelmezésben hallgattam.

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.