Az oda- és visszaút

Többféle útvonalon lehet eljutni a kiindulópontig, a kis francia városig, Saint Jean Pied de Portig. Spanyolországot megcélozva repülővel Barcelonába, vagy Madridba, onnan pedig busszal, vonattal Pamplonába, illetve Roncesvallesbe, ami még spanyol terület, ezért a határon való átjutás körülményes, tömegközlekedéssel nemigen lehetséges. Innen a maradék pár kilómétert taxival lehet leróni igencsak jutányos áron.
A másik választás, amit én is előnyben részesítettem: Párizsba repülővel, onnan vonattal Bayonnig, ahol rövid várakozás után egy másik vonattal Saint Jean-ba. Június 9-én az Easyjettel repülök Párizsba a kora délutáni órákban, így marad egy röpke idő a városra is, ahol a Diadalívet és a Notre Dame-t szeretném a legjobban megnézni, ez még belefér az időmbe. Az éjszakai vonat (Lunea nighttrain) az Austerlitz pályaudvarról indul 23 óra után pár perccel.és 7 és fél óra zakatolás után érkezik meg reggel fél 7 körül Bayonnba. Bő másfél óra várakozás után lehet átszállni a másik vonatra negyed 9-kor, ami már Saint Jean Pied de Portba visz valamivel több, mint egy óra alatt. Ezzel a megközelítéssel kicsit több a vonatozás, de összességében sokkal olcsóbb, mint más útvonalak. Kényelmesebb is, mert az éjszakai vonaton jót lehet alukálni. A jegyeim mind megvannak, kivéve a vonatjegyet, mert a tgv-europe.com-on még nem nyitották meg a franciák a júniusi időpontokat. Bízom benne, hogy hamarosan megtörténik és megrendelhetem. Ezután már csak a postaládát kell figyelni, mert házhoz is küldik néhány nap alatt a jegyeket!
Van még egy nagyon egyszerű módja a kijutásnak, az Europabusz indít közvetlen kocsit San Jeanba és Santiagoból vissza is hoznak. Akik készülődnek érdemes ennek az opciónak is utánanézni!
A visszaút Santiagoból Barcelonáig és onnan Budapestre repülővel, mindez július végén. Barcelonában lesz majdnem egy teljes napom, délelőtt száll le a santiagoi gép és csak másnap reggel tudok hazajönni .

Felkészülés I.

A caminoról - azon kívül, hogy valahol Spanyolországban van - semmit sem tudtam. Először a térképeket böngésztem, megismerkedtem az akkor még kimondhatatlan nevű falvakkal, városokkal, településekkel. Számtalanszor húztam végig az ujjam az út nyomvonalán, egyre többet olvastam a történetükről, történelmükről. Ahogy az szokott lenni, evés közben jön meg az étvágy, mára ez a "szenvedélyem" olyan mértéket öltött, hogy az út mentén található különböző szentekről elnevezett templomok névadóinak életét is igyekszem megismerni,  az miként kapcsolódik a camino legendáihoz. Mérhetetlen étvággyal fogyasztok mindent, amit találok akár könyvekben, akár a neten. Érdekes módon a caminóról szóló "alapműveket" kihagytam, úgymint Tolvaly Ferenc, Paulo Coelho, Shirley MacLaine írásait. Ők a saját belső útjukról írnak, ami magától értetődően mindenkinek más. Sokaknak ők adják meg az ihletet, az ő soraik által érzik először a késztetést, hogy elinduljanak. Bennem ez már megvolt és nem akartam abba a csapdába esni, hogy esetleg a saját utam az övékével hasonlítom össze, illetve, hogy várjam hasonló "csodák" történjenek velem is. Persze majd ha itthon leszek pótolom ezt a mulasztásom. Egy könyvet olvastam, Teremi J. Balázs - Camino de Santiago - Útinapló című írása, nagyon tetszett. Ebben is főleg a kulturális értékek, a legendák, amiket leírt, de nagyon szorítottam neki, hogy épségben a végére érjen, mintha vele mentem volna. :) Információs éhségemet mégis a blogok, netes fórumok csillapították a legnagyobb mértékben. Rengeteg hasznos ismeretre tettem szert általuk, nem csak magával az úttal kapcsolatban, hanem a kiutazás szervezésétől kezdve a legtöbb gyakorlati információt ezekből az írásokból szereztem.

Tavaly januárban úgy éreztem bőségesen elegendő időt hagyok magamnak, ha több, mint egy évet rászánok a felkészülésre, bár már az előző nyáron úgy éreztem "ha tehetném, holnap indulnék". Ez a lelkesedésem nem hagyott alább az elmúlt év alatt, és elegendő időm is lett a nyugodt készülődésre, a felszerelése beszerzésére.

Miért?

Amikor elhatároztam, hogy elmegyek a caminora, tudtam a hozzámtartozóim első kérdése ez lesz, miért? Tudtam ezzel fognak a legtöbben felém rohanni, és tudtam, ha áldásukat szeretném kapni utamra, akkor megfelelő válasszal kell szolgáljak számukra. Így a kérdésre - miért akarok elmenni több, mint egy hónapra - miattuk kezdtem magamban válaszokat kreálni. Aztán meglepődtem, mikor nem ez volt az első kérdés, hanem az, hogy hova??? Már olyan természetesnek tűnt, hogy mindenki tudja mi az a camino... Aztán a következő kérdés már tartalmilag megfelelt, de formailag kicsit az érthetetlenséget sugallva úgy hangzott: Minek? És ez olyan mellbevágóan érintett, de válaszokat kellett adnom.

Sokan sokféle indokból indulnak el, mindenki másért. Vallási indíttatásból, a hit megerősítés miatt. Kalandvágyból, kíváncsiságból, vezeklésből, lelki megtisztulást, esetleg megnyugvást, egészséget, erőt remélve. Kihívásként, megtudni mire vagy képes. Másként nézni a világra, kiszakadni a hétköznapokból, kitörni a mókuskerékből, teljesen elszakadni az otthon biztonságos környezetéből. A tudat lecsendesítése, önmagunk keresése, miközben kilépünk önmagunkból és másként szemlélünk. Az egyedüllét, a csönd, a nyugalom, a befelé fordulás, mint mentális terhelés egyfajta kihívás is szerepelhet az indokok közt. Az út igazi próbatétel, ahol az ember képes kilépni önmagából, majd úgy tekinteni az életére, ahogy addig soha. Régi problémákra megoldások keresése, vagy csak magában a "keresés". Kérdésekre, akár fel nem tett, meg nem fogalmazott kérdésekre válaszokra találni. A hosszú távolságok legyűrése közben alkalmunk nyílik átértékelni életünket, tetteinket. Megélni, hogy nem a cél elérése a lényeg, hanem az odavezető út.

Ahogy Márai fogalmazta meg szépen: "Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben"

És még lehetne folytatni, hisz ahogy mondtam ahány ember, annyiféle ok.  

A saját okaimat keresgélve nem tudok egyenes, "elfogadható" választ adni, egyszerűen csak el kell menjek, ezt érzem, mióta először hallottam a caminoról. Eleinte bosszantott, de emiatt nem estem kétségbe. A kezembe akadt Teremi J. Balázs könyve, amit az ő útjáról írt (Camino de Santiago - Útinapló címmel jelent meg). Az előszóban fogalmazta meg helyettem is mi ez az érzés, és megnyugtatott, hogy mással is így esett meg: 

"Nehéz ezt elmagyarázni, ezt egyszerűen érezni kell: a Camino hív. Pár emberrel megtörténik, és ők előbb-utóbb biztosan végigjárják az utat, a többséggel pedig nem. Ez a különleges, ébredő, hívogató érzés folyamatosan vissza-vissza tért, és nem hagyott nyugodni. Éreztem, hogy meg kell tennem, pedig minden racionális érv ellene szólt: hosszú szabadság, viszonylagos kényelmetlenség, óriási megerőltetés. Semmi sem indokolta, hogy harmincegynehány napon keresztül nomád körülmények között gyalogoljak egy idegen országban! Csak ez az egyetlen érzés, ami nem hagyott nyugtot, míg rá nem léptem az útra. A Camino hív. Pontosabban: a Camino egyeseket hív. És mi megyünk, előbb, vagy utóbb. Ott vagyunk az úton."

Talán ha végigjártam az utat, megtudom miért is mentem el. Persze a fent említett ok-sokaságból mindenből egy pici bennem is megvan. Többen kérdezték, hogy ez valami "spirituális izé"? Nem mozgok otthon a "spirituális" témákban, nem szeretem ezt a szót használni, idegenül hangzik tőlem. A lélek neve latinul spiritus, tehát a spirituális jelentése: lelki, szellemi. Igen, ott belülről érzem a késztetést és nekem ennyi elég.

Még egy zarándok-szösszenet, amit több blogban felleltem, közzé teszem én is, mert ad némi választ a kérdésre:

"Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja

Aki menekül, önmaga elől fut

Aki zarándokol, önmaga felé tart

Aki menetel, másokhoz igazodik

Aki zarándokol, saját ritmusára jár

Aki túrázik, teljesít

Aki zarándokol, teljessé lesz

Aki kirándul, kikapcsolódik

Aki zarándokol, bekapcsolódik

Aki sétál, nézelődik

Aki zarándokol, befelé figyel

Aki bóklászik, céltalan

Aki zarándokol, célra talál

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van."

Végül, félretéve a komolyságot, Sanyi barátom azt mondta, mikor meséltem neki tervemről, hogy megeszi a kalapját, ha legyalogolok 800 km-t. Na eeez már egy nyomós indok! Persze mikor látta elszántságomat, már finomítani akart, hogy ő csak azt mondta "megemeli a kalapját". Nem hagyom Sanyi, nem úszod meg egy kalaplengetéssel! :)

"akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon..."

100 napon belül vagyok az indulásig, most kezdem igazán érezni, közeleg... Ma hallottam a rádióban ezt a régi Bikini nótát, ismertem, kedvelem, de most új értelmezésben hallgattam.

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.

Érdekességek a Caminoról

- A Franciaországból induló utat évszázadok óta misztikusnak tartják, pontosan a Tejút alatt húzódik, az út alatt pedig úgy mondják rengeteg ősi Föld - energiavonal fut.

Az emberiség mindig is tisztában volt vele, hogy bizonyos helyszínek szokatlan spirituális erővel rendelkeznek, amely magával ragadja az odalátogatókat, megtisztítja a tudatukat, a "hely szellemének" köszönhetően egy magasztosabb világ közvetlen irányítása alá kerülhetnek. Felismerték azt is, hogy az Istenhez vezető legbiztosabb út, az ilyen energia-forrásokat érintő zarándoklat, melynek során a külső körülmények, és a belső változások hatására megérinthetik, szóra bírhatják a Teremtőt, személyes üdvözülést nyerhetnek.

- A 12. században íródott első modern útikönyv - szerzője a francia pap, Aymeric Picaud - négy különböző útvonalat ír le Santiagoig, részletesen számol be a településekről, szállásokról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.

- Először volt az út, és ennek mentén születtek a városok

- A kiépített zarándokúton nem hagyják, hogy eltévedjünk a kagylóval kikövezett ösvények. A fésűs kagyló motívum a Szent Jakab zarándokút egyik szimbóluma, legendáját többféleképp magyarázzák. Az egyik legenda szerint az oda érkező első zarándokot megtámadták a tengerparton, aki ijedtében a vízbe menekült, ahol kagylók vették körbe, hogy oltalmazzák. 

Egy másik magyarázat szerint a kagyló Szent Jakabra utal, aki a tengeren keresztül érkezett a galíciai városkába. Ezen kívül úgy tartják, hogy ez a keresztény ember szimbóluma, akiknek meg kell nyílniuk és be kell fogadniuk a feléjük áradó, olykor értéktelennek tűnő történéseket és tapasztalatokat, melyek végül – akár a kagylóban a homok –, igazgyöngyé, azaz valódi kincsé válnak számukra.

- A Santiagoba vezető út, vezeklő zarándoklatként vált ismertté.  Korábban jellemzően, de még ma is előfordul, hogy bűnözőket, gyilkosokat ítélnek a hosszú zarándoklat megtételére.

- Van az út, ami a kiindulópontot köti össze a céllal. Ha az életünkre leképezve nézzük, a születéstől a halálig tart útunk. Úgy tartják a camino az élet "metaforája", több szakaszt különböztethetünk meg.

Születés: St Jean Pied de Port-tól Roncesvalles-ig 

Kisgyermekkor: Roncesvalles-tól Logrono-ig

Gyermekkor, tinédzserkor: Logrono-tól Burgos-ig

Felnőttkor: Burgos-tól León-ig

Érett középkor: Leon-tól Ponferrada-ig 

Öregkor: Ponferrada-tól Santiago-ig

Újjászületés, reinkarnáció: Santiagotól Finisterre-ig, a "világvégéig"      

 

Mi is az az El Camino?

El camino magyarul annyit jelent: az út. El Camino de Santiago - a Santiagoba vezető út. A wikipediában találtam egy rövid, lényegre törő összefoglalást:
 
"A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelaba vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.
A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO világörökség részét képezi.

Napjaink zarándokai

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et." (wikipedia)

A blogról

Hogy mi is a célom ezzel a bloggal? Jómagam is meglepődöm, hogy efféle vállalkozásba fogtam. Néhány hete nem sok sejtésem volt a blog írásról, egy éve még azt hittem ilyeneket tinik írnak és néhány politikus. Mondanom sem kell egyik táborét sem olvastam. Tavaly, mikor elkezdtem információkat gyűjteni az útról, akkor jött velem szemben rengeteg internetes napló, úti beszámoló, amiből zavarbaejtően sokat lehet megtudni. Így ez a blog nem azoknak készül, akik az útra készülve szeretnének minél jobban tájékozódni. Nem szándékom a rengeteg okosságot egy csokorba gyűjtve itt tálalni, viszont a készülődők számára közzé teszem azokat az oldalakat, linkeket, amiket én olvasgattam. Ha most tervezgeted az utad, még így is sok hasonló gondolat vissza fog köszönni itt is, amiket más helyeken is láthatsz/ láthattál.
Szánom ezt az oldalt az itthon maradó, feltehetően aggódó kedvesemnek, szüleimnek, hogy nyomon követhessék lépteimet. Ez tűnik a legegyszerűbb és leggazdaságosabb formának, ami a kapcsolattartást illeti. (Remélhetőleg hamar rájönnek, hogy kommentet írni nem olyan nagy ördöngösség :) ) Ajánlom továbbá barátaimnak, ismerőseimnek, hogy gondolhassanak rám, és reményeim szerint, hogy kicsit büszkék is lehessenek rám! :)

Végül, de nem utolsó sorban hálám jeléül, viszonzásképp ajánlom azoknak a zarándokoknak, akik már végigjárták útjukat és én is végigkísérhettem ilyen módon a zarándoklatukat. Ismeretlenül is izgulhattam, aggódhattam értük és velük együtt örülhettem itthonról minden egyes megtett kilométerüknek. Rendszeres bejegyzéseikkel, vagy akár az utólag megírt történetükkel sokat meríthettem tőlük, ami a mostani felkészülésem során megnyugtatóan hat rám és körültekintően tudom megtervezni, megszervezni utam. Ezúton is köszönet érte!